Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-09-01 / 9. szám
1 4. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. szeptember CSICSERY-RÓNAY ISTVÁN: A magyar „Guernica” Ha századunkat egyetlen képzőművészeti alkotással akarnék jellemezni, alighanem Picasso Guernicá-jára esne a választás. Háborúk, forradalmi felfordulások, terrorbombázások, de még terroristák bombamerényletei is időtálló szimbólumot találnak ebben a drámai műben. Talán nem túlzás, ha Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról" c. nagy költeményét hasonlóképpen a század tragikus jellemzőjének minősítjük. Dzsingisz kán óta zsarnoki hatalom olyan intenzitást akkora területen nem ért el, mint Sztálin, Hitler, Mao, Pol Pót, Idi Amin és oly sok más diktátor világa, melyet egy új elv, a totalitarianizmus és egy régi gyakorlat, a genocídium jellemez. Az elmúlt 39 év magyar irodalma a jelenlegi történelmet számos műben illusztrálta, bemutatva a valódi helyzetet Magyarországon, de egyetlen más mű sem összegezte magában a totalitarianizmus, mindenfajta totalitarianizmus természetét és eredményeit. Alain Bosquet ezzel a verssel kapcsolatban írta Illyésről: „Korunkban nincs több, mint három-négy olyan költő szerte a világon, aki a szó legtágabb értelmében a század lelkét időról-idóre magáévá tudta tenni. . . Illyés Gyulánál, a magyar költőnek megvan ez ritka zsenialitása." Itt és most nem vállalkozhatunk a vers esztétikai elemzésére. Most csak annyit, hogy Illyés versében a francia retorika fiatalon elsajátított eredményeit kapcsolja össze a magyar népköltészet regösének-technikájával és az expresszionizmus bravúros szintaxisával. Az alapgondolat („Hol zsarnokság van. / ott zsarnokság van") erősödik és szinte elviselhetetlen crescendóval („mert álmaidban / sem vagy magadban, / ott van a nászi ágyban, / előtte már a vágyban, / mert szépnek csak azt véled. / mi egyszer már övé lett) ér el a megsemmisítő rezolúcióhoz („hol zsarnokság van: / mindenki szem a láncban, / belőled bűzlik, árad. / magad is zsarnokság vagy") és a legsötétebb próféciához („mert ott áll / eleve sírodnál. / ó mondja meg, ki voltál, / porod is neki szolgál"). Ami minket elsősorban érdekel, az az, hogy hogyan jött létre ez a vers, milyen szerepet játszott a nép szabadságküzdelmében s mi lett a sorsa. 1950-et írunk. „Sztálin legjobb magyar tanítványának”, Rákosi Mátyásnak a terrorja tombol. 1947-ben — szovjet katonai segítséggel — felszámolták a szabad választásokon alapuló magyar demokratikus rezsimet, 1948-ban bebörtönözték Mindszenty kardinálist, 1949-ben megsemmisítették a Kommunista Párt nem-moszkovita szárnyát, a magyar kulturális életet pedig kényszerzubbonyba szorították és erőszakos oroszosítás alá vetették. A magyar írók nagyrésze hallgatásra kényszerült. Csak kivételes esetekben szólhatott magyar költő közvetlenül nemzetéhez, mint a rezsim által is respektált Illyés Gyula az 1848—1849-es szabadságharcról irt drámáiban. Ezek egyike az alábbi, szinte prófétai szavakkal zárul: Fel barátaim! Tágul a világ! Tágul a jövőért a harc. Úgy emlegessék a magyart. Volt ő is fáklyaláng! Illyés ezekben az időkben teljesen visszavonult tihanyi házába a Balaton mellé. Csak ritkán ment fel Budapestre, így többek közt a francia követség egy július 14-i fogadására. Akkor történt vele az az emlékezetes eset, amelyet életrajzírója, Gara László ír le „Az ismeretlen Illyés" c. művében: A meghívottak tömegében egyszerre csak szembetalálja magát vagy féltucat miniszter élén Rákosi Mátyással, aki kedélyesen így szól: — Úgy látom, költőnk leszállt elefántcsonttomyából. De most nem engedjük egykönnyen el. Részt kell vennie az építő munkánkban. Illyés megköszöni az invitálást és kijelenti, hogy másnap visszautazik Tihanyba. — Nem létezik — tiltakozik Rákosi. — Egyébként — teszi hozzá mosolyogva —, ha akarnám, kényszeríthetném is. A jelenlévő miniszterek, sőt a politikai rendőrség mögöttem állnak — fejezi be kedélyeskedve. — Mögöttem pedig — feleli Illyés szintén tréfálkozva — a magyar nép áll. A költő igazában mondva főleg a tihanyi halászokra és szőlősgazdákra gondolhatott, és nem az egész magyar népre annak félelmetes egységében. Kijelentése után azonban, meglátva felesége sápadt arcát, és Szabó Pál irótársa rémült tekintetét, megértette, milyen hallatlan vigyázatlanságot követett el. Rákosi, akinek elevenébe talált, megfordult és szó nélkül faképnél hagyta az imént még oly barátságosan megszólított költőt. Könnyen elképzelhető, hogy ez a jelenet késztette Rákosit 1956 nyarán arra, hogy Illyés nevét fölvegye a négyszáz letartóztatandó listájára, mégpedig az első tucat közé. Szerencsére, mielőtt a letartóztatásokra sor kerülhetett volna, Rákosi megbukott. Ebben a jeges atmoszférában, ebben az önkéntes száműzetésben és veszéllyel teli magányban születik meg a század talán legnagyobb magyar verse, mely nemcsak Illyés népe örök szabadságvágyát, hanem az emberiség egyik legsötétebb korszakát is művészi alkotásba tömöríti. A vers természetesen nem kerül kinyomásra, viszont kéziratban — ez az első magyar szamizdat! — széles körökben elterjed. Megjelenni azonban először csak a forradalom győzelme után — az 1956. november 2-i „Irodalmi Újság"-ban jelenik meg. Illyés ellenfelei kétségbe vonták, hogy 1950-ben vagy 1951-ben íródott. Máig hallani hangokat, hogy csak 1956-ban irta meg. Frappáns cáfolatot ad erre egy nemrég megjelent esszé egy nagytekintélyű budapesti tudóstól. A professzor megemlíti, hogy Bibó István, a kiváló szociológus az 50-es évek elején az „Egy mondat a zsarnokságról"-t. melyet szerzője akkortájt olvasott fel neki tihanyi házában, meg akarta Párizsban jelentetni! Mint már említettük, a vers kéziratban terjedt és számos más vizionárius Illyés-verssel együtt (Bartók, Óceánok, stb.) egyik fö erjesztője lett az 53-ban megindult politikai enyhülésnek. Sztálin halála után — egy esetleges magyarországi felkelést megelőzendő — Moszkva menesztette Rákosit és Nagy Imrét tette a helyére. Utóbbi alatt a parasztságnak megengedték, hogy otthagyja a kolhozokat. 50 százalékuk élt is a lehetőséggel. A politikai foglyok legnagyobb részét szabadon engedték. Az írók s költők az egyre erősödő liberalizálódásnak az élcsapatává váltak. Amikor kirobbant az 1956-os forradalom, a rádió különböző költők harcos, majd győzelmes verseit sugározta. Legtöbbjüket az „Irodalmi Újság" közzétette, de a központi mű ebben a november 2-i számban az „Egy mondat a zsarnokságról" volt. Azonban a tíz nap, mely megrendítette a világot, egy friss szovjet hadsereg inváziójával végződött — élén 2000 páncélossal, ugyanannyival, amennyivel Hitler Franciaországot rohanta le. ______ A forradalom leverése után Illyés teljesen visszavonult. Óriási tekintélye, ami csak Szaharovéhoz volt fogható, megakadályozta, hogy börtönbe vessék, mint sok írótársát. De annak az irósztrájknak, mely csak az 1963-as általános amnesztiakor ért véget, ö volt a lelke. A vers világhódító útjára 1956 után indult. Nyugaton könyvben először a „Költők forradalma" c. antológiában jelent meg. Rövidesen minden kultúrnyelvre lefordították és egyszerre a legismertebb magyar verssé vált. Magyarországon azonban ez évig tiltott gyümölcs maradt. Miközben fokozatosan enyhült a helyzet — játszhatták a Fideliót (amelyet a Rabok kórusa miatt tiltottak be a forradalom leverése után), előadhatták az Ember tragédiáját (bár „rágalmazta a szocializmust"), filmekben, regényekben bírálhatták a rendszer sok-sok visszásságát, de az „Egy mondat" csak külföldről szólhatott a magyar közönséghez. Szólt is... 1975-ben Washingtonban megjelent a vers lemezen — mégpedig a költő saját előadásában! Később kazettán is. Ma már nincs Európában vagy Amerikában olyan magyar közösség, ahol időről-időre ne adnák elő, a rádiók magyar adásai is rendszeresen sugározzák hazafelé, sőt pár éve szamizdatban terjesztik Magyarországon és Erdélyben. Csak éppen a magyarországi kiadás késett. A rezsim egyre nevetségesebbé vált, hisz különben számos területen bizonyos, egyre fokozódó liberalizációt lehetett tapasztalni. Egy ismert magyar író az írószövetségben fel is vetette, hogy vajon miért nem jelenhetik meg épp ez a vers. Talán csak nem azért, mert a rezsim magára veszi? Közben Illyést még más méltatlanság is érte: egy tanulmánykötetét megjelenése előtt betiltották és zúzdába küldték. Mitterrand elnök 1982-es magyarországi látogatása alkalmával azzal tüntette ki a költőt, hogy — egyedül a magyarok közül — ót hívta meg személy szerint egy megbeszélésre, ahol Illyés élete utolsó szakaszának legnagyobb gondját, a szomszéd államokban élő magyar őslakosság ellen alkalmazott zsarnoki önkényt is szóvá tehette. Ezután már nem sokáig élt. A legmeghatóbb nekrológot is Mitterrand elnöktől kapta, amikor 1983 áprilisában bekövetkezett halála után Franciaország elnöke így emlékezett meg róla: Egyetlen magasztos szó fejezi ki az életet, amely most befejeződött: szabadság. Illyés Gyula számára ez volt a legelső az emberi jogok között. Fiatalságától haláláig, költeményről költeményre soha nem változtatta meg értékei sorrendjét. Tavaly abban a szerencsében részesültem, hogy találkozhattam vele. Soha nem felejtem el megjelenését, melyből szívélyesség, erő és barátság áradt. De az „Egy mondat" még mindig el volt zárva a nagy nyilvánosság elöl. Végre a jég megtört 1985 őszén. Aczél György, a párt részéről a magyarországi kultúra legfőbb őre. egy Illyésre emlékező beszédben úgy állította be. hogy a vers csak megjelenésének formája miatt maradt kiadatlan. vagyis mert az „ellenforradalom" egyik lapjában jelent meg annak idején. De még 1986 elején egy washingtoni kiadó (Occidental Press — A szerk.) révén egy komoly irodalmi esemény következett be: ismeretessé vált a vers 10 olyan sora. mely sem az 1956-os forradalmi „Irodalmi Újság"-számban nem jött még ki. sem azóta sehol. Aztán végre elérkezett a nap. amikor Illyés mesterműve, korunk legnagyobb magyar verse, amelynek írója „a század lelkét magáévá tudta tenni", megjelent Magyarországon, mégha csak eldugva is az elhunyt költő eddig kiadatlan verseinek gyűjteményében. A hivatalos irodalmi hetilapban hosszú méltatás jelent meg róla: „A legnagyobb versek egyike, melyet anyanyelvűnkön írtak" — olvashatjuk a bevezetőben. A lelkes fogadtatásnak csak egy kis szépséghibája van: az utolsó mondatban a hivatalos kritikus ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti: a vers a „szocializmus (értsd: a mai kelet-európai rendszer, azaz a zsarnokságnak — bár némileg enyhített — változata) verse: ez ellen lobogtatni: hamisítás". Hogy is fejeződik be az „Egy mondat a zsarnokságról"? ... ott áll eleve sírodnál. ő mondja meg. ki voltál, porod is neki szolgál. „ÜJ LÁTÓHATÁR” Az Új Látóhatár idei harmadik számában a harminc év előtti magyar forradalomra emlékezik. Az évfordulóhoz kapcsolódó írások szerzői Szász Béla, Domahidy András. Molnár József, Jónás Pál. Bállá Bálint. Révész László, Nagy Károly, Papp László, Kovács Andor, Krassó Miklós és Hans-Henning Paetzke. Közli a folyóirat Kassák Lajosnak 1956—57-ben írott és eddig kiadatlan több versét. Az Új Látóhatár további részében Hőgye Mihály eredeti dokumentumok alapján feleleveníti Nagy Ferenc miniszterelnök 1947-es lemondatásának körülményeit. Schöpflin Gyula elkezdi a magyar konzervativizmusról írott esszéjének közlését. A versek szerzői a többi között: Horváth Elemér. Monoszlóy Dezső, Turcsány Péter. Szente Imre, Tarnóczy Szabolcs. Orosz István elemzi Siklós István költészetét, Czigány Lóránt bemutatja Borbándi Gyula „A magyar emigráció életrajza" című könyvét. Hanák Tibor méltatja Kerényi Károly német nyelvű életmű-sorozatának új kötetét. A további recenziók szerzői: Bogyay Tamás, Kibédi Varga Áron. Határ Győző, Ferdinandy György. Az Új Látóhatár évi előfizetése 26 USA- dollár, légipostával 33 USA-dollár. Megrendelhető a következő címen: 8 München 90, Qerdinweg 9, W-Germany. Ludvig Nándor: AZ ÉGI POLITIKUS A szél, amelyben a történelem cölöpéi lerogynak, s mint száradt csonkok, úgy esnek le a társadalmak csúcsáról a fejek — meghozza őt is: rázkódó fák, hamueső-függöny mögül ereszkedik alá katlanunkba, ruhája fehér, mintha az álmodok nyál-csíkjaiból vagy a hajnal fény-fonalaiból szőtte volna, és arca: mint a forrásvízben megmosdottaké. És jön művével felénk: Kelet és Nyugat lelkét a rájuk forrt démoni maszktól megszabadítja, a szögesdrót-határokat, hogy a nemzetek vérágas szeme feltisztuljon, ledönti, az öldöklést megfosztja mítoszától, és parkokat építtet a kaszárnyák helyébe. Csigavonalas templomokat, az isteni űr szívén hallgatózó himnikus hangárokat emel a tudomány és művészet stációival, Alkotmánya végre: a Világállamé, más, mint a pénz küklopszainak és a megzápult eszmék papjainak barbár táblái, címerén az omega-pont sirályai láthatók, s benne a pazarlás joga helyett új jog áll, az emberfeletti ember hídján hogy mindenki átmehessen, és ott múlhasson ki: Föld-rakéták tüzébe olvadva, boldogan. Bizony, ti elnöki Mercedesekben pompázó parvenük, csúcstalálkozók cinkosai, markotokba röhögő vének — ő tudja: alázat, nem rablás, avantgarde, nem tengődés a politika! KÖNYVELADÁS A következő könyvek megrendelhetők az alábbi ív kitöltésével: MEGRENDELEM .........példányban Király Béla Honvédségből néphadsereg, személyes visszaemlékezések, 1944—1956 12 USA-dollár darabonként Ossz. $......... .........példányban Molnár Miklós és Nagy László Reformátor vagy forradalmár volt-e Nagy Imre? 6.00 USA-dollár darabonként Ossz. $.......... .........példányban Nagy Imre „A magyar nép védelmében" Vitairatok és beszédek, 1955—1956 8.00 USA-dollár darabonként Ossz. $.......... Összesen: USA-$............. Postaköltség darabonként 1.00 USA-dollár $.............. VÉGÖSSZEG: $.............. Kérjük a kitöltött megrendelőívet a végösszeg csekken vagy pénzesutalványon való csatolásával elküldeni a következő címre: ATLANTIC RESEARCH AND PUBLICATIONS, INC. P.QBox 568 Highland Lakes, N.J. 07422, U.S.A. A könyvek a helyi magyar könyvesboltokban is kaphatók!
