Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1944 (12. évfolyam, 1-48. szám)

1944-02-08 / 30. szám

6. eldai. 91 j^nmrwEu iíflflOLCSI MIS hírlap Fontos akció Indái a gazdái érdekében A mezőgazdasági termelők vasáru- szükségletnek csak megközelítő arány­ban történő kielégítése is íudvaJevően a jelenlegi viszonyok közepette nagy nehézségekbe ütközik. Uj mezőgazda- sági szerszámok, eszközök gyártását gátolják a szűkös anyagellátási körül­mények. A mezőgazdasági termelők helyzeiét közelebbről ismerők azt is tudják, hogy a falusi és a kisvárosi, valamint a tanyai lakosok háztartása kórul f, sok olyan félredobott1 ócska szerszám van, amelynek vasanyagát még hasznosítani lehejne, csak volna szerv, amely ezeket összegyüjtené és 'feldolgozásra, kijavításra alkalmassá tenné. A vaskereskedők központi ér­dekképviselete most azt a gondolatot vetette fel, hogy a mezőgazadsági ter­melők háztartásaiban található, legtöbb­ször félredobolt ócska vasanyagokat ifesze kellene gyűjteni és azokat újra kellene feldolgozni, természetesen első­sorban azok számára, akik az ócska vasanyagokat beszolgáltatják. A hasz­nált anyagokból előállított áruk egyike a kazánlemezből készült patkóvas, amely már a háború kitörése előtt is ismert volt, különösen a dunántúli gaz­dák körében. A használt és tönkrement tengelyből készült szekérráf is több vi­déken már ismeretes. Ha csak ezt a két fontos* mezőgazdasági szerszámcik­ket veszik számításba a kereskedők és j a gazdák, már ezen az alapon el lehet kezdeni az ócska anyagok összegyűjté­sének és felhasználásának akcióját. De van ezenkívül sok más egyéb cikk is, amellyel lehetne foglalkozni a haszno­sítási akció keretében. Vannak jelenleg a kérdés megoldásának bizonyos ársza­bályozási és forgalomkorlátozási aka­dályai, amelyeket azonban a közellátási j miniszter kiadandó rendelete volna hi- ! Vatva elkárítani. Ez meg is fog történ­ni, mihelyt az akcióra vonatkozó szük­séges adatok rendelkezésre állnak. A vaskereskedők és vasiparosok központi érlekképviselete most az adatgyűjtésre vonatkozóan felhívással fordul tagjaihoz. Kéri, sürgősen közöl­jék a központi irodával (V., Akadémia ntca 1), Hogy: 1. milyen használ? vas- anyagot ludnának felhasználni, 2. mi­lyen cikket készíthetnének belőle, 3. a Helybeil iparos imlyen átalakítási árat számítana fel, 4. milyen egységáron Hoznak forgalomba az elkészítet,, újra átdolgozott árukat> 5. a készült cikkek után mennyi bruttó hasznot számítaná­nak fel. A beérkező adatok alapján a vaskereskedők érdekképviselete az ak­ció megindítására javaslatot fog tenni a közellátási minisz;érnék. Hetvenötéves a világhírű budapesti álfáikért DIVATCIKK EB árait., íiagy tÉKuit!iékh«i?. ^Sayer ftgosto 4fra*f!x2stében, Zrínr? Hona «te* í 75 évvel ezelőtt nemes Pest városá­ban néhány lelkes rajongó megalakí­totta az Állatkerti részvénytársulat el­nevezésű alakulatot. Amíg ez az alapítás ilyen simán lebo­nyolódott, természetesen sok akadályt és előítéltet kellett leküzdeni. Azután is sok nehézséggel kellett megbirkóz­niuk a merőben új intézmény megalakí­tóinak, nem utolsó sorban azzal, hogy az állatkertben nem voltak — állatok és ezeket sok éven át ajándékozó kedvű mecénások bőkezűségéből kellett ösz- szegyüjteniök. Bizony, el lehet monda­ni,hgoy emberfeletti munkába került, amíg a mai, világviszonylatban is nagy­szerű budapesti állatkert kiteljesedett. A Társulat nagy munkával rábírta a város tanácsát, hogy az állatkert létesí­téséhez szükséges területet engedje át. Évi egy darab császári arany jelképes terüle bér ellenében 31 holdat és 600 négyszögölet vettek át erre a célra, ott, ahol ma is fennáll az állatkert, az Aréna-út mentén, a Városliget észak- nyugati csücskében. Akkoriban vi­gasztalan homoksivatag volt ez a terü­let, legfeljebb néhány csenevész fa ár­válkodott rajta. A Társulat mégis rö­vid idő alatt hozzáértő munkával meg­építette ott az állatkert legfontosabb berendezéseit; a madarak és a kisebb állatok házait, a baglyok számára való romokat, az oroszlánok ketreceit, a majmok házát, a különféle istállókat, a vidrák medencéjét és még sok más mindent. Állatként ajándékokból. Amikor egy év alatt z új állatkert minden nagyszerű berendezése elké­szül, meg lehetett tartani az aratóün­nepséget és ezzel kapcsolatosan a meg- nyitófc is. 1866. augusztus 9-én folyt le a nevezetes ünnepség, amely nagy fel­vonulással kezdődött. Ezen az Állat­kei ti Részvény társulat egész vezetősé­ge resztvett és a déli harangozáskor ■indult meg „zászló elővitelével“. A megnyitáskor a hivatalos személyisége­ken kívül természetesen a komolyan érdeklődők és a kíváncsiak ezrei is megjelentek. Az új állatkert még nem volt teljes, ami nem is volt csodálatos, hiszen egy esztendő leforgása alatt még nem lehe­tett a világ minden részéből a neveze­tesebb és látványosság szempontjából erős vonzóerőt jelentő állatokat össze­gyűjteni, egyrészt a tetemes költségek, másrész a nehézkes közlekedési lehető­ségek miatt. Mégis összegyűlt sok ér­dekes állat. Ezeket iúlnyomór észben ajándékba kapta a pesti állatként. így Xan us János, a tudós utazó és nép­rajzi író Meikóból küldött sok állatot. Gerenday József egyetemi tanár pedig idehaza gyűjtögette a ritkább hazai ál­latfajtákat. József főherceg, a cigányok nagy pártfogója, szintén az adományo­tok közé tartozott. Batthyány Elemér Pof PediS ikervári uradalmában nevelt indiai tigrisét adta oda. Egy lengyel herceg, Csetvertinszky Borisz, szintén iöbb állattal kedveskedett az állatkert­nek. Erzsébet királyné zsiráfja. Sót, Erzsébet királyasszony is az ^ajándékozók sorába lépatt: amikor Klo- í.ű tohercegaszonnyal megtekintette az iJJatJá^,0Sság0t’ egy remek zsiráfot KuldoU halaja jeléül és azért, hogy az intézményt gazdagítsa. így lassan be- nepesedett a pesti állatként. Madarak emlősállatok, ritka viziálla.tok hüllők egzotikus nagyvadak, ragadozók, sarki állatok, halak és érdekes, ri ka fajták kerültek mind nagyobb tömegben az ál_ latkertbe, úgy, hogy az állatok lakásai megteltek s időnként kibővtésről, vagy újak építéséről kellett gondoskodni. A ővárosi és vidéki közönség hamarosan mgekedvelte az új, eddig nélkülözött nagyszerű látnivalót és így évről-évre rohamosan emelkedett a látogatók i száma. j Később cirkuszoknak adtak enge­délyi, hogy az állatkert területén tele­pedjenek le és bizonyos ideig mulat­tassák a látogatókat. Óriások, törpék, szakállas hölgyek, birkózók, céllövők, légtornászok, léghajósok, szörnyszü­löttek, vadnépek csoportjai szerepeltek abban az időben az állatkertben, sőt még a viláighírű sziámi ikreket is vendégszerepeltették oft élelmes vállal­kozók. Lappok, zuluk és indiánok. Voltak tűzijátékok és néprajzi be- j muta;ók is. Lappok a rénszarvasaikkal, afrikai negerek a tevéikkel, észak­amerikai ndiánok és délafrikai zuluk és más egzóíkus emberek szerepeltek az állatkertben. Bemutatták nemzeti | táncaikat, ünnepségeiket, különböző szokásaikat, harcaikat, hétköznapi éle- iaüket és munkájukat és természetes, hegyezeknek a hol hátborzongató, hol mulatságos furcsaságoknak mindig akadt élvező, bámészkodó közönsége. \ És még sok látványosság színhelye j volt a pesti állatkert, amelynek a hét- I venes években alkalmazott igazgatója Serák Károly szülte ezeket a különös ötleteket. Mint cirkuszigazgató bizo­nyára nagy vagyont szerzett volna az ötletei révén, mert városról-városra vándoló társulattal, a mindenhova újat vivő művészek mindenütt vonzották volna a közönséget, ugyanegy városban azonban nem sokáig lehetett lekötni a közönséget egymáshoz mégis hasonlító mutatványokkal. így aztán lanyhulni kezdett az érdeklődés és a közönség lassan elmaradozott az állatkerlből. ősbudavára .. Már csak a gyerekek tartottak ki az állatkert mellett hűségesen, mert von­zotta őket egy.egy ngylábú kedven­cük, mint Jónás, a víziló és Sziám, a szelíd elefánt. És a kedvesen komisz- ■kodó, szemtelen, de embermódra értel­mes majmok nagy hada. Ekkor még egy kísérlet történt az latkert régif ényének visszaállítására. Egy Farmorek nevű osztrák építész az állatkert északkeleti részében meg­építette a pesti Potemkin-falut: ősbu- davárát (a millénium alkalmából) és a deszkából, habrcsból és nádból emelt renaissance és góf paloták és török me­csetek, Abdi basa konakja, megint ezer és ezer embert vonzottak ki a li­get fái alá. Serák igazgató halála után Lónyay eza lelj az állatkert igazgatója Ló- «yay nem ludott segíteni a mindin­kább romló helyzeten, az állatok sorra pusztullak, mire a kormány — hogy az esetleges botrányt elkerülje — el­rendelte az Állatkerti Társulat felosz­latást. Ezután maga a székesfőváros vette pártfogásába az ügyet. Sokmilliós befektetéssel, nagyvonalú keretek kö­zött Hagtnbeck módszerei szerint __ ( Trianon 24.) 1944 február 8, átrendezte és átépítette az á[látképéit,, amelyet 1912-ben újra megnyitottak és átadtak a forgalomnak. A megújhodott állatkert. Amióta a budapesti állatkert a szé­kesfőváros tulajdona, az érdekes intéz­mény lélj es virágzásnak indult. Beren­dezése és felszerelése a különféle ál­latok elhelyezése a mai kornak minden­ben megfelelő; az elv az, hogy a kü­lönféle állatoknak meg kell adni az életkörülményeiknek és természetes életüknek megfelelő környezetet és la­kást. Vagyis nem a lélektelen, sivár, gyilkos és unalmas ketrec-életet, hanem minden állat egyéniségének megfelelő heiyeí, az oroszlánoknak tágas barlan­got, délszaki tájak szárnyasainak ló- iuszvirágos tavat, a jegesmedvéknek és a fókáknak élesszélű tengeri sziklákat, a vízilónak iszapos folqómedret, a ke­selyüknek és baglyoknak ván, düledező romokat vagy sziklákat, a krokodilu- sokciak bozótos, langyosvízű mcsarakat és így tovább. Az ily^n környezetben a rab állatok felejtik szánalmas helyze­tüket, beleélik magukat a szülőhelyük­höz hasonló környezetbe és nem esnek búskomorságba és nem pusztulnak el hamar. A jubiláló budapesti állatkect ma az elsők között van a hasonló intézmények sorában az egész világon. Állatai közölt rehge.eg a ritka, sőt a csak itt fellel­hető állat is és a tudományos szakkö­rök szerint is hézagpótló tudományos intézmény, amelyet nem egy város mintául tekint. Erre a rangot jelentő elismerésre büszke lehet az állafkeri tulajdonosa és az ország is, amely a tudomány, a kultúra érdekében sze­génysége idején is tudott komoly, nagy áldozatokat hozni. Péchy-Horváth Rezső. n rwinwi 11 ■miim un«» Előre megjóüolhatók e a látványok? Hosszú, évszázados tapasztalatok alapján sikerült megállapítani, hogy pl. a tífusz leggyakrabban szeptemberben éri el tetőfokát, a vörheny októberben, a diftérta pedig novemberben. Termé­szetesen a tudomány nem elégszik meg ezekkel az általános megfigyelésekkel hanem keresi azokat a jelenségeket, me­lyekből esetleges járványok bekövetke­zésére lehet utalni. Németországban be­bizonyosodott, hogy e téren a statiszti­ka is komoly segítséget nyújthat. Ha ugyanis a megbetegedések számának görbéjét egy koordinátarendszerben fog lalva rajzolják fel, amelyről a függőle­ges vonalak az éveket, a vízszintesek pedig a megbetegedések számát jelzik, úgy megállapítható, hogy a járványgör­bék rendkívül Rendszeresen követkéz!-. nek be. A statisztikai görbéből követ­keztetni lehet továbbá egyes járványok ismétlődésére is, amelyen a tífusznál és diftériánál kb. 30 évenként következ­nek be. Nagyobb vörheny járvány ok 8 evenként ismétlődhetnek. Megállapítot- tak továbbá, hogy a gyermekbénulás görbéje is folytonos emlkedésfe mutat, de tetőfokát még nem érte el. Tpa oft*, i oJ to toll. Fetiyképilburn Emlékkönyv. Ír o a s z t a 1 í készletek O n pl pspir‘és iroszertisletben

Next

/
Thumbnails
Contents