Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1986-10-01 / 10. szám

Kan. $2 00 (US-SI 50)

Nyi6ÁTI

>tA('\ IV«(

- HDNCACIANS CF THE WEST -The monthly publication of the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. V. évfolyam, lö. szám 1986. október

ELŐFIZETÉSI DIJAK 1 ÉVRE: Kanada: $20.- USA: US-S17.-Egyéb országok: US-$25 (légipostával)

KIADÓHIVATAL —EDITORIAL OFFICE:

228-3400 Ellendale Ave.

Montreal. PQ . Canada H3S IW9 Phone (514) 731-4192

FÜGGETLENSÉGET, SZABADSÁGOT ÉS DEMOKRÁCIÁT

Az alábbiakban — nyomtatásban először— közöljük az 1956-os magyar forradalom egyik egjelentősebb dokumentumát: a demokratikus pártok és szervezetek 1956. december 8-i nyilatkozatát.

Bibó István. 1978 júniusában — halála előtt I I hónappal — Borbándi Gyulának, a mun:heni Új Látóhatár szerkesztőjének írott levelében ezt közölte erről a nyilatkozatról:

„Decemberben a Parasztpárt vezetőségének néhány tagja. Farkas Ferenc. Tamási Áron. -eja Géza és én a Kisgazdapárt néhány gazdasági szakemberével. Varga Istvánnal és mákokkal együtt — miután Kovács Béla vidékre távozott — fogalmaztunk egy memoraniumot. amit az akkori indiai követ. Menőn által eljuttattunk a szovjet vezetőkhöz, amiről vlenon útján azt a választ kaptuk, hogy azok azt nem fogadták szívesen és végeredményben lem is reagáltak rá." (Új Látóhatár. XXXI. 2., 1980. szeptember 15. 151. I.)

Püski Sándor a következő adalékokkal egészítette ki a nyilatkozat történetét: a nyilatkozatot megfogalmazó megbeszélésen az akkori Petőfi Párt néven működő parasztpárt rézéről jelen volt Püski Sándor. Sebestyén László és Zsigmond Gyula is. a Kisgazdapárt rézéről pedig Rácz Jenő. A december 8-án elkészült nyilatkozatot a Parasztpárt részéről Bibó stván és Farkas Ferenc, a Kisgazdapárt részéről Rácz Jenő és Varga István, az írószövetség észéről Háy Gyula, a Nagy budapesti Munkástanács részéről pedig Báli Sándor és Rácz iándor Írták alá. Aláírták ezen kívül az Értelmiség Forradalmi Bizottsága és a Szociállemokrata Párt képviselői is. A nyilatkozatot Bibó István személyesen vitte el — Göncz Áriád kíséretében — Menőn indiai követnek. (Személyes közlés.)

NYILATKOZAT

Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról

A TARTALOMBÓL:

Bibó István: Nyilatkozat (dokumentum) Nagy Károly: „Emlékezni és őrizni" — valljuk, vállaljuk (I. old.)

Kiss Sándor: Tanúbeszámoló az ENSzben (dokumentum) (3. old.)

Király Béla: Politikusok — és tankok (4. old.)

Az amerikai V1EFESZ kezdetei (5.

old.)

HHRF—CTIRR Híradó (7. old ) Czigány leránt: Lépéskényszer (8. old.) Gárdonyi Zsolt: Jelenkori gondolatok Liszt Ferencről (9. old.)

Molnár Károly: A félhold árnyékában (10. old.)

A Torontói Magyar Kutató Intézetről

(II. old.)

Szalay Lajos grafikai. Horváth Elemér, Naum Korzsavin (Vitéz György fordításában). Ludvig Nándor, Csoóri Sándor, Kassák Lajos versei.

Az alulírottak, abban a törekvésben, hogy negvédjék az ország függetlenségét és zabadságát, biztosítsák a szocializmus eddigi redményeit, intézményes formába öntsék a yrradalom demokratikus vívmányait, kozák elsősorban a munkástanácsok felállítását s teljes önkormányzatát, a munkásság ztrájkjogát, a paraszti életforma szabadságát, parasztságnak a beszolgáltatástól való men;sségét, végül az egypártmonopólium megzüntetését: mind a maguk, mind az irányítsuk alatt álló demokraükus pártok és szerezetek nevében a következő ünnepélyes ijelentést teszik:

I.

Szükségesnek tartjuk, hogy Magyarország emokratikus pártjai és forradalmi tényezői yrradalmi nemzetgyűlést hozzanak létre, mely alkotmánytörvény hatályára emeli az rszág államformájára, kormányzására és trsadalmi rendjére vonatkozó alábbi alapeleket:

1. ) A magyar köztársaság legfőbb állami terve a demokratikusan megválasztott ortággyűlés, az e nyilatkozatban körülírt llami, társadalmi és gazdasági rendet elfoadó pártok részvételével. Hatékony garaniákkal kell biztosítani a bírói függetlenséget,

szabadságjogok teljességét, közöttük a törény előtti egyenlőséget foglalkozásra és tármazásra tekintet nélkül, a sajtó- és véleíényszabadságot, valamint a vallásszabadigot.

2. ) Az ország társadalmi és gazdasági :ndjének alapja a termelőeszközök döntő rétének társadalmi tulajdona. Ennek megfe- Jóen az 1956. október 23-án állami tulajónban lévő bányák, gyárak, bankok és *yéb nagyvállalatok társadalmi tulajdonát ivábbra is fenn kell tartani.

3. ) Az 1945. évi földreform során juttatott igatlanok tulajdonjoga érintetlenül megíarad, de a földtulajdon megengedett felső atárát az egy család által idegen munkaerő mdszeres igénybevétele nélkül megműelhetö földterület szabja meg.

4. ) A parasztság, a kisiparosság és általául minden gazdasági tevékenység számára ljes mértékben biztosítani kell az önkéntesben alapuló szövetkezés és egyéb gazdasági :lű társulás lehetőségét, a nagyüzemi izdálkodás előnyeinek biztosítása érdekéül.

5. ) A magánvállalkozás a képesítési szabályok és a gazdasági élet tervszerű irányításából következő korlátok között szabad. A magánvállalkozások által foglalkoztatható alkalmazottak számát törvényhozási úton kell korlátozni.

6. ) Törvényesen biztosítani kell a munkások és alkalmazottak számára az önkéntességen alapuló szakszervezetek alakításának szabadságát, a szakszervezeteknek kollektiv szerződések kötésére irányuló és egyéb érdekvédelmi jogkörét, a parasztság, a kisiparosok, kiskereskedők és szabadfoglalkozásúak számára pedig megfelelő érdekvédelmi szervezetek alakításának szabadságát.

Bibó István államminiszter

7. ) Az állami vállalatok dolgozói számára törvényesen biztosítani kell, hogy a munkástanácsok útján irányítóan részt vehessenek a vállalatok igazgatásában, továbbá, hogy részesedhessenek a vállalatok működésének anyagi eredményeiből.

8. ) A múltban elkövetett törvénytelenségek anyagi kihatásainak jóvátétele nem irányulhat a kárt szenvedett korábbi vagyoni és jövedelmi helyzetének, különösen pedig a kizsákmányolás lehetőségének a visszaállítására. A jóvátétel mértékét a kárt szenvedettek viszonyainak, a méltányossági szempontoknak és az ország gazdasági helyzetének figyelembevételével, törvényes szabályozás alapján, bíróság állapítja meg. Az önkényes egyéni elégtételszerzést minden eszközzel meg kell akadályozni.

9. ) A kibontakozásig elkövetett politikai

1956—1986

hibák és következményeik megítélése a kiengesztelődés szellemében történjék. Senkit ne büntessenek olyan cselekményért, amelyet becsületes politikai meggyőződésből követett el. A halálbüntetést el kell törölni.

(Folytatás a 6. oldalon)

NAGY KÁROLY:

„Emlékezni és őrizni” — valljuk, vállaljuk

Bibó István, egyik legnagyobb modern humanista gondolkodónk írta 1957 februárjában-márciusában: „A magyar népnek . . . feladata, hogy minden rágalommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizze meg forradalmának zászlaját, mely az emberiség szabadabb jövőjének zászlaja is.”

Emlékezni, őrizni és átadni a következő nemzedékeknek, meg a világ köztudatának. Mit?

Azt, hogy igenis vannak a magyar népnek, nemzetnek demokratikus hagyományai.

Az 1956-os forradalomban megtanultuk, hogy amikor „a dolgozó nép okos gyülekezete” lehetőséget kap vagy harcol ki az önrendelkezési jogra, akkor azt demokraükusan tudja érvényesíteni.

Megtanultuk, hogy mi a bizalom. Aki diktátori hatalommal fordul az emberekhez, az nem bízik bennük. Aztán már ők sem egymásban. A forradalomban napok alatt szorosra fonódott az egymásrautaltság, az egymásrabízottság, az egymásban megbízás szolidaritás-hálózata. A „hit az emberben” akkor is, ha néha csalódni kell. Lehet bízni a közösségben, ha közösséget vállalok vele, és ha övének tud. Árulók mindig voltak s lesznek is. De a nemzettudatot nem a nyilvánvaló árulók, hanem azok gyengítik legjobban, akik nem vállalnak sorsközösséget a népükkel.

Megtanultuk azt is, hogy a diktatórikusán megszervezett hatalomnak mi a legveszélyesebb módszere a demokrácia sorvasztására. Minden hatalom: kényszer. De a demokraükus hatalom olyan külső kényszer, amellyel szemben vitatkozni, alkudozni, küzdeni is lehet. A diktatórikus hatalom belső kényszert erőszakol: a tudatba építi be az öncenzúrát, az önkényszerzubbonyt. Ezt másképp ügy is hívják, hogy: félelem. Ahogy Bibó István is mondta: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni."

Az 1956-os forradalomban azt is megtanultuk, hogy milyen egy erőszakos diktatúra szerkezete. A néhány szabad nap villámfényénél élesen rajzolódott ki a tartópillérek és az összekötő hálózat rendszere: hogy hogyan függött össze a kulákozás a beszolgáltatással, a káderlapok a kitelepítésekkel, a pártfunkcionárius a pappal. Rózsadomb Recskkel, a propaganda az ÁVÓ-val, Moszkvt Washingtonnal. És hogy ez az összefüggésrendszer hogyan éri el azt az állapotot, amikor már „mindenki szem a láncban”, már „magad is zsarnokság vagy".

Azt is megtanultuk 56-ban, hogy „Mit kiván a magyar nemzet". Mint egy országos referendum, egy néhány hetes népszavazás, a

követelések és a programok áradata világosan kifejezte az akkori népakaratot, történelmünkben eddig utolsó ilyen közakaratmegnyilvánulásként: nemzeü függetlenség és semlegesség, társadalmi szabadság és demokrácia, politikaüag többpártrendszeres parlamentarizmus és az államhatalmak elválasztása, gazdaságilag szocializmus és a magánvállalkozások, a magántulajdon korlátozott szabadsága.

Mindazt amit az 1956-os magyar forradalomban megtanultunk: valljuk és megőrzését, átadását vállaljuk.

Harminc év után, a magunk elkötelezettsége megerősítéséül és azok helyett is, akik ezt ma még nyilvánosan nem mondhatják ki Magyarországon vagy Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján — ismételjük meg a Magyar írók Szövetsége 1956. december 28-i taggyűlésén nagy többséggel elfogadott Gond és hitvallás című nyilatkozat fogadalmát: „Hűséget fogadunk a zászló előtt, mely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben, hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Erkölcs legyen a munkánk talpköve, műveinkben pedig találjon értelmet és formát a nép alkotó ereje, az emberség és eszméivel a kor.”

!

i