Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-06-20 / 137. szám
6. oldal. st HÍRLAP (Trianon 24.) 1944 június 20. Bodnár Ferenc honvéd május hó 7-én a keleti harctéren vívott harcokiban hősi halált halt. Az elhunyt honvéd lelkiüdvéért az engeszteli szentmise áldozatot június 23-án, pénteken reggel fél 9 órakor- mutatják ibe a nyíregyházi róm. kát. plébániatemplomban. & könnyelmű kiváncsiéi hoz! A háború hatodik esztendejében vagyunk. Mindnyájan érezzük ezt s mégis, csodálatos és felettébb gyerekesen naiv egyes emberek viselkedése azokban a komoly órák ban, amikor zavaró berepülések teszik próbára idegeinket, fegyelmezett magatartásunkat. — Már többször érkezett panasz hozzánk, hogy riadók alkalmával egyes utcákon kiváncsiak tömege lepi éji a úttestet. Bámészkodnak, kutatják, hol, merre lehet a berepülés iránya, kritizálnak s rendszerint nagyképű, felelőtlen kijelentéseket tesznek. A légósok nem lehetnek minden egyes helyen s nem figyel meztethetnek minden alkalommal mindenkit arra, amit már különben mindnyájan tudnunk kötelesség! Zavarórepülés, riadó alkalmával mindenkinek az arra 'kijelölt körzetben kell lartózkodnia! Sem kíváncsiság, sem türelmetlenség nem jogcím arra, hogy bámészkodók lepjék el az utcákat. Hiszen az ilyen könnyelmű kíváncsiskodók akadályozzák többnyire a hivatalosan megbízottak fontos és lelki- ismeretes munkáját! Nem lehet tehát rendetlenül, a kiadott parancs ellen véteni senkinek sem ! Ezt vegye végre is tudomásul minden lakója városunknak! Maradjon mindenki övéivel együtt s igyekezzék megnyugtatni a .gyengébbek, a félő gyermekek s a tehetetlen betegek, vagy idősebb embertársaink türelmetlenségét ! Gyógyítókés legyen ma minden ember szava! „Vigyázzatok ma jól, mikor beszélték!“, — mert bizony mondom nektek: nem igaz az a népszerű, könnyű dalocska szövege, hogy „Csak eg ynap a világ!...“ Nekünk mindnyájunknak a holnapért, gyermekeink szebb jövőjéért kell ma fegyelmezetlen őrhelyeinkéin. résen állnunk. Igen ! Mi mindnyájan, itthon is, polgári ruhában is katonák vagyunk! A katona pedig teljesíti a kiadott parancsot ! így cselekedjetek mind- ahányan ! Az alábbi cikkeit a Völkischer Beobachterből vettük át. Az ismert magyar államférfiútól, id. gróf Andrássy Gyuától származik a mondás: „Ma magyarok nemesek vagyunk, akik politizálunk; szükségünk van a németekre és a tótokra, hogy dolgozzanak ; zsidókra, hogy kereskedjenek és megvegyék búzánkat és gyapjúnkat, nem feledkezvén meg a cigányokról, akik muzsikálnak nekünk.“ Nos, ez egy bonmot- ja volt a grófnak, aki ezzel a magyarországi különböző nemzetiségeket akarta jellemezni, de a mondás rendkívül találóan fejezte ki a magyar nemesség nagy részének lelki (beállítottságát. Meri,; hogy Andrássy a „mi magyarok“ szavakkal 'kizárólag a politikai uralmon levő nemesi réteget jelezte, azt a kereken négyezer családot, amely — akkoriban — az egész országban a kulcspozíciókat birta, az minden további nélkül világos. Andrássy gróf akkor, amikor ezt a tréfás kijelentést tette, aligha sejtette, milyen fejlődésen fog átmenni a magyar nemesség. Mikor azonban 1890-ben szemeit lezárta, Magyarországon már egész tömege volt a zsidó „nemeseknek“, báróig bezárólag, akiket a magyar király a magyar kormány előterjesztésére emelt erre a rangra. Mint „ötven kajcáos magyarok“ -r- így nevezte őket a nép a nekik nagy készséggel kiállított állampolgársági bizonyítványok bélyegilletékéről — vertek egykor erős gyökeret az országban, vagy utódai voltak az ilyen, többnyire Galíciából jött zsidóknak. A nemes föld- birtokosokkal, tisztekkel és politikusokkal „üzleteket“ csináltak, — ezek viszont bőséges alkalmat adtak nekik, hogy megkeressék az ehhez szükséges pénzt. De a zsidóság faji ösztönéhez képest, a vendéglátó állam valamennyi kulcspozíciójára pályázott, a politikaira is; ezekhez azonban csak a magyar nemesi osztályon át juthatott el. S ezzel megkezdődött a megfakult, vagy jelentéktelenné süllyedt nemesi címerek „megara- nyozása“ útján, a zsidóság betörése a magyar főnemességbe, az összekeveredés a feudális családokkal, egészen elijesztő méretekben. Nem hiányzottak Magyarországon az óvó és intő hangok ezzel a fejlődési folyamattal szemben, de ezek elhangzottak anélkül, hogy valóban hatásos eredményük lehetett volna, mert bármit kezdeményeztek is, egészen a jelenlegi megújulásig, törvényes rendszabályok alakjában a betegség korlátozása, vagy megszüntetése érdekében, — a gyakorlatban vagy agyonszabotálták, vagv hatástalan nát tették. Erről gondoskodtak a Mindenki tudja már, hogv jól étue ni a Vesszös Et lehrt B -Ss^rnü tpr „M^U„,^|DSZERA)>9me.AJbFgKmQBB^JftqggK I> . közvetlenül érdekeltek, hatalmi pozícióik segélyével. Egyike a legnagyobb hatású kiadványoknak ezen a téren egy könyv, melyet az ismert magyar íájkutjató, Bosnyák Zoliján professzor adott ki kevéssel ezelőtt „Aug in Aug mit dem judentum“ (Szemtől szembe a zsidósággal) címen s amelyben többek között a zsidó—magyar házasságok egész sorát állította pellengérre. A szerző itt felsorolja a zsidó—magyar főúri vegyeházasságokat. Klasszikus bizonyítékok ezek egy tisztára ki tenyésztett faji réteg elfajulására, melynek hiányzott a vérség szerinti megújulás és megerősítés lehetősége s így köny- nyű zsákmánya lett a hatalomra és uralomra áhítozó zsidóságnak. De most mindenkinek kinyílt a szeme, az összefüggések tiszté zódtak s nyilvánosakká lettek, s a megépült Magyarországban, a nemesi réteg nimbusza és hatalma elillant és szétporlctt, mióta sok történelmi név viselőiben ily nagymérvű zsidóvérűt, vagy éppen egészen közönséges zsidó félvért kell látna, akik magukat önként zárták ki eddigi népi közösségükből és egy tiszta vérű magyarnak még vizet felszolgálni sem méltók. A korábbi nemesi réteg zsidó sággal való keveredése természetesén nem kizárólag magyar jelenség; mindenütt kimutatható ez, ahol a zsidó pénzhatalom túlsúlyt tudott szerezni az elszegényedett nemesség fölött. De ami Magyar- országra nézve fontos, az az, hogy ily erős és mélyreható politikai következményeikkel járt, mert éppen ez az ország az, ahol a politikai élet annyira a nemesi osztály vezetése alatt állott, mint sehol másutt. * A nemze ti szocialista Németor szágban a történelmi nemességnek kezdettől fogva nem volt jelentősége, nem voltak előjogai, vagy kedvezményei. Mert nálunk nem a születés, a származás, a szülők állása, vaigy eféle az, ami jelentőséggel bír; nálunk csak az egyéni teljesítmény számít, mégoedig a népi közösség szempontjából való értékében. Mi csak a bátorság, a kimagasló kötelességteljesítés, a népünk iránti kimagasló teljesítmény nemességét ismerjük. — Ez olyan nemesség, amelyet mindenki megszerezhet, ha megvannak benne az előfeltételek hozzá, ha feléb- reszthetők és érvényre juthatnak. Hogy ez megtörténhessék, arról a közösség gondoskodik, elsősorban pedig a párt azáltal, hogy a legjobbakat már ifjúságuktól kezdve kiválogatja. Ez az új nemesség azonban tisztán személyi, nem örökölhető és senki sem hivatkoz- hatik atyái érdemeire, vagy teljesítményeire, ha igényt akar bejelenteni. A mi sorainkban régi, híres, történelmi neveknek annyi viselője áll gyakran, mint a Führer névtelen katonája, neki és népünknek odaadó harcosa és munkása, — de gyakran meg is nevezve és 'kiemel- ve, hála teljesítményeiknek. Egy gróf Srtachwitz, mint a legmagasabb német kitüntetés viselője kői csönzött új dicsfényt ősi nemesi címerének, egy Sayn-Wittgenstein herceg mint kiváló vadászrepülő került népünk halhatatlanjai sorába, hogy csak két nevet említsünk a legutóbbi időkből a régi, s mostani új nemességből. A lovag- kereszt hősei, akik ifjúságunknak példaképül és eszményül szolgálnak. A háború súlyos réseket szakított legjobbjaink soraiba és gyakran halljuk a sajnálkozó szavakat: — „.Elitünk pusztul el!“ Ez nem igaz vagy legföljebb bizonyos mértékig áll, mert évről-évre felnő az új nemzedékből az ifjúságnak virága, amely az elesettek és elhaltak örökségét tovább viszi és kifej léséhez segíti, mert vérében hordja az előfeltételeit az új nemességnek, kemény iskolában nevelődik és választódik ki, küzdelemben acélozódik meg és érik meg mesz- sze megelőzve éveit — reménye a nemzetnek és záloga nagy jö- vőnknek. A parasztságban van erőnk és állandó népi megújhodásunk ősfor rása, — ismét és ismét rámutatott erre a Führer úgy, hogy ma közülünk a legutolsó is mint tudatot hordozza magában az igazságnak ez a eflismerése. Ebben van egyúttal biztosítéka annak is, hogy a mi új nemességünk soha nem fajulhat el és nem hanyatolhatik le, amíg csak ezek a. felismerések határozzák meg, mint alapelvek, a mi népi életünket. Erről gondoskodni azonban a mi kötelességünk kötelessége minden egyesnek önmagával és népével szemben. Mi újság a budapesti élei- miszernagyvásárteiepen? Az élő- és vágottbaromfi, valamint a tojáspiacon az árak változatlanok. A zöldség- és főzelékfélék piacán a kapor ára 20, a paraj ára 30, a z újdonság sárgarépa ára pedig 100 fillérrel emelkedett. Viszont a sóska ára 20, a tölteni való zöldpaprika ára 50, a zöldborsó ára 60, a kalarábé ára 70, az uborka ára 200, a főzőtök ára pedig 400 fillérrel csökkent. — A gyümölcspiacon a közönséges fajtájú alma ára 60, a cseresznye és a földieper ára 100 fillérrel csökkent, az újdonságok piacán ezen a héten a következő árak alakultak ki, cseresznye 180—580, meggy 300- 500, egres 150—200 fillér, sárgadinnye 25 pengő kg.-kint. «a Kádársegédlet azonnalra felvesz a gróf Zichy János Géza konzervgyára SZENTM1HALYI ÜT 4. TELEFON: 23 - 87. ......1....... 11 ' : - ' E lfajul1 nemesség Irta: Audusi E. telber
