Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)
1944-02-11 / 33. szám
o!dal. MH ^/iSnmnDtK SZABOLCSI HIÚ hxrlAP (Trianon 24.) 1944 február 11. Hajdanában — danában <4 mi • • • Fiatalabb korában a legtöbb magyar ember vadász volt, esetleg kocavadász. Ez, úgy látszik, ázsiai örökség, nomád őreink hagyatéka ami apáról fiúra a vérben megmaradt, hacsak némi sejtekben is. Aztán az már a szerencse, adottság és gyakorlat kérdése, hogy milyen vadász lesz valakiből? Öreg vadász napjaiban is vadász marad-e az ember, az szintén más kérdés? Ferenc ereinek, az utolsó vérbeli nagy uralkodónknak kezéből csak a haiál vette ki a puskát. A magyarok között mindig akadtak s lesznek is jó, nobilis, úri. vadászok, mert bárhogyan forduljon i# a világ kereke, a vadászat kiváltképen urj sport marad. Aki nem védi, szereti a vadat, aki csak ész nélkül puffogatja le, az nem vadász, hanem sintér. Legelső vadászaink között áll ma Kormányzó Urunk is. Hogy miniszterek, magasrangú katonák, diplomaták, tisztviselők és politikusok is vadászok az a íársadalm szokások, a rang velejárója, de nem bizonyítja, hogy vérbeli vadászok is egyben, teszem föl mint Kitténberger Kálmán vagy gyöngyöshalászi Takách Gyula. Vagy a nemrég elhúnyt barátom, a medvespe- ciálista Madersprach Viktor, az 1849- ben Haynau által az aradi főtéren magyarsága miatt megbotoztatott nagyasszony unokája. Ide s tova negyven éve, hogy a Trav.nik melléki Gucsija Gora őser deiben lőttem az első medvémet egy hajtóvadászaton. Igaz, csak éves. bocs volt s vagy harminc évig ágy előnek feküdt a földön, mígnem a kutyáim s a molyok jóvoltából véglegeseh kimúlt pi eparált formájában is. Vadásziam későbben Hercegovinában-s a Balkánon is- a mackókra, de sok kárt nem tettem bennük. Szép a bundája, jó a mancsa, sonkája, fiatalabbjának a szalonnája is s mégis sajnáltam ezt a neme s kihaló cm levő vadat, amelynek napjai meg szamlálvák. Hajtásban többé nem lőttem, mert férfiasabb szemben állni vele. Hogy aztán egyszer miért hagyom véglegesen abba a medve elleni harcomat, azt alább elmondom: Lnet éltem Tuzlán, részben hivatásomból kifolyólag, részben vendégségben. Egykori kedves barátom, a daliás iuzlics Bakir bég, a brassói császár- uuszarok vitéz főhadnagya, sok-ok ezer hold kitűnő tuzlai föld birtokosa, meghívott többedmagunkkal az erdőségeibe medvevadászatra. Valami tizenkettő voltunk meghívotj puskások, Foglár Frigyes a tuzlai kerületi főnök, Zaha- nsc Zjedomir, a zvorniki kamjakám, hevetsbessenyői Vass Géza pénzügyi főbiztos, Dubravics Mehmet bég járási mérnök, báró Papp Géza magyar kép- viselo, Kracsmárik János miniszteri osztályfőnök, Rohonyi Gyula államtik ..ar\ ova£ Albinovszki Román pénz- ugyigazgató, Wagner Germenegild sarajevói lapszerkesztő, Wagner Kálmán tuzlai járási főnök, Csurgay Tibor ar. járási adjunktus (nemrég ment mint meghatalmazott miniszter nyugdíjba) es több vendég, aki nem vadász, csak néző volt s a vadászlakoma résztve- V°'*e’, ^Iarich László főszolgabíró, a kitűnő Leskó Sándor ungvári tanító, rJeberics Vladimir görögkeleti hittanai- (mint cattarói szerb metropolita a"‘ meg) és gróf Pejacsevich Márkó. A i.osszú kocsisor az erdők szélén megáldott s a Puskásoknak kijelölték a helyüket s mindenki mellé oda tettek három bosnyák parasztot ócska mordá- lyokkal. Valószínűleg védelmül, azonban^ én nem nagyon bíztam bennük. jo helyem volt, de amint* megindultunk, annál sűrűbb s járhatatlanabb leit az őserdő s védőim kezdtek elmaradozni. Rájuk szóltam, hogy csak mögöttem, mert különben a bég ő méltósága deresre huzatja őket. így aztán Ismét mögém somfordái iák. Erős és magas ,szépen feltolllazott tiroli vadászkalapot viseltem, amelyet az’ ágak sokszor lerántottak fejemről, mire bosnyák jai-m alaposan beijedtek, rossz ómennek vélvén az ilyesmit. Végre egy kis tisztásra jutottunk s alig lépek ki a sűrűből, talán húsz lépésnyire egy impozáns, hatalmas mackót látok előttünk gyümölcs után keresni. Lépéseink zörejére felfigyelt- s amint észrevett, szépen felállott két hátsó lábára s lassan felém közeledett. Lekapom golyóra töltött Lefauchez 12-esemet s célozni próbálok, de a medve csak jön felém. Ha nem találom halálosan, akkor nem sok jó vár ram. Hátra pillantok, hát a védőim gyönyörűen visszahátráltak efy-egy fa mögé. Ami biztos, az biztos. Nem tudtam: mi;evő legyek? Nem első medvém volt, de ilyen óriási izom és hústömeget még nem látiam. Ennek a két golyóm meg se kottyan. A medve már közvetlenül előttem állt és sunyi, ravasz tekintetével mustrált. Úgy látszik, nem laihatott még. soha embert. Ebben a pillanatban szél kerekedik s fejemen lazán lévő kalapomat lefújja fejemről a medve elé. Már a fegyvere mei is leeresztettem s a végső küzdelemre készültem. Vagy elszaladok, vagy egy lépésről szemébe lövök De mi történt? A lefújt kalapomtól úgy megijedt a mackó, hogy szinte remegni látszott. Négy lábra ereszkedett s hirtelen megfordulva úgy elillant, mint a szél. Magam is tanácstalanul ál lottam. Mi lelte a medvét? Ma már tudom, mert foglalkoztam állatpezichologiával. Azt gondolhatta lányértalpú koma, hogy olyan lénnyel, akinek a feje az ő lábai elé gurul, mégis allva marad, jó lesz nem kikezdem S így az okosabb engedd elve alapján odébb álott és én medve nélkül maradtam. Többé nem is vadásztam rokonaira. László Zoltán. Nyakkendőt szakszerűen javít „B&PP&" Beeskain.26 A íeketepíac tobzódása ellen emeltek szót a vármegyei közigazgatási bizottságban A vármegyei közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén Virányi Sándor ny. alispán kemény szav.akkal ítélte el a feketén árusítókat. Elmondotta, hogy egyes húskimérésekben azt az információt kapta, hogy nincs eladó hús, holott lat.a, bőven van. De az a gyanúja, hogy a meglévő készletet a fekete áron vásárlók vüték el később. Kérte a köz- igazgatási bizottságot a tűrhetetlen állapotok ellen való hathatós állásfoglalásra. Vastagh Zoltán dr. rendőrtanácsos, a nyíregyházi m. kir. államrendőrség vezetője felszólalásában megállapította, hogy Nyíregyházán aránylag még tűrhető a húsellátás. Tapasztalatai alapján mutatóit rá, hogy ahol visszaélés van, olt a vásárló közönség a nagyobb bűnös. A fekete árakat elfogadó árusokat azonnal fel kell jelenteni és a megtorlás am már olyan szigorú, hogy a bűnösnek az iparengedélyét sem hagyják meg. Egy konkrét esetet említett meg, amikor a vásárló a tettenérés ellenére sem volt hajlandó elismerni, hogy töb- oet fizetett a maximális árnál," Hozzászóltak az érdekes vitához többen is, így Adonyi Miklós dr. közellátási .felügyelő is és a felvetett kérdésben a bizottság erélyesebb lépések meg tételét határozta el. Török Dezső apátkanonok azoknak a kisgazdáknak érdekében szólalt fel, akiknek tehenét a közellátásra foglaltak le és az 1200 pengőért vásárolt tehénért 600 pengőt kapnak csupán. __ H ogy a tehéntartó gazdákat hasonló kár ne érje, szükségesnek tartja az általános hozzájárulást hasonló esetekben. A közigazgatási bizoft sá,g elhatározta hogy a gazdak kártérítésé érdekében felír a kormányhoz. Egy leány meglepő „férfiélete“ bontakozott ki az elmúlt tárgyalási napolt a kaposvári kir. törvényszék büntetőta- nacsa előtt. Magay Ferenc dr. törvényszék 'tanácselnök utolsó bűnügyként tárgyalta Kiss Mária 40 ées somogyvá- ri lakos ügyét. A szolga kikiabál a folyosóra s ennek nyomán egy vállas,jól megieime!t gazda lép be a tárgyalóje- i v.mbe, csizmában, vállra dobott prémes ködmönnel. Megjájlli a bírói emelvény előtt és vár Az egyik bíró türelmetlenül szólítja ismét a szolgát, hogy hívja már be egyszer Kiss Máriát. Ekkor olyan dolog történik a tárgyaló teremben, ami példa nélkül áll. A gazda ösz- szevágja bokáját. 9 szerényen, halkáh így szól: — Én vagyok az, kérem! A tárgyalóteremben érthető csodálkozással nallják a bejelentést. Elmosolyodnak. Kiss Mária mokány legény visszamosolyog. A helyzet valóban mo- -solytkeltő. Amikor azonban beszélni Levélpapír. 1 öltő toll. Fényképalbum. íróasztali ó lb a, Emlékkönyv, készletek papír- és í rósz erű zletben kezd, derül ki, hogy valóban — nő a csizmás gazda. Érthető érdeklődéssel fordulnak feléje és kérdésekkel árasztják el. Látszik, hogy a bíróságot is jobban érdekli most — az egyébként kisebb ügynél — Kiss Mária személye. Nem is kell nagyon kérni, Kiss Maria beszélni kezd és szavaiból egy rendkívül érdekes és változatos élet bontakozik k . — Elmondta, hogy 12 éves korában meghaltak szülei. Egyedül maradt. A falu legényei nem hagyták békében, — mondta -—, mert tudták róla, hogy nincsen senkije, ezért folyton molesztálták s így elhatározta, hogy — férfi lesz. Mini leány elhelyezkedni nem tudott, a konyhai munkát nem szerette, a férfi- munkára pedig nem alkalmazták. Vásárolt férfiruhát magának s egyik napról a másikra átalakult. Somogyvárra költözött s felvette csak úgy önkényesen a Szabadi Béla nevet. Senki sem tudta róla, hogy nő. Amint felnőtt, eljárt a legényekkel a kocsmába, velük ivott, velük mulatott, verekedett is, ha éppen arra került a sor. A haját is férfimódra vágatja. Természetesen kiderült egyszer, hegy a férfiruha nőt takar, de ekkor már a legények maguk közé vették, hogy többé nem is láttak benne nőt. Ma 42 éves s ez alatt az idő alatt annyira megszokta, hogy most már nem is tudna szoknyában járni. Mozdulatai, hangja is férfiassá vált. Elbeszélés közben széles mozdulattal kigombolta a kabátját és mellényéből kiemeli a láncra erősített zsebóráját. — Megnézi. Tessék kérem szépen engem letárgyalni — mondja, — mert elmén a vonatom, s akkor délután munkát mu. lasztok. Mi a foglalkozása most, — kérdezi az elnök. Kocsis vagyok kérem az uradalomban — válaszolja olyan természetes hangol, mintha ezen felesleges volna minden csodálkozás. hí »iVrrac.M' NyLegyháza m váro3 adóhivatala adó : 2035, 2036/i 944. Felhivás A művelési ágban beállott állandó jellegű változásoknak az érdekelt földbirtokosok által való bejelentése.Utalással a F. H. ö. 18. §. 4. és 5. pontjaihoz fűzött III. á) cím bekezdésében foglaltakra felhiverr íz érdekelt földbirtokosokat, hogy a művelési ágban beállott állandó jellegű változásokat az e célra ayitott II. »ámu nyilvántartási legyzékbe való felvétel végett jelenjék be a várod adóhivatal 34, számú szobájában. Ny «»egyháza, 1944 február 10. RAJTIK sk. tanácsnok. Harminc éve férfirnhában jár és kocsis estv leánv
