Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-06-14 / 132. szám
Szélcsend Érezzük mindannyian, hogy az angolszász invázióval együtt hama- . rosan várható a nagy szó/jel offenzívak is. Hadijelentések betek óta sejtetik a nagy támadás előkészületeit. Az angolszász légi terror, mely most a Balkán fölött dühöng, a napokban a finnek ellen indított orosz offenzíva, mind arra mutat, hogy készül, vagy megindul óban van Európa nyugati, déli, keleti és északi megrohanása. Mikor az invázió megindult, fellélegzettünk: végre. Tudjuk, érezzük, hogy az angolszászoknak va lahol 'nyugation, vagy délen most alakul ki az óriási méretű bajáikat 1 ama. Érezzük azt is, hogy _ a vágső nekirugaszkodás kezdetét jelenti az invázió s így a háború vége mái nem nyúlik a bizonytalan jövőbe, ennek lehetőségét érezzük valahogy a szörnyű mérkőzésben. Minket térségben közelebbről érint a keleti vész s ennek a megtépázott kolosszusnak utolso nagy nekirugaszkodása, már -i határaink közelében döngeti Európa falait. Ez a végelkesered'etí nekírohanás sem lesz gyerekjáték, hiszel', a vörös rém, ha nem tud most döntő nyereséget aratni, végleg elvesztette a partit. Tehát a túlfeszített erők végső összecsapásainak ideje 1944 nyara, hol nem térben, de csata- vesztésben, vagy nyerésben dől el a világ sora, vagy legalább is bontakozik ki a végső leszámolás ide* je Csodálatos előrelátását és bölcs haditaktikáját csak most foghatjuk fel a német hadvezetésnek, amikor a szükebbre vont térben gyorsabban és könnyebben tologathatja hadműveltét! sakktláblápán erőcsoportjait. Ez a nagy mozgási előny szinte döntő tényező az utolsó nagy erőfeszítésnél. Minden reményünk, hitünk megvan, hogy most már belátható időn belül Európa megszabadul a bolsevista veszélytől s annak kivénült utcalányától, a zsidó plutokrata világrontástól. De amig ezt a biztonságot elérhetjük, addig a legnagyobb erővel, akarattal, súlyos áldozatvállalással s a legkomolyabb egységgel, melyben a nemzeti erők teljes kifejtése foglaltatik, kell kérlelhetetlen harcunkat megvívni. — Győzelem, vagy halál ! Ez ma a nemzet jelszava, mert a veszteség olyan pusztulását hozná emberben, anyagban és szellemben a magyarságra, miely Muhinál, Mohácsnál százszorta kegyetlenebb sorsot biztosítana hazánknak. Nem győzzük elégszer közönségünk elé tárni ezt az egyszerű, halálosan komoly valóságot. Ennek tükrében lássa meg mindenki tennivalóit,., kötelességét, helytállását. Lehetetlen, hogy az a magyar, ki látja és érzi az idők méhében vajúdó világdöntések eseményeit, el tudna merülni személyi, elvi, felekezeti, társadalmi, pártpolitikai ellentétek szélmalom harcában. Milyen kicsinyesség ez mind ahhoz képest, amit végső élet-halál harc eredménye hozhat. Milyen szüken- látásra vall és egyéni, vagy osztály önzésre, ha most is apró, békében megtűrhető, különböző szétválasztó akciók, vagy negatívumot jelentő közömbösség és egyéni önzést szolgáló műveletek fecsérlik el azt az energiát, amit ma egyetlen cél szol- gáatábain végsőkig kell feszítenünk. Áldozatvállalásra, harcos ellenállásra, miinél szorosabb együvétartozásra kell ma fölkészülnünk. Mindenkinek, aki vezető, a veze- tettnek kezét szorosabbra kell fogni, de a vezetőknek is egymásra kell találnáok, hogy miniden ököl- csapás, mely a nemzetet éri, ne az egyént zúzza szét, hanem a nemzet ereje fogja azt föl. Végigkorbácsolhat szükebb hazánk fölött is a borzalom órája és az a társadalom, mely különböző párt, felekezeti, személyi ellentétek folytán atomjaira van diffenecniálódva, el tudja-e viselni az égig hasító jajt és a me gmar a dottakn a k lesz-e lelki erejük daccal, csikorgó foggal ott fogni meg még dühösebb elszántsággal a munka végét, hol a borzalmak órája előtt abbahagyta? Csak az eggyéforrott, célját látó, hittel és bizalommal ajövőbe néző társadalomi bírja el az ökölcsapásokat. Veszélyesen élünk és egyedül csak a teljes összefogásunkban van , az erőnk. A luxus lakás után fu- I toknak, az üzletgyárosoknak éppen j úgy ezt üzenjük, mint a párttor- zsalkodóknak, vagy a közömbösöknek. Lemondás, önzetlenség, egymás segítése, győzelmi hitünkben való megerősödés, ez ma a társadalom- és az egyén kötelessége. — Ne a puha élet felé tereljük figyelmünket, hanem nézzünk szembe a vésszel, így jobban egymásra találunk, magyarok. Meddig tart a szélcsend, nem tudjuk, de valószínű nem sokáig. Használjuk ki e rövi időt és tömörüljünk, találjunk egymásra párt, felekezeti, társadalmi különbség nélkül, mert csak két véglet vár reánk: győzelem:, vagy halál. Már pedig ez a faj, ez a nemzet élni és győzni akar. —y —n. tagjainak meg kell mutatníok, hogy más szellem hatja át őket. Hacsak arról van szó, hogy beüljünk a zsidó állásokba és szakértelem nélkül ott folytassuk a munkát, ahol a zsidók abbahagyták; s ugyanabban a szellemben vezetjük tovább az ország gazdasági életét, mint eddig, akkor az egész változás nem ér semmit. Ez a változás csak akkor szolágja a magyar nemzet érdekét, ha k szakértelemmel, kemény munkával és új magyar szellemmel foglaljuk el, jobban mondva foglaljuk vissza ezeket az őrhelyeket. A vagyongyűjtés kívánatos, de nem har ácsolással, nem árdrágítással, nem mindenáron való kereséssel, hanem konkoly szakértelemmel, teljes fegyelmezettséggel, kemény munkával és takarékos, lemondó mm Még mindig Tannak, akik a nemzeti vagyonná vált zsidó vagyonon osztoszkodnl akarnak Reményi-Schneller Lajos pénz- ügyminisztjer mondotta Baján, a főispáni beiktatáson: Kint a fronton a katona nem kérdezi, mit kap azért, hogy a legbecsesebbjét, az életét teszi kockára naponta. Tiszta hazaszeretettel áthatva, fegyelmezetten teljesíd kötelességét. Miért nem lehet ezt a szellemet a belső fronton is megvalósítani? Nemi szükséges-e, hogy a nemzetnek a belső fronton küzdő, minden tagja feltétlenül ugyanazon érzéstől legyen áthatva, mint a harctéren küzdő katona és nem feltétlenül &yíikséges-e, hogy idehaza is mindenki méltó legven a kint harcolókhoz. Hála Istennek mind kevesebben és kevesebben vannak akik nem akarnak beilleszkedni ebbe a gondolatmenetbe, de még mindig vannak és ezt el- szomorodott szívvel látom, akik a nemzeti vagyonná vált zsidó vagyonon osztozkodni akarnak és azon tanakodnak, hogy kire mi fog jutni. Ez helytelen és téves felfogás, mert ez a vagyon a nemzet összességének vagyona. Ez a vagyon a mi hallatlan háborús erőfeszítésünknek, amelyet a jobb jövő érdekében fejtünk ki, egyik erőforrást. Nemzeti erőfeszítéseink adják egyben erkölcsi alapját is annak, hogy a zsidó vagyon igénybe vegyük. A nemzetnek, mint egésznek joga van a zsidó vagyont igénybevenni és a nemzet céljaira fordítani, mert évtizedeken keresztül elnéztük és türtük, hogy a zsidók nagyobb részét vegyék ki a nemzeti jövedelemnek, mint amennyi őket megillette. A nemzetnek tehát joga van ahhoz, hogy amikor léte ve~ szélyhn vám, ezt az így keletkezett vagyont igénybe vegye és a közösség, de hangsúlyozom, csaki a közösség javára fordítsa. — Éppen ezért méltóztassanak megengedni, hogy nyomatékosan felhív jam azokat, akik netán az átmeneti időben szabálytalan módon zsidó vagyon birtokába jutottak, vagy ilyen vagyont rejtegetnek, — sürgősen szolgáltassák be e vagyontárgyakat, mert téves felfogásban vannak. Ezek ugyanis nem zsidó vagyont mentenek, hanem a nemzet erőforrását fenyegetik. —- Minden erőnk megfeszítésével kell dolgoznunk és csak ezután jöhet a jogos magánérdek. Elismerem és hangoztatom, hogy igenis van jogos magánérdek, de csak akkor, ha a köz érdekét már kielégítettük. — Most, amikor nagy terület nvílik meg a keresztény magyarság számára, amikor a zsidóságot kiküszöböltük a nemzet gazdasági életéből. a magyar nemzet keresztény élettel. — Ha ez csakdgayn ígv lesz akkor ez a változás a nemzetnek hallatlan előnyére fog válni, az egyénnek pedig meg fogj a hozni, hogy a jólvégzett munka boldog fáradságával s a szíve táján meleg érzéssel tekinthet vissza az életre. Sokat dolgozni és keveset beszélni, de időnként őszintén meg kell mondanunk, ami a szivünkön fekszik és ami nekünk a kormányzatban, nehézséget okoz. — Végezetül legyen szabad utalnom a miniszterelnök úr beszédére, amelyben megjelölte célunkét és a cél felé vezető eszközöket. Eszközünk a fegyelmezett, kemény és hozzáértő munka, célunk pedig csak egy: a győzelem ! Széchenyi út 10. sz. alól az Ér n. 3. sz. alá helyeztem át Bátkay István KádiáCSÜTÖRTÖK, június 15. Budapest L 14-30: Hírek. 14-45: A rádiózenekar műsorából. 16.00: Közművelődési előadássorozat. — 16.20: Hlaszny Béla ha'rmonikaegyeüttese játszik. 16.45: Időjelzés, hírek. 17.00: A földmívelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata .17.25: Német hallgatóinknak. 18-00: A Székesfővárosi Zenekar évadnyitó hangversenye. — A sünetbn kb. 18.50: Hírek. 19.50: „A bor“. Falusi tőrénél 3 felvonásban. 21-40: Hírek. 22.10: Hírek német nyelven. 22.20: A tánczene szimfonikus formában. 23-00: Részletek Suppé müveiből. 23.45: Hírek Budapest 11- 17.00: Hírek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven. Asztali gyorsfúrógép, míihelysatu, 5 tonnás kocsi, emelő hévér, csiszoló - korong, acélkalapács, gyalupad, gyaluvas, gyalufa és egyéb szerszámok Dienes István Városháza éoület. Telefon : 28-64. ■HMHi RisszlÉiz Táléin» 26-14 Június 14-15 Utolsó 2 nap I Szerda-csütörtök Pusztai királykisasszony Bűbájos szerelmi történet. — Főszerepben Szörényi Éva, Csortos Gyula, Zala Karola, Dajbukát Ilona, Bilicsi Tivadar, Szabó Sándor stb. Ufa világbiradó Ufa világhiradó ! Előadások kezdete hétköznap V*4, V«ó és Vs8, Vasárnap i/a2, Vs4, Vaó és Va8 óra
