Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 97-145. szám)
1944-05-19 / 112. szám
4. oidsi. *, /fiTKYIDÉK SZABOLCSI HIB hirlaP (Trianon 24.) 1944 május 19. Végső harc a bolsevizmus ellen IFOBT Wove Szabolcs TSE—Aknaszlatinai BTE 3:1 (0:0) A Move Szabolcs 3 napos távolét után kedd reggel érkezett haza kknaszlatináról, ahol a jóképessé- gű Bányász-csapat ellen játszotta Kellemes napsütéses időben a következő összeállításban futottak ki a csapatok: Move Szabolcs TSE; Kozma, File, Faragó, Lovász, Demeter, Gál, Bogár, Burghardt, Parlag, Szálkái, Mester. — Aknaszla- dnai BTE: Momirov, Németi, Gri- gorás, Medve, Kovács, Vrasgyik, Benedek. Rusznyák, Lenkei, Mészáros L, Mészáros II. Az ABTE kezdi a játékot és támad, a Move védelem helyén van s könnyen veri vissza azt. A Move csatársora is támadásba lendül, Burghardt gólt is ér el a 10. percben, de a játékvezető nem adja meg. Továbi támadásai során két ízben is szabálytalanul akadályozzák Bogárt, de a büntető elmarad. Ebben a játékrészben a játékvezető nem állt feladata magaslatán, s elnézi az ABTE durvaságait. A második félidőben már az első percben Gál szökíetéséből jobblábas gólt lő Mester. A játék kéne ettől kezdve megváltozik. A Move állandóan támadásban marad és Parrag 2 szép góljával 3:0-ra emeli a gólarányt. Bogár és Mester kapufája kecsegtet még góllal, de a lepattanó labdákat Mcmircv nagy önfeláldozással védi. A mérkőzés végefelé az AB TE szépített az eredményen Lenkei révén, s így a mérkőzés' 3:1 arányú Move győzelemmel ért véget. A Move minden játékosát dicséret illeti, hegy a viszontagságos utazás és egyéb nehézségek ellenére határtalan győzniakarással küzdöttek, s játékukkal az aknaszlatinai közönség tetszését is megnyerték. •-***am A bolsevista ellenes kiállítás utolsó napjaiban az iskolánkívüli népművelés felvilágosító előadásokkal kapcsolódott be. Csütörtökön Jákváry Kálmán népművelési titkár tartott előadást, melyben felvázolta, mit várhatna a magyar nép a bolsevízmustól. Vasárnap, folyó hó 21-én délután 4 órakor a kiállítás nagytermében dr. Füsty—Molnár Lajos, a bolsevistáéi lenes mozgalmak kiváló szónoka, a keleti arcvonal kitüntetett harcosa tart előadást Végső harc Sárközi János 20 éves és Botos Pál 25 éves losonci lakosok elmentek Tiszapolgárra és ott kilestéz, amikor Flescher Ernő kereskedő vásárra ment. A felügyelet nélkül maradt lakásból elloptak 3000 pengő értékű ágy- és ruhaneműt. A lakásba úgy. jutottak, hogy az ajtókat felfeszítették és a szobákban talált összes ruha- és ágyneműt összecsomagolva elvitték DabreceaNyíregyházfán a májusi napfény kibontott minden virágszirmot, megszólaltatott minden ger icét és más dalost. Üdítő, kacagó öröm fakadt a gyermekarcokon is a Nép- keitben kiteljesedett játszótéren Többszáz gyermek élvezi itt a szabad levegőt, a napfényt, a játékos a bolsevizmus ellen címmel. A harctereket bejárt s a kommunista állapotokat a valóságban megfigyelő kiváló szánok előadására minden magyar ember figyelmét felhívjuk. A bolsevista-ellenes kiállításon vasárnap az előadás ideje alatt nem lesz belépődíj. Aki még nem látta ezt a hatalmas kiállítást vasárnap még megtekintheti. Ne mulassza el senki sem ! be és ott értékesítették. Debrecenből Nagy káli óba utaztak és Weisz Aladárné lakásából különféle ruhadarabokat elvittekA két cigány betörőt elfogták, ügyükben tegnapelőtt tartott főtár- gyaiáist a nyíregyházi törvényszék. Beismerő vallomásuk után mindkét vádlottat egy-egy évi börtönre ítélte dr. Aradványi Endre kir. büntető egyesbíró. Az ítélet jogerős. örömök ígéretét. — A gyermekek azonban nemcsak magukra, nemcsak kedvteléseikre gondolnak. — Vannak közöttük, akik szánalommal, testvéri részvéttel beszélnek a bombakárosult pajtásokról, Budapest és a Dunántúl otthonukat elvesztő gyermek világáról. A gyermekek óhajtására a játszótér nevelő-vezetősége elhatározta, hogy pünkösd vasárnapján délután kitűnő gyermekszámokból, ének-, zene- és kórusszámokból az egész város közönségét érdeklő műsoros délutánt rendez a népkertí gyermekjátszótér színpadán. A rendezőségnek sikerült erre a jótékony és hazafias célt szolgáló délutánra szereplésre megnyerni az ország egyik rajongó szeretettel övezett énekes művésznőjét, a rádiózók kedvencét, az ezüst csengésű hangjával minden szívet megigéző Barabás Sárit, aki készséggel vállalta, hogy a bombakárosultak javára fellép Nyíregyházán. Rövidesen abban a helyzetben lehetünk, hogy a bombakárosultak javára rendezendő püskösdvasánnia- pi szabadtéri műsort részletesen ismertetjük. Addig is, kérjük a gyermekek barátait, a hazafias érzésű nyíregyházi családokat, támogassák jövetelükkel a bomlbakáro- sultak javára rendezendő és minden szívnek püskösdi örömet jelentő előadást. Ne felejtsük! Barabás Sári jön, őt látjuk, őt halljuk. wmmmmmammmmmmmmm Fiatal tolvajokat Ítéltek el a törvényszéken Orgován János és Lakatss István kísvárdai lakosok betörtek Mándokon Répánszky Miklós földbirtokos házába és 500 pengő értékű holmit elloptak. A tolvaj cigányokat elfogták Csapon abban a percben, amikor éppen a lopott ruhaneműt árusították. Orgován és^Lakatos bűnügyében tegnap Ítélkezett a nyíregyházi kir törvényszék. Mindkét vádlott hathat hónapi börtönt kapott. Betöréses lopásért ^vl börtön [MliWiin BUMM m i Barabás Sári, az országszerte rajongva kedvelt énekes művésznő fellép Nyíregyházán a gyermekjátszóterem a bombakárosultak javára rendezendő műsor keretében Magyarja fordította: GAAL OLGA Ügyetlen mozdulattal kibújtam- rejtekhelyünk mögül, Kosztja megbotlott a lábamban, elesett és iskolatáskája nagy zajjal lerepült a hátáról. — Átkozott kutyák. — ordította a másik oldalról Silkó eszeveszett dühhel, amiért megzavartuk a beszédet, — takarodjatok a pokolba! Futásnak eredtünk és csak amikor már veszélyen kívül éreztük magunkat, álltunk meg rövid tanakodása. „ — Te Koszija, — kérdeztem társamat, — mi az a ,,Bertalan- éjszaka“? — Honnan tudjam én azt, — válaszolta, — talán valami szent... De akkor mit akarhatnak tőle a kommunisták? — kérdezte elgondolkozva. Némán váltunk el egymástól . . . Talán mégsem kellene elmondani apámnak, — inogtam; meg elhatározásomban. De amikor hazaértem, éppen a kertben foglalatoskodott és belőlem kibuggyant a kérdés: — Apám;, tulajdonképpen mi is az a „Bertalan-éjszaka“? —- Bertalan-éjszaka? — ismételte kérdésem. — Én csak Bertalan- napot ismerek, szent Bertalan apostol napját. De miért kérdezed le ezt? Elmeséltem apámnak az iméat hallottakat. Apám egyszerre gondterhelten nézett maga elé: — Ha Silkó szájából hallotta:-, mondotta —, akkor csak valami rosszat jelenthet! A következő nap Kosztja feldúlt ábrázatfal állított be az iskolába és tanítás előtt félrevont a sarokba. — Petja, tudod mit akar Silkó? Mindannyiunkat meg akar gyilkolni! Apám mondotta, hogy Bertalan éjszakáján százával gyilkolták le az embereket hosszú késekkel. De mondd Kosztja, — kérdeztem1 szorongva —, hát tényleg bur- zsujok vagyunk mi, hogy Silkó odasorol bennünket? — Dehogy vagyunk, — nyugtatott meg Kosztja. — Én egészen biztos hogy nem vagyok. De te sem igen vagy az! így ismerkedtem- meg tizennégy esztendős koromban a politikával és ez volt az első benyomásom a kommunizmusról. De csoda-e, hogy az apám semmit sem tudott a Ber- talan-éjszakáról? Ki törődött a mi falunkban a politikával, a politikai harcokkal és hasonló dolgokkal? Kit érdekelt az, hogy a távoli Pé- tervárról miképpen kormányozzák az országot? Mit tudhattunk volna mi a bolsevizmusról. Békésen végeztük a monkánkat és elégedettek voltunk. Ki többet dolgozott, ki kevesebbet, aszerint, hogy hány éhes szájat kellett betömnie otthon. Természetes, az emberek többnyire gyengén éltek. Amikor őszszel eladták a gabonát, vagy a zsidó felvásároló elszállította a rozsot a városba, akkor került egy kis pénz a házhoz. Ilyenkor új csizmákat vásároltak a muzsikok, asz- szonyaiknak pedig szép tarka fej- kendőt. Kijavíttatták a mezőgazdasági szerszámokat és beszerezték, ami még hiányzott. Akadtak természetesen szegény, földhözragadt emberek, akiknek vajmi kevésre telett parányi darab földjükből. Kétségtelen, hogy void nyomor is a faluban. Gyakran hallottam édesapám méltatlankodó szavait amiatt, hogy az erkölcsök megváltoztak és hogy amikor ő fiatal volt, nem lehetet látni ilyen pazarlást, minit amilyen ma folyik. És amikor hosszú téli estéken át az orsót pergette anyám a nagy asztal mellett, az örökmécsessel megvilágított ikon árnyékában. — gyakran mesélt nekünk a régi idők ről, amikor még a rabszolgaság dívott Oroszországban. Megtudtuk, hogy az ő nagyszülei még egy gazdag földbirtokos rabszolgái voltak, akinek sokezer hold földje volt és minden munkát a rabszolgáknak kellett elvégezniük. Nagy nyomorban éltek a szegény emberek abban az időbtin és egyetlen parasztnak sem volt saját tulajdona. Mihály bátyám és én csodálkozó szemekkel, izgalomtól égő arccal hallgattuk anyám szavait, de hiába kíséreltük meg, hogy beleéljük magunkat a régi idők szellemébe. Dédszüleink aztán Ukrajnába kerültek. Földesuruk ugyanis egy dél ukrajnai földbirtokoshoz adta férjhez a leányát és hozományként birtokot és az ahhoz tartozó személyzetet adta leányának. A rabszolgák sohasem tudták, hogy kinek a kezébe kerülnek és milyen sors vár reájuk. Beletörődtek szerencsétlen helyzetükbe. Mit is tehetett volna egyebet a szerencsétlen paraszt, akit csak mint munkerőt vettek figyelembe? De az új gazdájuk egy nemeslelkű nagy úr volt, aki szerette embereit. Amikor a rabszolgaságot megszüntették, — sokgyermekes mezőgazdasági cselédjeinek legjobb földjéből ajándékozott egy-egy darabot. (Folytatjuk.) /
