Nyugati Magyarság, 1983 (2. évfolyam, 4. szám)
1983-04-01 / 4. szám
NYUGATI NAGYARSA’G aj Eni The monthly publication of the CORVIN PUBLISHING LTD. II. évfolyam, 4. szám 1983. április KIADÓHIVATAL — EDITORIAL OFFICE: 2, 1745 - 13 St. S.W. Calgary, Alberta, CANADA T2T 3P5 Tel.: (403) 245-8577 I* Canada Postas Post Canodo Third Troisiam« class class* PO80 Calgary, Alberta BRAUN KAROLY: ÚJ ÉRTÉKMÉRŐ? „Nyugaton a pénzt hajszolják, nem úgy, mint nálunk!” — mondja Hofii Géza, a népszerű parodista. Ezzel tulajdonképpen párhuzamot von a nyugati és a mai magyarországi gazdasági hajtóerő között, érzékeltetve az előbbi nyílt elismerését és az otthon pár évvel ezelőtt kezdődött kényszerű valóságot Ma már nem lenne sikere az ilyenszerű humoros leleplezésnek, mert a kormányzat hivatalos álláspontját képezi. Ma teljesen nyílt az a felfogás, hogy az áru versenyképességének minden misztifikálástól mentes meghatározója a piac kereslet-kínálat szerinti árképző valósága. Egy binyos termék — bármilyen tökéletesen van is elő állítva, bármilyen szellemes is — árát mégis a hasznossága és pénzszerző tulajdonsága fogja meghatározni. Ez közismert közgazdasági törvényszerűség, Marx szerint is meghatározó jellegű, amely él és mint katalizátor a társadalomra és annak gazdasági alapjára egészséges hatást gyakorol. Igen nagyfokú közgazdasági elmaradásra utal a húszas évek szovjet felfogása és gyakorlata; Lenin, Sztálin és szűk vezető körének a piac serkentő erejének tagadása és az ötéves tervek jelentőségének minden közgazdasági realitást mellőző értékelése, előtérbe helyezése. Ezek a közgazdasági kontárok az egyik oldalon megkönnyítették ugyan a fejlődés lehetőségét azzal, hogy koncentrálták a közgazdasági hatóerőt, de ugyanakkor ez a központi irányítási rendszer évtizedekre tartotta vissza a gazdasági és a velejáró társadalmi fejlődést. A 65 év alatt rájöttek a kudarcra, de a doktrínák fétisizálása és a személyi kultusz mindenhatósága gúzsba kötött minden szerény változtatást. A közgazdasági reformok szükségességének felismerése és azok felhasználásának igénye a legsúlyosabb bűnnek számított, és még ma sem mernek az ilyen tabuk ellen fellépni. A kommunizmus sokkal kedvezőbb szintről indult, mint az Egyesült Államok. Az I. világháborút követő időszakot az orosz árugabonatermelés hódítása jellemzi. A közismerten keresett magyar gabona termelése is szenvedett az orosz gabona piaci térhódítása miatt. Nos, ez a veszély a Bolsevik Párt beavatkozásával, gazdasági politikájának egyoldalú favorizálásával és társadalmi vonatkozásainak elhanyagolásával megszűnt. Ezeknek a hibáknak az évtizedes halmozódása csak növelte a szakadékot az USA és a Szovjetunió között. A termőterület gyarapodásával mennyiségileg nem tartott lépést a föld termóerejének megtartása, pláne annak növelése. A Liszenko és Micsurin által idologizált agrárfelfogás százmilliárdos nagyságrendű kárt okozott a szovjet rendszernek. Ennek pusztító hatását még az a milliós Gulág-munkaerö sem tudta megváltoztatni, amely hulladékon és 50-80 dkg-os kenyérfejadagon igyekezett legyőzni a kapitalizmust. Amelyik kommunista országnak volt ereje felülvizsgálni ennek a rendszernek szolgai másolását, az eltérő eredményeket mutatott fel. Példa erre Magyarország, ahol nem szégyellték igénybe venni az agrárhagyományokat és anyagi ösztönzők bekapcsolásával érdekeltté tették a mezőgazdasági termelőerők összműködését. A magyar agrárszektor szép eredményekkel büszkélkedhet. Az egy főre eső gabonatermelésben Kanada és Ausztrália háztáji gazdálkodás, vagyis a magángazdálelózi meg, kukoricatermelésben az USA, kodás, amit a dolgozó az üzemben, állami disznóhús előállításában Dánia. Ezekben az gazdaságban, termelő szövetkezetben a 8 eredményekben jelentős szerepet játszik a (Folytatás a 9. oldalon) Fisi Jutka rajza Anyák Napja alkalmából szeretettel köszöntjük a magyar édesanyákat! INNEN — ONNAN ILLYÉS GYULA a Frankfurter Rundschau-nak adott nyilatkozatot a nemzeti kérdésről, melyet a lap ezzel a címmel közölt „A költő megmondja, amit a politikusnak nem szabad.” Talán még soha nem használt határozottsággal a trianoni határokat tette felelőssé a milliós magyar kisebbségek sorsáért „Szürrealista tudattal kell rendelkeznie annak, aki beképzeli, hogy minden úgy maradhat ahogy van.” Szerinte a költőnek nem kell azokhoz az elvekhez igazodnia, mint a politikusoknak, s ezért ó kimondja: „Ezek a határok igazságtalanok!” Mivel Illyés Gyula a jugoszláviai elmagyartalanításról is beszélt a vajdasági magyarok egyes vezetői visszautasították és bírálták kijelentéseit A Magyar Szó és a Borba is közölt erre vonatkozó cikkeket Megélénkült a békepropaganda! Az osztrák fővárosban is több békekonferenciát tartottak, köztük egykori NATO-tábomokok. A megfigyelők szerint soha nem került szóba a már felállított szovjet rakéták ügye, sem Lengyelország helyzete, sem Afganisztán megszállása. Ezzel szemben Magyarországon — mint a menekültek elmondják — elbocsátják állásából azt aki az amerikai rakéták felállítása ellen tiltakozó ívre odaírja, hogy a már felállított szovjet rakétákat is el kellene távolítani. NEW YORK-ban. január 23-án nagyszabású tüntetést rendeztek az Erdély sorsával törődő magyarok, a newyorki román könyvtár és kultúrcentrum épülete előtt, Ceausescu román államfőnek az ott élő magyar kisebbségeket érintő soviniszta politikája ellen. Nemcsak New York-ból, hanem messzi környékekről, ezúttal a szakadó eső ellenére közel kétezren vettek részt, az Államokból, de Kanadából is. (Bécsi Napló) A Stirling György által szerkesztett és kiadott Független Magyar Hírszolgálat 7. évfolyamába lépett. — Szeretettel köszöntjük az FMH-t; szívesen olvassuk benne azt, „ami a Magyar Hírekből kimaradt...” STIRLING GYÖRGY: Ötvenhat gyal ázása emigráns segédlettel — „Nincs még egy olyan esemény a közelmúlt történelmében, amelyről annyit hazudtak, amelyet annyira eltorzítottak és beszennyeztek, mint a magyar forradalmat” — Ezzel az idézettel kezdődik a könyv, mellyel foglalkoznom kell. A megállapítást egy 1956-ban Magyarországon járt amerikai újságírótól kölcsönözte a szerző s talán nem is sejtette, mennyire ráillik ez a mottó az ő munkájára is. A „Magyarország 1956-ban” című kötet magyarul először tavaly jelent meg Párizsban. Lomax a hetvenes évek elején járt Magyarországon, ahol mint a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa gyűjtött anyagot az 1976-ban angol nyelven, egyetemi disszertációként publikált pamfletjéhez. Hogy milyen forrásokat bocsátottak rendelkezésére Budapesten és kiktől miféle tájékoztatásokat kaphatott munkája összeállításához, azt sejthetjük. A könyv egyes részei világosan elárulják, honnét származnak információi. A társszerzők A címlap szerint a kötetet Krassó György budapesti lakos fordította magyarra, aki — mint olvassuk az előszóban — a szöveget szükség szerint kiegészítette és „az angol változat számos ténybeli tévedését kijavította”. Arra sehol sincs utalás a könyvben, melyik az eredeti és melyik a javitott szöveg, így az olvasó — hacsak nem szerezte meg az angol eredetit — mindvégig bizonytalanságban van: mennyi a forradalom leírásából Lomax és mennyi Krassó . .. ? Krassó egyébként — mint olvassuk a borítólapon — részt vett a forradalomban és ezért később börtönbüntetést is szenvedett. De azt is megtudjuk a borítólapról, hogy Krassó — ha ma az ellenzékiek csoportjához sorolják is — 1956 táján még kommunista volt és a háború után folnótt — fölnevelt — ifjú kommunista nemzedék szemével nézte a világot (Mással nem is nézhette — ez volt. ..) Mindez eleve kétséget ébreszt az olvasóban: vajon két ilyen társszerző közös munkájától mit lehet várni? Egyet szögezzünk le jóelóre: ami a dokumentációkat, a ténybeli adatokat, a kronológiai pontosságot illeti, ott gáncs nem érheti a munkát. Ami nem is csoda: Lomax olyan adatok birtokába juthatott Budapesten, amikhez emigrációban élő író — például Csonka Emil, a forradalomról szóló első oknyomozó mű szerzője — soha nem férhetett hozzá. Ami azonban az események, egyes személyek és csoportok értékelését, jellemzését illeti, abban már számos helyen eltér a véleményünk a szerzőkétől. Kik voltak a forradalmárok? Hosszú lenne egy cikk szűk keretében a 230 oldalas könyvet fejezetről fejezetre (Folytatás a 3. oldalon)
