Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-13 / 108. szám

8. oldal. K .bölcs i (Trianon 24.) 1944 május 13­AÚogy én láttam! Szüksége van szappanra ? II. A kalocsai ellenforadalmi meg­mozdulásnak híre futott Buda­pestre, Kecskemétre, hol egy vö- rösdaüdár tartózkodott. Klein úr, az elmenekült kalocsai várospa­rancsnok jutott el leghamarabb Kecskemétre, ahol személyesen senkit sem ismert és futtában az igazoló Írásait is otthon feledte. Nem hittek neki s telefonon hívták fel Kalocsa váxros parancsnoksá­gát, hol éppen a bátyám vette át a telefonkagylót. Letagadta, hogy ott valami is volna s az a bizonyos Klein katonaszökevény, kit a vö­rös őrség keres és le kel fogni, le­zárni, fölakasztani, mert árulója a bolsevizmunnak. Eredménye az lett, hogy Klein urat, bár óvatosan, de egy napra lecsukták elvtársai minden prüszkölés ellenére. Egy napot nyertünk vele, mert 24 óra mula már tudtak mindent. Szamuelli egy jól felszerelt ter­ror-zászlóaljjal indult ellenünk. Kunszentmikósnál és mi Harta előtt támpontszerűen zártuk el az utat s bejárókat. Második napja, hegy nem aludtam egy szemet sem s rekedt voltam, mint egy repedt fazék. A hartai svábok közben bí­rónak választottak meg s az esti őrségen — mit tagadjam, — áldo­mást is ittunk. Parancsnoktársam éjfél után 2 órakor váltott le s be­küldött a faluba aludni- Reggel lehetett már, mikor az utcából lö­völdözést hallok. Csizmát, zub­bonyt magamra rántom s ugrok a kertkapuhoz, hát itt már 4-es cso­portban járnak kezükbetn kézi­gránáttal a terror fiúk. Valahogy a kertek alatt eljutok a tanító la­kásáig s itt tudom meg, hogy a jó hartai svábok hajnalban megún- ták az őrséget és hazamentek. A kövesút védetten maradt s két te­herautóval berohant a községbe Szamuelli. Nem sokáig tájékozód­hattam, mert 4 vörös terrorista törte ránk az ajtót, kettő barátság­ból mellénk lőtt, csak azután szó­lítottak névről. A községházára puskatusoztak el, szerencsémre rézsűt átellení épület a község­háza s így csak kettőt kaptam. — Négyen voltunk a községháza ta­nácstermében foglyok s körülöt­tünk vagy 10 állíg fel fegyverzett hóhér. A tanácsterem asztalánál egyedül ült ideges sovány arcával Szamuelli s csak nevemet kér­dezte. „Szegedi csoport“ ennyi volt az egész s már bennünket lökdöstek is kifelé a községi lám­paoszlophoz, Mipdegyikünk kezé­be nyomtak egy méteres borjúkö­tél félét. „Válasszatok egyet, hogy kit akasszunk föl elsőnek“ — dob­ta nyeglén oda a szót az autóba ülő Szamueli- Az őrök közül az egyik röhögve belenyomta szuro­nyát fogolytársam combjába. Ezután szörnyű kavarodás tá­madt, mint később megtudtam „hadsereg“-parajncsnok társami a falu alá vonulva értesítette a főpa­rancsnokot a bajról s kérte, hogy ágyutűzzel támogassák ellentáma­dását. Mi csak azt éreztük, hogy az utolsó percekben két gránát vijog és csap le az utca közepére, alig 100 méterre tőlünk. A terror­fiúk megrémültek s a készenálió autókra ugráltak felvesztetten. Az utolja már úgy szaladt az autó után, meg egy gránát s csak egy mafla őrszem maradt körülöttünk. Négyen vetettük rá magunkat s nem kelt fel élve. Jól le sem ráztuk a port ma­gunkról, már ott voltak a mieink. Nem sokáig tartott a dicsőség. A Szamuelli zászlóalj rajvonalban géppuskákkal indította meg táma­dását és visszaszorított Dunapata- jig. A 7 km-t harcközbtn vissza, délutántól másnap hajnalig tettük meg. Dunapatají töltésen megáll­tunk, ott folyt a harc hajnaltól délután 3 óráig- A vörös rajvonal itt-ott 3—5 méterre megközelítette állásainkat. Legalább 2 km-es fron­ton mindössze 50 puska tüzelt, géppuskánk már tegnap elromlott s puskánként 5—10 töltény állt rendelkezésre. Mikor az utolsó töl­tény is kifogyott, akkor bomlott fel a harc s menekültünk Kalocsa felé. Öten-hatan revolverrel tartot­tuk távol az előtörő zászlóaljat s úgy fedeztük a menekülő vissza­vonulást, hogy nehány sebesülésen kívül több veszteségünk nem volt. A 2 ágyunk az út közepén kartács­csal lőtt a vörösökre s véglegesen megtorpantotta az üldözést. A Dunapatajra bevonuló vörös terrorzászlóalj lemészárolta az útjába kerülő lakosságot. 92 asz- szonyt, gyermeket, embert gyilkol­tak le, vagy akasztottak föl és sorra botoztak egy sereg gazdát, iparost. Este értünk be Kalocsára, ahol három nap óta igen kevés ember csukta álomra szemét s ahol a ré­mület ült ki az arcokra, mert már tudták, hogy a fölkelés megbukott. A kalocsai ellenforradalom 3 hadserege felbomlott és menekült. A dunapataj—hartai harcokban felőrlődött a nyugati csapattest, Kecel—Kiskőrös felől ezrednyi vörös csapat nyomása ugrasztottá szét az embereket, a déli csoport átküzdve magát Bajáig s megtudva a harc reménytelenségét, francia segítséggel átszivárgóid Szegedre. Mikor az utolsó este átvettem a vá­ros és a „hadsereg“ parancsnok­ságát, nem volt körülöttem csak nehánv tiszt, altiszt s vagy 10 puska, no meg a két ágyú­Éjfélkor jelentkezett telefonon jjfiijtsán toiüatték istrángot, mert SZAPPANRA csereit ai SASOK OVULA kijelölt körzeti szappanfőző K.ótaji ut (nem utca) 38. szí Kiskőrösről Vajda elvtárs a vörös őrség országos parancsnoka, Du­napataj ról Szamuelli egyik hó­hérja s a város földig való lerom­bolását ígérték a legkisebb ellen­állás esetén. A 10 puskára néztem az utcán kétségbeesve és sírva hullámzó asszony népségre. Az emberek )ó- része szekereken baktatott már a bajai úton. Menekülni! Mindenféle tárgyalási formával még 3 óráig viss'za tudtam tartani a bevonulást, addig meneküljön mindenki, akinek része volt a föl­kelésben. Hajnali 3 órakor egy, a városba akkor beköltöző nagynéném pad­lásának a szalmájára zuhantam lelki és testi kimerültséggel. A vörös ezred és Szamuelli ter­ror zászlóalj a egyidőben vonult be a védetten városba. Elsőnek egy, az utcán bámészkodó, semmiben részt nem vevő sarzsi nélküli egyenruhába öltözött volt tisztet fogtak el s ütötték, verték, ahol érték. Kémjeik, köztük a napokon át láthatatlan zsidók, egymásután jelentették: ez, meg ez vett részt az ellenforradalomban. De hiába, üres házakra találtak, mert akinek csak egy morzsányi része is volt az ellenforardalomban, több mint ezer ember, az mind a szegedi, bajai utat rótta, vagy vidéki isme­rőseinél bújt meg. Mindegy. Kalo­csa 1 akoli on- Elfogták tehát a semmiben részt nem vevő keresz­tyén kereskedők, tisztviselők, ipa­rosok, kisgazdák kubikosok egy csoportját, kereken százat és ütöt­ték, verték órákon át őket. Hogy a százból szörnyű kínzások után csak í9-et akasztottak fel, az Ro- manelli határozott fellépésének tudható be. Ott csüngött a 19 sze­rencsétlen magyar a katolikus tempóim előtti fákon és még halál­tusáikban is verték, elmondhatat­lan módon csúfíották meg a vad­állattá süllyedt terrorfiúk. Sza­muelli cigarettázva sétált a mártí­rok közt és egyik intézőt a halál­tusájában köpte szembe. A kivégzés után a fosztogatás, következett. Először a város-ra hadisarcot vetettek, majd egyen­ként fosztogatták a gazdaságot és lakásokat. Szó nélkül elhajtották az apró jószágot épen úgy, mint a fejős tehenet. Rémület, halál, pusztulás ülte meg a várost. Azoknál, kik elme­nekültek, a legkülönbözőbb idők­ben s a legdurvább módon tartot­tak razziákat. Anyámnál — ki 64 éves, hosszas betegségétől magá­val tehetetlen s a házban egyedül lakó öregasszony volt — hétszer törtek be, háromszor éjjel géppus­kával és revolvert fogva rá. Elvit­ték minden ruhánkat és szegény jó anyámat csak súlyos betegsége mentette meg a szörnyűbb meg­aláztatástól. Pedig akkor már ott­hon laktam a padláson, mert elöaő helyemről női ruhában voltam kénytelen menekülni. Az üldözés nem szűnt. Újabb jó magyarok kerültek börtönbe s a gazdákkal úgy bántak, mint a rab­szolgákkal. Valami ostoba pletyka folytán újból felém terelődött a hóhérok figyelme és az egész vá­rosrészt, ahol a házunk volt, szoros kordonnal zárták el és kutattak házról-házra. Egy furfangos derék magyar gaz­da vitt ki szalmásszekér alján a vörös gyűrűből egy júliusi kánikula forróságú napon. És én is elindultam még ka laß - I dosabb utamon Szeged felé, hot már hajnalodott. —y —n. mérgező batásn boretvapeniréket küldenek ma«.v»rors*Ag'l elmekre A budapesti vásáron a agy sikert aratott „Kárpátalja gyöngye" Minta érték nélküli csomago­lásban legújabban néhány borof- vapenge érkezett több városban számos címzett részére. Egy ko­lozsvári férfi kipróbálta a pengét. Mérgezésben halt meg. Most a ha­tóságok mindenütt figyelmeztetik a közönséget, hogy óvatosan járjon el, ha bárhonnan is csomagot vagy levelet kap ismeretlen küldőtől. A mérgezett borotvapenge ellensé­geink gyilkos eszköze, éppen úgy, mint az udvarokba dobott mérge­zett cukor vagy a robbanó tárgyak. Óvakodjunk. Ma a harctérhez tar­tozik minden ház, minden udvar, minden otthon, s résztvesz az éle t - harcban mar a gyermek is. Kerékpárok Szakszerű javítása, alkat­részek raktáron- Legújabb villany és RADK) cikkek kaphatók. Eassnálf és törött grama- íoalemezelet veszel. GARAY ZOLTÁN műszaki üzletében, Luther -a- 8 Kertes* .Antal 1 »bőrgyárának „Á FONVA“ llkérfcfllönle- gessége uj csomagolásban kaphtüő mindenütt l A gyár: DebreceA-u 2. Telefon: 24-QÖ. A legkellemesebb ussomáxö A szép 'Bacsilí cuUrásxáa Luther palota. Sütemény különlegességek nagy választékban. PA )

Next

/
Thumbnails
Contents