Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-10-01 / 10. szám
1986. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 9. oldal GÁRDONYI ZSOLT: Jelenkori gondolatok Liszt Ferencről születésének 175. és halálának 100. évfordulóján Ha a nemzeti hovatartozás kérdése a sorsközösség és nyelvközösség kategóriáin mérhető, akkor ez a probléma Liszt Ferenc esetében mind a tudományos vizsgálódást, mind a németországi és magyarországi kedélyeket bonyolult helyzet elé állítja. Mint ismeretes, Liszt életútja sem német, sem magyar sorsközösséget nem hozhatott magával; családja kizárólagosan németajkú osztrák-bajor háttere ellenére Liszt számára — kora ifjúságában Párizsba kerülve — a francia lett az a nyelv, melyet ő élete során szóban és írásban leggyakrabban és legszívesebben, anyanyelvi természetességgel használt Ugyanakkor közismert az a tény is, hogy Liszt Ferenc — bál soha nem tanult magyarul — mindezek ellenére egész életében magyarnak vallotta ma gát. Ez természetesen megkönnyíti a híressé vált emberek esetében utólag szokásos versengések eldöntését annak tekintetében, hogy melyik nemzet leginkább jogosult Liszt Ferenc zsenijét sajátjának tekinteni. De az aktuális jubileum manifesztációitól és ezen folyóirat természetszerű kötődéseitől eltekintve is érdemes azt a kérdést föltenni, hogy melyik ország lett a 20. században Liszt sokrétűen európai művészetének igazi hazája. Az itt következő gondolatmenet erre keres egy lehetséges választ — éspedig nem az életrajzi adatok megismétlésével (ezek megtalálhatók számtalan hanglemezborítón és lexikonban) és nem is a nemzeti hovatartozás zenetudományi megközelítésével, hanem a szóbajövö nemzeti kultúráknak Liszt Ferenc szellemi örökségéhez való jelenkori viszonyát vizsgálva. Liszt zeneszerzői meglátásai és újításai közvetlen és mind a mai napig szervesen érezhető folytatást találtak Claude Debussy, Maurice Ravel, valamint Olivier Messiaen és számos kortársuk művészetében. Ez a Liszt forradalmian újszerű zenei struktúráin alapuló fejlődési irány századunkban a modern zene kialakulásában világszerte alapvető jelentőségűnek bizonyult. Mivel Liszt Ferenc szellemiségének és műveltségének FranciaorM/Kídí : !•:<>! *tc szág volt az elsőrangú meghatározója és ugyanakkor Liszt életműve nélkül elképzelhetetlen lenne a francia impresszionizmus az ebből sarjadó új zenével együtt, Franciaország — ha egyáltalán bármikor is föllépett volna ilyen igénnyel — egy ilyesfajta utókori vetélkedés („Kié legyen Liszt?”) kitűnő esélyese lehetne. Erre a kérdésre a legprominensebb magyar választ Bartók Béla „Liszt a miénk!”-je adta (Budapest, 1936). Liszt Bartókra gyakorolt közvetlen hatásán kívül érdemes megemlíteni, hogy a Kodály Zoltán és Bartók Béla életművében megvalósított keletnyugati zenei szintézis kiindulópontját és döntő katalizátorát szintén az új francia zene jelentette. Ha ehhez hozzávesszük a magyar Liszt-kutatás nemzetközileg egyedülálló tudományos eredményeit és azt a rangot, amelyet Liszt Ferenc zenéje a magyar elóadóművészetben betölt, teljesebbé válik az a kép, melynek kiegészítéséhez már csak Németország zenéjének és zenei életének Liszthez való viszonyát kell megvilágítanunk. Ennek a mindmáig ambivalens viszonynak a megértéséhez szükséges néhány olyan körülmény ismerete, amely az elmúlt 100 évben negatívan hatott a német Liszt-recepcióra. Időrendi sorrendben idetartozik például: 1. ) A még II. Lajos bajor király vagyonából csillagászati összegekkel megalapozott Wagner-kultusz. Ennek opera-szövegkönyvei bőséges lehetőséget nyújtanak egy nosztalgikus germán mítosz-képzésre, melynek ápolása talán lélektanilag érthető is, de ez hosszú ideig megakadályozta annak felismerését, hogy Wagner harmóniavilága Liszt Ferenc zenéjében már évtizedekkel korábban föllelhetó. Maga Liszt is mindvégig szeretettel és nagyvonalúan kezelte vejét, Wagner Richardot, aki Cosima lányának második férjeként apósának nemcsak anyagi, hanem szellemi javait is szemrebbenés nélkül gyümölcsöztette. 2. ) A 20. század első felének katasztrófába torkollott német-francia viszonyában a szellemi javak dialógusa is szinte nullapontra süllyed. A Franciaországban vagy — horribile dictu! — Kelet-Európábán, ill. ezek kölcsönhatásában kialakuló, mai perspektívánkból döntő jelentőségűvé vált zeneszerzési áramlatok az akkori Németországban mint „undeutsch" jelenségek hivatalos rosszallás tárgyai és így a muzsikusok körében nagyrészt ismeretlenek maradnak. A nemzetközi áthatások öntörvényű, ösztönzőfejlesztő erejének adminisztratív úton való hatályon kívül helyezésével Németország kompoziciótörténeti fejlődésében egyfajta „oxigénhiány" áll elő. A szervesen, spontán módon fejlődő zenéktől (pl. Franciaország, Amerika, Magyarország) való ilyesféle elszigetelődéssel időben egybeesik a német nyelvterületen az elméleü-ideológiai rágódáson fogant, spekulatív zenei irányzatok létrejötte. Ez, ill. az ebből következő fölocsúdás nehézségei is a Harmadik Birodalom és a világháború okozta szellemi károkhoz tartoznak, melyek megszüntetése érezhetően sokkal hosszabb időt vesz igénybe, mint a házak újjáépítése és egy „gazdasági csoda" létrehozása. 3. ) Ennek a deficitnek a földolgozása még a jelent is beárnyékolja: így pl. még a legjelentősebb mai német zenei lexikonban, a „Musik in Geschichte und Gegenwart"-ban is megjelenhetett egy olyan Liszt-cikk, ami pontatlanságoktól és felületességektől hemzseg. Egy ilyesfajta. Liszt életművének teljességét és zenéjének formai-szerkezeti újszerűségét nem ismerő, ill. mindezek után még csak nem is érdeklődő magatartás sajnos nem szorítkozik e lexikoncikk szerzőjére; ettől a felnövekvő német muzsikusgeneráció sem mentes teljesen — ugyanakkor széles körökben kriükátlanul ismételgetik sokan azt a több mint 100 év óta egy hatalmas publicisztikai apparátus által terjesztett mítoszt, mely Wagnert teszi a romantikus zene központi alakjává. 4. ) Mindezek következtében néhány, még a hetvenes és nyolcvanas években is örvendetes kivételnek számitó kompetens tudományos munkától eltekintve, a németországi Liszt-kép — zeneakadémiai diákoktól kezdve sokszor egészen azokig, akik a „szakmai hierarchiát” legmagasabb fokon képviselik — elszomorítóan torz, kusza és a konkrét ismeretek olyan hiányáról tanúskodik, ami Magyarország ugyanilyen köreiben elképzelhetetlen lenne. Míg a zenei kiképzés és a publikációk elengedhetetlenül a szavak médiumához, a nyelvhez és annak határaihoz kötődnek, az előadóművészi repertoire (koncertélet, hanglemez- és rádiófelvételek) területén lényegesen jobb a helyzet, mivel itt a nemzetközi áthatások elevenebben érvényesülhetnek. Ezen alapszik az a reménység, hogy Liszt Ferenc életművének és zeneszerzői jelentőségének megértése Németországban is hamarosan olyan igényűvé válhat, ami Magyarországon már a századforduló óta természetesnek tűnik. Az itt fölvázolt retrospektivák és perspektívák tükrében megállapítható, hogy Magyarország éppen a Liszt Ferenc szellemi hagyatékához való viszonya tekintetében teljes joggal veheti igénybe a már maga Liszt által kijelölt prioritását. GYÖNYÖRŰ KARÁCSONYI AJÁNDÉK! Composer to the nation Most jelent meg a Debreceni Református Kollégium Kántusának új lemeze: Hadd hirdessem^Jj? nevedet! I WILL CAUSE YOUR NAME TO BE CELEBRATED GÁRDONYI ZOLTÁN Bibliai \soltárkómok^ és „ 7 orgonaművei. BIBLICAL CHORUSES & ORGAN MUSIC Vezényel: Berkesi Sándor Orgona: Karasszon Dezső Magyar és angol kísérószöveg Ára: US-S10.00 Megrendelhető: Prof. Zsolt Gárdonyi, Schillerstr. 7, D-8702 Kist, West Germany DEZSŐ LEGÁNY Ferenc Liszt and His Country 1869—1873 325 pp. Budapest: Corvina Kiadó Given the mass of evidence about Liszt's family origins, it is astonishing that so seemingly simple a matter as his national identity was ever disputed by the scholars. Emile Haraszti claimed that Liszt was French in outlook and feeling, and that the Gallic temperament acquired in his youth, in Paris, remained with him for life. James Huneker asserted that Liszt was German, at any rate in the second half of his life. Norbert Dunkel said that Liszt was ashamed of his origins and never spoke of them. As if to complete this round of logical alternatives. Peter Raabe insisted that Liszt was cosmopolitan. ' Liszt", he declared, "belonged to the whole world." There was always a need for a definitive book about Liszt s Hungarian connections. Until it appeared it was difficult to deal with Haraszti and Raabe objectively. Now. thanks to the tireless efforts of Dezső Legány. we have a book which is worthy of its subject, and which is bound to take its place in the permanent Liszt literature. Verein l.iszi and His Country. ISUV—IS7Í is a masterpiece of musicological research. It was first published more than ten years ago. in Hungary, under the title l.iszi heretic Uafivanirsztiynn. /V Z, V— /.V7.i For this long-awaited English edition Dr. Legány has enlarged and improved the test Ihe wail has been well worthwhile. Exhaustive, meticulous. objective, this book is unlikely ever to be superseded. For years Legány toiled in the archives of central and eastern Europe in search of information about Liszt and his native land. He has drawn a line comb through the Hungarian newspaper^ inexplicably neglected by earlier scholars, and this has enabled him to reconstruct Liszt s itinerary in Budapest in remarkable detail, and often on a daily basis. Liszt was born in 181 I. in Raiding, a Germanspeaking village in western Hungary which was transferred to Austria at the end of the First World War. ( . .) He constantly declared himself for Hungarian causes, and he composed much music with Hungarian connotations — h'ltneruilles. UtinyaiHi. the Si. l.tisaheili oratorio, the Hungarian Coronation Mass, the lliinearian l/isinrical I’nnraiis. for example. Following his forced resignation from Weimar. Liszt spent much lime in Italy. When in 1865. he was inducted into the lower orders of the priesthood, he became heavily involved in the reform of church music. It was only in 1869 (the point at which this book begins! that Abbé Liszt, as he was nowknown. started to divide his time equally between Weimar. Rome and Budapest in an endless circle of travel. ( . . . I This book contains a brilliant expose of Olga Janina. the so-called "Cossack Countess", one of the most dubious characters in the Liszt literature, and one who caused him much pain and embarrassment in his old age Her real name was Olga Zielinska. and she was neither a Cossack nor a countess. Whatever pretensions she had to a moneyyed background came from her lather Ludwik Zielinski, who manufactured bool polish in Lemberg. Olga changed her name to Janina because she thought that it would have a better ring to it in the aristocratic circles of Europe in which she wanted to mix. Not without talent as a pianist. Olga became Liszt's pupil in 1870. and soon became enamoured of him. She followed him to Budapest and prowled outside his apartment for nights on end. Liszt rejected her advances and was a witness to her attempted suicide. Compelled to leave Hungary. Olga removed herself to Paris where she exacted a suitable revenge for her humiliation by publishing her "memoirs" — a sequence of highly coloured novels, the first of which was called Souvenirs dune cosui/tie and was published under the pseudonym "Robert Franz". Everything that Olga tells us in these books is fiction. meant to obscure her mundane origins. We owe a debt of gratitude to Dezső Legány for clearing away the fog of confusion which has for so long surrounded this troublesome parasite. Well documented, thoroughly researched and attractively written. Legány's book may be confidently recommended to all serious Liszt researchers It is good news that this intrepid scholar is already at work on a successor volume which will carry the story of Liszt's Hungarian connections down to the last year of his life. Alan V\ alker 11 LSI Esztergomban Liszt Ferenc születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából, a Bibliothéka előtti téren leplezték le Marosits István fiatal szobrászművész alkotását, Liszt Ferenc portréját. A kompozíció alapzata egy stilizált zongorát ábrázol, s ebből emelkedik ki Liszt alakja. A portré az életerős, fiatal Lisztet ábrázolja a weimari korszakból. A szoborkompozíció különleges anyagból, betongránitból és rozsdamentes acélból készült. (Hazai Tudósítások)
