Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)

1943-12-11 / 280. szám

0. «Idab St Mnmmm „ Abolcsi HlKLftP (Trianon 24.) 1943 december 11. wmmmmmmmmmmmmmmám A legUíiünöbb uradalmi tájborok minden mennyiségben kapható Kiss (Hösök szobra mögött) bsrnagykere? kedés#ban BESSENYEI ÍÉR3SZ. Tf=Won.: 26 - 08. II Átéltem Berlin bombázását.. Grassy Jóxscí vezérőrnagy dráasai elbeszélése az angolszászok legutóbbi terrorlásiaadásáréS A német hivatalos jelentések már kö­zölték, hogy november 22-én és 23-án az angolszász repülök súlyos terrortá­madást intéztek a német birodalmi fő­város lakossága ellen. Ennek a táma­dásnak vélttltnül szemtanúja volt vitéz Grossy József vezérőrnagy is, aki a német hadsereg meghívására a magyat vezérkari főnök engedélyével ment Berlinbe és onnan most érkezett visz- sza. A vezérőrnagy izgalmas élményei­ről a következőket mondotta az őt fel­kereső újságíróknak: A „Fehér álom“ félbeszakadt — Hétfőn reggel érkeztem Berlinbe — mondta a vezérőrnagy t— és azonnal kimentem a fővárostól mintegy 30 ki­lométernyire lévő gyalogsági iskolába. Vendéglátóim este gépkocsin bevittek Berlinbe. Az volt a tervünk, hogy moziba megyünk, utána pedig megvacsorázunk. Berlin egyik legnagyobb és legmoder­nebb mozijában, az UFA Palaisban a Fehér álom“ című német filmet akar­tuk megnézni. Fél 8-kor kezdődött az előadás. Alig forgattak le néhány mé­tert, a hang elnémult és látom, hogy a földszint közönsége feláll és a legnagyobb nyugalommal indul kifelé az oldalajtókon. Mintha vége lett volna az előadásnak. A velem lévő német ezredes felvilágosított, hogy légiriadó van, menjünk az óvóhelyre. Ég a mozi épülete — Feltűnt, — folytatja vitéz Grassy vezérőrnagy, — hogy kapkodás, sietés, vagy hangos szó nem volt. Mindenki csöndben volt. Figyeltem, hallok-e valamit a bombázásból, de egyelőre semmi zaj sem ért le hozzánk, az óvóhely levegője fokozatosan rosz- szabbodott s kinyitották a szellőztető ajtót. Az óvóhelyen lévők szinte moz­dulatlanul álltak és scak akkor mozdult meg kissé a tömeg, amikor a nyitott ajtón füst szivárgott be. Ezt megelőzőleg az épületen repesz, vagy gyújtó bomba becsapódását hallot­tuk. Egyszer csak beszól a házparancs­nok: „Ég a mozi épülete, az óvóhelyen lévők menjenek át egy másik pincébe * Ekkor már negyed 9 óra veit — me­sélte tovább az izgalmas éjszaka törté­netét a vezérőrnagy. — A házparancs­nok kinyitott egy ajtót és keskeny földalatti folyosón elindultunk az új óvóhelyre. Nem tudom, mennyit men­tünk, csak később jöttem rá, hogy néhány háztömbbel arrébb kötöt­tünk ki. Az új óvóhelyen a legnagyobb nyu­galommal fogadtak bennünket- De itt sem lehettünk sokáig. Versenyfutás a bombákkal — Mintegy 20 perc múlva a házpa­rancsnok közölte, hogy ki kell menni az utcára új óvóhelyet keresni, mert lángokban áll a ház. A legnagyobb rendben hagytuk el a pincét egy elő­kelő éttermen keresztül. — Senki sem tolakodott, először a nőket engedtük előre, aztán az öregeket, végül mentünk mi ki. Amint az utcára értünk, bizony magam is megrökönyödtem. A korom­sötét éjszakában itt is, ott s óriási fák­lyaként háztömbök égtek. A mozi, ahol előbb voltunk, ekkor már porig égett, de lángokban állt az a ház is, amelynek pincéjéből kijöttünk. — A főváros szívében voltunk. A sö­tét égen még keringtek az angolszász bombázók, az égő házak fülsiketítőén fecsegtek, ropogtak, kísérőm pedig szétnézett, hogy hová lehetne menni. Mintegy 150 méterre volt tőlünk a földalatti vasút egyik állomása, a Bahnhoff-Xoo. Odafutottunk. Közben az ellenséges gépek szorgalmasan do­bálták le bombáikat. Tőlünk száz mé­terre robbant egy, nyakúikba kaptuk hát a lábunkat és futni kezdtünk a föld­alatti felé. Sikerült si idejében odajut­I { \ REZSŐ ÓRÁS ÉS ÉKSZERÉSZ Nyíregyháza, Zrínyi Uona-u. 3 j VAY ÁDÁM UTCA 4 itátOk, sH-d'ok és nztrioassr&jfcurák olcsó árba». nunk. Itt már sokan voltak. Nem sokáig maradhattunk itt sem. j Kívülről mindjobban tódult be a füst, i így hát gyalog elindultunk a föld alatt a sínek ! mentén nyugat felé. Két ki ométert tehettünk meg, amikor i újabb állomásra értünk. Itt sen: lehetett kijutni a szabadba, minden égett s to­vább folytattuk utunkat. Még vagy há­rom kilométert mentünk előre a föld alatt és egyórai gyaloglás után a „Knie“ állomáson jutottunk ki a sza­badba. Ekkor már vége volt légiriadónak.. A hatalmas Bismarck Strassen jártunk. Elindultunk gyalog, hátha kapunk vala­hol autót, mert a mi gépkocsink a mo­zinál . elégett. A szél szembehordta a füstöt, pernyét, de szerencsére hullott a köd is s az némileg felfrissített. Közel egy órát mentünk, amikor újra megszólaltak a szirénák. Néhány elkésett gép kísérelt meg bere­pülést. Ép egy mozi előtt állottunk, an­nak óvóhelyére siettünk. — Most már szerencsénk veit. Kísé­rőm ismerősre talált egy rémet SS- tiszt személyében. Amikor annak el­mondotta kalandos útunkat és azt, hogy magyar tiszt van vele, azonna1 felaján­lotta gépkocsiját, hogy az hazavigyen bennünket. — Ezen az óvóhelyen beszélgettem az emberekkel. Egy német altábornagy jött be utánunk és csak annyit mondott, hogy mindene odaégett. Jöttek azután asszonyok, férfink, kis bőröndöt, ba­tyut hoztak magukkal, ez volt minden, amit meg tudtak menteni. De sirásnak, kétségbeesésnek, hiszté­riának nyomát sem láttam. Igen felemelő az, ahogy Berlin népe és az egész nép viseli a> csapásokat. — Mindenki egyet mond: ,,A Führer visz- szafizeti.“ Másnap ismét. .. — Kedden este ismét újabb támadás érte Berlint. Ekkor már a német gya­logsági iskolában voltam, mi is kaptunk a bombázásból, de itt nem voltak olyan nagy károk. Azt hallottam, hogy ismét a főváros központját támadták az angolszász gé­pek. És amikor vége volt az éjszaká­nak, nappal mindenki úgy folytatta munkáját, mintha mi sem történt volna. — Csütörtökön indultam haza. A ber­lini pályaudvarokról menetrend szerint indultak ki a vonatok. Az én vonatom is rendesen elindult és pár órás késés­sel érkeztünk a magyar határra — Nagyon tanulságos volt a német- országi út, főleg az átélt . hatalrm s bombatámadás. Mert ismét bebizonyo­sodott !— fejezte be elbeszélését vitéz Grassy József vezérőrnagy, -— hogy fegyelemmel, nyugalommal a legnagyobb csapásokat is el lehet há­rítani, vagy legalább is lényegesen eny­híteni lehet azokat. R. S. WSSaHWESC--:SSS*«a«nu> j KÖRYVISEEBTSTÉS Visegrádi Gabriel!» í Paris s*él Hűvös, szellős nyári hajnalon karcsú, fehér vitorlás hajó indul el Tihanyból öt emberrel. Jókedvűek, fiatalok, ra­jongói valamennyien a víznek és a vi- j fóliázásnak. Sok kalandjuk és élményük akad a nagy északi vihartól a holdfé­nyes badacsonyi éjszakáig. Körülöttük váltakozik a Balaton varázsos képe. Jókedv, nevetés, csendes humor, ter­mészetszeretet, tiszta derűs életfelfogás csendül ki e könyvxből. S aki elolvas­sa, nemcsak kedvet kap a vitorlázásra, hanem már konyít is valamelyest hoz­zá. De legalább is barátságot kot a sok kedves, hájósszokással és baboná­val. A könyívet dr. Vájná és Bokor könyvkiadók (Budapest, IV. Váci-űt 28.) adaták ki. könyvkereskedés bÖnyv-4 zenemű, papír , Sóié- és Játék raktára Nyíregyháza, Bhthlen u, 5. sz. Görögkatolikus püspöki palotában. Telefon 21 00. Könyved, Képeskönyv, Mesés tenyv, Ifjúsági irat fi k e> leányok részére Regények, Utazási munkák. Díszmunkák, Az összes könyv- ujdpnságo í Ima könyvek. Pa pipáru különlegességek Legszebb levélpapírok, Arany tollak. Márvány I írószerek. | Játékáról! Társasjátékok, Dom né, Sakk, Merklin­síekrények, Merklin-vonatok, KézügyesitŐ játékok. Mozik, Katonák, Fajátékok, ÁUÍÓk , Lovak, BABÁK, Tankok, Motorkerékpá>ok, Repülők, Kard, Puska, Dob, Tri-ikli stb. sfh.

Next

/
Thumbnails
Contents