Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-06-10 / 129. szám

NY íKVIDÉK ' (Trianon 24.) 1944 június 10 5£ABOJLCSí HÍRLAP Ión ás Erzsébet magyarnóta énekesnő minden este s Sóstói étterem terraszán énekel Kitűnő italok! Elsőrendű fővárosi szakács főz! Eltemetted Gavén az Isieoi Megváltó Leányain» ü főnöknójeí A gávai Isteni Megváltó Leányai szerztetsnővérek főnöknője, Unger M. Judita okleveles tanítónő a haldoklók szentségének felvétele után a jelen év június hó 1-én meg­halt. Harminc évig volt a Rendnek buzgó tagja és hosszas szenvedés után példás életét, tiszta leikéi visz szaadta Teremtőjének. A temetési szertartást június hó 2-án Kocsis István vencsellői espe­res, plébános, Bartha József gávai plébános és több kerülti pap segéd­letével Török Dezső apátkanonok szabolcsi fő esperes végezte. A templomban felállított ravatalt a helybli és nyíregyházi Isteni Meg­váltó Leányai szerzetes nővérek li- liomos sorfala, a. tanárnőt sirató mindkét nembeli ifjság és a nagy­számú részvéttől könnyező közön­ség vette körül. A gyászfátyolos lelkek halotti csendje; a résztvevő melegség, a szépség magasságába emelkedett, midőn felhangzott Török Dezső apátkanonok, főesperes gyászbeszé­de. A fájdalom sorra fakasztotta a részvét könnyeit. Ez a koporsó — úgymond — a liliomos élet, példás lélek, áldozatos munka, nemes hon­leány! szív és az üdvősséges halál örök emlékezete. Mint ilyen a hal­hatatlanság előizenete volt, de tes­tének mégis meg kellett halnia, mert az írás szerint nincs a földön maradandó városunk. A Sopron megye Pereszlye köz­ségben 51 évvel ezelőtt született, a tavasz aranyszárnyalásán álmodó kisleány nem gondolta, hogy Jézus keresztjének hordozása 30. évében derékba töri őt a halál. De jött az idő, meghozta a szent szegénysé­get. a néma fájdalmat, a szentek iskoláját, a keresztet és a női eré­nyek izzó tüzében a halál lezárta szemeit az örökéletre. Ez a koporsó azért — úgymond — nemes hamvakat fed, szeráfok Uránia PIW «vlnhái. Június 10 11'12 Szombat-vasárnap hétfő A legszebb német szinesfilm! Forgószél Csodásán szép szívfájdító tör­ténet olyan természetes színek­kel, amilyet csak a Lidércfény ben lehetett látni. — m inden tekintetben méltó párja a Lidércfénynek Előadások keidet« hétköznapokon 3, 5, 7, vasár* éa ünnepnapokon 3, 5 ée 7 érakor Tatár- ée ünnepnap d. e. 11 árakor matiné lelke álmodik felette. Szárnyat öl­tött benne az, mi Istennel rokon. — Hófehér lelke, imádjságos ajka visszaszállí az atyai házba, a sze­retet lángtengerébe, hegy szenve­dő magyar hazánkon az ég könyö­rüljön és aggódó lelkűnknek küld je meg a béke olaj ágát. Az üdvös gondolatoktól átszőtt beszéd után az egyház vezető íér­íiai a koporsót a gyászkocsira he­lyezték. A harangok fájó zokogása, á lombok bánatos csacsogása, a jámbor asszonyok zsolozsmás imád sága, szertartásos melegségben kí­sérte Unger Judit kedves nővért a családi sírboltba, hogv a halál zöld­je köbe vésse a remény', az emlé­kezetet A debreceni légitámadás tanulságai Irta: Oláh Dániel dr. egyet. m. tanár, kórházi főorvos Debrecen sz. kir. város tűzoltó­főparancsnokának vitéz dr. Rontsik Jenő kedves barátomnak jóvoltából — kinek e helyen is hálás köszöne- temet nyílvánítom — végigjártam Debrecen csaknem összes bombá­zástól sújtott területeit. Másnap mégegyszer megtekintettem a sú­lyosabban érintett területeket hogy az első alkalommal szerzett tapasz­talataimat — melyeket az első meg- epetés és a látott borzalmak miatt kellőképpen talán nem is tudtam értékelni — az orvos szemüvegén keresztül és a közönség szempont­jából fontos oldalairól vizsgálva is, kellő kritikával ellenőrizhessem. Vizsgálataim közben igen sok olyan dolgot figyelhettem meg, me­lyekre ezideig a légolta1 ómmal kep~ csolatban nem is gondoltunk, avagy nem tuaj doníttottunk nekik fontos­ságot, de amelyeknek elmulasztása vagy elhanyagolása miatt, sajnos, nagyon sokat életükkel fizettek. Tapasztalataimat az alábbiakban foglalhatom össze: 1. Az óvóhelyek közül a legna­gyobb biztonságot a pinceóvóhelyek ,s közülük is elsősorban a régi, boltozott pincehelyiségek nyújtják. A földszintes és az emeletes házak pinceóvóhelyei között lényegbe­vágóbb különbség nincsen, kivéve persze a direkt óvóhelynek lei ve­zeti, több vészkijárattal, szeJelő- nyilásokkal, fűtéssel, világítással s4b berendezett óvóheyeket és bunke­reket. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, de ugyanúgy a hát­rányai is. lelitalálat esetén az előny látszó­lagosan az emeletes ház oldalán van, mert egy 250—500 kg.-os bom­bától a földszintes ház pincéje ál­talában beszakad, míg egy három- emeletes épületé pl. épen marad. Az előny azonban, minit már mon­dottam, csupán látszólagos, mer4 te­litalálat esetén, mint azt magam is láttam, a földszintes ház pincéje is épen maradhat. Utóbbi esetben már. ismét a földszintes ház kerül előnybe, mert a reászakadó kisebb fa törmelék egyrészt nem zárja el a kimeneti, illetőleg szelelő nyíláso­kat, másrészt a bentrekedők — mint azt Debrecenben is észlelhet­tük — saját ,maguk is kikaparják magukat, míg a többemeletesnél az óriási kőhalmaz mindent betakar s annak eltávolítása s így a ben: tar­tózkodók kiszabadítása, néha napo­kat vesz igénybe. Az udvar felől fekvő, tehát laza tjalajtól övezett óvóhelyek arány-* talanul biztonságosabbak, mint a kiburkolt utcafelől esők, mert a pu­ha talajba eselt bomba ereje, mély­be hatolása következtében,ö már a maga körül keletkező földtölcsér kiemelése közben elhasználódok s így nem marad ereje a környező épületek ledöntésére. Sok olyan vá_ kezetlenül a fala mellett volt a lyog házacskát láttam pl,, melvnek bombatölcsér széle, a fala azonban, — az ablakok betörésétől és a va­kolat lehullásától eltekintve — tel­jesen érintetlen maradt. A pincehelyiségekben lehetőleg az ajtó vagy ablak oldalán lévő érintkező (egymást keresztező) fa­lak mellett helyezkedjünk el, mert a tapasztalat szerint — amit saját megfigyeléseim alapján is megerő­síthetek, — ezek csak kivételesen dőlnek le, sőt az általuk bezárt szöglet feletti boltozatrészlet is rendszerint megmarad, mely az esetleg beszakadó törmelékdarabck ellen is védelmet nyújt. Az ajtót és ablakot tartó fal mellett azért biz­tonságosabb a , partózktdás mert ot nem érvényesül annyira, tehát nem is olyan veszélyes a légnyomás mint a szemben lévő falakon. 2. Az előírásszerűén fedett árok­óvóhelyek, a telitalálatoktól elte­kintve szintén teljes biztonságot nyújtanak, feltéve, ha az épülések­től távol esnek s így azok beomTása nem veszélyezteti őket. Utóbbiak­nak rendszerint az volt a hibájuk, hogy nem volt vagy nem volt rajtuk elég a szellőztető nyílás, miáltal a benttartózkodók levegő-ellátása nem volt kielégítő. Az is előfordult, hogy a szomszédos szakaszok be­szakadása miatt az ilyen szellőztető nélküli részen tartózkodók meg­fulladtak, még mielőtt segítség ér­kezett volna. Egyenes árokóvóhe­lyeken, — melyek még mindig elő­fordulnak —, legalább minden más- féi-r-két méternyi területre tegvürk tehát egyegy szellőztető nyílást — Ha viszont Z alakú az óvóhely, úgy annak minden szakaszára essék legalább egy, de inkább két szel­lőztető nyílás, mert azok a szom­szédos szakaszok beamlása esetén is biztosítják a bentlévők levegő­szükségletét s ami szintén nem le­becsülendő, nappal a szakaszok vi­lágítását is. A fedetlen árokóvóhelyek (futó­árkok) már sokkal kevésbbé bizton« ságosak, Megvédenék ugyan a re- peszdarabok ellen, de nem védel­meznek a géppuska támadásokkal és telitalálatokkal szemben. Elő­nyük, hegy levegősek és világosak. 3. Vétkes nemtörődömség volt és jóvátehetetlen hiba forrásává vált, hegy a közönség legközelebbi s/om szédai óvóhelyeinek elhelyezésével és viszonyaival (lejárat, vészkijá­rat, szelelő nyitások stb.) sem volt tisztában, miáltal a mentési munká­latok csak találomra — sokszor ép­pen az ellenkező irányból — in­dultak meg s ezáltal későn érke­zett a segítség. Járjuk be tehát legközelebbi szomszédainkat, tájé­kozódjunk óvóhelyeik helyéről, — véiszkijjáratairól, szellőző nyílásai­ról. Azt is nézzük meg, hogy az óvóhely milyen lakásrész vagy szo­ba alatt fekszik, mert sokszor csak a lakás felől tudjuk megközelíteni a bentrekedteket és csak így tu­dunk helyes útmutatásokkal szol­gálni a mentési muknálatok megin­dítására. Előfordult például, hogy pinceboltozaton át — mert itt volt legkisebb a tör me lékréteg — vas­csövet vertek be s azon keresztül juttattak levegőt a bentiévőknek míg a segítség megérkezett. 4. Számoljuk mek, hogy a riadó elhangzása után mennyien voltak az óvóhelyen s a riasztás lefuvása. után azonnal tegyünk jelentést a ! hiányzókról, hogy keresésükre sür- I gősen meg lehessen tenni az intéz- | kedéseket. Legjobb, ha mindenki j jól megnézi szomszédait, sőt azok j ruházatát is, hogy szükség esetén j leírást tudjon adni róluk, j 5. Az óvóhely berendezésénél na_ | gyón körültekintően járjunk el, I meri megtörténhet, hogy napokat | kell bennük eltöltenünk anélkül, I hogy a külvilággal érintkezésbe | tudnánk jutni. Ügy kell tehát be- j rendeznünk azt, hogy minden eshe- | tőségre feli legyünk készülve. A | legszükségesebb 'berendezési tár- j gyak a következők: ! a) Világító eszköz. Hacsak le- * hetséges, villanylámpát használ­ni unk, mert a petroleum lámpa vagy a gyertya amellett, hogy rontja a levegőt, igen sok oxygént fogyaszt s így az óvóhely beszakadása ese­tén a bentlévők levegőellátását ve­szélyezteti. Lámpát és gyertvál tehát csak akkor és csak annyi ideig Kitűnő zamatu asztali O literenként 4*§0 P life Tomi lián fűszer- és cseraeneüzletében. Zrínyi Ilona u, 9 ez. Telefon ; 26—00 1

Next

/
Thumbnails
Contents