Nyugati Magyarság, 1986 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1986-12-01 / 12. szám
1986. december Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF — CHRR HÍRADÓ Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation”, az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Grade Stn., New York, N.Y. 10028, USA. Telefon: 212-289-5488. „VONJÁK FELELŐSSÉGRE ROMÁNIÁT!” A HHRF FELSZÓLALÁSA A HELSINKI UTÓKONFERENCIA BÉCSI KÜLDÖTTSÉGEI ELŐTT Novemberi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy az 1956-os magyar forradalom szovjet leverésének 30. évfordulóján, november 4-én nyílt meg Bécsben a harmadik Helsinki utókonferencia. Ez alkalomból a Hungarian Human Rights Foundation és az Ausztriai Magyarok 1956-os Emlékbizottsága kezdeményezésére és szervezésében emlékmisét tartottak a Karlskirche-ben és fáklyás felvonuláson több ezren emlékeztették a város lakosságát — és egyben a Helsinki konferencia résztvevőit — a magyar forradalomra és a magyar kisebbségek elnyomott helyzetére. A HHRF—CHRR hat sajtóakkreditált munkatársa egymást felváltva továbbra is adatokkal tájékoztatja a Helsinki Egyezmény 35 országának Bécsben azóta is tárgyaló hivatalos küldötteit, valamint a nemzetközi sajtó ottani munkatársait. A tájékoztató munkának foganatja van. November 11-én a bécsi konferencia amerikai küldöttségének társelnöke, Steny Hoyer, aki egyébként az amerikai kongresszus Helsinki Bizottságának elnöke, beszédet mondott egy megnyitó plenáris ülésen. Beszédében szóvá tette a román kormány vallásüldöző és kisebbségelnyomó politikáját is, hivatkozva az amerikai kongresszus 1986. október 16-i határozatára, amely elítéli Románia magyarüldözését. (A határozat szövegét lapunk októberi számában közöltük.) November 13-án — a plenáris ülések szokásaitól eltérő módon — Románia küldötte tiltakozó felszólalásban vitatta az amerikai küldött megállapításait. Kijelentette, hogy „Romániában a kisebbségek szabadon élhetnek az anyanyelvi oktatás jogával”. November 19-én Hámos László, a HHRF—CHRR elnöke levelet intézett Warren Zimmermannhoz, a bécsi konferencia amerikai vezetőjéhez, amelyben rámutatott arra, hogy Románia kisebbségelnyomó politikájával lábbal tiporja a Helsinki Egyezményben vállalt — és Románia által is aláírt — jogbiztosításokat, és hogy a román küldött megjegyzése dezinformáció, amit minden rendelkezésre álló dokumentum tényszerűen bizonyit. Hámos László levele javasolja, hogy hét kérdést tegyenek fel a küldöttek Romániának. E levelet a HHRF nevében Hámos László elküldte a bécsi Helsinki-konferencia következő delegációihoz: Anglia, Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Jugoszlávia, Kanada, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Monaco, Norvégia, Nyugat-Németország, Olaszország, Portugália, San Marino, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Vatikán. A levél a következőkre is felhívja a konferencia küldötteit: „A madridi, ottawai, berni és budapesti Helsinki utókonferenciákon is részt vettünk és azt tapasztaltuk, hogy a helsinki folyamat hatásos eszköz lehet az Egyezmény betartásának számonkérésére. Románia különösen függ a Nyugat gazdasági támogatásától és nagyon érzékeny a nyugati közvéleményre. Szükséges, hogy a nyugati országok küldöttségei nyíltabban, részletezőbben, erőteljesebben és gyakrabban vonják felelősségre Romániát az emberi jogok biztosításának megtagadásáért. Elérhetné ezáltal a konferencia, hogy a román kormányzat megígérje például a mellékelt lista problémáinak orvoslását.” Az alábbiakban közöljük a HHRF leveléhez mellékelt hétpontos kérdéslista eredeti, angol nyelvű szövegét. Questions for the Rumanian Delegation 1. If the right to education in the native tongue is so available in Rumania, then why is it that the 2.5 million Hungarian-speaking inhabitants of that country are denied even a single university which teaches in their native tongue? (The last such institution, the 400 yéar-old independent Htftigarian Bolyai University in Cluj (Kolozsvár), was forcibly dissolved in March 1959. Since then, minority-language classes have been reduced to a pitiful minimum at the University of Cluj (Kolozsvár) and at all other institutions of higher education in Rumania.) 2. If children are so free to be educated in their native tongue, then why does the Rumanian government continue to enforce the clearly discriminatory Decree Law 278? (This legal provision, enacted in 1973, sets unreasonably high quotas for the number of minority children needed to establish or maintain a minority-language class. Thirtysix minority students are required at the high school level, and twenty-five at the grade school level, whereas the presence of only one Rumanian student requires the creation of a Rumanian-language class. Decree Law 278 has been the device used to eliminate scores of Hungarian-speaking schools, sections and classes throughout Transylvania.) 3. How does the Rumanian government justify the fact that with the start of the 1985 —86 academic year, the last remaining Hungarian schools in Rumania were closed down? (With the process of Rumanianization introduced at Lyceum No. 5 in Oradea (Nagyvárad) and Technical Lyceum No. 5 in Satu Mare (Szatmári, Hungarian-language instruction is now available at only a diminished number of classes in Rumanian schools.) 4., How can the Rumanian government explain its supposedly liberal minority-language educational policies in light of the fact that in 1986 all Hungarian-language classes at the Tirgu Mures (Marosvásárhely) School of Medicine and Pharmacology were terminated? (This school, located in a densely Hungarian-populated city, was once a highly regarded, independent Hungarian ininstitution.) 5. How can access to minority language instruction be guaranteed if, in 1985, the government abolished all university entrance examinations given in the minority languages? 6. How does the Rumanian government justify the systematic policy of assigning Hungarian teachers to jobs at Rumanian schools (in remote, non-Hungarian-speaking communities), while bringing in Rumanian teachers to fill vacancies in the Hungarian areas? (In 1985, for example, in the 85 % Hungarian-populated counties of Hargitha (Hargita) and Covasna (Kovászna), the ratio of newly appointed Rumanian and Hungarian teachers was 115 to 8 and 102 to 7, respectively. In 1986, the same ratios were 107 to 3 and 32 to 0, respectively.) 7. How can the Rumanian government explain the complete absence of any Hungarian-language teaching facilities for the 120,000-strong Hungarian Csángó community of Moldavia? (All such schools and classes existing under the post-war government of Prime Minister Petru Groza have been eliminated in their entirety.) Szócs Géza: INDIAN SZAVAK A RÁDIÓBAN William Least Heat Moon indián költőnek Az indiánok nem hagynak cserben minket. Mások igen, de ók nem hagynak cserben minket Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál — de hát nem tudták, mi lesz Segesvárnál — Biztosan eljöttek volna ók is. Egyesek tudták volna, hogy jönnek ók is: Bem apó, jönnek az indiánok, mondták volna, Egy reggel Bem apónak ezt mondták volna: A Bering-szoroson át A Bering-szoroson át Indián lovascsapat érkezik. Áttör egész Szibérián, Átvágja idáig magát Segítségünkre jó — Az őrnagy urak így beszéltek volna, Csákójukat a magasba dobálták volna. * Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen. Gettó, bantusztán, rezervátum jól fogna sokszor, egyik sincsen. Összeverődik a törzs a cukrászdában, Sokáig ácsorgunk a cukrászdában. Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánért, így szólunk s magunkban azt gondoljuk. De magunkban igazán azt gondoljuk: Egy napon néhány indián A Bering-szoroson át akármilyen szoroson át Segítségünkre jön majd Segítségünkre jó majd. Átvágja hozzánk magát. Az indiánok nem hagynak cserben senkit Az indiánok nem hagynak cserben minket (A HHRF—CHRR kiadásában megjelenés előtt álló „Az uniformis látogatása” című kötetből.) A szerkesztő megjegyzése: Wüliarn L.H. Moon neves amerikai indián költő Budapesten, az 1985. okt. 15. és nov. 15. közötti Kulturális Fórumon a HHRF munkatársaitól hallott először részleteket az erdélyi magyarság helyzetéről és Szócs Gézáról. Az elnyomatás tényei olyan nagy hatással voltak rá, hogy a Fórumon nyilvánosan is felszólalt a kisebbségi magyarok emberi jogaiért Szócs Géza az erről szóló rádióközvetítést hallva írta fenti versét. SZŐCS GÉZA ÉSZAK-AMERIKAI ELŐADÓ KÖRÚTJA 1986 tavaszán a Hungarian Human Rights Foundation — CHRR észak-amerikai és kanadai előadó körúton ismerteti magyar kisebbségvédelmi munkásságát. Erre az ismertető körútra meghívta Szőcs Géza költőt, aki beszámol majd Románia magyarságának elnyomott helyzetéről és a nyugati magyarság segítségének jelentőségéről. Mint arról lapunkban hirt adtunk, Szőcs Gézát a magyar kisebbség jogaiért folytatott bátor tevékenykedése miatt a politikai rendőrség, a securitate, a legembertelenebb módon zaklatta éveken keresztül, míg végre ez év szeptemberében elhagyni kényszerült Kolozsvárt. Rövid magyarországi tartózkodás után jelenleg Nyugat-Németországban él. Aki Szőcs Gézát körútja során előadásra kívánja meghívni, kérjük, írjon vagy telefonáljon a HHRF—CHRR-nek.
