Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-24 / 116. szám
4. oldal. 52 m^cmhwUIP (Trianon 24.) 1944 május 24. EBBHHBBBBBBHHBfflOHKBK: A Dinamó-zenekar újból harsogni kezdett. Egy vörös katona- a pap háta mögé állt, leverte fejéről a kopott, összetört püspöksüveget, kihúzta szolgálati' pisztolyát, körülményesen a pap tarkójához illesztette. A lövés éleset csattant, az állozat leroskadt a deszkákra. S lent a téren felhangzott az istentelenek külön himnusza abban a percben, amikor Oroszország utolsó katolikus püspöke mártírként kilehelte a lelkét. Friscn Sándor orosz—német családból született a Krim-félszigeten. Szülei németek voltak s őseik két évszázaddal ezelőtt származtak ki a Krim-félsz igét véráztatta földjére Romnian végezte teológiai tanulA május 20-ára, szombatra virradó éjszakán jelezte a rádió: „Zavaró repülés, Nyírség“. A vármegye felett angolszász gépek repültek át. A gépek a Nyíregyházához tartozó Kazár-tanyára gyújtó- lapokat és rudakat dobtak. A tanya tulajdonosa, Takács Mihály gazda és házanépe nem kutatta át a tanya környékét. Másnap délben kigyulladt a tanya épülete és le is égett. Az oltásra siető tanyaiak Takácséknál egy vetőgép mellett piros rudat találtak. Ez a lelet felnyitotta a szemüket: most már sejtették, hogy idegen gépek okozták a tüzet, mányait és elismert tudósként tért vissza szülőföldjére, ahol mint plébános imláros szembekerült az akkor még cári hatalommal. Állandóan ostorozta az orosz hatalmasok esztelen elnyomó politikáját s megjósolta, hogy ez az állapot előbb- utóbb végromláshoz vezet. Hiába kínáltak neki kincses stallumokat, ha elhallgat. Friscn élete végéig szegény ember maradt is papi működését arra az alapelvre építette fel, hogy Krisztus sem hajszolt anyagi javakat, a Megváltó sem1 keresett soha földi örömöket, az igazi pap tehát csak akkor végzi munkáját kifogástalanul, ha lemond minden csillogásról, jólétről és önzetlen szegénységben él, hal. amelynek a Takács-tanya áldozatául esett. Okvetlenül szükség van ezek után tanyai és falusi emberek alapos oktatására. Takács Mihályék nemcsak hogy nem ügyeltek a motor- zúgásra, a védekezésre, hanem- abban is mulasztást követtek el, hogy a feltűnő tűzesetet nem jelentették azonnal a legközelebbi csendőrörsnek. Csak 23-án, kedden tett jelentést az esetről a Kazár-tanyai gazda a nyíregyházi tűzoltóságnak. A tűzoltóság a m. kir. államrendőrség útján jelentette a gyújtogatást a csendőrségnek, amely így azonnal Botor megindította a nyomozást. A Kazár-tanyai tűz most már élénk fényt vet arra, mit kell tennünk a zavaró repülés vagy a légiriadó után. A tanyán is jól meghallja a lakosság, hogy repülőgépek zúgnak fölöttük a magasban. Ilyenkor a repülők elvonulása után, de a hajnali világosság mellett okvetlenül át kell kutatni a ház környékét. Meg kell nézni a tetőket, az udvar, a kert minden részét. — A Kazártanyán sem azonnal gyújtott a ledobott gyujtórúd, hanem csak a déli órákban vált teljessé pusztító tüze. A földekre pedig ki kell rendelni a soros őröket, akik ügyelnek a gépek járására,, megfigyelik, nem dobtak-e le gyujtólapokat, rudakat vagy más ártalmas tárgyakat. Ha pedig valahol, miként a Takács tanyáján is történt, megállapítják, hogy az ellenséges gépek gyújtó- vagy rombolóíárgyakat dobtak le, ezt azonnal jelenteni kell a legközelebbi csendőrörsnek, illetve, ha a város belső területéről van szó, a rendőrségnek. A falunak és a tanyának tudomásul kell vennie, hogy élénk érdeklődéssel és figyelemmel kell most már a repülőtámadások elleni védekezésre gondolniuk és mindenütt, ahol csak lehet, biztosítani kell a légoltalmi készültséget is. különlegességek nagy választékban „Anyafák“ Németországban A német erdőkben a jövőben nem lesz ritkaság az olyan fa, amelyet színes gyűrű és színes szám különböztet meg a töbitől. Az ilyen úgynevezett „anyafák“ a fahozam -emelése szempontjából jutnak fontos szerephez. Ezek a fák lesznek hívatva a fautánpótlásról gondoskodni, a fokozott háborús fakitermelést ellensúlyozni. Természetes, hogy az öröklött tulajdonságokat minden fajtából a legkiválóbb, legnagyobb termőképességű példányoknak kell továbbmenteni. E célból pl. a Protekturátusbain egy Faíer- melő Inézetet létesítettek, ahova a Német Birodalom minden részéből el kell küldeni az „anvafák“ magjait. A birodalmi főerdőmester iendelete szerint minden erdőkerület területén a legfontosabb fafajtákból, (pl. erdei luc és vörösfenyő, kőrisfa, égerfa, nyírfa) ki kell választani a 20 legjobb és — fajkutatási kísérleti célokra — a 10 legrosszabb anyafát, s termésüket rendszeresen szedni és beszolgáltatni. Ezeket a fákat csak az Intézet beleegyezésével szabad kivágni s mindegyikről annyi magot kell szedni, hegy minden anyafának legalább 1000 utóda legyen. Ha nem állami erdőben akadnak kiváló tipikus példányok, azok közül is anyafát kell választani. A 20-ra virradó éjszakán Szabolcs lelett átrepült angolszász gépek felgyújtottak egy nyíregyházi tanyát A gépek átvonulása után m tanya lakói nem vizs» gálták át a ház kornyékét és így a gyujtórud szabad prédája lett a Kazár-tanyai ház SUH1NESZ íniforcsaraoíiiiiisi VAY ADAM UTCA <s. A i«gsx«bb kilók, «kédlők ói szslosgarnitirák olcaó árka«. Mag) arra fordította : GAAL OLGA Amikor másnap reggel végigmentem a falun, egy lélek sem volt az utcán. Mintha kihalt volna. Hol vannak a muzsikok, akik ilyenkor már a mezőre indulnak, meg a gyermeksereg, amely vidáman szokott hancurozni az utca porában? A kapuk gondosan bezárva, elreteszelve. Szemenov gazda tyűk- jai kétségbeesve kotkodácsclnak az istállóban, mert kikívánkoznak az udvarra. De hol van a gazda keze, amely kinyitja nekik a zárat? A szemközti házban Ogorodnikovsz- kéknál elégedetten röfögnek a hízók, a gazdáné tehát nem feledkezett meg etetésükről. A mélykék égből jóleső meleget árasztanak a nap felragyogó sugarai. Ugylátszik szép napunk lesz ma. A pacsirták vidáman trilláznak a faluszéli erdőben. Mélyet szippantok az üdítő reggeli levegőből, de hirtelen ijedtség szállja meg a szívemet. Egy ember vadul rohan a falu felé, s élénk taglejtések közben kiáltoz valamit. Hisz ez Iván, — ismerem fel, amint közelebb ér. De szavait senki sem hallotta, mert a gazdák rossz előéletektől kínozva, ki sem mozdultak a házukból. — Jönnek, már jönnek! — ordítozta Iván végig a falun. Itt-otí megkepogtatta az ablaktáblát, hogy tudtuladja a gazdának a végső óra elérkezését. — Jönnek, jönnek, — terjedt el faluszerte a szörnyű hír . . . Állva maradtam, — mintha gyökeret vert volna a lábam. Mit jelentsen ez, — gondoltam —, kik jönnek? De aztán nemsokára megértettem. AlLSA. MARADTAM MINTHA’ CjYÖKERET Ök jönnek. A büntető expedíció jön. Azok, akik mag akarják rendezni a Ber- talan-éjszakát. "Silkó és Maikin jönnek. — És ahogy csak birtam, rohantam hazafelé. — Jönnek ! — kiáltottam magamból kikelve, amikor beléptem a kapun. — Jönnek ! És valóban megjöttek. A gépkocsi lassan gördült végig a falun. Anyám hangosan zokogva jaj- veszékel. Apám az ikon előtt térdel és egymás után veti a kereszteket. Nővéreim1 ijedten simulnak anyámhoz, > akit vigasztalni iigyeikoziaefc, maijd letérdelnek apám mellé és Szent Mklós képe előtt kezüket öszekulcsolva könyörögnek. Az autó időnként megáll. Maikin és Silkó mellett két komisszár ül, az autó mellett pedig vörösgárdisták haladnak. Ahol az autó megáll, ott egy vörösgárdista lekapcsolódik. Kétségbeesett ordítás, jajveszékelés, zokogás és a vörösgár- dísták éktelen szitkozódása, káromkodása hallatszik mindenfelé. A motorzajt már közvetlen közelünkben halljuk. A szemszédék háza előtt robognak el. Vájjon meg- áUanak-e ott? Nem . . . Eláll a szívverésünk. Kapunk előtt állt meg az autó. Anyám kétségbeesetten sikít fel. — Itt a vég, — mormogja apám lemondással... Remegve nézünk ki az alacsony ablakon, s látjuk, amint az egyik népbiztos, aki a listát tartotta ke- kezében, odaszól a vezetőnek. A gépkocsi tovább gördül .. . * Az egész faluból összeszedték a „kommunizmus ellenségeit“. Minden tehetős gazdát, szociáldemokratái és egykori tisztviselőt. Három tiszt is van köztük: az örek Romanow és a fia, meg az öreg Wolgin, akinek fia a cári hadsereg vezérkari századosa az utolsó percben menekül el a vörös hóhérok elől. Amikor az öreg Wolgin fia, aki a világháborút mint hadnagy küzdötte végig, meglátta a falun keresztül száguldó és ordítozó Ivánt, apjához rohant és arra igyekezett rávenni az öreget, hogy vele együtt meneküljön. De az öreg nyugodt maradt: — A világháború alatt nem ismertem félelmet, — mondotta fiának, — most sem ismerek. Szeretném látni, hogy ezek a pribékek fel mernek-e lépni az öreg Wolginnal, az egykori nagy orosz hadsereg vezérkari tisztjével szemben, akinek a cár személyesen nyújtotta át a György-rendet hősi tettéért? Kik ezek tulajdonképpen? Nem katonák, akikkel a világháborúban együtt harcoltunk? Ki mernének kezdeni egy vezérkari kapitánnyal? (Folytatjuk.) /
