Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 49-96. szám)
1944-04-18 / 86. szám
c, Nyiryidék ä OlABOLCSI HÍRLAP (Trianon 24.) 1944 április 18. A nyíregyházi tűzoltók, éberen állnak őrhelyükön Mind gyakrabban szólalnak meg a szirénák, az ország egyre több városa szenved az ellenség terror támadásaitól. A békésen alvó városok lel éboruló éjszakai igét itt is ott is pirosra festi az ellenséges bombázók folyékony tűzesője. Szerény polgári házak, kedves utcasorok hamvadnak el az angolszász és amerikai „filantrópok“ egyéni humanitása következtében. Míg az ellenség mindent elkövet, hogy minél több szenvedést zúdítson a védtelen lakosságra, addig itt bent az országban egy kevés számú, de önfeláldozó katonás csoport szenteli minden percét az eljövendő segítés gondolatának. Vitéz Bíró Áronnal, a nyíregyházi tűzoltók főparancsnokával beszélgettünk arról, mely a tűzoltókra hárul abban az esetben, ha eljön a perc, amikor nálunk is robbannak a bombák . . . A hatalmas laktanya udvaron állunk, a kocsiszínekben két-három kocsinak dübörög a motorja, a bsnt a laktanya őrszobájában figyelő arccal ül egy tűzoltó a hatalmas tábla, a laktanya idegrendszere előtt Harminc ember áll készen minden pillanatban arra, hogy hogy az első lehulló bombák dörejére a gyujtóbombák legelső villanására ott tleremjenek, ahol legnagyobb szükség van az erős, bátor segítő kézre. Harminc Mízoltó és két altiszt. Első -pillanatra nem nagy létszám. De ez a csekély létszámú kis csoprt, akit még katonásan megszervezett igen nagy létszámú légoltalmi csoport egészít ki, biztos támaszt ígér a légitámadások szomorú idejére. Egy pár kérdést intéztünk Bíró főparancsnokhoz. Főkép a felszerelésről és a tűzoltók elhelyeézésről és foglalkoztatásáról, azokról az előkészületekről, melyeket a tökéletes iégoltalom elérésére tettek. Rengeteget köszönhetünk Nyir- egvházv Pál oolgármester úrnak — mondja. Amilyen összeget eddig kértünk, teljes egészében megkaptuk. Látták pl. azt a két hatalm is víztároló medencét, mely a Hatzel- téren és a Bessenyi-téren készül? Ez a munkálat több mint százötvenezer pengőbe kerül. De szükség van rá, mert Nyíregyháza általában szegény bővizű kutakban. így aztán elegendő vizünk lesz az oltási munkához. Tizenkét korszerű motoros fecskendőnk van, ez emberi számítás szerint teljes egészében ellensúlyozni képes az ellenséges ierror- fcombázók hatását. Négv haboltó gépünk is van. Mennyi az az idő, mely alatt a tűzesethez ki tudnak vonulni egy esetleges gyuj tóbombával végrehajtott támadás esetén? — kérdezzük ezután. Ha a körülmények nem gátolnak, egyetlen perc alatt a helyszínen vagyunk. A legénység állandóan készen, felöltözve várja a parancsot. Ezek a fiúk kemény, edzett kato- nák. Szolgálatuk talán a legkimerí- több, amit el lehet képzelni. Hetvenkét órából csak tizenkettőt töltenek családjuk körében. Ez alatt az idő alatt is bármelyik pillanatban várhatják a szirénajelt, amelyre be kell sietniök a laktanyába. — így őrködnek ck a város munkája, a város álma felett. Szeretettel siklik végig tekintete az óriási autófecskendők körül sorgo-forgó embereken. Elégséges harminc ember egy ilyen nagy város megvédésére abban az esetben, ha bekövetkezik egy terrortámadás nyomán a tűzvész? vetjük fel a kíváncsi kérdést. Önkéntes tűzoltóink is vannak — válaszolja. — Jól kiképzett emberek, akiknél az esetleges hiányosságokat pótolja a lekesedés, s az önzetlen segíteni akarás. Azonkívül a katonásan mgszervezett polgári önvédelmi alakulatok is felbecsülhe- tttlen segítő erőt jelentenek. Nyíregyháza bátran és bizton remélheti egy esetleges légitámadás bekövetkeztekor, hogy ott terem a segítő kéz ahol legnagyobb szükség lesz reá. " Az egyik kocsiszín ajtaja kinyílik, hatalmas tűzoltókocsit gördítenek ki rajta, s fürge szakértő kezek keresnek, kntatnak valami rejtett hiba után. Messzebb egy vízszállító kocsit töltenek meg vízzel. Soha nem lehet tudni, hogv melyik pillanatban lesz rá szükség. A nyugalom és békesség őrei most sem pihennek egv percre sem. Ha most ő hozzájuk fordulnánk egy kérdéssel, ha mondjuk a felől érdeklődnénk, hogy örökös kemény munkájuk teljesítéséhez mi ad erőt, akkor egyszerű, rövid, szívből jövő szavakkal csak ennyit mondanának: „Nem csak magunkat kell szeretni! Aki egyszer már áldozott mun kát, vagyont, szeretetet, kényelmet, vagy talán csak egyetlen alkalommal is szembe nézett a halállal, az tudja, hogy nincs nagyobb lelkesótő erő, mint a mások felénk sugárzó bizalma.“ iK lehet -ezeket a szavakat olvasni a szemekből is, és meg lehet érezni a szívvel. Míg az alvó város nyugodtan álmodik, vagy riadtan bújik meg az óvó helyeken ha felüvöltenek a szirénák, addig a béke katonái ott vírrasztanak egy tágas laktanyában, megfeszített idegekkel, belefigyelve az éjszaka rejtélyes csendjébe, vagy bomba- robbanások közepette sietnek menteni talán önéletük árán is halállal vívódó életeket. Nyíregyháza bátran nézhet a jövő felé. Küldhetnek ezer számra terrorista repülőket, dőlhetnek dómba házak és kultúrem lékek pusztulhatnak el,egyet az amerikai vagy angol fizetett légibanditák sem tudnak elpusztítani: az erős, egészséges társadalmi összefogás, az egymásért való munka, minden veszélyben az áldozatkész kiállás egymás mellett és egvmásért, ez az az érték, ami örök és nem temetik maguk alá a leomló épületek romjai sem. Tűzoltóinktól tanulhatnak áldo^- zatkészséget, s mindenek feletti erkölcsi erőt. Ők nem kívánnak egyebet tőlünk, csak bizalmat, nyugalmat, megbecsülést. A feléjük sugárzó szeretet úgyis ezerszeresen kiérdemlik, azzal az emberfeletti munkával, melyei városunk jövő biztonságát szolgálják. Adassék tisztelet a hősi halált szén vedelt anyáknak A Budapest ellen nappal intézett légitámadás mélyen megrendítette az egész országot. Én is végig olvastam a fővárosi lapok tudósításait, a terrortámadás lefolyásáról, de csak akkor sejtettem meg, hogy miért pusztult el annyi nő, amikor egy tudósító elmondotta, hogy egy háziasszony akkor is a főzőkanalat szorongatta a kezében, amikor a holttestét kiásták. Nem a fejetlenség volt tehát az oka a haláleseteknek, hanem a végletekig való helytállás. Amikor a repülők ragadozó madarak módjára lecsaptak a kis emberek védtelen fészkeire, akkor a legtöbb asszony az ebéd készítésével volt elfoglalva és igyekezett a fejadagokból minél több értéket kihozni a családja számára. A gyermekek mint madárfiókák voltak szétszéledve a lakásban, a város külső részeiben pedig az udvarokon és bizony megbújtak, amikor a távoli robbanások pokoli zaja töltötte be a levegőt. Az egyik a szekrény oldalához lapult, a másik egy bokor mögé húzódott. Az anyák pedig amikor ráeszméltek, hogy életüket csak pillanatok menthetik meg, akkor nem saját magukra gondoltak, hanem gyermekeikre. Kétségtelen, hcgv így is sokan pusztultak el, de a halálozási szám még nagyobb lett volna, horf'"- ha az anyák nem igyekeztek volna összeterelni gyermekeiket és azokkal lemenni az óvóhelyre. Ez a legtöbb esetben sikerült, de sajnos, hogy nem mindig. A vadászoktól hallottam, hogy amikor valaki közeledik a fészekhez, akkor az anyamadár rálapul kicsinyeire és élete árá,n is igyekszik azoktól a pusztulást távol tartani. így tettek Budapestén is az anyák, de hasonló eseteket tart számon a szájhagyomány egészen a tatárpusztítás idejéig visszamenőleg. Mindig voltak hős férfiak, akik éltüket áldozták fel a hazáért és mindig voltak nők, akik az otthon védelmében szenvedtek hősi halált. Ha igaz az az egész világon hirdetett szólásmód, hogy az én házam az én váram, akkor az egész ország az egymillió egységet is magáira fogó várláncolat, amelyet névtelenül bár, de Zrínyi Ilonák és Dobó Katicák módjára védenek utolsó-le- heletükíg a mai magyar asszonyok. A nemzet pedig élni fog az idők végtelenéig, mert az apák mint félistenek küzdenek az ország határainál, idehaza pedig az anyák vérzenek el azért, hogy a jövő reménysége, a gyermek átvehesse az apák harci kedvét és az anyák szeretni tudó meleg szívét. Most pedig engedjék meg az olvasók, hogy egy rokonom elbeszélése alapján én is mondjak el egy oár történetkét a rémes órák idejéről. Egy helyen elpusztult az egész, család,^ csak egy 4 éves kis fiú maradt meg, akLnem volt odahaza. — Amikor a hatóság emberei megjelentek, meglepetve látták, hogy a gyermek játékásójával lapátolja maroknyi mennyiségben a törmeléket. Az életben maradt szomszéd- asszony aztán sűrű könnyhullatások között mondotta el, hogy a gyerek apja kint van a harctéren és a múlt héten kapott kitüntetést, mert az sem mérlegeli a reá váró feladató- i kát. A következő történetnek egy ökölnyi kis leánya szereplője. Külvárosban laktak és ígv nem hallották meg idejében a szirénázást. Egy távoli bomba bezúzta az összes ablakokat, amelynek szilánkjai összevagdalták az anyát és gyermekeit, kivéve a kislányt, aki elől a cserepeket a nagyok teste tartotta távol. A sérültek kórházba kerültek, a» gyereket pedig egy 7 gyermekes munkáscsalád vette magához, kijelentve, hogy ahol 7 eszik, a nyolcadiknak is jut valami. Estig nem volt baj a kicsikével, de akkor nyűgös- ködni kezdett, mert az anyjával aludt. ígértek neki mindent, de az nem használt semmit. Egyszer azonban valaki azt mondotta, hogy a mama a boltba ment. A gyerek arca felderülí és tapsolt, mert azt hitte, hogy hozza a régen ígérgetett piros tojást. Kerítettek tehát valahonnan egy tojást és elhozták az anyja télikabátját, amelyet anyja módjára fektetett magához a gyermek és boldogan várta haza a a „édest“ mindaddig, míg el nem aludt. Még a nagyoknak sem jutott eszébe, hogy a piros tojás a húsvéti feltámadást szimbolizálja. Eg yrendőr és egy újságíró járja a romokat, amikor egy gerendán ülve egy matrónát találnak. A rendőr int, hogy menjenek tovább, de a nő megszólal fakó, íúlvilági hangon. Nem vagyok én bolond, bár az sem volna csuda, annyi szenvedésen metem át, mióta az első világháború idejében elhagytam Erdélyt. Egész családom itt fekszik a romok alalt és a porrá ömlött törmeléket csak holnap bontják szét, mert másutt élőket sejtenek. Én tehát virrasztók kedveseim felett és nézem a csillagokat, amelyek egymás után jönnek fel az égre és buknak alá. Azok felett azonban ott van az ls- te, aki mindent lát. A hatóság utalt ki részemre lakást, de én itt maradok addig, míg el nem kísérheti» az enyéimet utolsó pihenő helyükre. A rendőr lámpájának kék fénye kialudt és úgy tűnt fel, hogy a meglett fárfiak könnyeztek a matróna helyett, aki már sírni sem tudott. Egy háznál mély gödörbe temetik a hűséges kutyát, a család megmeh- tőjét. A külvárosi lakás előtt zajos út vonul el és így nem hallotta meg senki, hogy a sziréna felüvöltötí, csak az eb, amely vonítani kezdett. A kis család egy verembe bújt meg és a következő pillanatban eltűnt egy életen át gyűjtögetett pénzből szerzett kis ház és minden tartozéka. A gyerekek most könnyezve állják körül a pajtás sírját és miközben hull annak tetemére a göröngy, azok közül valamelyik odadobja a rongyból készült labdát, amellyel a gyerekek játszottak eddig és amely ett a kutya is szívesen kapott fel. hogy eliramodhassék vele. Én a világot Isten kertjének szók tam nevezni, amelyben valamikor megtermett az Üdvözítő, részére a töviskoszorú. Most is akad benne jóillatú virág, de gyom is, amilyen például az, amikor a bombakáro- sulíaktól pengőt kért egy valaki egy veder vízért Lehet, hogy ezt azért engedte meg az Isten, hogy annál jobban tudjuk értékelni, a más emberek áldozatkészségét és az együttérzés megkapó jelenségeit. Én tehát elkerülöm a gyomot és egy csokrot a virágokból nyújtok át mindnyájunk okulására. Siposs Árpád• Légé célra eléirásos vízkádak állandóan kaphatók, ugyanott elsőrendű új boroshordók minden nagyságban beszerezhetők Lackovszkf András Va? ídta-n. ti t*i ?9 08 .
