Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. január Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 9. oldal MAGYARORSZÁG Erdély története — három kötetben A Magyar Tudományos Akadémia várbeli kongresszusi termében az Akadémiai Kiadó nemzetközi sajtótájékoztatón mutatta be a háromkötetes Erdély története c. művet. A nagyszabású — mintegy kétezer oldalas, majd ezer képet, térképet és táblázatot tartalmazó — mű létrehozásának körülményeiről, a munka jellegéről és tartalmáról Köpeczi Béla akadémikus, a kiadvány főszerkesztője adott tájékoztatást. Egyebek között elmondta, hogy az Erdély történetét elkészítő kollektíva — az egyes kötetek szerkesztői: Mócsy András, Makkai László és Szász Zoltán — 1976- ban kapta megbízatását az MTA Történettudományi Intézetétől. A mű létrehozását megindokolva Köpeczi Béla hangsúlyozta: 'múltunkat és mai helyzetünket nem lehet igazán megérteni anélkül, hogy ne ismernénk a bennünket körülvevő szűkebb és tágabb világot Erdély része annak a Közép-Kelet-Európának, amelynek fejlődési tendenciái a magyar történelmet is meghatározták. Erdély területén ezer éve magyarok is laknak, akik ezer szállal kötődnek a magyarság zöméhez. Azt is kiemelte: Erdély magyar kultúrája része volt és ma is része az összmagyar kultúrának, s a fejlődés egyes szakaszaiban meghatározó szerepet játszik az általános magyar kulturális fejlődésben. A szerzők bemutatása után a mű főszerkesztője fölhívta a figyelmet néhány olyan vonatkozásra, amelyben az Erdély története az eddigi történeti munkákhoz képest újat hozott. így például újszerűek azok a fejezetek, amelyek a legrégibb kortól a magyar honfoglalásig mutatják be Erdély történetét; e fejezetek képet alkotnak a dák királyság szerkezetéről, társadalmáról; a régészeti leletek gondos elemzésével bemutatják, miként vált otthonossá Erdély a népvándorlás korában egymást váltó népeknek, s a szerző a régebbi leletek alapján igyekezett megállapítani, miként ment végbe Erdélyben a magyar honfoglalás, és müyen népeket találtak az ott megjelenő magyarok. Köpeczi Béla jelezte azt is, hogy az Erdély története az 1918 utáni korszakkal csupán egy kitekintés erejéig foglalkozhatott, minthogy egyszerűen nem állnak rendelkezésre a részletesebb elemzéshez szükséges forrásanyagok és feldolgozások. A szerzőknek közös törekvésük volt, hogy minden korban az Erdélyben élő mindhárom nép történetét tárgyalják, s fő szándékuk az volt, hogy történetiség és ezzel együtt a lehetséges tudományos objektivitás legyen a vezérelv, és hogy a régi, a történelmi igazságot eltorzító ideológiai tételektől és előítéletektől megszabadulva írják meg Erdély nagyon bonyolult, de nagyon szép történetét. A tájékoztató azt is hangsúlyozta: a szerzők örömmel üdvözölnék, ha e kötet nyomán román, szász és magyar történetírók együtt írnák meg Erdély történetét. Elmondta azt is, hogy a szerzők e művel természetesen nem gondolnak az Erdély múltja fölötti viták befejezésére, sőt egyáltalán nem tartják kizártnak az újabb viták lehetőségeit. Már csak azért sem, mert számos homályos, felderítetlen kérdésre ez a mű feltehetőleg nagyon is fel fogja hívni a figyelmet. A mostani feldolgozás tudományos munka, s a szerzők úgy vélik, hogy az a tudományos vitákat fogja táplálni. Remélik, hogy az Erdély történetét itthon és külföldön is olyan tudományos vállalkozásként fogják olvasni, amely valóban a megismerést szolgálja, s ezzel nemcsak a tudomány fejlődéséhez próbál hozzájárulni, hanem a népek és államok közötti kapcsolatok további javításához is. A közös múlt és a jelen közös érdekei ilyen magatartást kívánnak meg. (Hazai Tudósítások) Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Posztgraduális tanfolyamok zenetanárok és kórusvezetők részére a Kodály Zoltán zeneszerzői és pedagógiai életművéből fakadó zenei nevelési koncepció elméleti és gyakorlati elsajátítására nemzetközileg elismert szakemberek vezetésével. 1. Éves tanfolyamok szeptembertől május végéig. — Fontosabb tantárgyak: szolfézs, zeneelmélet, karvezetés, módszertan és bemutató tanítások, népzene, kamarazene, hangképzés. Elszállásolás az intézet épületében, pianinóval felszerelt szobákban. — Az oktatás nyelve: angol. Indokolt esetben féléves vagy kétéves programok is indíthatók. Jelentkezési határidő: minden év március 1. 2. Nemzetközi nyári szemináriumok. — Minden második évben több hetes intenzív Végrehajtják az első amerikai-szovjet-magyar hármas űrrepülést. Nyolc napot tölt a három fiú a világűrben, sikeresen teljesítik a feladatukat, szerencsésen földetémek, majd hazamegy ki-ki a saját hazájába. Az amerikai űrhajóst fogadja Ronald Reagan és megkérdezi: — Na, fiam, a nyolc napért mit kérsz cserébe: nyolcezer dollárt készpénzben, vagy egy kis farmot Idahoban? A szovjet űrhajóst fogadja Mihail Gorbacsov és megkérdezi: — Na, fiam, a nyolc napért mit adjunk cserébe: egy mellszobrot a Csillagvárosban, vagy nevezzünk el rólad egy utcát a szülőfaludban? A magyar űrhajóst fogadja Kádár János és megkérdezi: — Na, fiam, azt a nyolc napot kifizessük túlórában, vagy lecsúsztatod? Honfitársunk hivatalos kiküldetésben Londonban járt. Az egyik kirakatban meglátott egy kalapot, ami nagyon megtetszett neki. Bement, felpróbálta, tökéletesen illett a fejére. — Uram, a kalap illik önnek, tetszik is önnek, akkor miért nem veszi meg? — kérdezte a kalapos. — Azért, mert az angol pénzemet én már az utolsó vasig elköltöttem. — Valamilyen pénz csak akad önnél?! tanfolyamok a Kodály-koncepció alkalmazásában kezdőknek és haladóknak, szükség esetén különböző nyelvű csoportokban. — Fontosabb tantárgyak: szolfézs, karvezetés, módszertan és bemutató tanítások, zeneelméleti és zenetörténeti előadások. Elszállásolás főiskolai kollégiumban. A következő szeminárium időpontja: 1987. július 19-től július 31-ig. Ezt követően Nemzetközi Kodály Szimpózium lesz 1987. augusztus 1-7. között. Az oktatási programokat hangversenyek, kirándulások és más kulturális események egészítik ki. Részletes felvilágosítás: Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet, Tanulmányi Hivatal, Kecskemét, Pf. 188. H—6001, Hungary. Honfitársunk kotorászik a zsebében, s végül ráakad valami kis magyar pénzre: egy százasra, egy ötvenesre, egy húszasra és egy tízesre. — Hát ha ezért a 180 magyar forintért ideadja, uram, megveszem. Az angol elveszi a pénzt, forgatja, nézegeti, s azt mondja: — Milyen érdekesek a magyar pénzek! Mindegyiken egy férfifej. Mondja, uram, kik ezek a férfiak? Honfitársunk készségesen magyarázni kezdi: — A tízforintoson: Petőfi Sándor, legnagyobb költőnk. Vezéralakja volt egy szabadságharcnak, a harc elbukott, ő az életével fizetett. — A húszason Dózsa György, nagy nemzeti szabadsághősúnk, vezéralakja volt egy parasztháborúnak, a harc elbukott, ő az életével fizetett — Az ötvenesen Rákóczi Ferenc, nagy nemzeti szabadsághősünk, vezéralakja volt egy szabadságharcnak, a harc elbukott, ő idegenben, bujdosásban halt meg. — A százason Kossuth Lajos, nagy nemzeti szabadsághősúnk, vezéralakja volt egy szabadságharcnak, a harc elbukott, ő idegenben, bujdosásban halt meg .. . Az angol törölgeti a szemeit, visszaadja honfitársunknak a pénzt miközben elcsukló hangon azt mondja: — Fogja, jó ember... És a kalap is a magáé! 80.000 DOLLÁROS ADOMÁNY Az új Nemzeti Szinház felépitésére meghirdetett pénzgyújtési akció vegyes érzelmeket váltott ki Magyarországon is és az emigrációban is. Jelentős adományok ezidáig jobbára csak öregamerikásoktól és öregkanadásoktól futottak be. Éppen ezért talán érdekes lehet olvasóink számára az alábbi interjú, amely Magyarországon készült. Néhány hónappal ezelőtt egy észak-amerikai szállodalánc-tulajdonos özvegye, Spater Erzsébet 20.000 dolláros adományt nyújtott át Randé Jenőnek, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának — az új Nemzeti Szinház javára. A bensőséges ünnepségen jelen volt Gobbi Hilda színművésznő is, az új Nemzeti Színház felépítéséért indított akció egyik kezdeményezője. — Besztercén születtem, egy erdélyi kisvárosban — mondja Spater Erzsébet. — Egy román herceg volt első férjem, akivel Kolozsvárt és Bukarestben éltem a harmincas évek végén. 1956-ban áttelepültem Magyarországra, követve második féijemet, aki a bukaresti magyar nagykövetség munkatársa volt A hatvanas években az IBUSZ utazási iroda alkalmazottjaként dolgoztam; büszke vagyok arra, hogy a bécsi IBUSZ-iroda forgalmát sikerült jelentősen fellendítenem. Később a HungarHotels üzletkötőiéként jártam a világot így ismertem meg az Egyesült Államokban harmadik féijemet. Azóta mindig három részre osztom az esztendőt: négy-négy hónapot töltök New York-ban, Miamiben és Budapesten . . . — Milyen kapcsolata van a színházzal? — Már gyermekkoromban, Kolozsvárt rendszeresen jártam színházba. Jól ismertem például Tamási Áront, aki később, Magyarországon, az ötvenes években segített álláshoz jutni. Ma is, ha csak tehetem, jelen vagyok a Broadway és a budapesti színházak bemutatóin. — Az új Nemzeti Színház felépítése, hitem szerint, nemzeti ügy! Nagy örömömre szolgál, hogy sikerült megismerkednem a tervezővel, Hofer Miklóssal is. — Volt-e valamilyen kérése a jelentős összegű adomány felajánlásakor? — Csak annyi: szeretnék két jegyet kapni az első sorba — a megnyitó előadáson! Azóta Spater Erzsébet szuggesztív egyéniségével az egész ország megismerkedhetett. Egy népszerű televíziós show-műsorban („Telefere”) bejelentette, hogy végrendeletében újabb 60.000 dollárt testál az új Nemzetire. Ezzel „megdöntötte” az egyéni adományozók eddigi csúcsát, amelyet Moóry Lucy Brooks hajdani szegedi színművésznő tartott (jelenleg egy ingatlanközvetítő vállalat tulajdonosa az Egyesült Államokban) a maga 25.000 dolláros adományával. A televíziós szereplés nagy port vert fel; tucatnyi újságcikk foglalkozott Spater Erzsébettel. A Magyar Nemzet kritikusa „cukros amerikai álmok"-ról írt (adományozónk ugyanis megemlítette: szeretné, ha az új színházban egy eszpresszót ,,Erzsébet"-nek neveznének el; a Ludas Matyi című vicclap pedig „vezércikket” szentelt Spater Erzsébetnek. A „Téglajeggyel Miamiba" című humoreszk az adományozó azon ötletét „elemzi”, mely szerint „téglajegyeket" kell kibocsátani. A vásárlók között főnyereményként kisorsolandó floridai luxusutazást is Erzsébet finanszírozná . . . Az „Élet és Irodalom" című hetilap Spater Erzsébet sokszínű, vibráló egyéniségét így jellemezte: „Tiszteletreméltó méltóság és cinkos jópofaság; rongyrázás és önirónia; ideereszkedés onnét és példaadó anyanyelvi ittlét. Spater Erzsébet televíziós szereplése és 20 plusz 60 ezer dolláros adománya tehát alaposan megosztotta a közvéleményt Jelen sorok írója bevallja: rabul ejtette az adományozó nagyvonalúsága, humora és színes egyéniségének varázsa... — Kérem, feltétlenül és szó szerint írja meg — kötötte a lelkemre búcsúzóul —: vén spiné vagyok már, de addig nem halok meg, amíg nem tapsolhatok az új Nemzeti Színház bemutatóján! — Kedves Erzsébet, a viszontlátásra!. . . A Városliget Dózsa György út felőli oldalán várhatóan 1987-ben kezdődnek meg a színház alapozási munkái. Az új Nemzeti csekkszámlájára — közadakozásból — 1986. november végéig 207 millió 336 ezer forint folyt be. Ebből külföldi befizetés: 10 millió 706 ezer forint Ez az összeg még nem tartalmazza Spater Erzsébet adományát. Balázs Ádám NYILATKOZAT Előző számunkban tettük közzé a kanadai Multikulturális Minisztérium 1986. december 8-án kelt nyilatkozatát az első magyar telepesek Kanadába érkezésének 100. évfordulója alkalmából. Olvasóink tájékoztatása céljából kötelességünknek tartjuk, hogy helyet adjunk a Magyarok Világszövetsége ugyanebben a tárgyban tett nyilatkozatának is. 1886. július 4-én, hosszú és viszontagságos út után mintegy 150 főből álló magyar csoport vert sátrat, s telepedett meg a prérin, a mai Saskatchewan területén. Élve a kormányzat nyújtotta lehetőségekkel, a magyarok birtokba vették és megmunkálták a földet, létrehozták ma is létező településeiket: Esterházy-t, Békevárt, Kaposvárt. Az úttörőket a következő évtizedekben ezrek és tízezrek követték. Napjainkban több mint 130 ezer magát magyarnak vagy magyar származásúnak valló állampolgára van Kanadának. Az ország majd minden részén élnek magyarok, többnyire nagyvárosokban és azok környékén. A magyar származású kanadai állampolgárok — más etnikai csoportokkal együtt — figyelemre méltó szerepet töltenek be Kanada gazdasági, tudományos és kulturális életében. Sikeresen beilleszkedtek a kanadai társadalomba, a multikulturális politikai gyakorlat lehetőségeiből fakadóan létrehozták saját egyesületeiket, iskoláikat, egyházközségeiket, ápolják anyanyelvűket, kulturális örökségüket, az óhazához fűződő kapcsolataikat Az évfordulón azt kívánjuk, hogy a kanadai magyarság érjen el újabb sikereket a felemelkedés útján, őrizze meg és gazdagítsa az ősöktől kapott szellemi örökséget, vállaljon összekötő szerepet a két ország között. Budapest, 1986. december 16. MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE Pesti mosoly
