Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-06-22 / 139. szám
(Trianon 24.) 1944 június 22. Lélegzetvisszafojtva lesi és figyeli a világ az angolszász elözönlésről szóló híreket. — Ami a La-Manche csatorna partjainál most történik, minden idők legnagyobb és legvéresebb küzdelme. Kihatásában sorsdöntő fontosságéi. Kimenetelétől függ nemcsak a germán óriás, a Nagynémet Birodalom szabadsága, jövője, hanem egész Európáé. Nemcsak ozoké a népeké, amelyek hűséges fegyverbarátságban összeforrtak az Európa védelmét vezető és irányító német óriással, hanem azoké is, amelyek jóakaraté, vagy merev semlegességükkel távolról figyelik az óriási harcot. így a tét óriási és nem csoda, ha a föld valamennyi pontján most ez az egyetlen kérdés mered mindenki elé: mi lesz az eredmény? Akik immár ötödik éve figyelik a hitleri Német Birodalom erőkifejtését és hősies helytállást Európa majdnem minden pontján, akik ismerik a német nép töretlen hitét a győzelemben és mindenre elszántságát a győzni akarásban, azoknak a lelkében min den izgalmak, kétségek és tépelő- dések fölé egyetlen élő valóságnak, a hitnek kell felülkerekednie. Ez a legyőzhetetlen hit nemcsak külön félelmetes fegyvertára az európai partokat védő német hősöknek, de elszántságot, munka- készséget, áldozatvállalást jelentő forrás midazok számára, akik az elözönlő mérkőzésben a németek oldalán állnak. Az angolszász erők iszonyatos hulláma zudul a francia partoknak. Négyezer hadihajó gyilkos tüze tépi vágja az utat, a sokezer szállítóba jóról partraszá-- ló csapatok útját. Tizenegyezer bombázógép szántja a magasból Normandia földjét és míg a vadászgépek ezrei szelik át a légiteret, az utasgépekből hadosztályok ereszkednek alá ejtőernyőn. Valóban az Apokalipszis négy lovasa vágtat most a francia partoknál. Az előre zuduló roham félelmetes. De mindezzel szemben áll a világraszóló német csoda. Talán nem is a technika, a félelmetesen' kiépített Atlanti-fal a tulajdonképpeni legyürhetetlen ereje ennek a csodának, hanem azok a német hősök, akiknek a szívében egyetlen elolthat a tlan vágy él: a megtorlás, a számonkérés. Megtorolni a bombázók szörnyű pusztításait, szá- monkérm a romba döntött családi otthonokat, a vértanúhalált halt apákat, anyákat, gyermekeket, rokonokat és jóbarátokat. Ezeknek a hősöknek mindezekből talán senkijük, semmijük sem maradt meg. De egyből bőségesen van: az évről évre, hónapról-hónapra, napról- napra összegyűlt keserű, dacos, az utolsó leheletig tartó megtorlási vágyból. Győzhet-e az ilyen hőCzapp Géza 20 éves mándoki lakos Eperjeske községben Halász Ferenctől ellopta ezüst óráját, láncát, ezenkívül Halászék lakásából különböző élelmiszereket is lopott, A lakásba bemászás utján jutott. Chapp Géza már többször volt Zajácz István és Veres János 23 éves felsősimái lakosok tévútra jutottak. Azt hitték talán, hogy most midőn a zsidó vagyonok, értékcikkek a régi tulajdonosok kézéiből visszajutottak az államkincstár tulajdonába, lehet valamit abból maguknak megkaparintani. A felsősimái zsidó internálótábor anyagaiból lopkodtak össze sok mindenféle textilneműt, azt nagyrészben pénzre átváltották s itt a városi kocsmákban, mozikban, szóra-' sökel szemben az ellenséges elö- zönlési kísérlet? Ami most folyik a francia aprtoknái, az már nem a világháború csúcspontja, nem is a döntés, hanem a roppant leszámolás kezdete. Az egész világ és abban a vérző Európa lélekzeívisz- szafojtva figyeli ezt az új világcsodát, a német nép élet-halálharcát. De nemcsak csodálnunk kell a német katonai hősiességét, hitét, hanem nekünk, a háborút vállalt magyar nemzetnek is részt kell vennünk a keresztény polgáriasul! ság védelmében. A német néppel együtt hisszük mi, magyarok, hogy az Atlanti Óceán és a francia partvidék az angolszász reményeknek a temetője lesz. büntetve hasonló bűncselekményekért, Az eperjeskei lopás ügyét a nyíregyházi törvényszék most tárgyalta Aradványí Endre dr. egyes bíró és Czapp Gézát jogerősen hat hónapi börtönre ítélte. kozbó és mulatóhelyeken, a pénzt elköltötték. Autón száguldoztak egyik helyről a másikra. Evvel a dőzsölő, mai új világba már éppen nem illő és rögtön szembeötlő, megbotránkoztató és rosszhaiású í cselekedeteikkel a törvény elé kerültek. Most majd az igazságos jog tesz szivükre, lázas idegükre s ferde igazságérzeitükre csendesítő nyugtató irt, javító balzsamot. Az nem ítélendő el, ha valaki becsületes munkája után enyhítő pihenőként jól akarja magát érez- ni. s szórakozik, — de így, lopás' útján pénzhezjutni s ezt ilyenmódon tékozioimi: méltán súlyos következményeket von maga után. Zajácz István és Veres János majd megtanulja azt, amit eddig is .tudtak ugyan, de szerették volna elfelejteni. Nem! Már rég nem le*- het a tudatlant, az ártatlant mutatni! A régi világ, a tettetett, kendőzött álerkölcs már meghalt a zsidóvilág rombadőlése idején. — Ha vannak még féregnyulványok valahol — azok is eltűnnek hamarosan. Zajácz Istvánt és .Veress Jánost előállították ai rendőrségen s a lopott holmikat elkobozták. A két fiatal tolvajt átkísérték a királyi ügyészségre. A sebesült honvédek ezúton mondanak köszönetét Lajtí Ferenc vili. térmesternek és Miló József postaaltisztnek azért a figyelmességükért, hogy az elmúlt vasárnap az erdőbe kirándult társaságuknak 28 pohár sört fizettek a Tölgyes csárdában. Ugyancsak köszönettel emlékeznek meg Vadon Béla nyírbátori terménykereskedő áldozatkészségéről is, ki 130 P erejéig látta vendégül sebesültjeínket sörözésre. A nemesszivü adományozók újból bizonyságot tettek arról, hogy a közönség átérzi annak az áldozatnak a nagyságát, amellyel hős honvédeink életüket veszélyeztetve állí anak gátat a hazánkat fenyeget veszély ele s figyeimcssEgükkel ily módón igyekeznek feted tetői hői katonáinkkal a harciér fá adaimait. — Liszt-, cukor-, kenyér- és petróleum-elszámolási lap kapható a Jóba-papírüzletben, Bethlen-utca 1 szám. Telefon 20—77. 10x tammasesamis ®sEstist órát, láncot, élelmiszert lopott: hat havi (börtönre Ítéltél« Ismét elfogtak két fiatal legényt, akik zsidó lakás kifosztása után nagylábon éltek és dorbézoltak ..... 3sar --aMagyarra fordította : GAAL OLGA Anyám csendesen zokogott. — Alakja még jobban összegörnyedj Úgy állt, mintha valami súlyos teher nyomta volna a hátát. Könny- nélküli fájdalommal nézett hol Misára, hol Tanjára, meg a gyermekekre. — Hol van apa? — kérdezte halkan ML ától. — Nem tudod, bel van szegény apátok? Misa szomorúan nemet intett a fejével. A hárem perc letelt. Most már végképpen nem lehetett birni a tömeggel. Az elnyomott és agyon- kínzott nép torkából feltör a kín és a fájdalom hangja. Elemi erővel robbantak ki az érzések és indulatok. Némelyik szerencsétlen levetette magát a földre és ordított kínjában, mint a megsebzett vad. Mások belerchantak a foglyok soraiba és csak a vörösök buzogányütéseitől tántorodtak visz- sza. Legtöbben az út porában térdeltek, kezűikkel áldást intettek az elvonuló foglyokra. Szívtépő zokogás és jajveszékelés remegi ette meg a levegőt. Nagyon sok családtól az egyetlen kenyérkereső t, apát, vagy fiút hurcolták el. Misa figyelmeztetése ellenére megkísértletem, hogy a fogházban apám sorsa felől és elszállításának idejéről érdeklődjem. Az udvaron az öreg fogházőr állt. Röviden elmondtam neki szerencsétlenségünket. —- Mégegyszer szeretnéd látni az édesapádat? — kérdezte részvéttel. — Hallgass ide fiam, adok neked egy jó tanácsot: ne kérdez semmit és ne érdeklőődj senkinél! Tudom, hogy ez nehéz, — de nem mondhatok neked egyebet. Nem is tudok egyebet. — Nem, én sem tudok semmit! — Akkor a fogház igazgatóságához fordulok! — mondtam dacosan Az öreg szörnyülködve nézett rám. De akkor többé nem engednek el. Mit érsz hát vele? Csak egyet ajánlhatok neked, menj innen, menj, amilyen gyorsan csak tudsz. Az udvar túlsó oldalán vörös őrjárat tűnt fel. Az öreg aggodalmasan pislantotL feléjük. — Te szerencsétlen fiatalember, — súgta az öreg, — az életeddel játszol! Tudod te, hogy mit jelent az? Menj ! . . . És valósággal kitaszított a folyosón az utcára. A tömeg lassan eloszlott. A fogház előtti térségen békés' nyugalom honolt. Sokáig téveiyegtem össze-vissza az utcákon. A várost jól ismerem, minden szögletében megfordultam már. — Mit tegyek, Istenem, mit tegyek? — töprengtem magamban. A városiban ne mmaradhattam, — mert a hatóság emberei ismertek. Ott dolgoztam és onnan bocsátottak el, mint jogfosztott embernek a fiát. Haza menjek Kotowkiba? Vájjon lehet-e reményem, hogy meghagyják a gazdaságunkat, dolgozhatom-e még otthon? Néhány napig még a városban maradtunk és minden áldott nap reggeltől estig ott strázsálitlunk felváltva két nővéremmel a fogház előtt, nehogy elmulasszuk a pillanatot, amikor apánkat elszállítják. Anyám is konokul kitartott velünk. Reggeltől estik ott ült az ablakban és leste, hogy mikor jövünk jelenteni apám »indulását. A kendő állandóan a fején volt és a sárcipő mellette. Az ölében egy kis csomagot tartott, amelyet Tjemjájának, jó édesapánknak akart odaadni az útra. Egy pár rneiieg harisnya, gyapjúkig, egy csomag tea, meg egy darabka arany vol tbenne. Úgy ült ott naphosszat . . . Alig evett valamit és éjszaka is alig 'aludt valamit. De ha mégis lefeküdt egy kicsit, akkor úgy ölelte magához a kis csomagot, mint gyermek a hajasibabá- ját. Már-már elviselhetetlen volt sad idegfeszültség... a bizonytalanság érzése teljesen megülte a lelkűket. A hatodik napon sógoruk, Man- ja férje jött hozzám és azt mondta: Pét ja, szedd magad össze és légy erős, mert rossz hírt kell közölnöm veled. Atyánk már nincs a városban. Tegnap éjszaka hajtották ki őket a fogháziból, — amikor senki sem sejtette — és tehervo- natra rakták őket. Már útban vannak Archangelszk felé. * Ezzel lezárult életemnek egyik fejezete. És megkezdődött az új... Az ifjúság régi képzeietvilága véget ért. Úgy tűnt, mintha lezárt sorompóhoz értem volna. (Folytatjuk.)
