Nyugati Magyarság, 1982 (1. évfolyam, 2-9. szám)

1982-02-01 / 2. szám

4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West 1982. február Évforduló Az év első napjaiban a visszaemlékezés útját járva jólesik megpihenni régmúlt idők történéseinek felidézésében. Elfolynak az évek felettünk, de az öregeknek lélekemelő élményt nyújt sok olyan cselekménynek az emlegetése, amelyeknek egykor tanúi voltunk. A ferencjózsefi idők békés életét élték akkoriban az em­berek. Nem volt televízió, nem volt rádió, a telefon is csak a jegyzőt riogatta, és újságot is ritkán olvastak az emberek. A tél beálltával napközben csak akadt tennivaló: jószág­etetés, vetőmag-előkészítés, lószerszám-javítás, ekevas-élezés és egyéb házkörüli munka. Estefelé itt-ott összejöttek az em­berek, pipára gyújtottak, elbeszélgettek és megvitatták a politikát. Szidták a kormányt, mert mindig emeli az adót Szidták az uzsorás kereskedőt mert elvitte a termés felét Szidták a fináncot a szűzdohány miatt és azért is, mert bedugta az orrát a kisüsti pálinkafőzésbe is. De nem szidták az időjárást mert afelett a magasságos Úristen parancsolt Nem szidták, csak panaszkodtak, akár ok volt arra, akár nem. Emberemlékezet óta nem volt akkora szárazság, mint tavaly. Emberemlékezet óta nem esett annyi eső, mint az idén. Megrozsdásodott a búza, dohos lett a széna, télen fenékig befagyott a kenderáztató, a vihar letépte az istálló tetejét Ömlött a panasz „ember­­emlékezet” óta a földet túró nép szájából. GARSHMAN TRAVEL Centre 70, MacLeod Tr. S. LTD. 8 naptól 1 éves tartózkodásra "V\ *’■' BUDAPEST — CALGARY CALGARY — BUDAPEST egyszeri átszállással Kedvezményes egyéni és csoportos hajó- és repülő­­utak a világ minden részébe GARSHMAN TOURS, CHARTERS Las Vegas-ba 288 $-tól IKKA, PECAO, TUZEX vizám, meghívólevél Gyors, készséges kiszolgálásért kérjük szívesked­jenek bizalommal fordulni VIOLET MUCSI-boz Tel.: 259-4583 Egy pesti újságíró érkezett a faluba — Milyen volt a termés gazduram? — kérdezte János bácsit. — Hát bizony gyalázatos volt — Talán nem sikerült a búza? — No, azt nem mondhatnám. — Vagy talán a kukoricával volt baj? — Hát éppen az is hozott jócskán. — Nem borjazott le a tehén, vagy tán meddő maradt a koca? — Nem panaszkodhatok, azok is kitettek magukért. — Hát akkor mi nem sikerült? — kérdezi a riporter. — Hát az, hogy az asszony kiskertjében a kukac megette a mákot 1911-ben, egy koraőszi besötétedéskor, ijedt arccal kocogott be hozzánk a szomszéd házban lakó Mari néni. — Gyűjjenek ki, lelkem, ilyet még nem láttak, de baj is lesz ebből, egy nagy csillag fényesedik az égen. A Halley üstökös volt, amelyik 75 évi keringés után 198 6-ban ismét megjelenik fejünk felett Kétszer olyan nagynak és világosabbnak látszott, mint az esthajnalcsillag és fényes farka leért a látóhatár aljára. — Meglátják, háború lesz! — rikácsolt Mari néni, de háborút jósolt akkor is, ha pénteken fekete macskát látott átfutni az utca másik oldalára. A ferencjózsefi idők legnagyobb és utolsó hadgyakorlata 1912-ben Mezőhegyes térségében zajlott le, és Makón volt a főhadiszállás. Mi, 12-13 éves gyerekek, szájtátva figyeltük a különféle díszes egyenruhát viselő katonai attasékat Naponként több ízben láttuk Ferenc Ferdinánd trónörököst is, aki — amint az újságokból értesültünk — polgári szemé­lyekkel nem érintkezett és a szállása is az állomáson vesz­teglő udvari vonatban volt Nekünk, iskolás gyerekeknek, izgalmas napok voltak ezek. A döntő ütközet a makói csordajáráson, a Maros­parton zajlott le. Egy huszáralakulat kivont karddal vágtában rohant a vélt ellenség felé, annak a nyárfasomak az irányában, ahol fáramászva végignéztük a huszár­rohamot Az egyik huszár előttünk leesett a lóról és mi, diákok, behúztuk az erdőbe. Bokatörése volt és rajta próbáltuk ki az iskolaorvos elsősegélyt nyújtó oktatását. A hadgyakorlat első napján furcsán dübörgő hangra lettünk figyelmesek. Kirohantunk az udvarra és fejünk felett, alig 100-200 méter magasságban, egy óriási úszó testet láttunk a levegőben. Zeppelin léghajó volt, amely részt vett a hadgyakorlaton. Ekkor láttam életemben először lég­hajót A léghajó láttára nemcsak Mari néni, de már minden vénasszony háborút jósolt Mari néni két ikerfiát ennek az évnek októberében sorozták be katonának. Orosz földön vannak valahol eltemetve. A makói Hősök Emléktábláján be van vésve a nevük: Berkes András, élt 21 évet Berkes Pál, élt 21 évet Abban az időben Makón autója csak Nákó grófnak és a főispánnak volt Meg is csodáltuk. Kiszaladtunk az utcára, ha meghallottuk éktelenül kattogó hangját a száraz hid felől. A lovak abban az időben féltek minden mozgó géptől. Vár­megyei szabályrendelet írta elő, hogy a motoros jármű tulajdonosai kötelesek a motort leállítani, ha lovaskocsi közeledik, és szükség esetén a lovak szemét is le. kell takarni. Lovastól, kocsistól egyszer én is az árokba fordultam. Szólókapásunk fia volt akkoriban a legkedvesebb barátom. Jóskának keresztelték, de Vatának hívtuk. Hoff­mann rajztanár urat minden diák Lekvár névvel tisztelt meg, Horváth zenetanárunk (kövér volt) Tuskó névre hall­gatott és Baranyi Karcsit (sovány volt) mindenki Coll­­stoknak hívta Vata mindenhez értett Együtt csináltunk karikás ostort, csúzlit sárkányt, lószórból madárhurkot gyufás skatulyából vonatot amihez élő szarvasbogár volt a mozdony. Karikás ostorhoz csapónak ló farkából ollóval kivágott lószórt használtunk. Fecske lovunk nem volt üyen művelethez hozzászokva Nem rúgott agyon, de kirúgta alólam a sámedlit és én a szénatartóba estem. Első sárkányunk felakasztotta magát a villanydrótra. Második a csordajáráson szétugrasztotta a teheneket. De a harmadik mestermű volt. Úgy állt fenn mozdulatlanul a levegőben, mint egy fényes csillag. Éjszakára hosszú spárgával égő kanócot akasztottunk rá, de a szomszédok rendőrt hívtak. A csúzli is mestermunka volt Kapásból lőttük a verebeket és a csizmadia inasokat is ezzel hergeltük. Puskaport is csináltunk. A szüksége hozzávaló kitelt a házból. Sonkapácoláshoz salétromot hordófüstöléshez ként és ruhavasaláshoz faszenet használtak. A vascsőből készült ágyút ezzel töltöttük meg. Lefojtottuk faggyús kenderkóccal. Ágyúgolyónak Szent Antal szobrát használtuk fel. Ólomból volt és le volt törve a feje. A padláson limlom közt akad­tunk rá. Asztalos Pista négy golyót öntött a szentből. A második osztályból kibukott és beállt apja kovácsműhelyébe inasnak. Innen a szaktudás. A golyót beleerószakoltuk a csőbe és annak mindkét végébe fadugót vertünk. Petróleumba áztatott madzag volt a gyújtózsinór. Igazi remekmű volt Célpontnak a köcsögtartó állványt szemeltük ki. Éppen szemben volt Mari néni ablakával. Haragudtunk rá, mert ránk fogta, hogy házának meszelt falára mi pingáltunk illetlen rajzokat Végre elérkezett a nagy nap. Édesanyámék kimentek a szőlőbe. Meggyújtottuk a zsinórt és befogtuk a fülünket. Lassú sistergés és pukkanás után nagy füst keletkezett Ijed­ten kaptam a szememhez, de csak a kezem pörkölódött meg. A láng belekapott a szénakazalba, de azt idejében eltapostuk. Az ágyúállás ugyanis a kazal tövében volt elrejt­Tel.: (463) 269-6711 Ügyvéd GEORGE G. MOLNÁR, B.A., LL.B. Általános jogi, családjogi (válási, család­­egyesítési), ingatlan, üzleti és vállalati jogi ügyek intézése es1 . Tth AVENUE *.W. •MtRifTCRS ft SOLICITOMft CALGARY. ALBMTA T2f OY» ve. így a ház nem égett le, de annál jobban égett a nádpál­cának a nyoma, amit édesapám vert érzékeny hátsó felemre. A felnőttek nem értékelték mesterkedésünket, ők nem tudták, hogy a jó karikás ostor elkészítéséhez tizenkét alkat­részre van szükség. Mit tudtak ők arról, hogy a sárkány csak akkor áll meg a levegőben, ha ötször olyan hosszú a farka, mint a magassága Tiltották a fára mászást, de bennünket küldtek fel a fára a szilvát lerázni. Ha vágni akar­tak valamit, tőlünk kértek bicskát, mert nekik nem volt A felnőttek halálos párbajt vívtak, de mi kikaptunk, ha verekedtünk és betörtük egymás orrát. Ők egész nap pöfékeltek, de ha mi titokban cigarettára gyújtottunk — pedig azt is magunk sodortuk kukorica selyméből —, tüzes végét oda kívánták bedugni, amely szívásra nem alkalmas. Keresztapámtól kapott vonattal ők játszottak. Az általunk készített bodzafa-puskával spriccelték le a visító nagy­lányokat Sok mindent nem tudtak. Károly bátyám tüzér­tiszt volt, de soha nem csinált ágyút Nem méltányoltak bennünket és gyerekesnek tartották műalkotásainkat Hej, de másként is volt régen. Egyszerűbb és talán boldogabb volt az élet mint a pénz és a szórakozás után örökké rohanó mai embereknek az élete. A serdülő ifjúság is más volt mint azok a mai gyerekek, akik naponként órákon át nézik a televízió szennyes előadásait Mint oly sok éven át, az új év elején most is számadást teszünk a múlttal, felidézzük azokat az eseményeket amelyek kedvesek és jók voltak, és hívő lélekkel a jövőbe nézünk egy szebb és boldogabb élet reményében. Dr. Nagy-György István

Next

/
Thumbnails
Contents