Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)

1944-05-20 / 113. szám

(Trianon 24.) 1944 május 20. Csütörtökön este MEGNYÍLT Gyureskó István vendéglője Fővárosi szakács főz! A lenéi Sarkad! Elemér es kitűnő cigány- zenekara szolgáltatja MINDEN PÉNTEKEN ESTE HALVACSORA! Uitaüan utakon Ukrajnában Mint haditudósítók már ne- I hány napja együtt menetelünk a zászlóaljjal. Volt ugyan gépko­csink is, de az hamarosan lemaradt tőlünk. Oka volt ennek. Először is borzalmasak az utak és nem utolsó sorban az a tudat, hogy gyalogos bajtársaink teljesítményét csak akkor tudjuk kellő mér lékkel mér­ni, ha magunk is teljes egészében résztveszünk benne. Mint valami óriáskígyó kanya­rog a zászlóalj a dimbes-dcmbos úton. Csak emberekből, kocsikból és ’övükből áll. Az élen kétoldalt néha-néha a biztosító részek tűn­nek fel. Mindenütt, de itt különös­képen elemi követelmény ez. De nicsak: megállt az él. Csak nincs valami baj? Hamarosan hallatszik hátra a kiáltás, amint adják hátra az em­berek: — Árkászszakasz előre! Mindenapos eset. tárul :sz?münk elé: a hidat leégették a vörös orv­lövészek. Az üszkös cölöpök egy­kedvűen meredeznek a vízben. Az árka szók hamarosan előre érnek, lerakják fegyverüket és máris csat­tognak a csákányok a kőkemény földben. Nem sietnek, nem is lan­kadnak, tempósan, hozzáértéssel kezelik szerszámukat. Nemsokára kész az új feljáró, a zászlóalj foly­tathatja menetét. Igen, az ellenség mindent meg­ragad, hogy mozgásukat lassítsa : gödröket ás, erdőben fákat dönt le, hidakat éget fel. Ezzel nye" ugyan kvs ígőí, de a mozgást meg nem béníthatja. Ellenség az idő is. Egvík nap ol­vad, havas eső esik. Beleszívódik a ruhába, bakancsba. Még a kccsisoe is gyalog mennek, hogy kissé ki­melegedjenek. Másnap reggelre az­után tükörsimára fagy me* az út. Ember, állat félannyi út alatt is jobban kimerül, mint egyébként két,annyi alatt. Mindez, azonban nem okozhatja azt, hogy a kijelölt célt el ne érnénk. Menekül a lakosság . . . Faluhoz közeledünk, még talán két. kilométerre lehet. Dombok sze­gélyezik, s már messziről látszik, hogy ez is olyan nyomorúságos, mint amilyen százával található itt. A távcsövön most érdekes dol­got látok: Szekerek vágtatnak ló­halálban az erdő felé, van aki né­hány tehenet terel szintén arra. Vájjon mi lehet ez? Hamarosan megoldódik a rejtély. Menekülnek a faluból, mert nem tudják, jóba­rát, vagy ellenség közeledik-e. Pi­henőt tartunk a faluban. Egyszer csak megjelennek a menekülők: a kocsik tele ágyneművel, bebugyo­lált aoróságok pirosra csípett arc­cal, kíváncsi madárszemekkel néz­nek ránk. A nagyobbak a kocsi mellett jönnek. Egy fiatal leány szemében könny csillog. — Mi bajod harisnya? — kérdi az egyik honvéd ukránul. Kiderül, hogy örömében sír. Nem kell kint tölteni az éjszakát az erdőben, s nem viszünk el sem­mijüket sem.* Erre még magyarokat nem is láttak s van is csodálkozás kellő értékben. Mikor pedig a fényképező és filmesgép is előke­rül, már vetekednek, hogy ki le­gyen rajta a képen. Beszállásolás ■ . . Hamarosan megyünk tovább, a következő faluban éjszakázunk. Ez a beszállásolás bizony egy cseppet sem hasonlít a magyar fil­meken látottakhoz ... A század­parancsnokok a kijelölt falurészt szétosztják a szakaszoknak. Mi is bekerülünk az egyik házba. Egy asszony és három gyerek fogad bennünket. Földhözragadt szegé­nyek, de amijük van, azt szívesen osztják meg velünk. Mikor a gye­rekeknek nehány szem cukrot adunk, barátkozni kezdenek. A külső szoba a miénk. A gerendát Valamikor arra tanítottak jó szü­léink bennünket, hogy a ruha teszi az embert, ma azonban azt tapasz­taljuk, hc:-y a dolgozót a ruhájáról lehet megismerni. A társadalomnak ugyanis nincsen olyan ré'.eg„, amelynek tagjai tetszésük szerint öltözhetnének, ha csak szem elől nem! tévesztik a foglalkozásukra nézve megállapított haszonkulcsot. A ruházat pádig magán viseli a használat nyomait, amellyel ugyan nem szabad kérkedni, hiszen a frontot megjárt katonák sem szok­tak dicsekedni sebesülésük nyo­maival Gondozzuk tehát a ruhán­kat szeretettel, hogy sokáig tartson, mert az is része a nemzeti vagyon­nak és az anyagokkal való takaré- kossátf erősíti országunk ellenállá- ! sát. Ezúttal egy pár ió tanácsot akarok adni olvasóinknak, még- oedíg a Természettudományi Tár- ' sulat kiadásában megjelent Kincses a kezemmel elérem, az ablak pedig akkora, mint egy ujságlap. Az ég­hajlat hatása ez. A fehérre meszelt falakon fenyőágak, nehány fakó fénykép, az egyik sarokban az el­maradhatatlan ikon. Kezdtem a kevés holmim szétcsomagclni, köz­ben valai hazai melódiát fütyöl- gettem. Csodálkozva vettem észre, hogy a háziak ájtatosan vetik ilyenkor a keresztet. Kiderült, hogy az ukrán házakban nem szabad fütyülni, mert akkor megjelenik az ördög. Most már ezt is tudom. Zsúpot rakunk a földre, s hama­rosan lehajtjuk fejünket a megér­demelt pihenőre. A honvédek egy részének azon­ban csak most kezdődik a legko­molyabb szolgálat: a falu békéjére és a bajtársak életére vigyázni. A falut körbeveszik ezek a kis bizto­sító egységek. A fél éjszakát kínt töltik, s négy-öt óra alvás után kezdődik újra a menet. Nagyon óvatosnak kell itt lenni, mert so­hasem tudja az ember, mikor és honnan ront előre a garázdálkodó crvlövész. Kemény fáradalmak, állandó ké­szenlét, lelkiismeretes kötelesség­teljesítés vár itt minden emberre egyaránt. Nap, mint nap lankadat­lanul helyt állni! Ez jellemzi a gyalogságot. S az a teljesítmény, míg eljut odáig, hogy ellenfelét megsemmisítse, ez már egy győze­lem: győzelem saját magán, a gyenge emberi testen . . . könyvben lefektetett elvekre való támaszkodással, amelyeket elfogad­hatunk, hiszen az említett könyvet 1 egyetemi tanárok és más szakem- I berek írták, mindnyájunk okulá­sára. A kalap, ügy a férfi, mint a női kalapot főleg az esőtől kell meg­védeni, mert az nemcsak a formát teszi tönkre, hanem a színt is kifa- kítja a nap sütésével kapcsolato­san. Valamikor állandó témája volt a vicclapoknak az esernyőjét min­dig magával hordó tanár, holott be­igazolódott, hogv nekik volt igazuk, mert egy életen át tudták használni Ferencjózseí kabátjukat. Ők ugyanis nem csak tanították, de meg is jegyezték maguknak, hogy a fonó-szövő asszonyok úgy fehérí­tik a vásznat, hogy a nappal való siittetés közben több ízben meglo­csolják. A nyakkendő. Lehetőleg hosszú szárút vásároljunk, mert az ha el- rongyolódik, a hibás részt a varró­nők kivágják és a minta pászítása után az egyes darabokat úgy varr­ják össze, hogy a nyakkendő tovább is hordható. Harisnya. Ha tehetjük, két pár egyforma színű és minőségű haris­nyát vásároljunk, ami lehetővé te­szi, hogy ha valamelyik elrongyoíó- dik, az ép darab a másik pár ha­sonló darabjával együtt viselhető. Sok harisnyát spórolhatunk meg az által, ha cipőinkbe új talpbélést té­tetünk. Hernyóselyemből készült árut ne vegyünk, mert annak anya­gára az ejtőernyő készítésénél van szükség. Nem hisszük, hogy bárki is tudatosan veszélyeztetni kívánná hős katonáink életét. A műszálból készült harisnyák is tartósak, ha egy félszámmal nagyobbat vezünx a szükségesnél és ezen kívül arra is ügyelünk, hogy a felfelé való hú­zással se feszítsük meg túlságosan. Fehérnemű. Ezeknek a mosására kell a súlyt fektetni, amit egy tár­saságbeli asszony úgy oldott meg, h°gy egy olyan mosónőt hivatott el már több ízben, aki főzni s tud, s mialatt az az ebédet készítette, o a saját szakcsnőjével együtt a ruhát úgyszólván simogató mozdulatokká: tisztára mosta. A fehérneműt 70 fo­kosnál melegebb vízzel nemi szabad leönteni, hiszen a papírgyárakban szétfőzéssel teszik a rongyot pé­pessé. A vízibe ajánlatos pár csep terpentint vagy petróleumot adni, ami fokozza a szappan szennvoldó hatását. A mosóport hideg vízben kell szétmosni, mert ha darabosan kerül a ruha közzé, lyukat mar raj­ta. A kimosott ruhát többször vál- i tott vízben kell öblíteni, mert a mostani szappanok kevesebb zsírt tartalmaznak a szokásosnál és így j a nyomait sem szabad meghagyni a I fehérneműben. Az alsóruhákat ajánlatos napon szárítani, a színe­seket pedig a padláson. A harisnyá­kat is az elmondottak szerint kell mosni. Semmit sem szabad kemény­re vasalni, mert akkor törékennyé válik az anyag. Cipő. A csaknem* beszerezhetet- len bőrtalú cipőket kíméljük s : ezért nyáron és száraz időben mű- j bőrtalpú cipőnek, hogy ha havon- S hetjük úgy a talpát, mint a fejét a bőrtalpú cipőnek, hogy ha havon­ta legalább egyszer üzletekben beszerezhető konzerváló olajjal kenjük be. Gumit nem szabad ola­jozni. Az olaj nem engedi a ned­vességet a bőrbe beszivárogni és i így annak a duzzadása, majd szá­Metsző és hernyózó ollók, drótkefék, ágfürészek. Eke alkatrészek. Kaszák és kaszakövek. Cséplőgép­hez: dobsin, szíj viasz, gépzsír. Kiutalásra gépszij és lemezek. Előnyösen beszerezhetők Zomborí András vasKereskedócél NYÍREGYHÁZA, Bessenyei tér 6. sz — Telefonszám: 31-42, A leőkellemesebi uxsonnászó szép Bocsilc cu Luther palota. Sütemény különleges ge >5- Ke­Tósoky Elemér zls.----------t-------1 1 ni ír ■ i n i i mwmammmmmtm —— A mai ember és a ruhája

Next

/
Thumbnails
Contents