Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-11-13 / 257. szám
0*1 Tábori poita » fteadiokozat t in 30 fillér (Trianon 24*) XI. évfvlyam 257 (3158.) szám. Nyiiegyháza, 1943. november 13 f* rsSpsEti$eég é® 3ri*d6iiiv«.iál: B^thlen-u. X. «g»^agt»ga.yálrl ettJcksK&m: 47139= !F*I«£on 10-72 * POLITIKAI HAPILáP » Előfizetés : 1 hóaapra 4’30, negyedévre 12*40 P Ne is álmodjuk a>zt, hogy bárki is meg fog bennünket védeni A miniszterelnök a képviselőház tegnapi ülésén a nemzet honvédelmi feladatairól s a nemzetiségi politikáról beszélt Kállay Miklós miniszterelnök tegnap délután a költségvetési vita végén választ adott az ehangzott felszólalásokra. Beszédében részletesen foglalkozott a magyar nemzetiségi politikával s többek között ezeket mondotta: __ Tárcám vitája meglehetősen a napi po litika nélkül folyt le és ezért háás köszönetét mondok. Talán Nagy László képviselő úx ütött meg leginkább politikai hangot. Tiszteit képviselőtársam fesorakoztatta beszédeimet, szembeállította azok egyes tételeit, ellentmondásokat keresett és látszott kimutatni. Én néhány héttel ezelőtt hozzájárultam, hogy beszédeim gyűjteményeit nyomtatásban kiadják. Ezt abban a tudatban tetiem, hogy alkalmat fog adni arra, hogy a rövid másfél év keserves munkáit és nagyon lelkiismeretesen megfogalmazott megnyilatkozásaimat összhasonlíisák egymással. De első bemutatkozó beszédemben, amikor azt mondtam, hogy hadseregünknek részt kell venni ebben a hadjáratban, — nem írhattam bele azt, hogy én egy fait accomplit vettem át, amint azt nagyon jói méltóztatnak tudni. És tudnia kell a képviselő úrnak, hogy abból a 300 ezer főnyi hadseregünk mit vesztett, falszerelésben pedig majdnem mindenünk ott pusztult el a harciéren.. Nekem, az én magyar lelkiisméretemnek és magyar felelősségérzetemnek következtetéseket kellett levonnom. Én nem mondhatom azt, hogy a 2. magyar hdsereget, mindent, amit azóta odaküldtünk, állítsuk is abba,t a harcba, amelyben, igenis, azt vallom, dől el nagyrészt a magyar sors, mert ebben a mai beszédemben is azt mondom, ne is álmodjuk azt, hogy bárki is meg fog bennünket védeni, Ali egy porszem vagyunk a nagy küzdelemben, de a magunk küldetésében minden erőnkre szükségünk van. (Helyeslés és taps.) Ezt tartalékolom, az. ellentmondás tehát látszólagos. Nekem igazolás az, hogy a másfél évvel ezelőtti beszédemet mostt helyeslik. (Taps a jobboldalon és középen.) — Mgmondom őszintén, a velem szembenálló jobboldali pártoknak itt a parlamentben kormányzati politikámmal szemben tanúsított magatartásával, kritikájával csak úgy foglalkozhatom, hogy ezért, — mint azt már többízben megtettem __ kö szönetemet fejezem ki. Nem tudom azonban mindig ezt tenni annál az agi- tációs munkánál, amely kint a perifériákon folyik. Ezért van az az ellentét, ami közöttünk a szólásszabadság tekintetfé- ben mutatkozik. Amennyire kérem mintái a 6aját pártomat és képviselőtársaimat, hogy az ellentéteket ne keresek» ne pártpolitikát folytassanak, úgy kérnem, kell a velem szembenálló képviselőtársaimat, hogy ezeket a szemponto kát tartsd szem előtt. — A magyar nemzetiségi politikát, úgy emlékszem, «3ső beszédemtől kezdve, tavaly ungvári megnyilatkozásaimban, most pedig Huszion igyekeztem körvonalazni. Ezekben mindenütt leszögeztem a magyar államalkotásnak azt a nagyszerűségét, hogy nemzetiségi ország felett tudott uralmai, impériumot gyakorolni, nemzetiségeket tudott — sohasem kényszerrel, sőt inkább még valami ellenállással — ezzel asszimilálni, A retorzióra vonatkozólag a követke- j ző megjegyzésem van: Az előbb kifejtett j mentalitás nehézézzé teszi a retorziónak korlátlanul való gyakorlását. Hogy én az állampolgáromat üssem azért, mert te ütöd az én magyaromat, az nem sgyezik Én nem tudom, hogy a magyarországi németség ezt a kérdést miért nem állítja be néha olyan elítélően és miért tartja az asszimilációt a nemzetiségi kérdés egy általuk nem szívesen látott problémájának? Én először is nyomát sem látom a mi történelmi múltúnkban az asszimilációnak, mert hiszen e tekintetben meg keli állapítanom, hogy nálunk a németség részéről elsősorban az intelligencia volt az és nem a népi tömegek, mely asszimiálódott. (Helyeslés és taps.) Azok asszimilálódtak tehát, akikkel szemben semmi kényszert nem kellett és nem lehet gyakorolni. Ez az asszimiláció a csodálatos folyamata éppen annak a vonzó mgyar erőnek, amely ezt az államot alkotta és fenntartja. Ez ellen legfeljebb mi küzdhetnénk, mi képviselő urak, azt mondhatnánk, hogy nem engedünk benA nemzetiségekkel való bánásmódban letmészetesen vannak zökkennőínk és nehézségeink. Ennek tulajdonképpen két nagy alapadottsága van. Az egyik az, hogy a nemzetiségi tömbjeink a háború alatt tértek vissza hozzánk és a háború előtti állapotaikat hasonlítják össze azzal, ami most nálunk van. Nem látják, hogy ez így van az egész világon, talán nem is érdekli őket. ők a maguk egyszerű primitiv logikájával azt látják, hogy a Bata-cipő korszaka jobb volt, mint a mai, erről nem tehetünk. Van egy másik alapvető tézis is. Mi nem vesszük eléggé tudomásul, bógy a nemzetiségeket ma nem lehet olyan szemel nézni, mintahogy 25 év előtt néztük, amikor elszakadtak tőElsötétítés 20 órakor össze a magyar szándékkal, de ha más eszköz nincs, meg kell tennünk, (Helyeslés.) Ez olyan eszköz, amely elöl igyekeztem mindég kitérni és mindent megkísérlek ,hogy ne kerüjön rá a sor, de ha erre kényszerítenek, ebhez az általam helytelennek tartott eszközhöz kénytelen vagyok hozzányúlni. Ezt nem nemzetiségi politikai szempontból teszem, hanem azért, hogy ezzel igyekezz m enyhíteni azt a keserves és szörnyű helyzetet, amiben Délerdélyben véreink és testvéreink vannak, hogy sorsukon valahogy segíteni tudjak . neteket behatolni a magyar életbe, nem adjuk nektek a magas állásokat, — (Helyeslés és taps.) Nem hagyjuk, hogy elfoglaljátok a pozíciókat, amelyek nekünk kellenek. Mi magyarok azonban nem így gondolkodunk. Ha itt vagytok és köztünk vagytok, nyitva áll előttetek, ami minden magyar embernek nyitva áll. (Helyeslés és taps.) A széles néprétegekben 'iem látunk magyar asszimilációi. Asszimilálni mi nem akarunk, ha munkatársakat kapunk, azokat a jövőben is szivesen fogjuk fogadni. A szórvány kérd és az itthoni kisebbségi sorsnak az egyik legsúlyosabb tétele. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy nem történt sok ebben a tekintetben. Magyar kötelességem kijelenteni, hogy a kormány mindent megtesz ezen a téren, amit helyesnek és szükségesnek lát. lünk. ők egy másik világban nőttek fel, egy más fejlődésen mentek keresztül, — Azt hiszem, a mi közigazgatási hatóságaink és más szerveink ezt még nem értik meg kellően. Ez a vita egyik forrása, amely miatt ezek a súrlódások előfordulnak. Ha azonban végignézünk, amint én végigvizsgáltam nemzetiségeink panaszfelsorolását, azt kell látnunk, hogy lényegében bagatel dolgokról van szó. De az elégedetlenség itt-ott mégis megvan. A másik oka az agitáció, amely ezeken a vidékeken állandóan-folyik, harmadik ok pedig a részünkről mengyilvánuló türelmetlenség. Ezeken a bajokon segíteni kell. Én Teleki Pál nemzetiségi politikáját vallom a magaménak. Nem tagadom azonban, hogy az események néha belekény8zerítenek abba, bogy erősebb eszközökhöz nyujunk. Ennek előidézői, ennek provokáló! azonban sohasem mi magyarok vagyunk. Újabb 200 páncélos vesztett egy nap alatt a szovjet Berlinből jelentik. A keleti harctéren a szovjet csütörtökön újabb nagyarányú támadást indított. A Szozs torkolata és a Gomel közöttb térségen az előző napokban elszenvedett súlyos veszteségek következtében átmenetileg nagyarányú gyalogos kötelékeket vetefjt harcba; s ezekkel kísérelte^meg a német arcvonal áttörését. A gyalogság támadásait csupán egy szakaszon támogatta a páncélos erő, azonban az itt kilőtt 57 páncélos harckocsi elvesztése következtében a támadás az egész arcvonalon összeomlott. Demidovtól nyugat felé is újabb támadást kíséreltek meg azzal a céllal, hogy Vitebszk irányában áttörjék a német vonalat. A harcban résztvett egy páncélos hadosztály is. A német védelem a páncélosok közül húszat megsemmisített, ezenkívül kilőtt 17 pancélelhárító üteget is, ezzel a ámadás itt is összeomlott. — A német csapatok a gépkocsidtól délre visszavonták állásaikat. A nevelji híd két sarokpillérénél is á- madást kísérelt meg a szovje. Az elkeseredett védelemben szívós közelharcok fejlődtek ki. Az Iszaki szaakszon a németek újabb területnyereségre tettek szert. Ezen a szakaszon csütörtökön 40 páncélost pusztítottak el a németek. Ezzel egy nap alatt isméftj kétszáznál több harckocsi pusztult eL A német nehéz tüzérség igen sikeresen lőtte Leningrádot s egy vilanytelepen telitalálatokat értek eL Légi harcokban 38 szovjet gépet lőttek le. (MTI.) DÉL-OLASZORSZÁGBAN a parti hegyvidéktől az Apenninek nyugati részéig nem csökkenő hevességgel folytak a harcok. Bár az angolok é9 amerikaiak nagy tömegeket vetettek harcba, minden áttörési kísérletük meghiúsult. A német ellentámadások Venacronál terüle ínyre ségre vezetlek. A Monte Rotondonál az angol csapaok támadását megállították a németek. Meghiúsult az angolok támadása Iserniá- tól nyugatra is. A VIII. angol hadsereg erősítéseket kapott. Az erősítéseket kapotf. Az erősítések részben a nagy veszteségek kiegyenlítésére szolgálnak. Az asszimiláció csodálatos folyamata az államalkotó magyar erőnek Teleki Pál nemzetiségi politikáját vallom magaménak
