Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oktal TÖRTÉNELMI EMLÉKEK GYŰJTÉSE Az utóbbi években egyre több visszaemlékezés jelent meg a hivatalos könyvkiadás keretein belül. Egykori katonatisztek, politikusok, kommunista vezetők, baloldali pártállású idősebb személyek — szóval a múlt tanúi megszólalnak és mesélnek nekünk az elmúlt évtizedek eseményeiről, az események szereplőiről, az események hátterében lezajlott harcokról, jól ismert, tévesen ismert vagy egyáltalán nem ismert epizódokról. A visszaemlékezések megjelentetése esetleges, következetlen, néha botrányt kavaró szenzáció. A múlt hiteles tanúi közöttünk élnek, bár számuk egyre jobban fogy, s akik élnek még, egyre nehezebben tudjáik elmondani, hisz korukkal gyakran emlékezetromlás, felejtés is jár, ez természetes folyamat A múlt tanúinak visszaemlékezéseit sokan gyűjtik, de a gyűjtés eredményei csak ritkán kerülnek az érdeklődőkhöz, rengeteg írást magnószalagot minősítenek zárolt anyagnak, csak kutatók számára, esetleg számukra is csak évek múlva hozzáférhető forrásnak. A történelem meghamisítása mindannyiunk számára evidencia, sajnos nekünk hamisan konstruált történelmet események nélküli gazdaságtörténetet tápláltak a fejünkbe a könyvek, tankönyvek, folyóiratok írói. Az események csoportosítása, a tendenciák kijelölése mesterkélt hamis és primitív, de ez ellen tenni nagyon nehéz. Nehéz, de nem lehetetlen. Talán itt a 24. óra, az igazi cselekvést tovább nem halogatjuk. Mit is kell tennünk? A válasz egyszerűnek hangzik, miközben fantasztikusan bonyolult de csodálatosan szép feladatról van szó. Az elmúlt idők tanúinak emlékezetét meg kell mozgatnunk és fel kell kémünk őket hogy adják át nekünk élményeiket néha gyónják meg nekünk bűneiket Nem szenzációhajhászásnak, pellengérezésnek, utólagos számonkérésnek kell ezt beállítani, hanem tanúságtevésnek, tanításnak, segítésnek. A munka azért nehéz, mert fáradt meghurcolt emberek nehezen oldódnak fel, nehezen oldható fel a bizalmatlanságuk, félelmük, s bizony a memóriájukat segítő okmányokat leveleket csak a Párttörténeti Intézet hivatásos kutatói, történészek használhatják, mert régenvolt házkutatások utáni okmányelkobzások mind ebbe az intézetbe juttatták a dokumentumokat A memória önmagában nem elég a tisztázáshoz, rendezéshez, de ez nem ok arra, hogy ne kérdezzünk, s a kérdésekre adott válaszokat ne rögzítsük, s néhány nyilvánvaló tévedés miatt semmit se vegyünk hitelesnek. A közöttünk élő idősebb emberek beszélhetnek nekünk az első világháborúról, a Károlyi-forradalomról, a Tanácsköztársaságról, a Horthy-korszakról, s egyre többen a második világháborúról, s az azt követő Rákosikorszakról, majd az 1956-os forradalomról, s az utána következő konszolidációnak keresztelt terrorról, a magyar nép akaratának, közös és spontán felkelésének megbüntetéséről. A visszaemlékezók között vannak egykori miniszterek, akik világhatalmak politikusaival tárgyaltak, döntéseik milliók sorsát befolyásolták, vannak középszintű vezetők, akik csak korrigálhatták a nagyok döntéseit, néha a vártnál, a kiszámíthatónál lényegesen nagyobb mértékben. Sok-sok olyan tanú is megszólalhat és meg kell, hogy szólaljon, aki az események egyszerű átélói, a pártok, hadseregek egyszerű tagjai között volt; cselekvési tere kevés volt, de a kép tisztázásához mindenki hozzájárulhat. Sajnos, ma már csak értetlenül néz a kérdezőre az a fiatal, akitől az iránt érdeklődik valaki, hogy mi volt a Rajk-per, a tábornokok pere, a Magyar Közösség összeesküvése, ki volt Supka Géza, Barankovics István vagy Balogh páter. A 45 utáni pártokról, a demokratikus pártharcokról és ezek vezető alakjairól szinte semmit sem tudnak. Pótolható-e ez a hiány, s kell-e egyáltalán pótolni? A válasz egyetlen szó: kötelességünk. Az emlékek összegyűjtése és közkinccsé tevése után az olvasók számára nem lesz már ismeretlen az események háttere, a kor szereplőinek igazi arca, emberi értéke, vagy hibáinak mértéke. A munka folyamatos és befejezhetetlen. Mindenki hozzájárulhat ehhez, aki veszi a fáradságot arra, hogy megfelelő felkészülés után beszélget az erre vállalkozó emberekkel és a beszélgetés anyagát emlékezetből, jegyzetekből, vagy magnó segítségével rekonstruálja. A feljegyzések, írások szükség esetémievek és felismerhető, azonosítható jegyek nélkül is letisztázhatok, mert sajnos sokszor erre is szükség lehet, hisz a retorzió, a számonkérés ma sem lehetetlen. A bűnök elkövetői — bűn pedig rengeteg volt — ma is közöttünk élnek, s néha olyan megbecsültén, hogy már festik a haláluk utáni utcanévtáblákat is. A bűnösök egy részét csak nyugdíjba küldték, s megkérték, hogy lehetőleg maradjon a háttérben, de a büntetés, az igazi büntetés szükségessége fel sem merült Ki rehabilitálja, ki mossa tisztára azok emlékét akik a börtönökben, intemálótáborokban, vagy a kitelepítés viszontagságai között elpusztultak, vagy az itt szerzett betegségek rövidítették meg életüket A kortársak, ha elmondják az emlékeiket segíthetnek a sokak emlékét elcsúfító mocskolódások letisztázásához, és jónéhány megrágalmazott, halálba hajszolt ember igazi emberi értékének, közéleti tevékenységének hiteles és tisztességes bemutatásához. Ennyit bevezetőül, s a többi már konkrét, és folyamatos memóriafaggatás eredményeinek bemutatása lesz. (Égtájak között Budapest Független közösségi kiadvány, 1986 szeptember) El kell utasítani a nemzetiségek erőszakos beolvasztását Az alábbi közleményt a Budapesten megjelenő Magyar Nemzetből vettük át és minden kommentár nélkül adjuk közre. A Magyarországon élő nemzetiségiek sorsa nagyfontosságú belső ügyünk, ugyanakkor a határainkon túl élő magyarok sorsának alakulása sem csupán külpolitikai kérdés, az belső életünkre is hatással van. Erről beszélt a bécsi utótalálkozó pénteki teljes ülésén Demus László kúlúgyminisztériumi főosztályvezető. Ismertette a magyarországi nemzetiségek helyzetét, az egyenjogúságukat biztosító gyakorlatot, rámutatva: a szocialista Magyarországnak ellentmondásos történelmi öröksége tanulságait felhasználva kellett kialakítania nemzetiségi politikáját. Az élet nálunk és máshol bebizonyította, hogy a nemzetiségi jogok érvényesülése kiemelkedő jelentőségű az európai béke és biztonság szempontjából. Elvek kinyilatkoztatása nem oldja meg a nemzetiségi kérdést — hangsúlyozta —, az a döntő, hogy érvényesúlnek-e a mindennapok gyakorlatában a meghirdetett elvek és jogok. A nemzetiségek sajátos jogainak bármilyen mesterséges korlátozása káros az adott ország fejlődésére is. Kiindulási alapunk: a nemzetiségek jogait és érdekeit annak az országnak kell biztosítania, amelyben azok élnek. Mindenfajta nacionalizmust, s annak egyik legrosszabb formáját, az erőszakos asszimilációt, a nemzetiségek feletti gyámkodást, el kell utasítani, hangoztatta. A magyar kormány a különböző országokban éló nemzetiségek kapcsolatait nem csupán jogosnak tartja, hanem támogatja is e szálak erősítését, mert ezzel nő a népek egymás iránti bizalma, bővül az államok együttműködése. Az elmúlt évtizedek hazai tanulsága az, hogy a társadalmi közmegegyezés megteremtésében, fenntartásában a helyes nemzetiségi politika fontos alkotóelem. Érzékenyek vagyunk a nemzetiségi jogok biztosításának változó körütményei és igényei iránt, mindent megteszünk azért, hogy nemzetiségi politikánk a helsinki záróokmányban megfogalmazott célokat szolgálja, mondotta Demus László. Brian Mulroney miniszterelnök úr és családja üdvözlete CANADA PRIME MINISTER - PREMIER MINISTRE Mila and the children join me in wishing the readers and staff of Nyugati Magyarság, a joyful holiday season. The many festive celebrations and observances taking place across Canada mark a time of joy and peace. In declaring 1986 the International Year of Peace, the United Nations challenged each of us to work for peace as both individuals and as citizens of the world community. This season offers Canadians an opportunity to pause and reflect upon our good fortune as a nation free of war and civil conflict. We are a nation of immigrants. For generations people from many lands have come to this country to find a new beginning — to seek the peace and freedom they were denied elsewhere. In Canada they established a society which honours its multicultural heritage, a fact that is apparent as a variety of celebrations take place throughout this festive season. May each of you share in the special spirit of this holiday season. And it is my hope that peace, health and happiness will follow you, your families, your friends and your community in the coming year. OTTAWA 1986
