Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-04-01 / 4. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1986. április Nyilvános vitát, népszavazást! Utoljára 1921. december 13-án volt népszavazás Magyarországon. Ekkor döntött Sopron népének 74 százaléka a Magyarországhoz való tartozás mellett. 1949 óta a Magyar Alkotmány 30. paragrafusának 1 /d. pontja biztosítja a népszavazás lehetőségét a fontosabb vitás kérdések eldöntésére. Ilyen vitás terv alapján kezdték meg a bós-nagymarosi vízlépcső építését. 1986 januárjában 2,655 magyar állampolgár az alábbi írásos kérelemmel fordult a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához: Tisztelt Elnöki Tanács! 1985. augusztus 15-én kiadott nyilatkozata szerint a magyar kormány ismételten elkötelezte magát a Bős (Gabcikovo)-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítése mellett. Az elmúlt években szakmai körökben hevesen vitatták a tervet, és a közvélemény egy része is aggodalmát fejezte ki. A kormány azonban nem adott nyilvánosságot a vitának és nem tájékoztatta a társadalmat. A kormánynyilatkozat után viszont — egyoldalú döntése igazolására — sajtókampányba kezdett. Az Országos Vízügyi Hivatal — a kormánnyal egyetértésben — semmi lényegeset nem változtatott azon a koncepción, amelyet a tudósok kifogásoltak. Ehelyett harmadik, osztrák partnert vont be a munkába. Az osztrák kormány a közvélemény nyomására felfüggesztette a hainburgi erőmű építését, a csehszlovákmagyar Duna-szakaszt viszont saját tőkéjeként használja majd. A megtermelendő csekély elektromos áram kétharmadát egy negyed évszázadig elviszi, miközben a környezeti károkat Magyarország és Csehszlovákia lakossága szenvedi el. A vízlépcsőrendszer megépülése esetén Magyarország 30 km-es szakaszon elveszíti a Dunát mint természetes határfolyót, és veszélybe kerül milliók egészséges ivóvize. Az építkezés károsítja a Duna kanyart és visszafordíthatatlan környezetkárosodási folyamatokat indíthat el az egész felső Duna-szakaszon. A károk messze meghaladják egy-egy téves döntés gazdasági következményeit, és elmaradnak azok a beruházások (pl. a hatékony állami támogatás a lakásépítésben, a telefonhálózat bővítése, az egészségügyi ellátás színvonalának gyors javítása), amelyek elengedhetetlenül szükségesek és sürgetőek. A társadalomnak jogában áll tudni, milyen áldozatot követel tőle egy-egy gazdaságpolitikai és politikai döntés, és jogában áll eldönteni, hogy az ezzel együttjáró áldozatot vállalja-e, a következményeit elviseli-e. A magyar állam- és pártvezetés — a gazdasági nehézségekre hivatkozva — az elmúlt években többször kérte a társadalom türelmét, megértését és támogatását. Fontosnak tartjuk, hogy az államvezetés a vízlépcsőrendszer felépítésére vonatkozó történelmi súlyú döntés felelősségét ossza meg a magyar társadalommal. Kérjük a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, éljen alkotmányos jogával (30. paragrafus 1/d.), és a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer felépítéséről rendezzen nyilvános vitát, majd rendeljen el népszavazást. Bába Iván irodalomkutató, Csoóri Sándor író, Donáth Ferenc közgazdász, Kenedi János kritikus, Kis János filozófus, Mécs Imre mérnök, Vargha János újságíró. Fentiek tanúsítjuk, hogy a jelen levelet velünk együtt 2655 magyar állampolgár írta alá, akiknek neve és foglalkozása a mellékelt 57 oldalas listán szerepel, ABC-sorrendben. A fenti beadvány támogatására nemzetközi mozgalom indult a nyugati magyarság és a környezetvédelemmel foglalkozó nyugati szervezetek közreműködésével. Ennek a mozgalomnak első akciójaként 1986. április 14-én nagyméretű hirdetés jelent meg a bécsi Die Presseben. A hirdetés tájékoztatást ad a vízlépcső elleni érvekről, s egyben ismerteti a kérelmezett népszavazás tervét. Akik a fent ismertetett akciót — akár anyagilag, akár más úton — segíteni kívánják, lépjenek érintkezésbe Lipták Bélával (84 Old N. Stamford Rd., Stamford, CT 06905, USA). MAGYAR TANULMÁNYOK — MAGYAR KISEBBSÉGEK Tudományos konferenciák Kanadában r .NYUGATI MAGYARSÁG HUNGARIANS OF THE WEST Published monthly by the CORVIN PUBLISHING LTD. 42-330 Canterbury Dr. S.W. Calgary, Alta., Canada T2W 1H6 Phone (403) 251-5408 Felelős kiadó és szerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Tb. társszerk.: Miska János A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, 3306 S E. Taylor, Portland, Ore. 97217, USA; Faust Ilona, 3506 Brandywine St., San Diego, CA 92117, USA; Komjáthy Aladár, 50 Graham Blvd., Montreal, P.Q. H3P 20; Nagy Károly, Middlesex County College, Edison, N.J. 08818. USA. Előfizetési díjak 1 évre: Kanada: $20, USA: US-S17, egyéb országok: US-$25 (légi) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Az újságban megjelent írások nem feltétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját. A valódi névvel aláirt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! FLÓRIÁN TIBOR (1908—1986) Flórián Tibor, a kiváló költő, író és újságíró, 78 éves korában, rövid betegség után elhunyt. Távozásával jelentős veszteség érte az egyetemes magyar irodalmat. Harcos, elkötelezett író volt, aki tollával élete végéig küzdött fajtája fennmaradásáért, hirdette a magyar betű, a magyar kultúra egyetemességét, és folytonosan, magas erkölcsi szinten, együttműködésre szólította fel az emigráció egymással hadakozó csoportjait az utódállamokban kisebbségbe szorult magyarság helyzetének jobbítása érdekében. Gazdag életművéből, életpályájából néhány fontosabb állomást villantunk fel olvasóink számára: 1908. április 12-én született Selmecbányán. Négyéves kora óta Erdélyben élt és ott végezte iskolai és egyetemi tanulmányait. A Tamási Áronék után következő ún. harmadik erdélyi irónemzedék tagja. Reményik Sándor „Pásztortűz" c. folyóiratának irodalmi köréhez tartozott Kolozsvárott. Több erdélyi, felvidéki és budapesti lapnak és folyóiratnak volt munkatársa. Versei 13 antológiában jelentek meg. Néhány közülük: „Új arcvonal" (1931, Kolozsvár), „Uj Erdélyi Antológia" (1937), „Istenes énekek". „Versekben tündöklő Erdély" (1941) és „Az Erdélyi Helikon Költői" (1943, Kriterion, Bukarest). Kolozsvárott megjelent kötetei: „Felhők fölött, felhők alatt" (1935), „Vázlatok", versek (1936). „Krisztus árnyékában". Sireagu Octavian prózaverseinek átköltése (1938. „Lélek és világ", tanulmányok c. prózai munkája és „Békesség nektek" c. verskötetének kézirata Budapest ostromának idején megsemmisült. Németországban, 1946—48-ig három verseskötete jelent meg: „A kőtáblák összetörtek", „Mélység fölött" és „Új versek", majd a „Keserű gyökéren" (New York. 1975 és 1979). Verseiből és prózai írásaiból román, német, francia, holland és angol nyelvre fordítottak. A Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a kolozsvári Pázmány Társaság, a volt Erdélyi Újságírószövetség, az Országos Magyar Saitókamara, a Külföldi Újságírók Szövetsége, a Vörösmarty Irodalmi Kör, a Magyar Helikon Társaság, az Ady Társaság tagja volt. A clevelandi Árpád Akadémia elnöke, a nemzetközi PEN Club Emigráns írócsoportjának amerikai titkára. 1982 novemberétől alelnöke. Négy éven át elnöke volt a dr. Szász Béla és Nyíró József által alapított clevelandi Kossuth Könyvkiadónak. 1949 óta élt az Egyesült Államokban. 1950-től 1973-ban történt nyugdíjazásáig a Szabad Európa Rádió New York-i magyar osztályának tagja volt. Öt gyermeket nevelt fel. Jellegzetesen erdélyi magyar költő, aki egy idegen nemze* 22 éves elnyomása alatt tanulta meg, hogy mikén: kell védenie fajtáját, miként kell óvnia az anyanyelvet és a magyar kultúrát az idegen befolyástól. Ezt az otthoni magatartását folytatta idekint is. írásainak java részében arra törekedett, hogy a kivándorolt vagy kimenekült magyarság magatartását körvonalazza és az anyanyelv fönntartásáért, a magyarságtudat megőrzéséért síkraszálljon. Egyik legfontosabb tétele volt: „Nincs többféle magyarság, anyaországi, erdélyi, felvidéki. délvidéki vagy amerikai magyarság." Szerinte, „bárhol is éljenek a magyarok, egyetlen testhez, a magyarság testéhez tartoznak és ennek a testnek szenvedéseit, vágyait, céljait, örömeit egyformán kell érezniök". Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete a Toronto Egyetem Magyar Tanszékének szervezésében 1986. május 15-17. között tartja konferenciáját a St. Michael Collegeban. A tizenegy éve működő Tanáregyesület ez évi összejövetele ismét gazdag programot ígér. Öt előadás taglalja a magyar bevándorlók és emigránsok történetét a kezdetektől a Kossuth-emigráción keresztül napjainkig. Előadók: Bognár Béla, Jeszenszky Géza (Budapest), Kovács Márton, Krisztinkovics Mária és Szendrey Tamás. Ugyancsak történelmi témákat elemez Hidas Péter a századforduló magyar kereskedelméről, Nagy Károly Bibó Istvánnak az 1956-os magyar forradalomról írott tanulmányáról és Stein Rózsi törökországi hungárikákról szóló előadásában. Amerikai-magyar viszonylatokról szól Birnbaum Marianna, Dreisziger Nándor, Simon Erzsébet és Várdy-Huszár Ágnes előadása. Amerikában élő magyaroknak egyik megmaradásért küzdő közösségét mutatja be Ludányi András, dokumentum-filmmel illusztrálva. Irodalmi témákról Brunauer Dalma, Tötösy István és Várnai Pál ad elő. A képzőművészet témakörében a magyar avantgarde-ról Bakos Szilvia, Alain Findeli, Els Hoek és Diane Kirkpatrick értekezik, magyar művészeket mutat be Nina Czeglédy- Nagy dokumentum-filmje is. A zeneművészetet Sátory István képviseli előadással. Nevelésügyi témákról is hallhatnak a konferencia résztvevői Bíró Ruth-tól és Nyikos Gyulától. A magyarságtudományi tanulmányokról kerekasztal-beszélgetést folytat Bisztray György (a Toronto Egyetem magyar tanszékének vezetője, a konferencia szervezője), Dreisziger Nándor, Kovács Márton, Ludányi András és Várdy Béla Az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete évi közgyűlését a konferencia során Pereszlényi-Pintér Márta, az Egyesület jelenlegi elnöke vezeti. Művészeti és könyvkiállítás. valamint észak-amerikai magyar írók és költők irodalmi műsora ígér a tudományos mellett esztétikai élményt is ezen a jelentős magyar értelmiségi találkozón. „Kisebbségek és a törvény” a címe annak a nemzetközi szimpóziumnak, amelyet a montreáli Dawson College rendez a budapesti ELTE Jogi Fakultásának közreműködésével, 1986. május 2-4. között. Tizennyolc előadás során nyolc kanadai, öt kanadai-magyar és öt magyarországi magyar tudós tárgyalja a kanadai és a magyar kisebbségek helyzetét az 1800-as évektől napjainkig. A jelenkorunk magyar kisebbségeiről szóló ülésszak a következő előadásokat tartalmazza: Wojatsek Károly (Bishop’s University, Quebec): „The Anti-Hungarian Legislative Programme of the Czechoslovak Government, 1945”, Glatz Ferenc (MTA Történettudományi Intézet, Budapest): „National Minorities in East Central Europe" és Hidas Péter (Dawson College, Montreal): „Geopolitics, Nationalism and Hungarian Minorities Today.” Hidas Péter professzor így vezeti be a szimpózium műsorfüzetét: "Today, one of every three Canadians is of English slock, one of French and one of another nationality. Every third Hungarian lives outside the Republic of Hungary, mainly in the neighbouring countries. Lawmakers and politicians in both Canada and Hungary continue to concern themselves with questions about minority political roles, language, education, economic status, religion and security. It is the view of the organizers of the Canadian-Hungarian symposium that scholars from both countries have a contribution to make by providing answers and explanations to questions about minorities and the law. To these ends we dedicate our symposium." Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem tevékenységéről Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) ilyenkor, tavasz táján, ízléses meghívóval és érdekes műsorral hívogatja a világban szétszóródva élő magyarokat egyhetes konferenciájára. A mostani meghivás a franciaországi Liebfrauenbergre szól, ahol május 4-10. között tíz nyugat-európai és nyolc Kárpát-medencei előadó ad képet és mond véleményt „VÁLTOZÁSOK ÚTJÁN II.” főcím alatt az 1945—1985 közötti időszak egyetemes magyarságot közvetlenül érintő, többirányú változásáról, változtatási kísérleteiről. Az eddigi konferenciákon átlagosan 110- 120 fő vett részt évenként, a világ különböző országaiból érkezve. Az érdekes témájű és magas szintű előadások, a baráti légkörben folytatott véleménycsere az év egyik magyar szellemi csemegéjévé emelte Európában az EPMSZ találkozóit. A központi témák évről évre az egyetemes magyarság, a keresztény felelősségtudat, az ökuméne és ellentmondásokkal telített mai társadalmunk problémáit állították a középpontba, amelyeket aztán szakelőadók, művészek, teológusok bontottak fel előadásaik, igehirdetéseik vagy kerekasztal-beszélgetéseik keretében részletekre. Az EPMSZ a találkozók megrendezése mellett, 1973 óta rendszeres könyvkiadással is foglalkozik. Először csak a konferenciákon elhangzott előadásokat adta ki folyóirat formájában, de 1977 óta — az „Erdélyi Szépmíves Céh" példáját követve — rendszeres könyvkiadásba kezdett, s így a Nyugaton éló magyarság egyik jelentős könyvkiadójává lépett elő. A konferenciák előadásainak tizenkét kötete mellett az évi három kötetből álló kiadás huszonhetedik kötete hagyta el a napokban a nyomdát. Az EPMSZ kiadványai közé tartozik többek között Bibó István összegyűjtött munkáinak négy kötete, Janics Kálmán „A hontalanság évei" című könyve, amelyben a szlovákiai magyarság szomorú sorsát ábrázolja hiteles adatokkal, továbbá Borbándi Gyula „A magyar emigráció önéletrajza, 1945—1985" című könyve, valamint több más jelentős szerző kiváló műve. Az EPMSZ munkáját az önkéntes baráti összefogás, a teljes függetlenség, önállóság jellemzi. Mindenféle munkavégzés, anyagi támogatás tagjaink vállán és önkéntességén nyugszik. Az említett két fó tevékenységen túl tagjaink, barátaink kérésére hoztuk létre a „Tóth János AIapítvány"-t, amely hirtelen elhunyt korábbi elnökünk szakterületein — emberi, kisebbségi jog, ökuméne — kutató, tevékenykedő fiataloknak ad szerény anyagi és szakmai segítséget. A korábban említett és sikeresnek elkönyvelt aktív munka hatására több javaslat érkezett az elnökség címére, az EPMSZ tevékenységének kibővítését, erősítését kérve, javasolva. Tekintettel arra, hogy tevékenységünk kereteit alapszabályunk tartalmazza, csak azokon belül maradva folytathatjuk munkánkat. Munkánk jelenlegi bázisait, színvonalát is csak akkor tudjuk a jövőben biztosítani. ha sikerül a halálesetek és a kiöregedés következtében meggyengült sorainkat új tagokkal, önzetlen munkára hajlandó fiatalokkal kiegészíteni. Gyengesége az EPMSZ-nek az Egyesült Államok és Kanada magyarságával való kapcsolatainak szegényes volta. Keveset tudunk egymás munkájáról, pedig sok azonosság, hasonlóság van tevékenységeink között, a célban viszont alig van eltérés. Az EPMSZ szeretné kibővíteni kapcsolatait az újvilág magyarságával. Ezt a célt szolgálja e kis tájékoztató közreadása is. Ezen túlmenően az ismerkedés, a gondolatcsere nagy lehetőségét biztosítja ez évben részünkre a Magyar Baráti Közösség azzal, hogy meghívott bennünket bemutatkozásra az Itt-Ott augusztusi találkozójára. A földrajzi távolság, az adottságokhoz igazodó szervezeteink különbözősége nem elválasztó fal közöttünk, hisz az egyetemes magyarság érdekében való tevékenység sarkalatos pontja valamennyiünk erőfeszítéseinek. Ebben a szellemben nagy örömmel készülünk a találkozóra. Örömmel adunk —, írásban vagy szóban — részletes tájékoztatást munkánkról mindenkinek, aki hozzánk fordul kérdéseivel. Kovács Andor s.k. Bárczay Gyula s.k. elnök alelnök Levelezési cím: Büchergilde, CH—4125 Riehen, Mühlestiegrain 18, Switzerland.
