Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-02-01 / 2. szám

1987. február Nyugati Magyarság (Hungarians of the West) 5. oldal — Illen hosszúra jó lesz? — kérdi a fodrász. — Jó lesz — bólintok. Ferenc ollójával képzeletbeli vízszintes vonalat húz a szemöldököm felett, körbeforgatja a fejemet, valóságos te­repszemlét tart. Várkonyi Ferenc megbízható, jó fodrász, a mesterség művésze. Neki nem kell sokat magyarázkodni, hogy így csinálja, úgy csinálja, itt hagyja meg, ott nyisszant­sa rövidebbre. Nem úgy, mint sok más férfifodrász. Mint a díjbirkózó megjelenésű Jimmy a Royal Alexandrában, az utca másik oldalán. Annak ugyan beszélhet az ember. Jimmy nekimegy a fejnek, mint esküdt ellenségének. Tépi, cibálja a hajat vas­boronaszerű fésűjével, bele-beleböki ollója hegyét a fejbőr­be, hogy az ember szeme szikrázik tőle, s mire végez a mű­velettel, inkább hasonlít a munka indián skalpoláshoz, mint hajvágáshoz. Ferenc előbb szemügyre veszi a dolgot, körülkacsázza a vendéget, beállítja a fejet, a fésűvel és ollóval meghúzza a vonalakat a tarkón. Kitervezi a dolgot Kinek-kinek a leg­megfelelőbb fazont adja meg. Az ilyen kerekképű, rövid­nyakú kuncsaftokat, mint én is, spicces pakomparttal s a nyakrész háromszögelésével igyekszik szalonképessé tenni. Van is népszerűsége a Várkonyi-fodrászúzletnek! Egy­másnak adjuk a széket, s így őszi szombat délelőttökön, amikor az észak-manitóbai aranybányákból is visszaszivá­rognak a magyar munkások, még a folyosó is megtelik ven­dégekkel. Itt jövünk össze, régi és új ismerősök, itt értesü­lünk a legújabb hírekről, a hazai sporteredményekról, s mint valami klubhelyiségben, itt kötünk barátságot a váro­son átutazó honfitársainkkal. — Hátul illen rövid jó lesz? Ferenc a helyi Szent Antalról elnevezett római katolikus templomba jár, ezt már elárulja némely szó ipszüon nélküli kiejtése is. Szabó pátertől tanulta ezt a tájszólást Szerém a­­tya ízes magyarsága mély érzelmi benyomást kelt híveiben. Egy-egy dörgedelmes vasárnapi szentbeszéd után, amelyben arra figyelmezteti a templomjáró magyarokat, hogy ne le­gyenek „ollanok”, mint azok a kanadaiak, tele van a város „illen-ollan" tájszólásbeli hazánkfiával. A régi ismerősök közül gyakran itt találni Penészleki Ban­dit, a daliás cigánylegényt. Bandi a nyírségi Penészlek nevű községből került Winnipegre, tehát a szó tágabb értelmében földiek is vagyunk. Bandi olyan behatoló, adyendrés méla tekintettel tud nézni az emberre, hogy egyből bizseregni kezd a szíve táján, a pénztárca körül. Nőtlen koromban rendszeresen idejártam a Kocsis-féle ét­terembe étkezni. Bandi néha csintalanul mögém lopakodott, s úgy a vállamra csapott, hogy az evőeszköz kiesett a ke­zemből. — Már megent tömöd a majmot? — mondta, szép nagy lapátfogait mutogatva Aztán letelepedett s szomorkás szemmel nézte a gőzölgő étket a tányérban. — Beteg a nővérkém — mondta halkan. — Az a fös­vény ura még padkára valót sem ad neki. Bandi szívesen segítene a beteg nővérkéjén, de miből? Munka nélkül volt egész nyáron. Egy árva fillért nem kere­sett, a szó tényleges értelmében. Igaz, a munkanélküli segély fel­­ér egy szerény fizetéssel. De csak nem olyan az. — Ma még nem volt főtt é­­tel a számba’. Ezt olyan hangsúllyal mond­ja, mintha egy nyíri gyereknek, mint én is, illő volna tudnia, hogy penészleki születésű ci­gánylegény nem élhet meg főtt étel nélkül. Pláne ha gyomor­idegességben szenved az isten­adta. Ma egy idősebb, ritkuló hajú, fogatlan férfi ül az ablak előtti radiátoron. Jó beszédes ember, minden második szavát Ferenc­hez intézi: — Jól mondom? Hamar beszédbe elegyedik velem is. Nem úgy, mint ezek a vagabond bányászok, a magyar negyed törzsvendégei. Ezek gyanakvással fogadják a messziről jöttét. Méregetik, elhúzódnak tőle, vagy egysze­rűen figyelembe se veszik. MISKA JANOS: A fodrásznál Pedig nagyon hiányzott a társas élet újdonsült fürdővárosi koromban. így nevezzük Winnipeget, fürdővárosnak. Nem volt egyáltalán ismerősöm itt Irtóztam a lakásban a néma falaktól, meg a hosszú, rekkenő nyári víkendektöl. Néha ki­kimentem a kert alján futó vasúti sínekre, s órákon át gya­logoltam a pálya mentén, a talpfákat számolgatva, vagy jobb híján magyar verseket szavalgatva. Olykor meg-meg­­álltam, s teli tüdőből mondtam A XIX. század költőit és a Fölszállott a pávát. Az előbbihez szélesen gesztikuláltam, az utóbbihoz eldúdoltam a mélabús, székely népballadás dalla­mát is. Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús magyar élet. . . Ha valaki oldalról figyelte ezt a jelenetet, amint a számára idegen hangzású verseket zúgtam-daloltam a tágas préri-ég alatt, Winnipeg dudvával benőtt vasútvonalán, biztos lü­kének nézett. De mi más lehet az ember, ha nagy magányá­ban attól tart, hogy elfelejti a saját hangját? — Ön átutazóban van? — kérdem az idegent — Béla bátyád. Szólíts csak Béla bátyádnak, kérlek. S elmondja, hogy Vancouverbe tart, új életet akar ott kez­deni. Mindjárt kiderül minden Béla bátyánkról. Megtudjuk, hogy magyar sváb. Erre büszke is. Megtudjuk azt is, hogy ő is fodrászmester, vágta otthon is a János bácsik hetes szakál­­lát. Két fia Brazilban él, álmodjék velük a kakasüllő. A mű­fogait otthon tartja Béla bátya, a vizespohárban. Otthon, ha nevezhetjük annak azt az ötdolláros albérleti szobát, itt fenn az emeleten. Dicsérem neki Vancouvert. — Nagyon szép, kellemes város. Földrajzi fekvése me­sébe illő. Keletről a Sziklás-hegység védi, dél-nyugatról a Csendes-óceán öblögeti partját. Néha kék színben játszik ott a víz, néha smaragdzöldben. Az égbolttól függően. — Ne mondd! — Lakói fölöttébb barátságos népek. Tárt karokkal fo­gadják a bevándorlókat — buzdítom. — Valahogy ráérőb­­bek ott az emberek, mint itt a rónaságon. Ez igaz is. A környezet-e, vagy a kegyetlen hideg telek, nem tudni, kapkodóvá teszik a prérüakót Állandóan roha­nunk, harácsolunk. Kocsit veszünk, házat veszünk, nyaralót veszünk, motorcsónakot veszünk. Közben úszunk az adós­ságban. Innen adtuk Winnipegnek is a „fürdőváros” nevet — A vancouveri magyarságot az élet permanensebb dol­gai kötik le — folytatom. — Ez meg is látszik sokoldalú kö­zösségi életükön. Béla bátyám odáig van az örömtől. El is panaszolja, hogy Montreálra a legjobb éveit pazarolta rá. — Pedig nem érdemelte meg az a rideg, önző város — mondja Úgy jellemzi Montreálf mintha személyleírást adna vala­kiről. De elege volt belőle. Áruba bocsájtotta a borbélyfel­szerelését, az átplántálódást most ebből fedezi. Sóvárogva körülhordja tekintetét Ferenc rendezett üz­letén, az egyenes vonalban sorakozó kölnivizes üvegeken, a hintöporos tubusokon, a különféle kellékekkel kiállított vit­rinen, a kényelmes műbőr-foteleken. Autóstoppal utazik Béla bátya a hatalmas Kanadán ke­resztül. Valaki azt írta volt Kanada természeti szépségeit di­csérve, hogy nem adna egy terebélyes jávorfát egy nemzeti eposzért Hát most Béla bátya a megmondhatója, hogy egy ilyen kimerítő és bizonytalan utazás után biztos megfontoló­­ra venné a híres természetbarát még a ködös Kalevalát is. De biztos megéri a fáradságot, ha végre sikerül eljutnia Van­couverbe, reményteljes új élete színterére. Winnipegről, bár pár hetet töltött itt csupán, meglepően jó értesülései vannak. Szereti a várost, vidéki légköre miatt Debrecenre emlékeztetik széles utcái, terebélyes fái. Szivébe férkőztek jóindulatú magyarjai is. Kedvesen fogadták a re­formátus templomban. László Kálmán nagytiszteletű úr még anyagi támogatásban is részesítette. Hasonló atyafias fogad­tatásban volt része Szabó atyánál is. Felkereste Nemes Gusz­ti bácsit is, a Kanadai Magyar Újság kiadóját. Adott is az öregnek néhány jó tippet az újságszerkesztéssel kapcsolat­ban. Bár a winnipegi magyar irodalmi kör őszi évadja még nem indult be, volt szerencséje találkozni Nt Nagy István bátyánkkal, a Győrffy-házaspárral, Alival és Zsuzsával, dr. Kristóf Sándorral, Domokos Sándorral, Nagyhegyi Imrével, s az itteni magyar szellemi élet többi váteszével. — Istenkém, mennyi tehetség, mennyi igyekezet — só­hajtja Béla bátyám. Ezt annyira szívből mondja, hogy bennem is felébreszti a honvágyat Winnipeg iránt, még mielőtt elköltöztem volna a fürdővárosból. S máris bűnösnek érzem magam az iménti szigorú elmarasztalást Vancouver mellett. Ismeretséget kötött Szegedi László nyomdatulajdonossal, Korybutiák Emil könyvkereskedővel, meg a magyar hentes­üzlet tulajával, akinek hirtelenjében nem is jut eszébe a neve. — Még az egyetemre szeretnék kimenni. Mondják, dol­gozik ott jópár magyar, két professzor, egy könyvtáros, né­hány üsztviselő. — Odafordul Ferenchez.- — Jól mondom? Ferenc éppen befejezte a hajvágási — Parancsollon — mondja a fehér kendőt lependerítve a vállaltiról s lekeféli a zakómat Béla bátyám gyorsan feláll a radiátorról, leakasztja fel­öltőmet a fogasról, s mialatt rámsegíti, a fülembe súgja — Nem volna egy dollárkád, kérlek alázattal? Zsebre gyűri a papírpénzt, felhajtja kabátja gallérját, mintha hosszú útra indulna Pedig csupán ide megy az emeletre, mint mondja, haza. 99 1984 99 ELŐSZÖR MAGYARUL Az Újvidéken megjelenő „Magyar Szó” 1986. dec. 21-i számában je­lentette, hogy az újvidéki Fórum — első ízben magyar nyelven! — kiadta George Orwell „1984” c. híres regényét. Szíjgyártó László fordításában. „Orwellnek ez a regénye egy el­képzelt világról szól, amely már elembertelenedett, s totalitárius rendszerek tartják kezükben a sor­sát. Annak a világnak a képe ez, melyben már nincs magánélet, Nagy Testvér mindent lát és min­dent tud, az ember már csak egy kis csavar a hatalmas gépezetben. Olvasóinknak most alkalmuk van ellenőrizni: mi valósult meg Or­well jóslatából, s mi az, ami még csak a jövő zenéje.” CUT OUR COUPON AND CUT YOUR FUEL COSTS. A kanadaiak több benzint fogyasztanak autójukhoz, mint minden egyéb más cél­ra. Éppen ezért jó tudnia, ho­gyan takaríthat meg energiát és pénzt, ha vezet. A „Car Economy Book” igen sok hasznos tanácsot tar­talmaz a jármű vásárlását, ü­­zem éltetését és karbantartását illetően. A könyv szakértői tanácsait megszívlelve pénzt takarít meg, csökkenti a lég­­szennyezést és a benzinszük­ségletet. Tegye meg az első lépést még ma! Kérje a „Car Economy Book” ingyenes példányát az alábbi szelvény kitöltésével és postázá­sával. 1+ The Honourable Minister of Energy, Marcel Masse Mines and Resources Canada FREE. The Car Economy Book. The Car Economy Book Communications Branch Energy, Mines and Resources Canada 580, Booth Street Ottawa, Ontario K1A 0E4 Please rush my copy of The Car Economy Book. Name________________________________________________ Address . City_ Prov.___________________________Postal Code

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents