Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)
1944-02-26 / 46. szám
6. oldal. ßfmnDtSL ^ HAboícii hisUKr (Trianon 24.) 1944 február 24. Díszoklevéllel tüntette ki Kótaj község Horváth Jánost, nyugalombavonuli vezető) egy ző j ét búcsúzott megható Meleg, bensőséges ünneplés keretében díszközgyűlésen vett búcsút február 22-én Kótaj község képviselőtestülete 43 évi közszolgálat után Horváth János nyugalomba vonult vezető jegyzőjétől. A közgyűlésen először Holik Gyula vezető jegyző méltatta Horváth János érdemekben gazdag 43 éves közszolgálatát, melyből közel 25 esztendőt töltött Kótaj község Elöljáróságának élén. Szolgálatának tartama nehéz időkre esett — mondotta Holik Gyula főjegyző, — hét háború, forradalmi megmozdulások, szanálási rendeletek nehezítik meg munkálkodását. Az események által előállott nehézségek leküzdésével, — sok maradandó alkotás örökíti meg itteni tevékenységét. A hősi halottak emlékszobrának felállítása, a műutak megépítése, a villanyvilágítás bevezetése mind az ő idejére esnek. De legtöbbet tett talán a felekezeti béke megóvása és a közoktatásügy terén. A közéleti súrlódások kiegyenlítése, a rókahegyi iskola és tanítói lakás felépítése, a községi orvosi állás megszervezése hirdetik többek között községünkben el nem múló érdemeit. Holik Gyula beszéde után a képviselőtestület egyhangúlag elhatározta Horváth János érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítését és díszoklevéllel való kitüntetését. Ezek után a küldöttség által meghívott Horváth Jánost Holik Gyula vezelőjegyző meleg szavakkal üdvözölte s átnyújtotta a következő szövegű díszoklevelet: Kótaj község képviselőtestülete tudtára adja mondazoknak, akiket illet, hogy 1944. évi február hó 22-én tartott rendkívüli közgyűlésén elhatározta, hogy Horváth János főjegyző úr érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja és Ót díszoklevéllel tünteti ki, abból az alkalomból, hogy Kótaj községben, mint a község vezetőjegyzője soha el nem múló érdemek között 25 évet töltött A község képviselőtestülete és általa az egész község közönsége ezúton hálájának. köszönetének és elismerésének a—" -iíz'zzzz1. zt ' °'rert a kötelességtudó. lelkij^mercb, eredményekben gazdag munkáért, melyet a község érdekében puritán önzetlenséggel kifejtett A képviselőtestület a község lakosságának nevében is ígéri, hogy áldásos munkásságát mindenkor bizalommal, ragaszkodással és szeretetével fogja viszonozni és soha nem fogja elfelejteni. Kónya Gábor a képvielőtestület nevében, a községi tisztviselők részéről Szikszay Ilonka virágcsokor átnyujtá- sával, Varga Károly oedi? a kri^spo-; esküdtek nevében szavakkal. Végül Horváth János válaszolt meghatva az üdvözlő szavakra, megköszön- I ve ünneplését és annak maradandó em- j lékét, a díszoklevelet. Búcsúszavakat ; intézett a képviselőtestülethez, az egy- , házak vezetőségéhez, a község egész j társadalmához és közönségéhez, egye. í ihleteihez, bizottságaihoz és a tantestülethez, Melegen búcsúzott lisztviselőtársaitól és a községi elöljáróság minden tagjától. Utódját Holik Gyula főjegyzőt szeretettel üdvözölve, működéséhez, valamint az elöljáróság éa képviselőtestület további munkásságához lankadatlan munkakedvet és kitartást kívánva Isten áldását kérte a község boldogulására és felvirágoztatására. Az ünnepségen megjelent Mikecz István főszolgabíró, aki szintén elismeréssel üdvözölte a nyugalomba vonuló főjegyzőt. A közgyűlés után Horváth János tisztelői és barátai egytálételes közös vacsorán vettek részt, melyen Polgár Albert rk. lelkész és Labay József rk. igazgató-tanító Horváth Jánost, míg Kónya Gábor ref. lelkész az utódját köszöntötte meleg szeretettel. tudtak adni, ezeket hajtották elől, «■ első lépcsőkben. Fjedorow Boris, Gomel—Csernigovon át ért a Pripjetig, — elmondta, hogy Gomelben úgyszólván kő kövön nem maradt, emberi senkit sem találtak, inkább csak a falvakban, ahonnan még az asszonyokat és a lányokat is katonai szolgáltra hajtották el. A pripjetmenti áttörést napokon ál erőszakolták. A tisztek, meg a bolsevi- ki parancsnokok kancsukákkal hajtották rohamra a rémült és fegyvertelen tömegeket. Utánuk jöttünk mi, aki nem ment ,azt lelőtték. Addig, amíg nem sikerült valahol betömi. Megállás néitürhetetlen állapotokat okozott. A németek minden ellátóvonalat tönkretesznek és a hirtelen megnőtt területeken, nem bírja a szovjet az utánpótlást. — Sokszor napokig kenyéren éltünk é# egy-egy szállítmány megérkezésekor késhegyig menő harcok voltak az osztásnál. — A harcot éppen ezért folytatják most már szinte kétségbeesett hajrával, mert tudják, hogyha egyszer összerop- pannak, azután már nem lesz többé megállás a teljes összeomlás felé. Fjedorow Boris könnyezett, amikor elbúcsúzott a bunkertől és a hadosztály-parancsnokságra vitték, de nem félt és nem remegett, már belekóstolt egy nap alatt ebbe az egészen más világba, amiről csak rosszat és átkozottat hallott, de ami egy nap alatt egészen új emberré fomálta át. A ,,moszkvai rádió igaz ága“ Az emberek ma is Fjedorokról beszéltek meg arról, amiket elmondott. A bihakeresztesi Horváth meg a rádióval babrált, hogy a szokásos esti szórakozásról gondoskodjon. A bunkernek már néhány nap óta az a „másik szenzác:ó- ja“, hogy a budapesti híreket és a hírek között Moszkvából bemondott, bárgyú „híreket“ hallgatja. A moszkvai rádió bemondójának közbeszólása már csak azért is érdekli őket, mert a napokban éppen őket parentálta el, az ő hadosztályukat morzsolta szét, göngyölítette fel és még hírmondót sem hagyott belőlük. Bogár őrvezető, aki mindig sokat adott az igazságra, meg is csipkedte magát, hogy ivalóban él-e, vagy csak azt hiszi, hogy él. Hát élt, mert a fekete is segített neki, és akkorát csípett a lapockájára, hegy a foltja még ma :s ott feketedik, mint egy békebeli ötpengős. A hadosztálynál több helyen is hallották a moszkvai rádió közlését, amely két magyar hados^tálv megsemmi sí termő1 regélt, és az egyik: ők lemének. Az emberek legtöbbje gúnyosan mo solygott, másrésze a fejét csóválta ezen a naív propagandán, amelynek nem számít, hogy közel félszáz kilométer választja el az említett hadosztályokat a fronttól, de ezért szó nélkül éa szemrebbenés nélkül felmorzsolja azokat. A moszkvai rádió igazságára így cáfoltak rá a váradi fiúk és a „félh.ldas“ hadosztály, amely a mocsaras vidék bravúros átvágása után új területen végzi tovább feladatát: a fehér-orosz, meg a lengyel nép munkájának biztosítását az orvlövészek garázdálkodásával szemben. A félholdas hadosztály, mi* ként a magyar rendbiztosító erő a töb^ bi csapatai is, éppen eme feladatuknál fegva nem is léphettek érintkezésbe az ellenséggel. m. Kir. nonvea tuaosito osztály közlése.) A vasutvonalbiztosító bunker szűk asztalán jóízű étvággyal fogyasztottuk el a paprikás burgonyát, utánna frissen főzött feketét ittunk, azután, ahogy es- téről-estére székeit lenni itt a mocsárvidék szétszórt bunkervilágában, lehe- veredtünk a szálfákból ácsolt fekhelyeinkre és beszélgettünk. Az emberek, valamennyien váradiak meg váradkör- nyékiek, vidám, hangulatos legények, sosem unatkoztak egymásután kerüllek elő a nyári vállalkozások eseményei a Pripjet irdatlan útvesztőibe szorult orvlövész bandák ellen, a hazai hírekről is szó került, de legtöbben már rég kaptak levelet. A mocsárvidék.iek ebben a zugában valóban lassan jár a posta. Az emberek nem csodálkoztak ezen, a híres váradi félholdas hadosztály ieg- keletebbre hagyott bunkere voltak. Az egyetlen útnak nevezhető földvágás mellett állottak, egy keresztbe nyújtózkodó patak hídja mellé ragasz;va. Az út, amelyet még oroszországi viszonylatban is csak valami kü ö.nös jóakarattal lehet útnak nevezni, szinte eltűnt az összefolyó sár meg az egy. másbaérő víztócsák között. De az egyetlen volt a mocsarak derekén át, keletre egyenesen neki a Pripjet— Dnyeper háromszögnek, ahol most Vatutin tábornok tömegrohamai próbálnak napróLnapra tért nyerni a rugalmasan védekező német Mennstein- páncélosokkal szemben. A mcacirat nem xud’.a nergesre fagyasztani a február, a Koratavaszra ennéKeztető enyhe napok sártengerré változtatták ío;nét a vidéket. A levegő éjszaka sem hüli le fagypont alá, a szél iramodott néha nyugatnak a Pripjet felől, de sem esőt, sem havat nem hozott. A váradi bunker napjai hétköznapi egyhangúsággal teltek heteken át, a jó időjárásnak náluk talán senki sem örült jobban. Az egyébként is víg kedélyek egész tavaszi hangulatba jöttek és talán még el is petyhüdtek volna, ha az utóbbi napokban egyszerre két „szenzáció“ is fel nem kavarja a csendes életüket. A kozák fogoly ... A napokban kora reggel egy holtfá_ Termeljünk borsét! Termelési szerződést köt, vetőmagot ad Kálncty Sándor BQftSÓHÁNTQl Ó Ü7.EMK: R-thl^n.u. Q3 Te'pfnn : 3d-61 radt csupa-sár bozontosképű, kiéhezett embert vezettek be az őrök. — A drótakadályok előtt akadtak rá. A ruhája rongyosratépett volt, de látszott rajta, hogy kozák egyenruha. A friss fekete meg valami egyéb ennivaló hamar életretérítette a tagbaszakadt oroszt és még a nyelve Is megeredt A Kis őrvezető, valahonnan a ruszin havasok közül vetődött ide a váradak közé, egészen jól gyúrja az orosz nyelvet és jól megértették egymást. A kozák sokat beszélt az alatt egy nap alatt, amíg náluk volt és be nem kísérték a hátrább fekvő hadosztály-parancsnokságra. A pripjeti átlö- rőkísérleteknél szakadt el századától. Azóta két hétig bolyongott a mocsárvidéken, közel nyolcvan kilométert gyalogolt, sokszor napokig éhezve, éjszaka jött és napközben sokszor meg kellett bújnia, nehogy a mocsárvidéket mindenütt erősen megszállva tartó német gránátosok kezére ne kerüjön. így jutott egy reggelre, félájultan a váradiak bunkere elé. Tovább nem bírta. Nem tudott elmenekülni. De már nem is akart. A csodálkozás kiült az arcára is, ami. kor látta, hogy enni adnak neki, nem kötik fel azonnal a legelső fára, nem lövik tarkón, nem kínozzák vallatásokká — mint ahogy odaát a po’itrukok rémíígetik őket — és talán ez fakasztotta benne fel azt a sok mindent, amit elmondott. Az emberiesség A más világ. A kiábránduló abból, amiből jött, amike' hallott ráírnék. amikkel lebeszélték minden orosz fejét és mindennek itt pontosan az ebenkezőjét ialálía. — Azt mondták nekünk, itt a pokol van — ismé|elgette bosszankodó fej- csóválással. A „kancsukás rohamok“ A kozák fogoly, Fjedorow Boris, Budenowsból, a Kaukázus romantikus városából, a csendesen hömpölygő Ku- ma mellől bsezélt a Vatutin hadsereg legszakibb szárnyán erőszakolt tömeg- támadásokról. —• A csapatokat heteken át állandóan töltötték, a legkülönbözőbb korosztályokkal, a tizennégyéves f'útól az ötvenöt, de sok esetben hatvanöt éves, éppen csak járni tudó öregekig. Az útbaneső falvakból, városokból összeszedtek mindenkit, legtöbbnek sem ruhát ,sem fegyvert nem adtak, nem is Rülönlogan3«»<g»ig)oK nary válasz:tá»kban StJHIÜESZ iutorcsiíiakáfiait VAY ADAM UTCA 4. A 'Ví, 4« olcnA ÄrWa* Á „Félholdas hadosztálynál“ Amikor a váradi fiák megcáfolják a moszkvai rádiót
