Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
1 1 1986. április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West HHRF — CHRR HÍRADÓ Tíz éve a kisebbségi magyar- Ságért. — Hol tartunk?* Kedves Magyar Testvéreim! Ebben az évben ünnepli szervezetünk, a Committee for Human Rights in Rumania és a Hungarian Human Rights Foundation, működésének tizedik évfordulóját. Saját életünkben igen hosszúnak tűnik ez a tíz év, bár kevés ez az idő, ha azt nézzük: hány évtizede szenved a kisebbségbe szorított magyarság. És — bár reméljük, hogy a kisebbségi magyarság felszabadulása hamarabb bekövetkezik — készeknek kell lennünk, mindanynyiunknak, újabb tiz évet, vagy akár évtizedeket ezért a célért áldozni és dolgozni. Tíz évi kemény és szüntelen, kitartó munka eredménye, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság ügye ma már komoly tényezője az Egyesült Államok Romániával és Csehszlovákiával kapcsolatos külpolitikájának, állandó ügye minden nyugati emberi jogi szervezetnek és egyre gyakrabban taglalt témája mind több tudományos, társadalmi, kulturális és egyházi szervnek, valamint a nyugaü sajtónak. Ma már ott tartunk, hogy a román diktátor, Nicolae Ceausescu, egyetlen nyugati államba sem teheti be a lábát anélkül, hogy tömegtüntetést ne rendeznénk elnyomó politikája ellen, valamint hogy a nemzetközi sajtó képviselői ne tennék fel neki a legélesebb kérdéseket a magyarság elnyomásáról. Ezt bizonyítja legutóbbi, 1984 októberében tett nyugat-németországi látogatása, amikor ottani testvérszervezetünk nagyméretű felvonulást rendezett ellene. Továbbá, még nincs is egy éve, hogy kanadai testvérszervezetünk Ceausescu látogatása alkalmából több városban nagysikerű tömegtüntetést szervezett. Amint a kanadai sajtó is jelentette, Torontóba Ceausescu valóban csak azért nem látogatott el, mert az itt tervezett tüntetéstől megijedt, hivatalos látogatását lerövidítette és hamarabb utazott haza. (Személyes tapasztalatból mondhatom: nagy élményről maradtak le.) Ma már ott tartunk hogy minden jelentős nemzetközi fórumon jelen vagyunk, képviseljük az elnyomott magyarság ügyét. ERDÉLYI HÍREK Több kolozsvári magyar és román értelmiségit, köztük Szőcs Géza költőt és Marius Tabacu zenetanárt, hallgatott ki a securitate január 14-én. A vallatások több mint tiz órán át tartottak, de tettlegességről nem érkezett jelentés. A nyomozók elsősorban a kolozsvári értelmiségiek magyarországi kapcsolatai felől érdeklődtek és akciójuk nem titkolt szándéka volt annak megakadályozása, hogy a PEN New Yorkban tartott kongresszusával kapcsolatban az erdélyi magyarság képviselői állást foglaljanak. Amint arról a világsajtó is beszámolt, a román pártvezetés népkonyhák felállítását határozta el a lakosság élelmiszerellátásának biztosítására. A népkony hák a nagyobb éleim iszerüzletek helyén és helyett fognak működni; az élelmiszeralapanyagokat külön nem lehet majd megvásárolni, csupán feldolgozott és az állami ellenőrök által megszabott formában és mennyiségben. Hírügynökségünk munkatársa olyan értesüléseket szerzett a bukaresti építkezési vállalat néhány alkalmazottjától, melynek értelmében a családi'tömbházak tervezésével megbízott mérnökgárda utasítást kapott olyan lakástervek elkészítésére, mely lakásokból hiányozni fog a konyha. A konyhák helyett — így a jelentés — családi ebédlőfülkéket kell tervezni, melyekben legfeljebb az ételek felmelegítése lehetséges, de főzésre alkalmas, nagyobb teljesítményű „energiafogyasztók” nem szerelhetők fel. Mivel az öröklakások is hasonló szabvány szerint fognak készülni, ezért jogosnak tartjuk azt a feltételezést, miszerint a román vezetés a mostani nélkülözéseket és az általános nyomort egyszer s mindenkorinak tekinti. (Erdélyi Magyar Hírügynökség) Michnay Gyula előző (6.) oldalon most befejezett „Szökés a recski haláltáborból” c. írása fejezet a Sztáray Zoltán szerkesztésében megjelenő dokumentum-kötetből. — Köszönetünket fejezzük ki a közlési lehetőségért! Az ugyanazon az oldalon közölt „Költők forradalma” c. könyvhirdetésben a megrendelési (és nem elővételi!) ár helyesen: US$8.00. és — ami a legfontosabb — a nyugati küldöttségek konkrétan szóvá is teszik ügyünket. Múlt májusban, az ottawai emberi jogi konferencia idején, 2000 magyar jelent meg, a miénk volt a legnagyobb és legimpozánsabb tüntetés az egész hathetes konferencia alatt. A konferenciára egyébként két füzetet is kiadtunk — a Kanadai Magyarok Szövetsége, és személy szerint annak elnöke, dr. Gyallay-Pap Domokos segítségével —, amelyben ismertettük ügyünket. Ezen felül állandó tájékoztató és megfigyelő szolgálatot tartottunk fenn a konferencia helyszínén. Ennek köszönhetően az amerikai küldöttség ténylegesen szót is emelt a konferencián az erdélyi és felvidéki magyarság ügyében. Hasonló módon, Alapítványunk képviselői jelen voltak a múlt október-novemberben tartott nemzetközi Kulturális Fórumon Budapesten, a teljes hathetes konferencia idején. Bár lényegesen nehezebb körülmények között kellett dolgoznunk, mint Ottawában, de Budapesten is elértük, hogy már nemcsak az amerikai, hanem más nyugati küldöttségek is határozottan szóvá tették ügyünket Ma már ott tartunk, hogy a nemzetközi tiltakozást sikerült olyan méretekre fokoznunk, hogy Duray Miklóst, a felvidéki magyarság bátor szószólóját a szlovák hatóságok kénytelenek voltak múlt májusban szabadlábra helyezni. Ma már ott tartunk, hogy alapos, megbízható és színvonalas tájékoztató szolgálatunk révén széleskörű kapcsolat-hálózattal rendelkezünk világszerte. Ez azt jelenti, hogy amikor szükség van rá, mozgósítani tudunk úgyszólván minden jelentősebb nemzetközi emberi jogi csoportot vagy társadalmi és tudományos szervezetet, hogy segítsenek egy-egy üldözött vagy bebörtönzött kisebbségi magyaron, vagy terjesszék a világban a román vagy csehszlovák kormány legújabb magyarellenes intézkedésének hírét. A Nemzetközi PEN kongresszusainak történetében először fordult elő például, hogy testületileg, egy hivatalosan megszavazott határozatban, a világ írói elítéltek egy kormányt erőszakos asszimilációs és jogüpró politikája miatt. A román kormányról volt szó, és a határozatot — amely igen kemény szavakkal és részletesen bírálja Ceausescu magyarellenes rémtetteit — a New Yorkban január elején rendezett PEN Kongresszuson fogadták el. Büszkék lehetünk, hogy a PEN Kongresszus 40 díszvendége közül kettő magyar volt: Csoóri Sándor és Konrád György. Mindketten személyes barátaink és támogatóink, akik ezt az alkalmat arra is felhasználták, hogy a New York-i Magyar Házban a Hungarian Human Rights Foundation javára rendezett fogadáson díszvendégként megjelenjenek és felszólaljanak. Igen fontos volt jelenlétük a PEN Kongresszuson. Az utolsó reggelen kaptam telefonjelentést két újabb román titkosrendőri gyilkosságról: egy magyar és egy román értelmiségi lett újabb áldozata a romániai terroruralomnak. Délután, a Kongresszus záróülésén, Konrád György már be is jelentette mindkét tragédiát. A világ több száz írójából álló közönség dermedt csendben és felháborodással fogadta Konrád György hiteles adatait. Estére már tiltakozó nyilatkozat is született. A jelenlévő ifj. Szőczi Árpád is tanúsíthatja, hogy világhírű és Nobel-dijas írók tucatjai álltak sorba, hogy aláírják e nyilatkozatot! A Kongresszus befejezése után tovább folyt az aláírások gyűjtése, és éppen múlt pénteken kaptam kézhez az amerikai PEN Klub legújabb tájékoztató körlevelét, amely bejelenti, hogy a világ minden részéből összesen 240 író csatlakozott a nyilatkozat eredeti három aláírójához: Csoóri Sándorhoz, Konrád Györgyhöz és Danilo Kishez. Ma már ott tartunk, hogy komoly lehetőség nyílt az amerikai Kongresszusban a romániai vámkedvezmény felfüggesztésére. Ezzel foglalkozott például, alig négy héttel ezelőtt, egy teljes napos kihallgatás a szenátusi Külügyi Bizottság előtt. Ezen a Hungarian Human Rights Foundation — mint az egyetlen hivatalosan felkért magyar szervezet — részéről terjedelmes tanúvallomásban ismertettem a román kormány legújabb jogfosztó intézkedéseit. (Szóbeli részének teljes szövegét a Nyugati Magyarság adta közre márciusi számában.) A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CHRR — MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támo;.v> v segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation”, az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapod! levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Gracie Stn., New York, N.Y. 10028, USA. Telefon: 212-289-5488. De ma már sajnos ott is tartunk, hogy túl az adminisztratív intézkedéseken, a román hatóságok fizikai terrort alkalmaznak és olykor gyilkosságokat is elkövetnek magyarok ellen. 1984-ben a székelyudvarhelyi katolikus plébános, Pálfi Géza, életével fizetett gerinces magatartásáért. És most, január 5-én, az erdélyi magyar színjátszás egyik legkiválóbb művészét, Visky Árpádot felakasztva találták a Sepsiszentgyörgy melletti erdőségben. Barátai és rokonai szerint nem öngyilkosságot követett el, hanem őt is a titkosrendőrség tette el láb alól. Várható, Kedves Barátaim, hogy a közeljövőben hasonló esetekről kell hírt adnunk, és a terror nem hogy csökken, hanem fokozódik. Éppen ezért. Alapítványunk kéri és várja mindannyiuk hatékony támogatását, hogy továbbra is eredményes munkát végezhessünk. Ezt a munkát nem végeztük soha, és nem végezhetjük ezentúl sem egyedül. Csakis közös erőfeszítéssel kényszeríthetjük a román és csehszlovák kormányokat magyarságelnyomó politikájuk megváltoztatására. Segítségüket kérjük, nemcsak most, hirtelen — elsősegély gyanánt —, hanem állandó jelleggel a jövőben is. Ugyanazzal a kitartó, áldozatvállaíló hűséggel, amivel a mi szervezetünk végzi munkáját. Itt a legnagyobb hangsúlyt a rendszerességnek szeretném adni, mert ebben az ügyben igazi eredményt csakis folyamatos és színvonalas, lankadatlan munkával tudunk elérni. Bizonyára tudja mindenki, hogy irodát tartunk fenn New Yorkban. De talán kevesebben tudják, hogy irodánk kiadásaihoz állandó támogatásra van szükségünk. Száz szónak is egy a vége: aki igazán hathatósan kívánja munkánkat továbbra is biztosítani, azt arra kérjük, hogy olyan rendszeres támogatást nyújtson, amire építeni is lehet. Köszönöm figyelmüket, és azzal a kéréssel fejezem be mondanivalómat: Az amerikai és kanadai magyarság eddig is tettekkel bizonyította erejét és elszántságát; ezentúl sem maradhatunk tétlenek, amíg a magyar kisebbségeket — az összmagyarság jelentős százalékát — a végpusztulás veszélye fenyegeti! *Hámos László beszéde a Magyar Emberi Jogok Alapítvány Kanadai Osztályának a torontói Magyar Kultúrközpontban 1986. március 22-én rendezett „Virrasztás" bankettjén. A rendezvényen megjelent Andrew Witer képviselő (Kanada) és Veress Bulcsú, Christopher Dodd amerikai szenátor asszisztense is. A vendégeket Ifj. Szőczi Árpád, a HHRF Kanadai Osztályának alapitó elnöke mutatta be. A HHRF—CHRR munkatársai a tervek szerint részt vesznek a Helsinki Egyezménynek az emberi kapcsolatokat és jogokat tárgyaló 1986. áprilisi (Bern) és novemberi (Bécs) utókonferenciáin is, hogy tájékoztassák a résztvevőket az elnyomott magyar nemzeti kisebbségek helyzetéről. — KÉRJÜK A NYUGATI MAGYARSÁG HATHATÓS TÁMOGATÁSÁT! 7. oldal ■ vÁ70> EZ MÁR A FELTÁMADÁS avagy: a nemzet mélyrepülése Életem egyszer már véget ért Ez most a ráadás: ha nem is a végső, mégis, mégis föltámadás, valami morajló folytatás, melynek hullámverése mélyén ott rejlik, rejtőzik halálod mint lakatlan képzettársítás; ez most: az Utolsó Utáni Még Egy Esély: így járkálj hát a földön, így arass, így szeress, így élj, így beszélj; mintha hunyót játszottál volna, te szerencsés, halálod ennyi volt csak. * Here comes a candle to light you to bed. Itt jön a gyertya, ágyadhoz elvezet. Antanténusz, szórakaténusz, te vagy a hunyó, magyar nemzet! Életem egyszer már megfőtt, véget ért Életünk egyszer már véget ért elvitt minket a háború, az árulás, a drágulás, a dögvész s a születésszabályozás, a folytonos hadviselés önmagunk ellen s a zuhanás át a történelmen, szebben mondva: szabadesés; vagy még szebben: mélyrepülés. A Körúton szél lenget vadvirágot és ott, ahol az ország háza állott, ott sárga arcát most egy búzatábla a fénybe szórja, cséplőgépre várva s a Vár helyén most csószkunyhó vigyázza, hogy vadkecske a szőlőt meg ne rágja, s a Moszkva téri metróállomásban meggyűlt a víz, s odajár éjjelente egy öreg ózbak inni egymagában. S Kolozsvárt a főtéri lovasszobor! bezúzott arcában két bogyó úgy remeg, mint forró vaslapon hideg eperszemek! így nézett ki? így nézett ki a nemzethalál. Bevégeztetett. És lámcsak, mégis: új esélyt mérlegelhetünk, új esélyeket. Ránk néz a jövő, fölteszi szemüvegét, a tényeket. Fölfordulás, föltámadás és számvetés és számadás: a föltámasztottak száma úgy tíz-tizenöt millió, s ha nem túl nagy is, de mégis van ismét olyan ország, ahol az adjonistent magyarul viszonozzák s hallasz megint magyar szót Visegrádon és működik a Moszkva téri metró s megint áll Mátyás szobra Kolozsváron. Jövő időben ragozott igék, ti tettek hátizsákjai! (Szónoki ez a vers. És elég hagyományos — bár, hogyha elolvasná, hümmögne Arany János.) Úgy. Mérlegeld és járd körül az új esélyeket. A minap jól kivesztünk s köztudott: kihalni összesen csak egyszer, vagy legfönnebb csak még egyszer lehet: — itt jó a gyertya, ágyadhoz elvezet — nem lehet kétszer is megúszni a nemzeti szívszél hüdést s hasonló szomorú betegségeket Jövő időben ragozott igék és főnevek átvilágítják, mint a röntgensugár a kerteket és nyelvtankönyveket A tények szemüvegén át figyelnek téged: ne habozz sokat Várja, hogy szót kérj és szavazzál benne, a történelmen s időn át létező osszmagyar országgyűlés figyelme. (Szőcs Géza; Az uniformis la »gatása című kiadásra készülő kötetébe'), — HHRF — CHRR. New York.) t
