Nyugati Magyarság, 1985 (4. évfolyam, 2-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
1985. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal ERDÉLYI MAGYAR HÍRÜGYNÖKSÉG 7/1985 Szatmár, 1985. febr. 10. Félhivatalos támadás Béke György író ellen. — A kisebbségekkel szembeni fellépés tömegmozgalmi feltételeinek megteremtése Romániában Január hónap folyamán értesítették Beke György neves erdélyi magyar írót, hogy felsőbb pártutasításra elbocsájtották az A Hét c. Bukarestben (Bucuresti) megjelenő magyar nyelvű hetilap szerkesztői posztjából. Igaz, a döntés érvényét (az azonnal jelentkező, nemhivatalos bel- és külföldi tiltakozások miatt) egyelőre felfüggesztették, de Bekét a pártközpontba rendelték és híreink szerint sorsát illetően a bizonytalanságok nem szűntek meg; s ha figyelembe vesszük, hogy a Kriterion nevű nemzetiségi kiadóhoz leadott új kötetének jövő évi megjelenését betiltották, még fokozódtak is. A Beke Györggyel szembeni hatósági intézkedéseknek természetesen megvannak az előzményei. Az utóbbi időben minden könyvét — mind külföldön, mind pedig belföldön — nemhivatalos, de széleskörű társadalmi visszhang kísérte; s ugyanakkor a hatósági szervek egyre idegesebb neheztelése. Hírek jártak arról, hogy Beke interjúalanyait egyre-másra megfélemlítik. Tudunk arról, hogy Beke Györgynek nemegyszer hihetetlen akadályokat kellett leküzdenie ahhoz, hogy az ország bizonyos részeibe (különösen a Csángóvidékre) eljuthasson. Ilyen előzmények után látott napvilágot, valamikor az elmúlt év folyamán, Szatmaron (Satu Maré), Gheorghe Rotarescu „tartalékos alezredes" aláírással egy pamflet, amely Beke Györgynek a Kriterionnál 1983-ban megjelent Boltívek teherbírása c. kötetét elemzi és ajánlja az állami (pontosabban: az államvédelmi) hatóságok figyelmébe. Az írás 36 oldalas gépiratos füzetként jutott el hírügynökségünkhöz, de egyesek látni véltek egy nyomtatott, merített papíron megjelentetett kiadást is, amit — ismerve a romániai nyomtatási viszonyokat — természetesen a hatóságok művének tekintenek. Igaz, megítélésünk szerint a kiadvány Romániában nem teijedt el túlságosan, de ahova eljutott, ott megtette a maga hatását, s mivel e tekintetben mindenekelőtt román értelmiségi körök jöhetnek számításba, a széleskörű szóbeli terjesztés lehetősége is eleve biztosítva van. A kiadvány tartalma, nagyvonalakban, a következő: mindenekelőtt ismerteti Beke György könyvének alaptendenciáját, amit röviden sovinisztának és nacionalistának minósit, hisz — mondja — egyébről sincs szó benne, mint az erdélyi magyarság etnikai és nemzeti öntudatáról, s olykor — súlyosbító tényezőként — a magyar történelem egyes erdélyi epizódjairól. Néhány interjú meg egyenesen a magyar tannyelvű oktatás egykori és mai helyzetének összevetésére is vállalkozik. Rotarescu hangja itt (nem először és nem utoljára) fenyegetővé válik; szó szerint a következőket mondja: „Látják, Beke úr és társai, mi románok még legitim jogainkat sem követeljük (...) Gondolja, hogy követelnünk kellene? Nem tanácsolom, hogy próbára tegyék türelmünket.” (Lásd a kiadvány gépelt változatának 8. oldalát.) Beke György szövegének „elemzése” nem mulasztja el, hogy kiemelten közölje a meginterjúvolt személyek teljes nevét, mintegy figyelmeztetve a román államvédelmi szerveket, hogy feladatuk végzését ezekkel az emberekkel kell kezdjék . . . Közöttük tanítók, tanárok, népművelők, egyszerű emberek; volt idők és a jelen tanúi, akiknek vallomásában — a civilizált világok szokásrendjében — kötelességként éló közösségi feladatok személyes vállalásokká, morális elhatározásokká, olykor fizikai kockázatokká lényegülnek át, joggal marasztalva el a mai Romániát, mely nemcsak a legnyomorultabb, a legprimitívebb államává vált a kontinensnek, hanem még a Habsburg Monarchia tökéletlen közállapotaitól is messze elmarad. „Külön égbolt” Köteles Pál. az Erdélyből Magyarorszagra áttelepült kiváló Író első szabadföldi könyvét a Corvin Kiadó jelentette meg. A kisebbségi helyzettel foglalkozó — és három elbeszélési is tartalmazó — 163 oldalas, szép kivitelű könyv maradandó élményt nyújtó olvasmány mindenki szamara. Megrendelhető szerkesztőségünk címén, ara: 6 L'S-S vagy 8 kan. S (plusz 50 cent postaköltség). Gheorghe Rotarescu nem felejti el, hogy ezekkel a „káros, ellenséges elvekkel" szemben az egyedül helyes tudományos materializmus elveit szögezze szembe, azaz már amit Ceausescu szellemében Rotarescu „tudományos materializmusnak” nevez: Románia soha nem volt ennyire virágzó, mint épp napjainkban, ahol megoldották a nemzetiségi kérdést, s ahol rövidesen megoldják az ország ipari modernizálását is. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a „szocializmus nyelvének”, a „technika közös nyelvének" az elsajátítására. Az anyanyelvi óvodák és iskolák, az egykori anyanyelvi sajtó, netán „a jogok” visszakövetelése pedig épp e közös nyelvvel szembeni ellenséges támadás. Rotarescu következtetései sommásak: követelni az állambiztonsági szervek beavatkozását Beke és interjúalanyai ellen, sót azokkal szemben is, akik jelen voltak az interjúk elkészítésénél és nem jelentették az ott elhangzottakat. Főképp a Kriterion szerkesztőgárdájának. igazgatóságának megbüntetését tartja fontosnak, akik hozzájárultak egy efféle könyv megjelentetéséhez. Erdélyi magyar körök lehetségesnek vélik, hogy a Rotarescu-röpirat átmenetet jelent és jelöl a Román Kommunista Párt eddigi nemzetiségi politikájában, s mivel az általános demokratikus jogokat is meglehetősen lekezelően említi, feltételezik, hogy minden demokratikus elvárással szemben is csak rosszabbodást jelenthet. A támadások nyíltsága ezt követően nemcsak a hatóságok diktatórikus megnyilvánulásaira támaszkodik majd, hanem a tömegek többé-kevésbé spontán, de teljes egészében manipulált kezdeményezésére is. S ne feledjük, az egykori fasiszta Vasgárda ma is élő politikai példái nyomán ennek következményei nagyon messzire mehetnek, s ami megint nem először történne, egyben a világ közvéleményének ismételt hallgatólagos támogatásával. 11/1985 Kolozsvár-Marosvásárhely, 1985. március 5. A román belügyminisztérium rendelettel tiltotta meg, hogy családtagok együtt utazzanak külföldre Egy március elsejei keltezésű, ún. „belső" belügyminisztériumi rendelettel a román hatóságok megtiltották, hogy családtagok együtt vagy egyszerre utazhassanak külföldre. Az említett rendelet olyan utasítást is tartalmaz, melynek értelmében 18 éven aluli egyén részére nem bocsájtható ki útlevél. Köztudomású, hogy Romániában az utazás eddig sem tartozott az általános értelemben vett emberi jogok közé. Útlevelet csak bizonyos feltételekkel kaphattak a román állampolgárok, s utazásukat még igy is bizonyos megszorító intézkedések korlátozzák; például külföldre az utóbbi időben csak kétévenként lehetett menni, bár ez az intervallum néha változott. Az utazással kapcsolatos valamennyi megszorítás elsősorban az erdélyi magyarságot érinti érzékenyen, hisz ez a népcsoport mindig is hangsúlyozottan igényelte az összmagyarsággal fenntartott kapcsolatok lehetőségét. így a bukaresti kormány soviniszta politikájának mindenkoron pontos fokmérője volt, hogy évenként hány erdélyi magyarnak ad magyarországi látogatásra szóló útlevelet, ill. hogy milyen mértékben tagadja meg tólük azt. Mindezzel együtt, a mostani belügyminisztériumi rendelkezés emberjogi szempontból egész Romániát érintő krízist jelez, és ismételt bizonyítékát adja annak a túsz-politikának, amellyel a román kormányzat nemcsak a politikai vagy gazdasági természetű meneküléseknek igyekszik útját állni, de a megfélemlíthetőség, megzsarol hatóság légkörét akarja fokozni azokban is, akiknek — a végtelen számú akadály ellenére — mégiscsak sikerül külföldre távozniuk. 15/1985 Kolozsvár, 1985. márc. 15. ÚJRA BEVEZETIK A KÖTELEZŐ ROMÁN NYELVVIZSGÁT Hírek terjedtek el arról, hogy a tanügyminisztérium belső rendelete, mely kötelezővé teszi a román nyelvvizsgát azok számára, akik a magyar nyelv és irodalomtanári fakultásra, valamint a történelem-filozófia szakra jelentkeznek, már megérkezett a Kolozsvári Egyetem dékáni hivatalába. Emlékeztetünk arra. hogy ez a rendelet egy olyan folyamatot indíthat el, amely a két világháború közötti román királyi, majd fasiszta kormányzatok által meghonosított s a második világháborút követően nemzetközileg is elítélt általános roman nyelvvizsga gyakorlatát tenné újra kötelezővé. S egy ilyen gyakorlat, mint újabb szelekciós tényező, nagy mértékben csökkentené a magyar és más nemzetiségűek esélyeit az oktatás területén is. Mintegy a román nyelvvizsga bevezetésének kiegészítéseképp, megbízható információk szivárogtak ki arról is, hogy ettől az évtől kezdve már felvételizni sem lehet a kisebbségek nyelvein, ami egyértelműen az anyanyelvi oktatás drasztikus korlátozását jelenti. 17/1985 Kolozsvár, 1985. márc. 16. A magyar és német nyelvű rádióstúdiók felszámolása 6/1985. sz. jelentésünkben adtunk hirt arról, hogy Romániában megszüntették a körzeti rádiók magyar és német nyelvű műsorát. Hírügynökségünk most jutott birtokába néhány, a rendelkezéssel összefüggő részletnek: A rádióadások megszüntetése mintegy 600 embert érintett, akiket azzal bocsajtottak el, hogy három hónapig még folyósítják fizetésüket, s addig új munkaalkalmakat teremtenek számukra. Az elbocsájtott szerkesztők és a műszaki személyzet valóban meg is kapta januári, februári és márciusi bérét, de álláshoz eddig csak egy töredékük jutott. . . A többségnek nem sok reménye van arra, hogy a közeljövőben elhelyezkedhessék. A román hatóságok azon ígéretével ellentétben, hogy a magyar és a nemet adasok sugárzását csak ideiglenesen függesztik fel. most szemtanúk arról számolnak be, hogy a stúdiók technikai felszerelését leszerelik és Bukarestbe szállítják, az archívumok anyagát Beke György, az erdélyi magyar irodalom „száguldó riportere" egy évtizeddel ezelőtt igen nagy vállalkozásba fogott: elhatározta, hogy nagyobb tájegységek szerint mutatja be Erdély magyarlakta vidékeinek életét. Több ezer kilométert járt be sötétzöld Skodájával, művelődési hazakat, iskolákat, termelőszövetkezeteket és gyárüzemeket látogatott, dolgozó emberek, tanácsi vezetők, pedagógusok és önkéntes népművelők egész seregével ismerkedett meg. Tíz esztendő alatt négy vaskos riportkonyvben adott számot tapasztalatairól és kutatásairól. , A „monografikus” igénnyel készülő riportsorozat rendre áttekintette a szilágysági, a Fehér megyei, a beszterce-naszódi és — most — a szatmári, valamint a máramarosi magyarság köznapi életét és művelődését, gondjait, törekvéseit. Az elvégzett munka már méreteiben is tekintélyes, az eddigi kötetek gazdagsága bizalmat kell az egész — nyolc-tiz kötetre tervezett — sorozat iránt: az írói-riporteri vállalkozás fölött, biztató példa gyanánt, bizonyára Orbán Balázs nevezetes székelyföldi „leírásának" csillaga lebeg. Az új riportkötet, a „Boltívek teherbírása”. olyan természeti tájról és sok évszázados kultúráról ad képet, amellyel az inkább Belső-Erdély iránt érdeklődő szociográfiai irodalom viszonylag kevesebbel foglalkozott. Pedig természeti szépségekben és történelmi emlékekben gazdag a szatmári és máramarosi vidék: keleten a Kárpátok hegylánca határolja, nyugaton a tiszai alföldbe olvad, patinás régi varosok (Nagykároly, Máramarossziget) és modern ipari központok (Szatmár, Nagybánya) ékesítik; nyelvek és kultúrák találkozása, együttélése teszi mozgalmassá. E mozgalmas világot ismerteti meg velünk a kolozsvári író-riporter, midőn sorra járja a misztbányai ércfejtést, a nagybányai és a szatmári magyar iskolákat, az avasi termelőszövetkezeteket, s beszámol a szatmári és máramarosi emberek és emberi közösségek teremtő munkájáról, az anyanyelvi kultúra fenntartása érdekében végzett erőfeszítéseiről. Könnyen ismerkedik, s abból, ahogy felpedig megsemmisítik. Különösen a kolozsvári (Cluj-Napoca) rádió hang-archívumának elpusztulása tragikus, hisz ezzel páratlan folklór-felvételek, hangképek, interjúk, az erdélyi magyarság jelentős történelmi emlékei semmisülnek meg. A roman hatóságok a kolozsvári rádió egykori területét és épületeit katonai objektumnak minősítették. 18/ 1985 Marosvásárhely, 1985. márc. 17. Személyi változás a marostásárhelyi Securitate élén Azt követően, hogy nyilvánosságra kerüli Király Károly 1984. okt. 18-án kelt tiltakozó levele, melyben a román allambiztonság kegyetlenségeit sorolta fel, állásából felmentették és az ország más. hírforrásaink áltál nem említett részére helyezték Bataga ezredest. Marosvásárhely (Tirgu Mures) eddigi Securitate-parancsnokát. Helyét Ioana tábornok foglalta el. aki eddig kolozsvári (Cluj-Napoca) rezidenciával egymaga volt felelős az erdélyi, jelesül a magyarlakta területek allambiztonsagaért. Megfigyelők e személycserével nem látják biztosítva az erdélyi, ill. a marosvasarhelyi emberjogi közállapotok javulásai. Ioana tábornokot jó taktikusnak, de ugyanakkor igen kegyetlen embernek ismerik, akinek bizonyított felelőssége van az Erdély-szerle elkövetett legtöbb emberjogi visszaélésért. Ioana tábornok volt — többek között — az, aki az Ellenpontok-ügy kapcsán Szócs Gézát is vallatta, s maga is részt vett az ütlegelésekben és a költő megalázásában. Megbízható hírforrások szerint Ioana tábornok kinevezésével kapcsolatban mar sor került az első tiltakozásra is. Annak a napnak az éjszakáján, amikor a tábornok beköltözött a marosvásarhelyi Köteles Sámuel utca egyik villájába, ismeretlen egyének megrongálták az utcában tartózkodó valamennyi gépkocsit. idézi az alkalmi párbeszédeket, érezni lehel: hamar szóra tudja bírni az ismeretlen embereket. Ilyenkor szinte mindig a nemzetiségi iskolaztatas. a magyar népművelés, a nemzeti hagyományok ápolása iráni érdeklődik. Szociografikus hitelességgel, egyszersmind publicisztikai szenvedéllyel ad képet a nemzetiségi élet és kultúra gondjairól, törekvéseiről. A magyar-roman együttélés köznapi tapasztalatait. illetve a szatmári-máramarosi tájon élő más nemzeti-nyelvi kisebbségek helyzetéi is fel akarja deríteni. A „kisebbségi humánum" szellemében mulatja be a szatmári svábok, a maramarosi ukránok és zsidók küzdelmes életéi, s azokat a köznapi munka világában születő természetes emberi kapcsolatokat, amelyek összefogják ennek a sok nyelvű és sok nemzetiségű történelmi tájnak a lakosait.' A táj valóban történelmi: valamikor az erdélyi fejedelmek katonai, majd Rákóczi kurucai vívlak itt harcaikat, háborúk és pusztítások gázollak at e vidéken, de a békés munka is létrehozta a maga nagyszabású emlékműveit: kezdetben varkastélyokat és templomokat, aztán iskolákat, múzeumokat, gyarüzemeket. Beke György a mai élet mögöttes terében mindig felidézi a múlt nagy alkotó egyéniségeit és történelmi eseményeit. Misztótfaluban Tótfalusi Kis Miklós, Nagybányán Hollósy Simon, Maramarosszigeten Juhasz Gyula, Költőn Petőfi, Érmindszenten Ady emlékeit kutatja fel a tájban és lakói emlékezetében. A történelmi múltnak a jelenben is érvényes tanulságára és gondozásának szép kötelességére figyelmeztet a könyv jelképes értelmű címe is: a szatmári-maramarosi táj fölé magasodó képzeletbeli „boltív" egyik szára Kővar romjai közül emelkedik „a történelem egére”, másik szárát a nagymajtényi síkságon látja, ahol a kuruc háború véget ért. Ez a boltív a táj küzdelmes történelmét jelképezi, de jelképezi a rajta élő emberek mai erőfeszítéseit is: „Kötőanyaga az érzelem és öntudat, ezt pedig nem mállasztja semmilyen idő. Olyan szilárd és akkora teherbírású (...), hogy még (...) a tragikus történelem súlyát is magára veheti." Pomogáts Béla „BOLTÍVEK TEHERBÍRÁSA”
