Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-05-01 / 5. szám
Mrs. Judith MAGYAR P.O.Box 262 Bogota. N.J, 0760? U .S .A . SYKAII- hl NGAEIANS CF THE WEST The monlhly publiealion of ihe CORVIN PUBLISHING LTD. V. évfolyam, 5. szám 1986. május ELŐFIZETÉSI DIJAK 1 EVRE: Kanada: $20.USA: US-$17.-Egyéb országok: US-S25 (légipostával) KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 42-3.10 Canterbury Dr. S W. Calgary. Alberta. CANADA T2W IH6 Phone (40.1) 251-5408 CSURKA ISTVÁN: ádázok es áldozatosak Mint arról lapunkban már beszámoltunk, Csurka István magyar író több mint hat hétig az észak-amerikai kontinens magyarlakta városait járta, előadásokat és felolvasásokat tartva. Most, útja végeztével, megkértük, szóljon néhány szót lapunkban úti élményeiről, tapasztalatairól. Egyáltalán mondja el, amit ezek kapcsán szükségesnek lát elmondani. — Mindenekelőtt a köszönet Köszönet meghívóimnak, utam szervezőinek, a montreáli Donáth Györgynek és a New York-i Püski Sándornak. Ezenfelül nem tudok némi meghatódottság nélkül visszagondolni azokra a vendégszerető családi otthonokra, ahol ezekben a hetekben megfordultam, ahol régi, gyermek- és ifjúkori barátságokat újítottam fel s ahol újak szövődtek azokban a napokban, amíg vendégszeretetük és oltalmuk alatt állottam. Azért is erről kell beszélnem elsősorban, mert ez volt utam legnagyobb élménye: megismertem és megszerettem magyar családokat, és azt hiszem, hivalkodás nélkül állíthatom, hogy ők is elfogadtak és megbarátkoztak velem, s rajtam keresztül egy óhazai magyarral, egy másik világbeli magyarral, akinek ugyanolyan nagy szüksége van a szeretetükre, mint nekik az enyémre. Azt hiszem, nem fontos feltétlenül filozófiai hajlandóságúnak lenni, hogy ebből az egyszerű tényből messzibbre mutató következtetésre jussunk: nekünk, magyaroknak most éppen ez lehet a fegyverünk a megmaradásért vívott harcunkban: egymás szeretése. Lehet és kell a nemzeti tudat állapotát elemeznünk, múltunkat vizsgálnunk a jövőnk érdekében, legfontosabb mégis az, hogy megtanuljuk végre elfogadni egymást, hiszen mi más lehet egy egészséges nemzeti tudat áramforrása, mint az összetartozás, a szeretet. Elfogadom és tisztelem a másik magyart azért, mert magyar. Fel kell végre ismernünk, hogy ez sokkal mélyebb és lényegibb, mint a politikai vagy világnézeti hasonlóság. Nekünk, magyaroknak, még akkor is fenn kellene maradnunk, amikor ezek a mostan még oly szenvedélyes fontosságú politikai fogalmak, amelyek bősz egymásra acsarkodásra tudnak rábolondítani bennünket, már régen csak azokat a tudományos kutatókat fogják érdekelni, akik az emberiség sajátságos eltévelyedéseit kutatják — komputerizált kutatószobákban. — TAztél-e ki magad elé valamilyen határozott vagy sajátos úti célt? S ha igen, sikerült-e megvalósítanod? — Igen, tűztem és nem vagyok megelégedve az eredménnyel. Először is meg akartam tanulni utazni. Egy olyan ember számára, akinek az a foglalkozása, vagy talán a hivatása is, hogy a többi ember számára élményeket és gondolatokat közvetítsen, létfontosságú, hogy korunk egyik meghatározó és — bátran mondhatjuk — világalakító jelenségéről, az utazásról mozdítható képzetei legyenek. Egy rossz utazás nemhogy bővítené, de szűkíti és rontja világlátásunkat Ha az utazó csak azt látja, amit az utazási irodák és a csábos útikönyvek sugallnak neki, akkor csak ugyanazokkal a felesleges sablonokkal tömi meg a lelkét, amikkel utazás nélkül is tele lehetett már. Ezenfelül egy olyan kis nép számára, amelyiknek az export, a szellemi is, létkérdés, fontos, hogy néha zsurnalisztikán túli utazókat piackutatókat is kiküldjön a világba, akik, ha tévednek is a megítéléseikben, persze, hogy tévednek, de legalább van bennük valami Körösi Csorna Sándor-i. Nem az aszkézisre gondolok természetesen, mert az nagyon kevés van bennem, hanem a szolgálni akarás erkölcsi tisztaságára. A másik, ami miatt vágytam erre a földrészre, az egyszerűen az Egyesült Államok sajátos helyzetéből, nagyhatalmi vagy szuperhatalmi státuszából következik. Ezt megelőzőleg már több kisebb-nagyobb utat volt alkalmam megtenni abban a másik országban, ahol a világ sorsa készül, dűl vagy bukik: a Szovjetunióban. Annak ellenére, hogy magyar voltomból, földrajzi meghatározottságomból következően arról a birodaszurdum: egészségügyi kocogásához — egyáltalán hozzá lehet kötni vadidegen emberek sorsát, életét. Sőt, egyszerűen kétségbeesne, ha erre rájönne. Hiszen olyan jóindulatú. Meg ugyan nem ismertem, hiszen amúgyis csak magyar szűrőn keresztül ismerhettem volna meg ez alatt a nagyon rövid idő alatt ezt a nyerseségében is nyájas, minden európai raffinériától mentes, békés népet de rájöttem, hogy bajomban, végső esetben éppen úgy számíthatok rá, mint azokra a derék, szomorkás tekintetű, nagy indulatű orosz barátaimra, akik — teszem azt — a darabomat játszották Moszkvában, vagy KOLOZSVÁROTT, a Fazekas utcai református templomban Billy Graham kérdésére a mintegy 5.000 főnyi hallgatóság megszavazza, hogy az angol nyelvű előadást ne csak román, hanem magyar tolmácsolásban is hallhassa. — A Szent Mihály katolikus templomban is Dr. Haraszti Sándor tolmácsolta magyarul az igehirdetést a kb. hatezernyi hallgatónak. (További képek Billy Graham erdélyi körútjáról az 5. oldalon.) lomról sokkal több előzetes ismerettel és persze előítélettel is rendelkeztem s a nagy orosz irodalmat sokkal jobban ismerem, mint az amerikait, azok az utazásaim, ismerkedéseim mindig nagyon hatásosan formálták világnézeti fejlődésemet. Elfogadni és megérteni egy olyan nagy ország egyedeinek mindennapi törekvéseit, szenvedéseit és örömeit, létküzdelmét. amelyik ország e nélkül csak mint valami megérthetetlen nehézkedési erő. csak mint valami természeti erő — tömegvonzás és taszítás — van benne a tudatomban, egyszerűen lelki és értelmi szükséglet. Amerikáról eddig csak azt tudtam, hogy egyéni életem, vagy éppen erőszakos halálom egy másik póluson majdnem úgy hozzá van kötve, mint az előbbihez, vagy mondjuk azt, hogy sorsom a kettejük mérkőzésének a függvénye. Az élmény, a felismerés pedig itt is szinte pontosan ugyanaz, mint az előző utazás*'imé: arról, hogy az én sorsom az ö kezébe van letéve, a mindig mosolygó, nyájas és kedves amerikai, aki elszántan kocog a számomra mindig nyaralótelepnek tűnő földszintes városai útjain, hogy fölöslegesnek mondott kilóitól megszabaduljon, hogy olyan egészségesnek érezhesse magát, amilyen egészségesnek egy ,jó amerikainak" lennie kell, édeskeveset tud. Halvány fogalma sincs róla, hogy az ő viselkedéséhez, irányulásához, elhatározásaihoz — ad abE SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Csurka István: Ádázok és áldozatosak (interjú) (I. old.) Felhívás New York katolikusaihoz (2. old.) Bárány János: Állítsátok meg Arturo Uit! (3. old.) Interjú Dr. Habsburg Ottóval (3. old.) A „Debreceni Csoda” — a Kántus (4. old.) Gárdonyi Zoltán születésnapjára (4. old.) Magyar Életért és Jövőért (5. old.) Pomogáts Béla: Lake Hope (6. old.) HHRF—CHRR HÍRADÓ (7 old ) Czigány Lóránt: Lépéskényszer (8. old.) Ferdinandy György: Csólakók (9. old.) Ifjúsági Fórum — Anyák napi összeállítás (10. old.) Magyarország — hírek, események (II. old.) Ratkó József, Szőcs Géza, Kolumbán Miklós, Horváth Elemér, Tűz Tamás versei. akikkel a moszkvai ügetőpályán találkoztam. Vagy — és ez a mai világ kétségbeejtő valósága — éppen annyira nem számíthatok rájuk, mert halvány fogalmuk sincs a fennálló függőségekről. Nagyon megszerettem Amerikát a csodálatos változatosságáért, a tágas térségeiért és a tökéletesen működő liftjeiért. Belátom, ez kissé bizarr vonzalom, de hiába, ha egyszer olyan házban lakom, és egy olyan másikba járok be 30 év óta dolgaimat intézni, amelyikben az év háromszázhatvanöt napja közül legalább százötvenben egy tábla függ a felvonón: a lift rossz. Persze nemcsak tréfa ez, mert az én életemhez hozzátartozik az is, ha nem éppen az az alapvető meghatározója, hogy a dolgok és a tárgyak, meg az intézmények és a szolgáltatások nem működnek tökéletesen. Talán azért, mert előírás szerint kellene működniük. Itt Amerikában pedig semmire sincs előírás. Megértem és üsztelem is ezt a korlátlan, nagyszerű emberi szabadságot. ezt a kötetlenséget és a végletekig nyitvahagyott emberi létezést, és még élvezem is, már amennyire utazóként élvezhetem, de a maga mélységében átélni, azt hiszem, soha nem lennék képes. Ahhoz én már túlságosan sokat éltem korlátok között és korlátok ellen küzdve, ennek a szabadságnak az irányába tágítani próbálva a saját léte(Folytatás a 9. oldalon) ANYAK NAPJA Anyák Napja alkalmából köszöntjük a magyar édesanyákat! Kérjük, fogadják szeretettel az alábbi gyönyörű verset és a San Diego-i Magyar Iskola növendékeinek munkáiból készült összeállítást a 10. oldalon. Ratkó József: ZSOLTÁR Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak: egyetlen halott sincs közülük: fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel: megöletnek minden halottal — harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassák nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassák könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. AMTE-KONFERENCIA Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete XI. évi konferenciáját a Toronto Egyetemen tartotta, az egyetem magyar tanszékének vezetője. Dr. Bisztray György szervezésében, május 15-17. között. Egyesült Államok-beli. kanadai és magyarorszagi tudósok, tanárok és kutatók mintegy 30 magyar vonatkozású szakelőadást tartottak. Az 1956-os forradalom 30. évfordulójáról is megemlékezett a konferencia Dr. Nagy Károly .. The 1956 Hungarian Revolution — István Bibó's Analysis" című előadásával és a CBS-TV ..Revolt in Hungary" című dokumentum-filmjének megtekintésével. ILLYÉS FRANCIÁUL Illyés Gyula költői és prózai munkáiból szép kiadású kötet jelent meg a párizsi La Barbacane költészeti sorozatban, a francia kulturális minisztérium közreműködésével. Gara György szerkesztésében. Az 1000 példányban kiadott könyv Illyés Gyula 35 versét adja a legkiválóbb francia műfordítók tolmácsolásában az irodalomkedvelők kezébe. Jobbára franciául először olvasható versek.
