Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-31 / 296. szám
(Trianon 24.) 1943 december 31. JSfHKVTDÉR Ä Szabolcsi hírLAP 3. oídsu Illan ó évele Irta: Bálint Mihály BiKtOb Néhány óra még és ez az esztendő is belesimul a múltba és a történelembe. Uj naptárt bújtatunk pénztárcánk valamelyik rekeszébe, amelyen rajta vannak az új esztendő várakozással teljes napjai; piros betűkkel az ünnepek és feketével a hétköznapok, mintha a piros ünnepnapok mindig boldog, felszabadult örömöt,a fekete hétköznapok pedig az egyhangúságot, az eseménytelenséget s talán még az örömtelenséget is jelentenék. Kiveszem a tárcámból a gyűrőLtszéiű, megkopott felületű naptá.rt. Egyetlen lap csupán. Az egyik old Ián 1943. első fele van, a másikon a második fele. Őriztem egy éven át a szívem fölött, mint igazoló papírlapot, hogy az Időnek 1943. évében létező valóság volt az életem. Mindennap magammal hordoztam, ellenőrizte szívem dobbanását s most, hogy végére értem a rányomtatott napoknak, meghatódottan búcsúzom :őle. Mert hűséges volt hozzám mindig. Velem volt, amikor az őreim perceit éltem s velem volt, »mikor ,3z elfutó napok a fájdalmak, viaskodasok és szomorúságok keserű lehelletét árasztották felém. El-elbecézgetem ezt a kis papírlapot, mint gyermek a kedves játékot, s úgy búcsúzom tőle, mint jóbaráttól szokás, aki messzi útra indul és sohP-soha nem jön vissza többé. Ami esemény, láz és izgalom volt ebben a háromszázhatvanöt napban, az már mind elmosódott emlék bennünk; csak az a bizonyosság él a lelkűnkben, hogy B végére értünk, szerencsésen, tragikus valóságok nélkül. Érdemes j megállni egy kissé egy ilyen fordulónál, a búcsúzó és beköszöntő évek találkozásánál és számbavenni, mérlegre tenni —: hogyan is állunk ezekkel az illanó évekkel? Mi az, amit szeretnénk magunkkal hordozni, szívünknek legmélyén, mint kedves emléket, örömteli valóságot és mi az, ^znit felejteni szeretnénk, véglegesen és tökéletesen, hogy soha ne térjen vissza tudatunk mélyéről? Az illanó évek során az ember szeret néha letérni a valóság talajáról cs álmodni ak r. Kitárja a karját, vágyódással és az életszépítés tiszta szándékával valami elérhetetlen felé. Szeretne néha szivárványt látni életének Sötét égboltja fölött, valamit vár, ami úgy érkezik, mint valami csoda, hogy igézettel töltse be és imára kényszerítse a lelket. Mert az illanó évek során nem lehet mindig a valóság légkörében élni. Almok is kellenek, vágyódások valami Után, melyek lehet, hogy elérhetetlenek, de erejük van ahhoz, hogy megszépítsék és elviselhetővé tegyék az életet. Van valaki, akinek nincs titkos álma, amit dédelget a szívében? Az egyik ember álma a miniszteri bársonyszék. A másiké hi vatali előléptetés. A harmadiknak a tudás teljessége, a mindenség titkaiba való beleolvadás. A földhözragadt szegény embernek egy picinyke családi ház a dédelgetett álma, gyönyörűség még a gondolata is, hogy éjszakára saját hajlékában tudja pihenésre hajtani a fejét, Évtizedekig harcol érte lankadatlan erővel, legyőzhetetlen kitartással s közelebb viszi hozzá minden kapavágás és minden kidöntött fatönk. És vannak sokan, akik föld után vágyódnak. Néhány hold föld után csupán, hogy legyen mit munkálni hogy legyen, ami kenyeret adjon. Kellenek az álmok s a meles»-2> ami belőle árad s ami átjárja a szívet. Mert ha nem ad az élet, akkor lopni kell egy kis melea»<ígtu Itt szabad és kell is egy kicsit erőszakosnakl enni, lázadni is szabad, követelni is szabad, hogy minél többet adjon a békés percekből, a szelíd örömökből, hogy ne mindig a fájdalom szántson végig az emberarcokon és sohasem hagyjon el senkit a remény. És Néked, ki e sorokat olvasod, milyen reményeid és vágyaid vannak? Mit tervezel holnapra és holnaputánra? Ugy-e szeretnéd, ha álmaid gyönyörű palotáját nem döntené össze a vihar? Ha egy kissé jobban szétnézel a horizonton, láthatod, hogy minden vilá^tájon felhők gomolyognak az országok fölött s egy- egy lecsapó villám — igazi nevén bomba és ágyúgolyó, — évszázadok kultúráját, teremtő akaratát és fejlődését temeti a sírba. Szörnyű vihar pusztít embereket és otthonokat és felteheti a kérdést a lelkiismereted —: van-e gondolatod, cselekedeted és imád aria, hogy ez a pusztító vihar elkerülje hazádnak földjét? Jogod van hozzá, hogy szeresd az álmokat és dédelgess a szívedben valami szép reményt, de nem felejtheted, hogy élned kell a valóságot is s kell, hogy elérkezzen a füledhez a viharnak a hangja, amely int és figyelmeztet, hogy nagy idők gyermeke vagy s hogy minden erőre szükség van ahhoz, hogy ne találtassunk súlytalannak a történelem mérlegén. Néhány óra még és búcsúzunk ettől az esztendőtől is, amelyre nem lehet panaszunk. Jó volt hozzánk, őrizzünk meg belőle a szívünkben mindent, ami szép volt s ami az örömök sugarával hintette tele a lelkünket. Krisztina svéd királynő — filmen láttam ezt, Gréte Garbóé volt a főszerep — a sors szeszélye folytán csak három napot tudott együtt tölteni azzal, akit szeretett. Amikor búcsúznia kellett, a búcsúzás pillanatában végigtekintett az egész szobán, MINDENÜTT LEGYEN Cipőt jól vásárolhat nál Tátrai László Zrínyi Ilona utca 2. sz, (volt Stibf üzlethelyiségben), illa már mindenki Qudja, hogy a iesizietestböeo is legfőbbe Vesssös Étteremben étkezhet. Kilfinő ti olcsó menarendtier BOLDOG ujESJtííft1®0 * 8SBai<r.Jsg»t«g»r.;aB« . m. unniTW'i -.<• amely három nap boldogságának tanúja volt, megsímogatott minden bútordarabot, magához ölelte a szoba közepén emelkedő márványoszlopot s lelkét j egyetlen vágy töltötte be —: elvinni ennek a szobának a képét, a hangulatát, szépséges színeit, hogy kitörölhetetlen emlék maradjon a szívében. Ahhoz, hogy a kedves emlékekhez, az illanó éveknek ehhez a kedves ajándékaihoz ragaszkodjunk, nem kell királynak, vagy királynőnek lenni. Mindenkinek joga van hozzá, hogy megőrizze a lelkében azokat a napokat, amelyek a boldogság kifejezheteflen érzéseit ajándékozzák —, joga van hozzá a miniszternek is és a rakodómunkásnak is. Otthonodat, városodat, hazádat ebben az esztendőben is megkímélte a pusztulás. Számít emellett az, hogy kisebbe- dett a mindennapi kenyered, hogy csak ritka napokon jutottál húshoz ás hogy hetekig jársz szén és fa után, míg any- nyit kapsz, hogy az öledben hazavihe- ted? Ne zúgolódj, mert ahol a fegyvereké a szó: a hadműveleti területeken százezrek váltik hajléktalanná s legszükségesebb holmijaikat, néhány darab kenyeret batyuba, vagy kézitáskába összegyömöszG've kellett menekülniök a pusztulás elől. Ne zúgolódj és a búcsúzó esztendőnek ebben az utolsó óráiban ne szó* gyeid imára kulcsolni a kezed, hogy a hazád körül gomolygó felhőket a feltámadó szél másfelé vigye. És ne fogadd az új esztendőt bizalmatlanul. Hátha ez az év fogja meghozni azt, amit vársz s amit rajtad kívül még milliók várnak —: a békét, amikor majd újra boldogan élni, tervezni és alkotni lehet. Búcsúzunk tehát ettől az esztendőtől is, amellyel újra szegényebb lett az életünk. így porladnak le lassan-lassan az életünkről az évek, mint fákról a falevelek s végül is nem marad meg számunkra semmi, csak a búcsú. A búcsú és még valami —: az utolsó sóhaj. Emberek, kik mindnyájan küzdők vagytok s akikben kivétel nélkül a béke utáni vágy áhítata él, — boldog újesztendőt ! 79-ík éve kíván boldog újévet vevvőioek, ismerőseinek és jóbarátaiaak a HOFFMANN ADOLF fűszer és csemege üzlete Korona épület. Ezúton kívánok kedves vevőimnek, jó barátaimnak (s ismerőseimnek Boldog újévet Kőrőssy Diniéi cukrászmester BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN üzletfeleinek, ismerőseinek és jóbarátainak a Nyírségi Hengermalom és Olajgyár Nagy István mérnSk BOLDOG ÚJÉVÉT KIVAN üzletfeleinek és ismerőseinek Mester Frigyes a Máv. hivafalos száll (tója Nyíregyháza. Kalviníér 2. szám. BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁN üzletfeleinek, ismerőseinek és jóbarátainak Papp László kelmefestő és vegytisztító üzeme Vay Ádám útba 63. szám.
