Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1987. február NYUGATI MAGYARSÁG HUNGARIANS OF THE WEST Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 3400 Ellendale Ave., Ste. 228 Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 Phone (514) 731-4192 Kiadó-főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, P.O.Box 15126 Portland, Ore. 97215-0126, USA. Faust Ilona, 3506 Brandywine St. San Diego, CA 92117, USA. Miska János, 1402, 71 Somerset St W. Ottawa, Ont, Can. K2P 2G2. Előfizetési díjak 1 évre: Kanada: $20, USA: US-$17, egyéb országok: US-$25 (légi) kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogál fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! DURAY MIKLÓS: KÖZÖS FELELŐSSÉGTUDAT MIÉRT ÍRTAM ALÁ A BUDAPESTI NYILATKOZATOT AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM 30. ÉVFORDULÓJÁN Az 1956-os magyar októberi forradalmat tizenegyévesen és Magyarországon kívül értem meg. Élményeim zöme a rádióból származik. A naplóm, amelyet a különböző adók által sugárzott hírek alapján vezettem, még ma is megvan. Az eseményeknek azonban voltak nálunk is észlelhető jelei. Nem sokkal huszonharmadika után megjelentek Losoncon a számonkérés elől Csehszlovákiába menekült ávósok. Huszonnyolcadikén, vasárnap, pedig fettűnt a város felett egy lassan szálló, duplaszárnyú magyar repülőgép, amelyből a Magyar Nemzet különkiadását szórták. Ez a Nagy Imre-kormány névsorát és felhívását tartalmazta. Október 31-én pedig a csehszlovák hadsereg nehéz katonai járművei dübörögtek végig a város utcáin. A magyar határ melletti lőállásaikba igyekeztek, azt követően, hogy a magyar kormány bejelentette kilépési szándékát á Varsói Paktumból. Igaz, a határon felsorakozott egységek nem avatkoztak be a magyar forradalom leverésébe, azonban csehszlovák katonák szovjet kötelékben részt vettek benne. Nem is tudom, hogy november negyedi-JACEK KURON: Az 1956-os forradalom összeköt bennünket a magyarokkal 1956 nemzedékünknek nagyon is élő emlék, hiszen többek között óriási hatással volt a lengyel októberre is. Jól emlékszem — aktív részese voltam az eseményeknek — a tehetetlenségnek arra a szörnyű érzésére, amikor értesültünk a forradalom bukásáról, és hogy tankok vonulnak a budapesti utcákon. Az emberek virágot vittek a magyar követségre, vért adtak, mindenfelé a házakon kitűzték a magyar zászlót, a gyűléseken is látni lehetett a magyar trikolórt — később már gyászszalaggal. Az eseményekről pontosan értesültünk, mivel néhány kiváló újságíró tudósított Budapestről. Például Wiktor Woroszylski, Krzys Lewicki, Hanka Bielicka, és talán Wiprza is, de ebben nem vagyok biztos. Ragyogó riportokat küldtek. Ezek az írások mostanában újra megjelentek szamizdatban. A magyar forradalom leverése szörnyű lecke volt a lengyel társadalom számára. Én akkor folyton azon töprengtem, mit tehetnénk még azonkívül, hogy vért adunk és kifejezzük szolidaritásunkat Gyógyszert, élelmet kellene küldeni, gondoltam. De hát állítólag erről gondoskodik a kormány. A forradalmi varsói egyetemet megrázta a hír, hogy az ENSz vitáján a magyar kérdésről a kormány tartózkodott a szavazástól. Nagy volt a felháborodás — azon vitatkoztunk, hogyan fejezzük ki a véleményünket talán tüntetést kellene szervezni. Aztán kiderült, hogy a kormány valamilyen módon mégis tiltakozott a szovjet beavatkozás ellen. . . Úgy gondolom, nincs az a magasztos eszme, amelynek nevében jogos volna az embereket a tankok alá küldeni. (A hatalom persze megteszi.) Ezt már meg kellett értenünk a második világháború és a tragikusan elbukott varsói felkelés tanulságaiból is — mellesleg éppen az könnyítette meg Lengyelország pacifikálását és sztalinizálását, hogy megértettük, az erősebb elnyomó hatalommal szemben értelmetlen erőszakkal fellépni. Ebből persze nem következik, hogy tétlenül kell tűrnünk, hogy nem lehet cselekedni, csak éppen más utakat kell találnunk. A magyar forradalom sokunk számára jelentett fordulópontot éles cezúrát világnézetünkben. Akkor még többségünk kommunistának vallotta magát. A történtek azonban rákényszerítettek, hogy újra gondoljuk át álláspontunkat. Hogy elgondolkodjunk a parlamentáris demokrácián és a pluralizmuson. Hogy elhatoljunk a lényeghez. Igaz, már kommunistaként is kiálltam a pluralizmus mellett, cikket is írtam róla. Ám ekkor rá kellett jönnöm, hogy ezek az eszmék a kommunizmussal összeegyeztethetetlenek. Úgy gondolom, hogy nemcsak nekem, de nagyon sokunknak a magyar forradalom sorsdöntő tapasztalat volt. Ekkor váltak igazán szorossá kötelékeink más elnyomott népekkel. Ekkor született meg a testvériség mai napig élő érzése, mely összeköt bennünket a magyarokkal. A népekkel való testvériség érzése. Antisoviniszta, antinacionalista testvériségé. A forradalom népeink közös tapasztalata. A forradalom a mi közös hagyományunk. (Beszélő, 18.) kének, a forradalom második vasárnapjának megélése hol lehetett borzasztóbb: a harcok színhelyén-e, vagy teheteüenül hallgatva a rádióból a reggeli segélykiáltást, ami után gyászruhát öltöttünk és sírtunk. Ezekben a napokban szerbantali vallásos buzgalom fogott el. Úgy akartam segíteni a forradalmat, hogy nap mint nap térdenállva imádkoztam a templomban és ismételgettem magamban: ha van Isten, segít ezen a népen. Történt azonban más is. A gyűlölet és az együttérzés párhuzamosan nyilvánult meg. A csehszlovák hivatalos hatalom a rendelkezésére álló összes csatornán propagandát folytatott a magyarországi események ellen. Még a tekintélyes cseh protestáns teológus, Hromádka is a magyar forradalom ellen fordult Csakhogy a hatalom sokkal hatásosabb módszerhez is folyamodott a forradalom esetleges csehszlovákiai hatásának semlegesítésére. Azt a hirt terjesztette, hogy a magyar ellenforradalmárok és újraszerveződött fasiszta elemek készülnek visszafoglalni Felvidéket Ez a híresztelés érzelmileg mozgósította az ezt könnyen befogadó szlovák tömegeket. Akik nem hittek rendíthetetlenül a magyar forradalom igazában, azok ezt hitték el. Hiszen még ma is sokan úgy tartják, hogy az 1956- os magyarországi eseményekben a második világháború végén elfojtott magyar politikai nacionalizmus éledt fel. 1956 késő őszén emiatt sok helyen bezúzták a délszlovákiai magyarok házainak ablakait és sokan fejszétragadó harcos kedvre kerekedtek ellenünk. Ennek ellenére megnyilvánult más magatartás is. Például a losonci gyermekgyógyászt, aki egy szót sem tudott magyarul, feljelentette orosz felesége, mert a magyar forradalom sikerét kívánta. Egy szlovák matematikus ismerősöm — az ország egyik legjobb informatikusa, aki éppen abban az időben volt egyetemista — a forradalommal való szolidarizálása miatt még ma sem taníthat a pozsonyi egyetemen. A pozsonyi magyar főiskolásokat sorozatosan hallgatta ki ebben az időben a politikai rendőrség. Sokuknak ez volt az első találkozása a hatalmi önkénnyel, mert addig elhitték, hogy a „népi” uralom megszünteti az elnyomást. Ezúttal a megvallott magyarság, amihez természetszerűleg tartozott az akkori magyarországi események miatti együttérző aggódás is, elegendő volt ahhoz, hogy valaki a gyanúsítottak listájára kerüljön. Persze nemcsak Csehszlovákiában, hanem Romániában is így volt ez. Sok erdélyi magyar fiatalt hurcoltak ekkor évekre kényszermunkára a Duna-deltába. Ezek a reakciók egy máig érvényes tanulságot idéznek fel bennem. Közép-Európában a nem magyar közvélemény és politikai érdekcsoportok vagy hatalmak — elsősorban a román, szlovák és részben a cseh — a magyarokat kollektiven ítélik meg. És elsősorban a magyarországi viszonyok függvényében. A monarchia utolsó évtizedeiben a nemzeti konzervatív politikusok magatartása, 1918 után pedig a Horthy-féle Magyarország politikája szerint A két vüágháború közötti polgári demokrata Csehszlovákiában az akkori Magyarország antidemokratizmusa vetett árnyékot a magyarokra, főként a kisebbségben élőkre. 1956-ban — amint említettem — szintén az eltérő történelmi körülmények teremtettek próbahelyzetet a kisebbségben élő magyarok számára. Századunk nyolcvanas éveiben pedig ismét Magyarország potitikai és társadalmi fejlődésének a szomszédoktól eltérő vonásai váltanak ki a kisebbségi magyarságot sújtó helyzetet Csakhogy az utóbbi két esetben a magyar fejlődésnek a pozitív vonásai, az európai értékhez és hagyományokhoz való visszatérési szándékok jelentenek többletterhet és megpróbáltatást. Úgy látszik, hogy nemigen lehet a magyarságot individuálisan megítélni. Akarva-akaratlanul kollektív élmények megélésére kényszerítenek bennünket és talán egy kollektív nemzeü felelősségtudatra is. Ezen túlmenően azonban a közép-európai térségben élő népeknek is megvannak azon történelmi kényszerhelyzetei, és ennek következtében tapasztalatai is, amelyek kialakíthatják kollektív felelősségérzetüket Arra gondolok, ami körvonalazva volt a forradalom 30. évfordulójára kiadott közös nyilatkozatunkban is. A szabadság és az önállóság visszaszerzéséért Kelet-Berlinben, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon külön-külön megvívott harcokra, amelyek a fáziseltolódások miatt törvényszerűen bukásra voltak ítélve — és ha így ismétlődnek meg, továbbra is arra lesznek kárhoztatva. Közös memorandumunkban először nyilvánult meg a középeurópaiak nemzetek feletti közös felelősségtudata. Persze nem kell eltúlozni, a négy ország 122 aláírója nem képvisel tömegeket noha nagyon sok itt élő polgár óhaját fejezi ki. Hasonlóképpen, mint a Kelet-Nyugati Párbeszéd európai hálózatának nemzetközi dokumentuma is, amely november elején jelent meg a Helsinkiben elfogadott európai együttműködési értekezlet zárónyilatkozatának teljesítését ellenőrző bécsi konferencia előtt. Ehhez a nyilatkozathoz is ugyanazon célból csatlakoztam, mint a forradalom évfordulójára megjelentetett nyilatkozathoz. Mert meggyőződésem, hogy nem az évforduló a fontos, hanem a képviselt eszme: a szabadság, a demokrácia és az önigazgatás eszméje. És az, hogy nemzetek és határok felett átnyúlva ez valódi kozmopolita óhajként nyilvánuljon meg. Ha az 1956-os magyar októberi forradalom amellett, hogy a múlthoz és a környező országokban uralkodó viszonyokhoz képest elviselhetőbbé változtatta Magyarországon az életet, még azt is eredményezte, hogy hozzájárult a hatalmilag kiszolgáltatott közép-európai nemzetek közös felelősségtudatának kialakulásához, a magyar nemzet és történelmének keretén messze túllépő hivatást teljesített. Pozsony, 1986. november 23. * *Duray Miklós Írása egyike annak a több mint hetven rövid megemlékezésnek, amelyeket a jelenleg Londonban működő Magyar Október Szabadsajtó nevű kiadó szervezője, Krassó György kérésére 12 országból küldtek be arról, hogy mit jelent számukra az 1956-os magyar forradalom. A kiadó hangszalag-kazettákon terjeszt válogatást a megemlékezésekből, a teljes anyagot magyar és angol nyelvű könyv alakban adja ki „EngedUnk-e az ötvenhatból?” cimmel. Sok sikert kívánunk az 1987. évi Szent István Bálhoz! LA BRASSERIE O’KEEFE ' LIMITÉE
