Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-06-24 / 141. szám

fc. oldal. iBOLCtl Hl **«**«,-•*<; * -**■ ­(Trianon 24.) 1944 június 24. A Baross Szövetség felhívása kereskedőkhöz, iparosokhoz, szülőkhöz ! Mint jól tudjuk, a magyar ke­reskedelem és ipar átállítására hozott törvényeire) ű kormányin­tézkedések értelmében a zsidó üz­letek és műhelyek bezárultak. Az állam közgazdasági életének ere­je, irányítása tehát most ismét a nemzet "kezébe került. Hogy ezt az erőt megtartsuk, éljünk vele, most immár adva van! Azt hinnék mi öregedő magyar pionírok, — kik harcunk javát már megharcoltuk az elmúlt gaz­dasági rendben, — (s hogy lé­tünkért megharcoltunk azt el ne vitassa tőlünk senki) — azt hin­nék, hogy most az életre kidob­banni készülő fiatalság, a maga rátermett és ráneveitségével, iz­mosán, életerősen birtokba venni törekszik azt, amelynek birtoklá­sáért eddig oly sok zokszó, panasz hagyta el százezrek ajakát. E helyett mi történik? Legyünk őszinték a cél érdekében: A bezárt zsidó üzletekben és megszűnt zsidó műhelyekben al­kalmazott tanoncok szerződését az iparhatóságok egymásután és minden további nélkül felbontják. Most, amidőn a megújhodott ma­gyar kereskedelemnek és iparnak legnagyob szüksége van az után­pótlásra, új és egészséges generá­ció felnevelésére, — akkor fájda­lommal látja a Baross Szövetség vezetősége , — s ebben egyetért velünk a tanociskola igazgatósága, sőt maga az Iparhatóság vezetője is, — hogy ezek a szerződésüket felbontott tanoncok, fiatal magyar munkások, az életnek már neki­indult és az utánpótlásra hivatott ifjak pillanatnyi kábultságban tet­szetősebbnek látszó elhelyezke­dést keresnek. Ezek az új ígéretei, várományosai a magyar közgaz­dasági életnek, most otthagyva eddig elfecsérelt drága idejüket is, alkalmaztatás hijján, kallód­nak! S akik tetszetősebb más pá­lyára lépnek, — (mint a tanonc­iskola Igazgatósága is megálla­pítja ezt) — azokban sajnos, a legértékesebbeket veszítjük el a jövő számára! Ugyanakkor pedig a törtetők, a sokszor minden elő­képzettséget és rátermettséget nélkülöző, a már meglévő megél­hetési lehetőségeket meg nem be­csülve vagy éppen sutba dobva, lehetőleg négy könyökkel akar­nak belekönyökölni a jól berende­zett zsidó üzletekbe, műhelyekbe, azt is követelve, hogy a berende­zéshez és bentlévő áruhoz még megfelelő forgótőkét is ajándé­kozón számukra a Nemzet! Nem, kedves magyar véreink! így, ezzel a gyakorlattal, ezzel a mentalitással nem fogunk, tudni új magyar jövendőt, magyar ipart és keresekedelmet építeni. így csak elveszítjük, leromboljuk azt! Megbecsülni és megtartani csak azt tudjuk, amiért megküzdöt­tünk. Ahhoz pedig, hogy eredmé­nyeket érjünk el, idő, szorgalom és képzettség kell! A magyar ipar­nak és kersekedelemnek nem be­lecseppent sáfárokra, hanem rá- termet, ránevelt szakképzett egye- dekre van szüksége. Ez pedig má­ról-holnapra nem megy. Az ipar képesítéshez van kötve, a kereske­delem pedig képesítéshez lesz kötve. Ezt vegye tudomásul és tartsa szem előtt mindenki. Éppen ezért arra kérjük külö­nösen azokat a szülőket, akiknek tanoncgyeírmekieik vannakj vagy pályaválasztás előtt állnak: Ne engedjék önmagukat megtéveszte­ni, a most csak pillantnyilag, a há­borús gazdálkodás következtében és csak a felületes szemlélődő előtt kilátástalannak, látszó ipar és kerskedelemtől eltanácsolni ön­magukat, gyermekeiket. Ne ve­szítsék el türelmüket. A magyar iparnak és kereske­delemnek soha olyan felendülés- sel nem kellett számolnia, mint éppen napjainkban. Soha olyan derűs jövendőre még nem volt ki­látása a magyar kereskedelemnek, mint amilyen előtt most állunk. Amilyen biztosan megjövendöltük 1939-ben a kereskeáelemre váró nehéz háborús feladatokat és meg­oldásokat, olyan biztosan és tisz­tán látjuk ma, a háború végével bekövetkező szinte korlátlan le­hetőségeket. Higyjük mindany- nyian a jövőbe vetett szent hi­tünkkel, hogy a magyar ipar és kereskedelem olyan erőteljes vi­rágzásba szökken majd, amelyből egy egészen új közgazdasági ma­gyar életnek kell fakadnia. Idéz­zük egyik gyűlésünkön már el­mondottakat: „A világ kincses­kamrái meg fognak nyílni Európa számára és özönlik ismét az áru a magyar piacra.“ De jaj, mi lesz a vég? — ha az új élet fakadása készületlenül, erőtlenül talál bennünket, ha az új termést nem lesz ki hozzá értő izmos karral betakarítsa? Mi lesz, ha a keménykötésű kaszások nyo­mába nem szegődik marokszedők hada? Az érett kalászt.. . . akkor... az első zápor csépeli ki majd! Abban az akkor meginduló vi­lágversenyben csak akkor fogunk tudni megállni, ha lesz, — lenni kell, — lenni fog egy életerős ma­gyar kereskedelem és ipar. Ezt építeni szent kötelessége minden­kinek, akinek köze van a Nemzet­hez, akinek köze van az iparhoz és kereskedelemhez. Az a kereskedő, vagy iparos, áld ebben a munká I ban részt vagy terhet vállalni í nem akar, az szerintünk csak há- I borús profitleső, öntudatnélkü.i ! ádáz ellensége fajának, társadal­Sxoksége van szappanra? Épület lakatos, vas.'2er ^ e> ruvizvtítíéfe szerelés!­favítasi műnkalátoVat és autó- génhegesztést tneg-btrhatoan és ok sor válla! 'wmwfwwiiH11,1 J*1 mi mm, H Hiss fivula •k. gyűjtsön tiuiladék zsiradékot, mert SZAPPANRA oseroil át SAROK «¥CL4 kijelölt körzeti szappanfőző. Kótaji ut (nem utca) 38 sz >.- i mi osztályának, parazitája a nem­zetnek! Baross Testvéreink! Kereske­dők és iparosok, Baross asszony anyák! Ne engedjük elkallódni a szerződésüket vesztett tanoncokat, fiatal munkásokat, az új magyar ígéretet. Keressünk, kutassunk rátermett új fiatalságot, akik majdan nem engedik át senki ide­gen Isten fiának a nemzet javait, a nemzet érdekeit legjobban szol­gáló közgazdasági erőt, az ipart és kersekedelmet! Ezt az erőt egy“ szer már kicsavarta kezünkből az az 1523. augusztus 29-én bekö­vetkezett Mohácsi vész, másod­szor pedig az 1867ben bekövetke­zett kiegyezés, amely lehetővé tet­te Galicia felől a beözönlést s amelynek keserű gyümölcsét nyögte most a talán ke- vésbbé érdemesek bús hada is. Végül pedig belátja talán már egyszer a magyar nemzet beteg tévelygését is, amely szerint az ..Ember“ számítása és értékelése nemcsak a valamely hivatalnak gyakornoki kinevezésével vagy röviden: a tisztviselőnél kezdődik. Éppen ott, annál a kasztnál, amely legkevésbbé kapta meg iskolázta­tása, munkája, időfecsérlése kellő ellenértékét. Amíg mi csak tiszt­viselőt vagy csak parasztot akar­tunk nevelni és neveltünk, addig idegen nemzetek ideszakadt fiai, beözönlő 67-es fürgentyűsök ül­tek a Nemzet dúsan terített aszta­lához és sütkéreztek a napos olda­lon. És vájjon ki tudná megmonda­ni» azok között a „csak parasztok“ vagy „csak tisztviselők“ között hány kitűnő ipari és kereskedel­mi kiválóság ragadt a kapa nyelé­nél és penészedéit az aktaszagú szúette íróasztaloknál? Azt nevel­ték belénk igen helytelenül, hogy tekintélyt, nyugodt biztonságot csak ezek az íróasztalok nyújta­nak. Pedig ezekről az íróasztalok egynémelyikéről szép karriert be­futott iparosaink a maguk szer­zetté kisaziliumokból úgy véle­kedtek, mint egy ócska köpőládá­ról. TisztesS'égen csorba ne essék, nem mindegyikről! No, de az is igaz, hogy- az iparost sem vették nagyon számba! Tűnjék hát el végre a magyar­ság e kínai fala. Következzék a ki­egyenlítődés, a munka megbecsü­lése, egymás tisztelete. Hisszük, | hogy most el fog következni! Ismételten kérünk minden Ba~ ! ross Testvért, kereskedőt, iparost, | tartsa hazafias és nemzeti köteles- i ségének az új generáció nevelését, a tanonctartást. A kormányzatét pedig arra kérjük, fordítson több gondot, nyújtson nagyobb lehető­séget a tanonctartásra és tanonc­neveiés lehetőségére, de ne refor­málja azt nagyon — agyon! Kérjük a középiskolák tanári karát, legyenek segítségünkre. Ök nagyon is előmozdíthatják az ipar és kereskedelem szolgálatát, ne­velésükkel. (No nem úgy, hogy rossz bizonyítványt adnak, „Eridj inasnak“ jelszóval). Ezen a pályán is csak jeles diákokra van szük­ség. Kérjük a szülőket, neveljék bele gyermekeikbe az ipar és ke­reskedelem megbecsülését szere­tettel. A Baross Szövetség Nyíregyhá­za és vidéke csoport nevében kér­jük az Iparhatóságot, adja nekünk tudomásunkra a szerződésüket felbontott tanoncok névsorát, mi fogunk gondoskodni azok elhelye­zéséről. Hátha mi még megtudjuk menteni azokat egy szebb, egy boldogabb magyar jövendő szá­mára. Ebben a törekvésünkben pedig számítunk minden Baross testvé­rünk segítő kezére, megértő öntu­datos támogatására. Pázmányi Péter ügyv. elnök. Ä fink mélyebben aUmoifc miét a iauyok Berlin. (TP.) A németországi orvosi kutatás, az álomkutatás ke­retében behatóan foglalkozik az utóbbi időben gyakran fellépő al­vási zavarok jelenségeivel, hogy ezeknek jellegét felismerje és ki­küszöbölhesse. Kutatás közben ér­dekes részietéredményekre jutnak, így megállapították, hogy a fel­nőttek alvását az esős idő alig be­folyásolja, viszont a szél nagy mértékben befolyásolja. — Most megfigyelték, hogy gyermekkor­ban ez az időjárás hatása máskép-' pen nyilvánul meg A gyermekek esős időben általában mélyebben és hoszabb ideig alszanak, mint a napos, száraz időjárásban. — A hőmérséklet hirtelen válto­zása esetén a bekövetkezendő időjárási változás előtti éjszakán a gyermekek sokkal nyugtalanab­bul alusznak. Ha azután a hintette» időjárási változás végbement, a gyermekek alvása a következő éj­szakán már ismét normális. A fiú­gyermekeknek minden esetben na­gyobb az alvási szükségletük, mint p leánygyermekeknek, akik álta­lában a kissé nagyobb zaj iránti érzékenység következtében köny- nyebben is felébreszthetek. — TE — VAGY A SZOVJET, EGYIKNEK PUSZTULNI KELL VÁLASSZ! A legkellemesebb uxsonntíxó Hely $> szén Htic&iR cuUrásatdla 8 ...Juli 33 —Q5. l iir-n ~ nntjv V*» «sztékbati.

Next

/
Thumbnails
Contents