Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 1985. október Hagyományőrző tánccal-dallal is együtt a Szellemi Hazában MAGYAR JUDIT, a Hungária tánccsoport egyik vezetője beszámolója a Budapesten, 1985. aug. 19-20-án rendezett I. Magyar Népművészeti Fesztiválról. (Részletek) Két gyermekemmel, Ildikóval és Kálmánnal, június 30-án keltünk útra és sok-sok új tapasztalattal gazdagodva augusztus 31-én tértünk haza az Egyesült Államokba. Utoljára 1976-ban volt alkalmunk ilyen hosszú időt tölteni szülőhazámban. Akkor és ott ejtette ki fiam első érthető szavait és tapasztalta lányom csodálkozva, hogy létezik egy egész ország, ahol mindenki és mindig magyarul beszél. Az idei út az ötödik látogatást jelentette a gyerekek számára és már az indulást megelőzően programdús tervet állítottunk össze a kéthónapos időszakra, amelyben Hungária tánccsoportunknak az Első Magyar Népművészeti Világfesztiválon való részvétele mellett saját gyermekeim zenei és táncos érdeklődése játszott főszerepet Mielőtt rátérnék a fesztiválról szóló beszámolómra, röviden szeretném felsorolni utunk egyéb fontosabb állomásait. Júliusban Ildikó és Kálmán részt vett a pécsi Tanárképző Főiskolán megrendezett Jeunesses Zenei Táborban, ahol több neves zeneművész-pedagógus között a Kodály vonósnégyes tagjai is oktattak. Ebben az időszakban egy Néptáncfesztiválnak is színhelye volt ez az utolsó évtizedben tetszetősen és ízlésesen renovált város. Az ország különböző részeiből jobbnál jobb amatőr együttesek érkeztek a versenyszerű eseményre. A fesztivál nagydíját a Nyírség együttes nyerte el. A csoport lelkes, ugyanakkor fegyelmezett magatartásával és férfitagjainak energikus éneklésével tette szereplését különösen emlékezetessé. Augusztusban két néptánctáborban voltunk, az egyik a hónap első hetében Jászberényben, a másik augusztus 21-28. között Debrecenben folyt le. Mindkét tanfolyam színvonalas és sokrétű anyaggal várta résztvevőit Jászberényben Ildikó és Kálmán a zenei foglalkozásokat választották, mivel magyar népzenei tudásuk továbbfejlesztésére Amerikában kevés lehetőségük nyílik. Mintegy 30 zenész társaságában a Téka együttes tagjaitól és a kiváló előadóművész, kutató és pedagógus Halmos Bélától tanulták a széki muzsika dallamait és technikáját. A zenészek augusztus 5-én felléptek a Jászság kamaraegyüttes színpadi műsorában, amelyet videofelvételen meg is örökítettem. Az 1. Magyar Népművészeti Feszüvált hosszú előkészületek előzték meg az Anyanyelvi Konferencia, a Népművészeti Intézet Kérjük, támogassa a Magyar Baráti Közösség ITT-OTT című folyóiratát! Megrendelhető: ITT-OTT, P.O.Box 112 Ada, OH 45810, USA és a Magyarok Vüágszövetsége részéről. E három szerv már a hetvenes évek közepe óta rendszeresen működik együtt a külföldi magyar tánccsoportok számára rendezett továbbképző tanfolyamok és fesztiválok szervezésében. Az 1985-ös fesztivál alapgondolatát a határokon kívüli magyar és nem-magyar származású, de mindenesetre a magyar néptáncban tevékenykedő táncosok művészi munkásságának egy színpadon való felvonultatása adta, amihez még egynéhány hazai együttes szerepeltetése is járult A részvételre felkérő meghívásra a vüág legkülönbözőbb részeiről — a Csendes Óceán amerikai partvidékétől a csehszlovákiai Bodrog folyóig — mintegy 27 csoport, összesen mintegy 500 táncos adott pozitív választ. Angliából két, Ausztriából négy, Belgiumból egy, Csehszlovákiából és az Egyesült Államokból két-két, Franciaországból három, Finnországból, Jugoszláviából és Svájcból egy-egy, Kanadából kilenc (!) és Nyugat-Németországból két táncegyüttes vett részt a fesztiválon. Ez a szám már önmagában óriási előrelépést jelentett az előző fesztiválokhoz képest amelyeken átlagosan 5-10 csoport jelent meg. Szintén nagy különbséget jelentett a szervezőknek az az igyekezete, hogy Magyarországnak ne csak a nyugati, de a többi határain túl is kinyúljanak a magyar csoportok toborzásának érdekében. Ennek eredményeképpen a rendezőség és a táncosok egyaránt örömmel vettek tudomást a két felvidéki és a szabadkai magyar tánccsoport jelentkezéséről. Sajnos, a Magyarország északkeleti és keleti határain túli meghívásoknak az ottani csoportok nem tehettek eleget, de jelen voltak távollétüket fájlaló beszélgetéseinkben és az általunk megjelenített táncaikban. A fesztivál azt a szellemet igyekezett megvalósítani, amelynek jegyében csoportunk a részvételre szánta el magát. Mint érdekelt táncos és csoportvezető, nem vállalkozom arra, hogy a fesztivál művészeti vagy szervezési érdemeiről, ill. hiányosságairól tárgyilagos értekezést írjak. Szóljon ezért beszámolóm inkább a Hungária tánccsoportnak a fesztiválon szerzett élményeiről. A Hungária az Egyesült Államok egyik legrégibb, magyar közösségbeli tánccsoportja. Elsőgenerációs fiatal magyarokból alakult 1962-ben. Azóta táncos nemzedékek sorát nevelte a magyar népi kultúra szeretetére és a közösségi-társadalmi életre. A hetvenes évek közepétől kezdve, amióta a gyerekekkel való foglalkozás is megindult, fokozatosan megfiatalodott a táncosok átlagos életkora. Az együttes színes és széleskörű szereplési múltjának egyik fénypontja az 1977-es Külföldi Táncegyüttesek Budapesten megrendezett fesztiválja volt Annak az útnak az élményei még ma is élénken élnek azokban, akik akkor részt vettek. Érdekes módon, a negatívumok főként csak közvetetten kapcsolódnak az úthoz, mivel nem Magyarországon érintettek bennünket, hanem itt, Amerikában. A „hazajáró" és „hazadolgozó” megbélyegzést már indulásunk előtt ránk nyomta az itteni magyar közösségnek a kritikus szemüveget állhatatosan viselő rétege. Ezek a jelzők rendszerint azokat illetik, akikről az járja, hogy „hazulról” jött meghívásra, valamely hazai fórum vendégeként mennek el Magyarországra. Ezek a csoportunkat megbélyegezni igyekvő jelzők nem halványultak el a közben elmúlt nyolc év alatt és nem voltak éppen segítő hatással együttesünk és annak vezetőinek a magyar kultúra ápolásában és terjesztésében kifejtett munkájára. Mindezek ellenére a Hungária tovább élt és működött Miért szembesítettük magunkat 1985-ben ismét ugyanazzal a helyzettel, amit 1977-es utunk után keserűen átéltünk? Kellett az, hogy ismét futótűzként híre menjen, hogy a Hungária „hazakészül” és egy — három hazai szerv által is rendezendő — otthoni eseményen fog szerepelni? S hogyhogy tagságunk, amely 1977 óta szinte teljesen kicserélődött, a részvétel mellett szavazott, még azok után is, amiket az út negatívumairól elmondtunk nekik? Szükségünk van-e nekünk, vezetőknek arra, hogy azzal vádoljon bárki is, hogy repülőutunkat „otthonról” fizetik és díszvendégként etenek-itatnak bennünket? A válasz minderre az, hogy az út mellett szóló érvekkel szemben a meggondolatlan és üres kritikák eltörpültek. Bármennyire lelkiismeretesen is igyekszünk feladatunkat ellátni, olvassuk a néptánccal kapcsolatos kiadványokat, tanulmányozzuk a dokumentumfilmeket, egyéni szorgalomból Magyarországon helyben újítjuk fel tudásunkat, saját tapasztalatunk azt mutatja, hogy az amerikai-magyar táncosok kulturális kötelékeinek és képzetének kialakításában alapvetően szükséges eszköz az anyaföld vagy óhaza népművészetének személyes megismerése. Különösen azzal a réteggel való érintkezés fontos, amely hagyományőrző, eredeti szinten vagy művészi okokból ápolja és gyakorolja a magyar táncot otthon. A Hungária együttes tagjai előtt világos volt az, hogy a Magyar Népművészeti Világfesztivál kiváló és páratlan lehetőséget kínál az első kézből való néptáncos tapasztalatok szerzésére. Egyöntetűen a részvétel ötlete mellé álltak és senki sem maradt le a közös útról elvi ellentétek miatt A csoport, amely végül útra kelt, tizenévestől felnőtt korig terjedő tíz fiúból és tizenkét lányból, valamint nyolc kísérő szülőből állt Erre az időre a Hungáriához csatlakozott a magyar népdalokat kitűnően tolmácsoló, amerikai Karen Whitman is, valamint Bill Kelly, aki az út fontos eseményeinek videón való rögzítését vállalta el. S nem szabad említés nélkül hagyni a pittsburghi Banai Jutkát és a saopauloi Pántlika együttesből Nagy Attilát, akik tiszteletbeli tagként táncolták végig velünk a fesztivált A passaici és garfieldi magyar közösség, amelyhez jelenlegi összetételében a Hungária tánccsoport is tartozik, többségében terveink mellé állt Május 4-én táncos vacsorát rendezett csoportunk a garfieldi Amerikai-Magyar Ligában. Erre az alkalomra a Liga vezetőségének jóvoltából önköltségi alapon használhattuk a klubhelyiséget A táncosok, szülők és klubtagok összefogásának eredményeképpen nemcsak hangulatban, hanem anyagiakban is egyaránt sikeresen zárult a táncos-zenés est Június 16-ára a Hungária kibérelte a passaici Református Egyház Kálvin termét, ahol előadta az akkorra már egységessé alakított magyarországi műsorát. A műsor, szervezésére a Magyar Népi Múzeum égisze alatt a csoport egy 500 dolláros ösztöndíjat kapott Passaic megye Kulturális Bizottságától. Ez az összeg teljes egészében a terembér és a vendégművészek fellépésének, fedezését szolgálta. Köszönet jár mindazoknak, akik megjelentek a Hungária együt-; tesnek ezen a műsorán. Erkölcsi támogatásukat kifejező, biztató, elismerő tapsuk végigkísért bennünket magyarországi turnénkon. A táncpróbák egyébként a nyári hónapokban is folytatódtak. Aztán végre elérkezett augusztus 10-e, amikorra a fesztiválra feliratkozott összes tagunk megérkezett Magyarországra, és augusztus 12-én, az előre megbeszélt időben és helyen, pontosabban reggel 9- kor a Műszaki Egyetem egyik kollégiuma előtt, a Petőfi híd budai hídfőjénél üdvözölhettük egymást (Folytatás a köv. számban) A Magyar Baráti Közösség — Itt-Ott részvételével MEGJELENT KIADVÁNYOK KÁLMÁN JANICS: “Czechoslovak Policy and the Hungarian Minority, 1945—1958” Columbia University Press, N.Y., 1982, 241 pp. — „A hontalanság évei" angol nyelvű változata Illyés Gyula előszavával. J.F. CADZOW, A. LUDÁNYI, LJ. ÉLTETŐ ad: “Transylvania — The Roots of Ethnic Conflict” The Kent State University Press, 1983, 368 pp. — Tizennégy tanulmány Erdély múltjáról és a magyar nemzeti kisebbség jelenlegi helyzetéről. A FORRADALOM TANÚI BESZÉLNEK Aczél Tamás, Faludy György, Gosztonyi Péter, Horváth János, Király Béla, Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kővágó József, Lipták Béla, Méray Tibor, Nagy Imre, Nyeste Zoltán az 1956-os magyar forradalomról. MBK — Ady Records kazetta. Kaphatók könyvesboltokban, megrendelhetők: MBK—ITT-OTT, P.O.Box 112, Ada, OH 45810, U.S.A. JAVASLAT EGY KISEBBSÉGI VILÁGSZERVEZET LÉTREHOZÁSÁRA Azzal a javaslattal fordulunk az ENSz-hez, hogy saját égisze alatt vesse meg egy olyan intézményrendszer alapjait, melynek célja: a világ valamennyi nemzeti kisebbsége érdekeinek elvi képviselete, valamint hozzájárulás e közösségek egyenértékűség- és egyenjogúság-tudat által definiált jellegzetes énképének kialakításához; hozzájárulás a helyzetükből következő hasonlóságok, valamint pozitív lehetőségek felismeréséhez és tudatosításához, egyszóval a kölcsönös tájékoztatáshoz és megismeréshez — ahhoz, hogy a világ nemzeti kisebbségei több figyelemmel, reménnyel és bizalommal forduljanak egymás felé. Mikor a kisebbségi érdekek elvi képviseletét említjük, tisztában vagyunk azzal, hogy a világszervezet hatáskörébe nem tartozhat bele adott országok esetleges kisebbség-ellenes intézkedéseire válaszul gyakorlati ellenlépéseket tenni. De bizonyos általános, a kisebbségekre vonatkozó elvek kidolgozásával, s ezeknek, valamint a szellemüket tükröző konkrét példáknak a népszerűsítésével egy, a világszervezethez tartozó bizottság jelentékeny szerepet játszhatna olyan közvélemény kialakításában, s olyan normarendszer elfogadtatásában, melyek enyhíthetnék a nemzetek közötti feszültséget és erősítenék a bizalmat Nemcsak realitásként, hanem problematikus sajátosságként kell elkönyvelnünk a tényt, hogy Földünkön alig akad olyan ország, melyben ne élne együtt a többséggel valamely más etnikai csoport is. E szóbanforgó etnikumok sok esetben valamely, több nyíre szomszédos országban mint többségi, vagyis államalkotó nemzetiség szerepelnek. E sajátos helyzetből nemcsak fenyegető konfliktuális lehetőségek következnek, hanem az ellentéteken s a partikuláris nemzeti ambíciókon túlmenően közös és reális politikai érdekek komplexuma is. Ennek a nemzetek közötti közeledést elősegítő kölcsönös érdekkomplexumnak a felfejtésében és tudatosításában nagy szerep hárulhatna az ENSz által patronált kisebbségi világszervezetre, mely ily módon járulhatna hozzá esetleges konfrontációk megelőzéséhez. Úgy gondoljuk, e szervezet hatáskörébe tartozna a fentebb említett elvek kidolgozása és népszerűsítése, továbbá elfogultságtól mentes, internacionalista szellemben és tárgyilagosan megirt évi jelentések közzététele, egy több nyelven megjelenő kisebbségi profilú kiadvány fenntartása, ösztöndíjak odaítélése, kulturális cserék és értekezletek lebonyolítása, s olyan lehetőségek biztosítása, melyek a többségiek részéről a kisebbségi helyzetben élők felé irányuló szimpátiát és támogatást volnának hivatottak érvényre juttatni, stb. Nagy szolgálatot tehetne a kisebbségek ügyének, ha az ENSz „A Kisebbségek Évé”nek nyilvánítaná évtizedünk egyik soron következő esztendejét Az ezzel kapcsolatos teendők lebonyolítását e szervezetre lehetne bízni. Bár e szervezet céljaival ellentétes volna bármely nemzetiségi izgatás, vagy destabilizálás és felforgatás, tisztában vagyunk azzal, hogy e javaslat kiválthatja nem egy, saját népe érdekeit fel nem ismerő és önnön presztízsére már mit sem adó kormány ingerültségét, s ily módon az ENSz-en belül is megvolna a maga gyanakvó ellenzéke. Anakronisztikusnak és tragikusnak érezzük azt hogy míg a bélyeggyűjtőktől kezdve a kutyatenyésztőkig minden érdek-közösség rendelkezik valamely nemzetközi fórummal, addig a világ népességének mintegy negyedét kitevő nemzeti kisebbségeknek nincs mindannyiukat tömörítő reprezentatív szervezete. A világ országaiban élő nemzeti kisebbségek együtt hatalmas többséget képviselnének bármely, külön-külön vett többséggel szemben. Ennek a kisebbségekből szerveződött többségnek a kinyújtott békejobbja lehetne az általuk elképzelt kisebbségi internacionálé. Kolozsvár, 1985. február 10. Szfics Géza Csatlakoztak: Dórin Tudorán (február 15.) Király Károly (március 27.) (HHRF-anyag)
