Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-12-21 / 288. szám
BOltü ■ 3. aid#' (Trianon 24.) 1943 december 21. Pa p: n I.ffe.fK'Z’l | ^ KÖNYV-. PAPÍR . IRÓSZERKF.RESKFDÉSÉRFN BT' ™ "1 . Kálvin tér i4. szám. rasarop: Kaiassuinia üisztíKBi es apuöiuiyi Adományok a sebesült katonák részére A Vörös Kereszt Gyűjtő és Elosztó Állomásán keresztül a hadikórházban szenvedő sebesült katonák részére a következő természetbeni adományok érkeztek: dr. Kelety Gézáné (Sóstóhegy) 88 kg. alma, Ref. Leányinternátus 5 kg. liszt, 2 kg. mák, 1 kg. lekvár, 1 kg. cukor. Nagy Károlyné könyvek, toíyó- iratok, gr. Zichy Rbertné 115 kg. alma, Hulyok András tanyabíró 25 kg. alma. Az adományokért ezen az úton mond köszönetét a Vörös Kereszt elnöksége. á gyermekek idegessége Becs. (TP.): A német népegészségügyi szövetség meghívására dr. Franz Hamburger ismert kutató tudós a gyermekek idegességéről rendkívül érdekes előadást tartott. Hamburger professzor megállapította, hogy a gyermekek idegessége több esetben örökölt, sok esetben azonban a hibás nevelési rendszer következménye. A idegességet a helyes nevelés jótékonyan befolyásolhatja, sőt csaknem teljesen kiküszöbölheti. Az idegesség elég gyakran már a csecsemőkorban jelentkezik. A gyermekek minden zajra felriadnak, nagyon sokat kiabálnak és gyakran arcszínűk is megváltozik. Az a fontos, hogy a nevelő megőrizze nyugalmát. Ha a gyer- meg dühkitörésbe esik. nem kell hozzá beszélni, még csak megnyugtatására sem kell törekedni, hanem látszólag közönyösen be kell várni, amíg a gyermek kitombolja magát. Egyébként a gyermek dühkitörése nem az idegesség jele, hanem heves vérmérsékletének kifejeződése. A gyermeknek minden esetre észre kell vennie, hogy a diihki- törés semmiképe* sem segíti őt ahhoz, hogy kívánságát elérje. Az idegesség a gyermek minden lehetséges szervi zavarában is megmutatkozhatik, így például álomban való felkiáltásban, alva- járásban, hányásban, fejfájásban stb. A nevelő igen gyakori hibája, hogy a gyermeket mindenképen rá akarja bírni, sőt rá akarja kényszeríteni az evésre. A gyermek táplálkozását tökéletes biztonsággal a gyermek étvágya szabályozza. Ha a gyermek keveset eszik, vagy egyálalán semmit, úgy ne kény- szertsük evésre, mert az ilyen kísérlet előbb-utóbb a gyermek idegességére vezet. Az sem helyes, ha a gyermeket túl korán szoktatjuk bizonyos meghatározott cselekvésekre. Amíg például egy gyermek a felnőttet üdvözli, rendszerint 4—5 év telik el. Ezt az időt ne akarjuk a nevelés kényszerítő eszközeivel megrövidíteni, mert így könnyen az a veszéiy támad, hogy a gyermekben az üdvözléssel szemben ellenérzés tárnod és a már esetleg fennforgó ideges jelenségek ezáltal még rosszabbodnak. Az előadó arra a következtetése jutott, hogy a szülőkön fordul meg, vájjon a gyermekek idegesek-e vagy sem. Rendkívül ritka eset az idegességre való örökölt hajlam, azonban még ilyen Egy feltűnően szép és fiatal cigányasszony ült tegnap a nyíregyházi törvényszéken a vádlottak padján. Lakatos Péterné sz. Varga Rozália 25 éves, kisvárdai lakos, aki a szomszédos községeket járta állandóan és jóslásokkal pénzt és ruhaneműeket csalt ki a hiszékeny emberektől. 1 . ■ . \ Egy ilyen „körútja“ alkalmával eljuI tott Gyulaházára is, ahol felkereste Les- ! kovics János gazda házát is és egy po- i hár vizet kért. Amikor megtudta, hogy j a házban a gazda 17 éves leánya egye- | dűl tartózkodik, arra használta fel a ; kedvező alkalmat, hogy felajánlotta ' jóslási „tudományát“. Tenyérből jósolt, j nagy boldogságot helyezett kilátásba a i szép leánynak s amikor látta, hogy Les- kovics Erzsébet hisz neki, „csodatevésről“ is beszélt. Elhitette a fiatal leánynyal, hogy olyan csod:szert csinál, amelyet ha megetetnek a falu legszebb és leggazdagabb legényével, az hótana.p- jáig halálosan szeretni fogja és azonnal elveszi felségül. { í Tojásból, szénporból és porrátört üvegdarabokból készült el a „csodaszer", melyet a vőlegényjelöltnek kelle ft volna elfogyasztania. (Még szerencse, hogy nem fceiült rá sor) Amikor a csodaszer elkészült, a szélKülön világ az, amerre most járunk az ólomszürke decemberi égbolt alatt. Autónk már elhagyta a várost, keletnek tartunk, a haldokló erdő felé, amelynek völgyében évtizedek óta zúgnak, zakatolnak a gépek, éjjel-nappal dübörög a föld és ezer és ezer munkáskéz feszül a hegy falának, ölének és belsejének, hogy felszínre hozza civilizációnk hajtóerejét, Jókai feketegyémántját: a szenet. Az országúttól balra kanyaradunk, hogy megközelítsük az egybeépült két kis bánya községet. — Külön világ ez, esetekben is a célszerű vezetés és a helyes nevelés nagy mértékben járulhat a gyógyuláshoz. hámos cigányasszony azt mondotta a leánynak, hogy csak úgy lehet biztos sikerre számítani, ha két nagy bátyúba összekötik az értékesebb ruha- és fehérneműfélét, meg a finom ennivalókat. Ezt a két bátyút aztán a cigányasszony kivitte a ,,keresztútra“, ahol „áldozatul“ hókusz-pókusz közepette eltüntette, többet vissza sem ment a leányhoz. Este, amikor Leskovics Erzsébet szülei hazaérkeztek, kisleányukat sírva találták. A cigányasszonyt feljelentették a csendőrségen, így került tegnap a nyíregyházi törvényszéken dr. Aradvá- nyi Endre kir. büntető egyesbíró elé. A vádlott nem tagadta, hogy megkárosította Lenkovicsékat, azonb’n azt állította, hogy a lopott értékeket nem adta el, hanem azokat a csapi állomáson ismeretlen tettes ellopta tőle. Dr. Szoboszlay Papp Imre királyi ügyész vádbeszédében példás büntetés kiszabását kérte a cigányasszonyra. A törvényszék jogerősen egyévi börtönre ítélte a vádlottat. Az indokolásban Aradványi Endre dr. k hangsúlyozta, hogy ebben a nehéz történelmi időben mindenkinek verejté- kes. dolgozó, becsületes életet kell élnie, az ilyen kizsákmányoló parazitáktól meg kell szabadítani a magyar társadalmat. amerre járunk, a szén birodalma. Minden érte és miatta történik. A szénért épültek a hatalmas, égnektörő aknaházak, a munkástelepek, drótkötélpályák, villamosvasútak. Hegymagaságú salakhegyek tűnnek fel, szirénák bőgnek, vascsigák csikorognak és szénfelhők húznak el észak felé. A bányász csak ebben a környezetben érzi elemében magát. Itt, ahol már az apja és a nagyapja is munkás volt, mert a bányászmesterség apáról-fiúra száll. Hiába a legnehezebb és életveszélyes munka a bányászat, a fiú boldogtalan lenne ha nem vehtné át apjától a bányászcsákányt és nem folytathatná ősei kenyér- keresetét. Zuhanás a mélybe„ — Szép mesterség ez uram — mondja felcsillanó szemme egy fiatal hányás* akitől a legközelebbi út után érdeklődtünk zsebüknben az engedéllyel, hogy leszállhatunk a bányába és megtekinthetjük a föld alatti üzemet, lenn a mélyben, a lábunk alatt 400 méterre. Az akna hatalmas épületcsoportjai között lázas iramú munka fogadja a* idegent. Vascsillék csapódnak egymáshoz, éles vezényszavak pattannak és rettentő energiák feszülését érezni a levegőben. Egy helyiségbe fantasztikus ruhába öltözünk. Vastag, csuklyaszerű kabátot kapunk, széleskarimájú kalapot és egy Dafy-lámpát. így inluiunk a méhkasként zúgó aknaházban a szállítógépekhez. Beszállunk és a liftszerű kas a következő pillanatban süllyedni kezd, a napfényt pedig vaksötétség váltja fel. Másodpercenként hat méteres sebességgel zuhanunk és a gyomrunk táján enyhe émelygést érzünk. Majd hirtelen zökkenés riaszt meg. Megállunk. A kas ajtaja felcsapódik és egy földalatti alagút lámpái világítanak felénk. — Ez az első szint. Száztizenhat méterre vagyunk a föld alatt — mondja a kísérőnk. Egy munkás beszáll és süly- lyedünk tovább. A harmadik szinten szállunk ki. A látvány lenyűgözően impozáns. Hatalmas földalatti pályaudvaron vagyunk. Sűrített levegővel hajtott mozdonyok hosszú, szénnel rakott csilléket vontatnak. Sínpárak futnak össze. Valahol távol halkan duruzsolnak a láthatatlan gépek. A legnehezebb munka névtelen hőseinél. Amig a sínpár mentén befelé indul- lunk, a fiatal mérnök magyaráz. Útközben betekintünk a szivattyúházba, ahol a motorok nyomják fel a külszínre a bányáknak állandó veszedelmet jelentő talajvizet. Most már óvatosabban haladunk pelőre, mert szűkülni kezd az alagút. A cementboltozatot gerendaácsola- tok váltják fel. aztán eltűnnek a villamoslámpák is és csak a bányászlámpáink kis fénykörében haladunk előre, lassan botorkálva. A levegő sem olyan friss, mint előbb és szaporábban lélegzünk. Jobbról és balról sötét ünegek torka néz felénk, mesziről kapácsolás zaja hallatszik. — Most már szénben járunk. A fékét gyémánt csillog tompán az ácsolatok között. Meleg és hideg áramlatok váltják egymást és lábunk alatt víztócsák fröcs- csennek szét. A másik oldalon sárgaszínű bányavíz csobog halkan és eltűnik egy keresztvágat nyílásán. Elérkeztünk az első munkahelyiségig Ácsolatok meggörnyedő boltozata alatt, Dawy-lámpák fényénél folyik a munka. A réselőkalapács remegve fúródik a vastag szénré;egbe, amely darabokban hullik a bánysázok lába alá. - Nem beszél senki. A munkások minden ideg- szállukkal figyelnekö arcukon a munka veretékében fürlik a fekete szénpor. —. De még tovább megyünk. Egy rézsút felfutó fejtésben már hanyattfekve, kézicsákánnyal dolgozik két bányász. — Felsőtestük meztelen. Karjukon megfeMa már mindenki tudja, hogy a tesiziettfsebúeo is legjobban Vesssös líit erem ben étkezhet. Kitűnő « oIcmó menürendszer Gyermek fát élcolt pazar választékban, könyvek és papíráruk F á b i á n-nál Bohlen utca 5. Börtönbe jutatta a „csodaszer“ a jósoló cigány asszonyt Tojásból, szénporból és porrátörft üvegdarabokból készült el a bűvös szer Karácsonyra! SzéP nöi reiik<llt> pénztárcát bőröndöt vásároljon (TAKARÉKPALOTA) ETEYNÉL Négyszáz méterre a föld alatt a fekete gyémántok birodalmában
