Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-25 / 117. szám

* old*'. IH nÄHJS«* (Trianon 24.) 1944 május 25. Belohorszfey Ferenc dr. a Kossuth gimnázium új igazgatója Az ág. h. ev. gimn. kormányzó- ianácsa szerdán délelőtt 11 órakor ülést tartott, amelyen betöltötték a Kcssuth-gimnázium Zsolnai Vilmos kir. tanügyi főtanácsos, igazgató n y uga lomba v cnu lásáv a 1 megürese­dett igazgatói tisztét. A kormány­zótanács a tanári testület által ajánlott jelöltek köziii szótöbbség­gel, titkos szavazás, útján dr. Belo- ihorszky Ferencet választotta meg a Kossuth-gimnázium igazgatójául. Az új igazgatót, aki a kormány­zótanács előtt letette» a hivaialcs esküt, Nyíregyhazy Pál polgár- mester, a tanács elnöke üdvözölte meleg elismerő, méltató és lelkesnő szavakkal. Belohorszky Ferenc dr. mélyre­ható és új szellemet sugárzó okta­tói és nevelői munkásságot fejtett ki és e téren szerzett érdemei elis­meréséül a tankerületi kir. főigaz­gató tanulmányi felügyelővé nevez­te ki. Miként a Szatmárnémetiben a főigazgatóság által rendezett igaz­gatói és tanulmányi felügyelői ér­tekezleten tarlóit előadásában is kifejtette, kezdettől gyakormuLg is megvalósította mind tanításaiban, mind önképzőköri irányításában a magyar sorskérdéseknek az iskolai ifjúság előtt való nemzetpa.itikai jelentőségű megvilágítását. Előadá­sa alapján a tankerületi kir. főigaz­gató rendeletben is felhívta a Kö­zépiskolák figyelmét a magyar sors- kérdéseknek a közvetlen új j -alakí­tását célzó iskolai tárgyalását. Élénk és dinamikus erejű tevé­kenységet fejtett ki kultúrpolitikai téren a Bessenyei Társaságban is előbb mint az irodalmi szakosztály elnöke, majd mint a Társaság szé­les tevékenységi kört kitűző és mű­velő főtitkára. Előadásai, cikkei, amelyek az általa is szerkesztett Szabolcsi Szemlében s más foiyóira­Magyarra fordította : GAAL OLGA Hiába igyekezett meggyőzni ap­ját, hogy a bolsevisták nem ismerik el a régi katonai szolgálati szabály­zatot, hogy egyetlen áiszt sincs köztük és az egykori tisztekben legveszedelmesebb ellenségeiket látják. — A világháborúban megkap­tam a György-renhet vitézségemért — hajtogatta az öreg makacsul — a forradalom közepette is bátran szembenézek sorsommal. A fiú ekkor átölelte az apjáü — De te kövesd. — mondotta fiának — lelkiismereted belső pa­rancsszava' t ! A fiatal Wclgin mégegyszer át­ölelte atyját, keresztet rajzolt uj- jával a homlokára, majd kirohant a szobából és eltűnt. . . A falub 1 tizenhét emb:rt állítot­tak elő a piactéren, élükön az öreg Wclginnal a két Romancw-va! és Krucsenkó gazdával, Kosztja édes* apjával. A ti véreteknek kell megtermé­kenyítenie a kommunista aratást, tokban és lapokban jelentek meg, az új szellemtörténeti s a liberális materialista szemlélettel szemben a jobboldali fajvédő és népi nemzeti irányt szolgálták átható és feleme­lő erővel. Ebben a szellemben fej­tette ki kultúrpolitikai munikássál-í gát a MOVE-ban, a Népfőiskólá­ban, a Megújulás Pártjának alap­vető szervező tevékenységében is. Megválasztása annak az új szel­lemnek győzelmi ténye közé tarto­zik, amely most építi ki az új népi nemzeti Magyarországot a nemzet- nevelés erőinek új szellemű beállí­tásával is. Együtt ment a halálba egy fiatal házaspár Megdöbbentő, kettős öngyilkos­ság történt Ha jdudorogen. Kardos Antal 26 éves földmíves és 18 éves felesége, Demeter Ilonka lakásuk­ban felakasztották magukat. Mire tettüket felfedezték, már egy kük­ben sem volt élet. Kardos Antal néhány holnappal ezelőtt nősült meg. A iíataiok a legnagyobb boldogságban éltek, —■ éppen ezért teljesen érthetetlen, hogy miért követték el tettüket. —■ Fokozta a megdöbbenést az, hogy egy kötélre akasztották fel magu­kat, egymást átölelve illesztették nyakukba a kötelet s rúgták ki lá­buk alól a zsámolyt. Valószínűleg a haláluk is egyidőbqn következett be. — Búcsúlevelet hagytak hátra, amelyben azt írták, hogy hosszabb időre el kellett volna válniok, — ezért lettek öngyilkosok. Megjelent Dr. Vietörísz József „Sóhajok hidján“ című verseskötete A könyvpiac egy tiszta szellemű verseskötettel gazdagodod. Megje­lent Nyíregyháza poétájának, dr. v'ietórisz József újabb költeményei­nek verseskötete, amelyet a Nyír­egyházi Öreg Diákok Egyesülete adott ki személye, tanári és i öltői munkásságának mélió külső elisme­réseképpen. A könyv megjelenése alkalmából felkerestük dr. Virtö- risz Józsefet és kérdéseinkre a kö­vetkezőket tudtuk meg a derüslelkű s örökké mosolygó Józsi bátyánk­tól : — Kedves bátyám, lapunk olva­sóinak egyrésze legújabb verseid kiadása iránt érdeklődik. — Hát azt nagyon jói teszi; kü­lönösen ha a könyvet megveszi. — Fontos ez?, vagy csak a jó­hangzás mondatja veled? — Bizony fcnto,s, mert nem sze­retném, ha kiadóm ráfizetne az ,, ügyletre“. — mondotta Sílkó. A tizenhét ál­dozatot az erdő szélére cipelték, ahová időközben egy újabb csoport vörösgárdista érkezett. A nap ragyogva szórta szét me- leg sugarait, a megművelt földek békésen, beteljesülést ígérőén zöl­déi tek. Itt-ott egy kintfelejtett eke vagy borona hevert... A falu felőli úton hosszú menet vonult. Egyik ember vadul szitko­zódott, a másik fogát csikorgatta dühében, a harmadiknak keserű könnyek folytak végig barázdás ar­cén. Az egész falu talpon volt és elkísérte a szerencsétlen halálra­ítélteket utolsó útjukra. A szörnyű félelemérzés alól fel­szabadultak. é Mcst már tisztában vannak az ellenség szándékaival. Sajáí sze­mükkel akarják látszik, hogy tény­leg véghezvíszik-e a rémiéttet. — Tényleg kivégzik-e ezt a tizenhét ártatlan embert, akiknek egyetlen bűnük, hogy nem proletárok? Amikor a vörösgárdisták szét­szórták a népet, azok kerülő uta­kon folytatták útjukat az erdő felé. Jól ismerték az erdő rejtekhelyeit és onnan akarták majd végignézn a halálos ítélet végrehajtását. A tizenhét elítéltet felállították az erdő szélén, majd az ítélet olva­sása következett: Ridnew polgár, ön ellen az a — Kicsoda az a kiadó? — A Nyíregyházi Öregdiákok Egyesülete. — Miért éppen ez, nem pedig valamelyik ismert könyvkiadó? — Azért, mert könyvemnek ez a kiadását minden kockázatával a NyÖDE-nek engedtem át. Könyv­kiadó a mai papírínséges világban aligha vállalkozott volna erre a feladatra. — Mi van a könyvben? — Tizenöt íven körülbelül .más­félszáz költemény, az első háború után bekövetkezett idők lírai kor­képe. — Ezért viseli a „Sóhajok Híd- ján“ címet? — Igen, mert a gyűjtemény a magyar fájdalomnak s a magyar di­csőségnek könyve a válságba jutóit egyén és nemzet lelkének tükrében — Hát nem halál vár arra, aki erre a hídra került? vád, hogy jogtalanul meggazdago­dott . . . Krucsenkó polgár, ön, mint egykori tisztviselő és szociálde­mokrata ellensége a dolgozó nép­nek . . . Szemen^v polgár, ön ku­tak, aki a dolgozó népet kiuzsorázta és így tovább. Tizenhét nevet olvastak fel egy­más után, valamennyit halálra ítél­ték. Az elítéltek meredt tekintettel néztek túrájukra. A komisszárok egyike kihúzta éles kardját és az öreg Woginhoz közeledett: — Wogin polgár, jöjjön velem, — rendelkezett. — Nem polgár, hanem kapitány úr! — utasította vissza büszkén az öreg Wogin. — Lám, még mindig ilyen me­rész, — csikorgatta fogát a népbiz­tos: Na. de mindjárt ellátom a ba­jodat! Tíz lépésnyi távolságra vonszol­ta magával az öreget, majd hirtelen megsuhogtatta, a kardját és lecsa­pott A'ele az öregre. — Ezt a „kapitány úrért“ kap­tad! — ordította, miközben Wogin kapitány balkarja a földre hullott. — Ezt pedig kommunista ellenes érzelmeidért ! És már újra csapott a kardjával. Az öreg vezérkari tiszt megin­gott és elterült a földön. — Arra vár halál, aki megtette rajta a végzetes lépést. De én tel­jes meggyődésbol vallom, hogy a Gondviselés velem együtt nemzete­met is átsegíti ezen a veszedelmes hídon. — Nem lesz nagyon sötét színe­zetű ez a kép? — Ahol sötét az élet, bor origón szól a dal; ahol kiszínesedik, vele derül a dal is. Mert én az élet dia­dalát zengem. — S nem gátlása-é a nagyobb len­dületnek a magasabb életkor? — Bizonyára több hevület és nagyobb elevenség jelentkeztt a Giuseppe-féle márciusi versekben és teljesebb elmerül és az Orgonazú­gás hangjaiban; de a megnyugvás bölcseleté mindig átlendít mun­kám akadályain, s ma többet dol­gozom, mint eddig bármikor. — Nyugalmad évei eszerint alig­ha pihenő idők? — Akkor pihenek, mikor munkát cserélek. Munkacserém eléggé vál­tozatos, tehát eleget pihenek. — És milyen területen folyik ez a munka? — Német dalokat fordítgatok, biblia-részleteket dolgozok fel, egy­házi énekeket írok; közbe-közbe magamról és magamnak verselgetek — Hogy futja ennyire az időből? — Időhiányra nem panaszkodha- tom, sőt hozzámvalö szórakozásra is elegendő módot és alkalmat ta­lálok. így aztán, ha nem vagyok beieg, igazán könnyen viselem az élet terheit. — Megkérdem azt is, mit vársz a kötet kiadásától? — Kiadóm részére példányon­ként tíz pengőt a megrendelőktől, a magam részére tárgyilagos megíté­lést hivatott bírálóimtól és jóleső együttérzést valamennyi olvasóm­j tói. j "rfaaiHSSniSi.. t am — Az Evangélikus Kossuth-Gim­názium igazgatója minden szerdán és szombaton délelőtt ll órától az érdeklődő szülők és tanulók részé- i re hivatalos értesítést tart. 3x «-------------------------------------Hl—■l—lll — Ezt pedig megszökött fiadért! És harmadik csapásával a fejére sújtott az öreg kapitánynak, aki elterült a zöld gyepen .. . A tizenhat ember üres tekintet­tel figyelte a szörnyű jelenetét Egyikük sem moccant, ők következ­tek soron . — Lelépni, kész ! — hangzott vé­gül a vezényszó A népbiztos rövid beszédben él­tette a kommunista kormányt Mai­kin, Sílkó és a vörösgárdisták or­dítva hurráztak, majd elvonultak. A hullákat egyelőre otthagyták a gyepen. * A falusi nép, kisebb-nagyobb csoportokba verődve, az erdőből nézte végig az ítéletvégrehajtást. Egész nap és egész éjszaka ott vir- rasztottak az erdőben kedves ha- lottaik közelében. Senki sem mert hozzátartozójának: atyjának, vagy testvérének holttestéhez közelíteni. De mindannyian ott maradtak az erdőben és vártak .. . Éjfél felé egyszerre csak azt lát­ták, hogy az öreg Wogin feltámadt halottaiból. A vértől borított test megmoz­dult. A megmaradt jobbkarjával óva­tosan körültapogatózott. Lassan > felemelkedett. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents