Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-23 / 115. szám

EK 5. oldai. (Trianon 24.) 1944 május 23­.BÖLCS I Ebben az országban dübörögnie kell a munkának I olyan üzemeket, amelyek, ha ta­lán nem is egészen a luxus céljait szolgálják, de olyan árukat állíta­nak elő, amelyeknek a mai viszo­nyok között nincs olyan fontossá­ga, hogy arra anyagot, energiát és emberi erőt adhassunk. Szász Lajos íparügyi miniszter hatalmas beszédet mondott a főispánt beiktató közgyűlésen felhasználni és annál jobban kell ügyelnünk arra. hogy ab­ból semmi veszendőbe ne menjen és olyan célokra használtassék fel, amely célok valóban elsőrendű ér­dekek kielégítésére szolgálnak. Le­het és kell tehát fokozni ennek az országnak a termelését, lehet és kell elsősorban a munkának a meg­szervezése útján. Nem lehet fenn­tartani az országos érdekek legsú­lyosabb veszélyeztetése nélkül a liberális felfogásnak megfelelő sza­bad gazdálkodást. Igenis meg kell szerveznünk a munkát, hogy azt termeljük, amire legégetőbb szük­ségünk van, minden anyagot ennek a termelésnek a szolgálatába állít­sunk be, s ez a termelés azokat a szükségleteket elégítse ki. amelyek valóban létszükségletek. Nem vagyok hajlandó elismerni egyenlőségnek a javakból való egyenlő részesedést. Az egyenlőség az én felfogásom szerint azt jelen­ti, hogy ahol nagyobb a szükség, oda kell többet juttatni s akinek volt módja és lehetősége arra, hogy jobb időkben, jobb viszonyok között tartalékokat gyűjthetett, an­Ebben az országban a legkisebb anyag is érték Szász Lajos iparügyi miniszter a ' Thuránszky Pál főispánt beiktató törvényhatósági közgyűlésen ha­talmas beszédet mondott a magyar sorskérdésekről. A beszéd a kö­vetkező volt: Ezen a főispáni beiktatáson hi­ányzik a hagyományos fény és pompa. Az ősi Szabolcsvármegye imént beiktatott főispánja a fény­nek és pompának ezzel a mellőzé­sével úgy érzem1, nemcsak a mai idők komorságát kívánta kihangsú­lyozni, de azt is, hogy a nagy mél­tóságnak nem a díszét, hanem a terhét vállalta. Különösen fontos ez ma, mert inkább mint bármikor, ma a főispán nemcsak a kormány kiküldött­je, képviselője, de elsősorban kapocs a nép és az állam­vezetés között, — s ami még súlyosabb és fonto­sabb — az államvezetés és a nép összhangjából kialakuló nagy fel­adatok megoldásának terhéből az orszlánrészt ugyancsak neki keil vállalnia. Azért jöttünk el Sza- bolcsváirmegye íjörvényhatósági bi­zottságának közgyűlésére, hogy ebből az alkalomból kifejezésre juttassuk necsak a köteles tiszte­letet, de a köteles munkában, kö­teles harcokban, elvhűségben ki­kristályosodott őszinte barátság melegével kívánjunk a főispán úr­nak ehhez a nagy, szinte emberfe­letti munkához erőt, egészséget és kérjük Isten áldását munkájára —• távollevő barátaink nevében is — hogy az eredményes legyen. Két kötelességünk: harcolni és dolgozni Ma a magyarságnak két köteles­sége van: harcolni és dolgozni.. Csak e kettő eredménye biztosít­hatja a győzelmet, amely alapja a jobb magyar jövendőnek. A harcot az ősi magyar vitézi erények teljességével folytatják fiaink, testvéreink kint az orosz fronton, ahol nagy szövetségesünk oldalán wie együtt harcolnak ér­Uránia FIlmssitiXftAsfl MA UTÓLJÁRA! A jókedv és kacagás filmje! Egy bolond százat csinál Üde, kedves film, bűbájos humor aranyozza be minden kockáját Szereplői: Latabár Kálmán,Egry Mária, Hidvéghy Vali, Rajnay Gábor, Mály Gerő, v. Benkő Gy. Humor. Falrengetö kacagás. Előadások kezdete hétköznapokon 3, 5, 7, vasár, és ünnepnapokon 3, 5 éa 7 érakor Vasár- és ünnepnsp d. a. ll érakor matiné tünk és védik ezer esztendős hatá­rainkat. Nekünk azonban dolgoz­nunk kell, ebben az országbain dübörögnie kell a munkának, ne­hogy az ő harcuk meddő, hiábavaló legyen a hátország hanyagsága folytán. (Élénk helyeslés.) Tudom, azt lehet mondani, ez az ország eddig is dolgozott, eddig is teljesí­tette kötelességét. Mindez azcnban nem elég. Többet kell követelni mindenkitől, fokozottan kell dol­goznia mindenkinek, testét-lelkét, képességét, tehetségét teljes mér­tékben bele kell adnia mindenkinek a munkába, mert ennek bz ország­nak többet kell dolgoznia, többet kell termelnie. (Lelkes taps.) Nem lehet kifogásokat emelni. Nem lehet azt möndani, hogy a többtermelésnek akadályai van­nak, hogy nem lehet szaporítani a rendelkezésre álló nyersanyagot. — Tudom, vannak határok, amelyek tágítása nem tőlünk függ, nem tu­dunk a külföldről a mai viszonyok között annyi nyersanyagot behoz­ni »amennyi szükséges volna, hogy teljes mértékben kielégíthessük az országban jelentkező szükségletet. De minél kevesebb van vala­miből, annál jobban kell azt Tudom, hogy vannak, akik nem akarnak egyetérteni velem1, ami­kor umos-untajlan hangsúlyozom* hogy ebben az országban minden csepp anyag, a legkisebb anyag is érték, sokszor pótolhatatlan érték. Ebben az országban tehát nincs luxus céljára sem anyag, sem munkáskéz. (Élénk helyeslés és taps.) Tessék mindenkinek a na­gyon komoly időkhöz méltóan Nem lehet tehát fenntartani azt, hogy mindenki tetszése szerint azt termel, használ fel, vagy fogyaszt, ami épen neki jól esik, vagy talán éppen azt, ami profitéhségét leg­jobban kielégíti. Azt kell termel­nie, amit az ország érdeke megkö­vetel. Ezért kell megszervezni ter­melésünket az egész vonalon s kü­lönösen az ipar irányában is, ahol nem lehet a gyárak és vállalatok szabad tetszésére bízni a termelés irányát, mértékét és módját, ha­nem minden liberális felfogás fél- retételével úgy kell megszervezni azokat, hogy az ipari termelés tel­jes összhangban történjék és való­ban az ország közérdekét szolgál­ja. Nem bírja ez az ország elvisel­ni azt, hogy amíg termelésünk egyes részében a keresztmetszetek bőségejsek, más keresztlmetszetek viszont rendkívül szűkek. Hogy csak egy példát mondjak: nem lehet fenntartani tovább azt az állapo­tot, hogy — ami nagyon érdekli a mezőgazdasági lakosságot is — a kenderkóró feldolgozására elég kapacitás van az országban, a fo­nal feldolgozására a gyári kapaci­mér sékelnie igényeit. Ebben az or­szágban senkisem kívánhatja, hogy szükségletei a békebeli mértékben és minőségben elégíttessenek ki. Ebben az országban csak egyetlen egy dolgot lehet kívánni: akik kint harcolnak, kapják meg mind­azt, ami harcuk folytatásához szükséges és bent az országban pedig biztosíttassák a rend. (Meg­újuló lelkes taps.) tás messze nem elegendő, ellenben a lenszövet feldolgozására már is­mét bőséges kapacitással rendel­kezünk. Lehetetlen fenntartani ilyen gazdasági életet, hogy csak ezt az egyszerű példát nézzük. — Nem vagyunk képesek kenderter­melésünket kellő időben feldol­gozni azért, mert a munkának kö­zépső fázisában — ellentétben az alsó és felső fázissal — nem ren­delkezünk a szükséges kapacitás­sal. Vagy lehetetlen fenntartani azt a helyzetet, hogy minden hengermű, minden minőségű lemez előállításával foglalkoz­zék, aminek eredményeként többször megtörténik, hogy a munkaidőnek több mint a fele a hengercserére szükséges. Szét kell osztani a munkát aszerint, hogy melyik vállalat tudja a leg­gazdaságosabban azt a minőséget és mennyiséget előállítani, a má­sik vállalatnak pedig mást kell csinálnia, azt, aminek előállítására gazdaságilag képes. S nem szabad, mert nem tudunk fenntartani Heg kell szervezni termelésünket az egész vonalon Meg kell szervezni a munkásságot is Nem elég azonban a válla­latok összihangzatcs működését biztosítani, de meg kell szervezni a munkásságot, a munkaerő gaz­dálkodást is, mert az sem tartható fenn, hogy a gazdasági élet egyes szektoraiban elegendő munkáskéz álljon rendelkezésre amikor más irá­nyokban, talán még fontosabb irá­nyokban nem áll elegendő munkás rendelkezésre, főképen azért, mert kisebb, korlátozott kereseti lehető­séget nyújt e sokkal fontosabb munka, mint az a munka, amely­ben a konjunkturális lehetőséget a munkakövetelés terén szabadab­ban lehet érvényesíteni. A munkaerő gazdálkodás pe­dig másképen, mint magának a munkásságnak a megszerve­zésével, nem lehetséges. Csak ez teszi lehetővé először azt hegy minden munkáskéz szá- mentartható legyen. Tehát ne ma­radjon az országban egyetlen mun­káskéz sem munka nélkül, ha pedig munka nélkül akar maradni, akkor kényszeríthető legyen a munka vállalására, mert aki nem dolgozik ebben az országban, nem fog ertrti sem. (Nagy taps.) Aki nem dolgo­zik, az ne várja a kormány gon­doskodásnak a legkisebb mértékét se, visázont gondoskodni kell arról, hogy az a munakerő mindig ott és olyan mértékben jelentkezzék, amikor és ahol a közérdek szem­pontjából erre a legnagvobb szük­ség van. Ennek a szervezésnek azonban csak akkor lehet eredménye, ez a szervezés, csak akkor biztosíthatja a kívánt cél elérését, ha abba a napi politika, a pártpolitika bele nem szólhat (Kitörő lelkes taps), se jobboldali, se baloldali pártpoli­tikának a munkássághoz nyúlnia nem tszabad! Az a szervezet legyen a munkásságnak az érdekképvise­leti szerezete, de ne szolgálja egyetlenegy politikai párt érdekeit se, mert különben jobb, ha azt a szervezetet meg sem csinálják. Természetes, hogy kapcsolatot kell teremteni a munkás- és a mun­kaadó szervezetek között, hogy ki­egyenlíthessék az elker ü Illetetnie nül felmerül- ellentéteket, — azo­kat ki is egyenlítjük. Ezek a szervezetek azonban nem járhatnak a kormány jár szalagján. Általában a gazdasági élet auto­nom szerveinek kell elintézniük a gazdasági élet kérdéseit, a gazda­sági élet autonóm szerveinek te­hát nagyfokú hatáskört kell bizto­————■—B——Ma—B1 Kitűnő zamatu asztali BOR literenkint 4*80 p filéz Tornay Itt i (fiBsaer- és ceemeneüaletében. j Zrínyi Ilona o, 9 ss. Telefon : 26—00 j 11

Next

/
Thumbnails
Contents