Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-11-30 / 271. szám
(Trianon 24.) 1943 november 30. Nyirvidek „ Szabolcsi i-rrRLAF 5. «fieri hmhv Ahogy a humoristalátja Szabad e panaszkodnunk ? Manapság mást se hall az ember, mint panaszt és siránkozástA panasz főleg két irányú': 1. Ma a levegőért is fizetni kell. 2. A fizetés a levegőre sem elég. Felületes ember könnyen hajlik az efféle laza beállítás elfogadására és bólogat, hogyasszongya bizony, bizony. Tüzetes egyéniség azonban nem tér ilyen könnyen belátásra és szeme közé néz a problémának. És azt mondja: észnél tartózkodjunk emberek, ha van rá mód. Mert az, hogy a levegőért is fizetni kell, egyszerűen nem igaz. Ellenben irtózatos és emberi ésszel felmérhetetlen jelentőségű igazság az, hogy ha fizetni kéne érte, a jövedelem nem lenne elegendő a levegőre. De nem ám a mi nyomorult kis fizetésünk, hanem a világ semmiféle mammutjövedelme sem! Mi a nagy helyzet ugyanis? Az, hogyha felnőtt ember naponta 600 liter oxigént használ el. Tudományos megállapítás, ennyire van szüksége a szervezetnek, ezt elő kell teremteni mindennap ,ha törik, ha szakad, ezt nem lehet leépíteni, nem lehet korlátozni, koszt, vasz koszt; napi 600 liter oxigén nélkülözhetetlen a cárnak és a kalaposinasnak egyaránt. Az oxigén pedig drága. Vidéki patikában nem is lehet kapni. Telefonon kérdeztem meg a Magyar Oxygén Értékesítő Szövetkezettől lés azt az értékes választ kaptam, hogy egy köbcentiméter oxigén ára 2 pengő 20 \ fillér, ehhez jön 40 fillér felár és 5 százalék fázisadó, összesen tehát 2 pengő > és 73 fillér. Egy köbcenti. Könnyű ki- : számítani literjét, csak be kell szorozni ezerrel, és máris megvan, hogyasz- szongya 2.730 pengő. Ebből alkalma- í zunk mi naponta 600 adagot per kopol- í tyú, azaz egy ember egy nap alatt r mindössze 1,638.000 pengő áru oxigént g szivarozik el. Nagyobb mellbőségű többet, de a leghitványabb is legalább t másfélmillió pengő árut. Másfélmillió pengő értékig naponta 3 of potying. És még van, aki panaszkodik. Ahelyett, hogy számolna. Ha csak a levegőt kellene fizetni, — n másfélmilliós alapon, tehát a legszűkeb- í ben számolva is — 647.500.000 pengőt tenne ki évente a számla. Havi 50 milliós jövedelem futná. És mivel egyórai ■ létezés oxigénszLikségleíe kb. 60.000 q pengőt emésztene fel, a» havi 10.000 q pengős fizetés például szűkösen, mond- rf hatnám beosztással lenne elegendő tíz- q perces zavartalan lélegzésre. A 11-ik q percben már tátognánk, mint csuka a q ; parton. Percenkint 1000 pengő kellene, s aki tehát havi 500 pengős létminimumot .. | „élvez“ annak arra sem lenne elegen- b dő a fizetése, hogy elsején az öt darab is százast megszámolja. Tessék most összehasonlítani ezt a jt napi másfélmilliós ingycnszolgáltatást :S azzal a pár nyomorult pengővel, amibe £ a megélhetés többi része kerül. Hát ta szabad panaszkodni? Paradicsom ez, ill hölgyeim és uraim, olyan potyázás folyik itt, hogy az elképesztő. Tessék elképzelni, mi lenne, ha egy szép napon valahonnan fentről megkezdenék ennek a fantasztikus arányú fogyasztásnak a kiszámlázását és megkezdenék főleg a bevasalást. Ez lenne ám a pusztító légitámadás! Mert hol van az megírva, hogy az égi közművek az oxigént ingyen és bérmentve kötelesek szállítani? És ha meg van írva f— mert meg van írva — és mi igénybe vesszük, tisztelettel kérdi a véres igazságok mezejére tévedt humorista: miért nem vesszük igénybe és miért nem követeljük a többit is, ami meg van írva? (Kiss József.) Egy oszlásnak induló holttestet találtak a Vécsey utcában A holttest személyazonosságát megállapítani még nem lehetett Tegnapelőtt délben a Vécsey-utca 37 szám alatti ház előtti térségen, kukorica górék között, egy oszlásnak induló férfi holttestet találtak. Értesítették a rendőrkapitányságot, ahonnan rendőri bizottság szállt ki a helyszínre, ahol dr. Kardóss Endre városi,, tisztiorvos megállapította, hogy az ismeretlen férfi 6— 7 napra feküdhet halva. A halál szívbénulás következtében állott be. A rendőri nyomozásnak eddig még nem sikerült a halott személyazonosságát megállapítani. A környékbeli lakók a vízhordó embert vélik felismerni a halottban,aki állítólag Erdélyből származik és ‘ már évek óta a környékbeli házak lakóit látta el ivóvízzel. — A rendőrség a hulláról fényképfelvételt készítet) és megkereste azt az erdélyi várost is, ahonnan állítólag származik a vízhordó ember. ViibeínllasztoU páuoólosreh&m (M. kir. 2. honvéd haditudósító század. Szabó Sándor zászlós.) Éjfél körül lehetett. Vaksötét volt, a karóra számlapját sem láttam, cáipő- sen nyargalt az orosz őszi szél és a mélyvíz néha megcsobban alattunk. A gödör, amelyben álltunk, ott lapult a víz felett, az agyagos parton, csenevész bokrok, meg földhányások között. Egy vörösf^yű Sztalin-gyertya az előbb hullott bele a vízbe, majdnem a híd mellett. A szovjet bombázók erre a hídra pályáztak. Csak nem sikerült nekik. A veszettül puffogó légelhárító- lövegek nem hagyták „§zóhoz jutni“ őket. Most már elhúztak vissza kelet felé; valahol tőlünk villant még egy torkolattűz,:- aztán csend lett. Csak néhány pillanatig ,mert újra megelevenedett az út, ott a fahidon. Emberek bújtak elő a vízparti bokrokból, csikorgókerekű panyefogatok zörögtek, kuszáit, zagyvabeszéd keveredett össze, valahonnan messziről éhes gyermek sírása is hallatszott. A karaván folytatta útját. Oroszország menekült. Nyugatra, mint egy riadt, rongyos és éhes népvándorlás. Még egészen mesziről egy-egy pillanatra reflektor- fény villant: csapatszállító gépkocsioszlopok dübörögtek a sötétben a követ úton, végtelen hosszú sorban. , így ment ez napok óta: éjjel-nappal. A zöm már átlépte a Dnyesznát, néha érkezett még lihegve egy-két gyorsabb menekülő embercsoport, meg az utóvédek. Ma reggelre ideér a vörös páncélos roham. Kelet felől tompa dörejeket hozott a szél és köröskörül, amerre csak láttunk, vörösen lángolt a föld. Egy vakító Molotovkosaiat akasztottak ki megint a bolsik ott egészen elől, ahonnan "a tompa robbanások jöttek. Aztán bombák robbantak és megint légelhárí- tók, a nehéz bobázógépek veszettül Kosztümök ésj kabátok fordításában a legjobb és legolcsóbb a CZIPKA-szalon Szövet raktár! búgtak. Olyan volt ez a sötét éjszaka a tüzekkel, meg a robbanásokkal, mint egy őrült festő keze alól kikerült kép. Nehezen világosodott. Köddel és szemerkélő esővel jött a hajnal. A gödörtől, ahol álltunk, talán száz méterre volt a híd. Már kibújt a ködből, látszottak a cölöpéi, meg a pálya is, magasan nyúlt a víz felett és alatta lassan és piszkosan ballagott a Dnyesz- na. Ezt a fahidat kellett felrobbantani a magyar robbantó különítménynek. Az eligazítás szerint hajnali öt órára az utolsó utóvédosztagok is visszavonulnak, azután „repülhet“ a híd. Most már lehetett valamit látni. — Négy óra volt. Az alföldi utászok —a robbantó különítmény vakmerő utászai — már otthagyták az éjszakai szállásukat, ott dolgoztak a hídon, az előre kidolgozott robbantásterv szerint szerelték fel a hidat. Gyorsan dolgoztak, nyugodtan és higgadtan, hiszen nem az első orosz hidat röpítik most a levegőbe. Felettük még néha-néha megdübör- gött a hídpálya, visszavonuló német gránátosok, harckocsik ,meg páncéltörő lövegek vonultak vissza a nyugati oldalra. A ködtől még nem lehetett messzire látni ,inkább hallani lehetett a hernyó- talpak zörejét. ^ ködös levegőben motorzúgás hallatszott felettünk, a német stukák indultak a ,hajnali csomagokkal“. A folyó mentén pedig tempósan dolgoznak azí utóvérek, páncéltörő lövegeket ástak be, iőállásokat mélyítettek a vizes földben. A bokros és dimbes-dombos partvonulat kitűnő lehetőségeket nyújtott a védelemre, hogy hacsak egy napra is, megállítsák és rajtaüssenek a bolsevista páncélos rohamon. A víz csendesen ballagott, a köd egészen ráült,, belenyaldosott a fekete vízbe, mintha szomjas lenne, azután lassan felemelkedet, elvált a víz színétől s elszakadt a sáros, összetúrt, vizes földtől is. A stukák elérték a célpontokat. Ebben a pillanatban egymásután robbantak a „csomagok“ nem is messze előttünk, talán csak néhány kilométerre, még a föld is remegett és a vizen megriadt karikák jelentek meg. De csak ezt éreztük és semmit sem láttunk, pedig oszlott már Pa köd, érezni lehetett a nap birkózását vele. Egy német páncéltörő ágyú robogott még keresztül a hídon, mögötte egy sáros és füstös gránátos csoporjt. Egy sebesült katonát két társa cipelt. Mögöttük már feltűntek az első oross páncélosok. Úgy szakadtak ki a ködből, mint a húsostestű hernyók. Csámcsogva tiporták a sarat, egymásután meg egymásmelleit jöttek, széles vonalban. Azután megszólaltak a páncéltörők és láttuk, ahogy egy-két gépszörnyeteg megáll, füstöl és otímarad a sárban. De a többiek csak jöttek, másztak, csúsztak előre, egyenesen neki a hídnak. Öt óra felé járt. A robbantó különítmény már végzett a szereléssel, hátrább egy bombatölcsérben hasaltunk, csak egy maradt ott elől a híd lába alatt megbújva. A jelre várt, hogy meggyujtsa a gyujtó- zsinórt. Meggyuj tóttá. Kúszva ért hozzánk, lihegve és sárosán. A zsinór pedig égett, egészen vékonyan láttuk a gyujtózsinór gyenge füstjét is. A köd már egészen felszállt, — a Dnyeszna végig kibújt a szürke tömegből, és elénktárult a túloldal. Ameddig elláttunk, nyüzsögtek az orosz tankok, egészen hátul látni lehetett a gyalogságot is, meg lovas csoportok is feltűntek itt-ott a gépszörnyek között. És a stukák szakadatlanul húztak el felettünk, verték, paskolták a támadókat, a bombák reccsenve csapódtak be, é* egy-egy telitalálat után csak páncélroncs maradt a harkocsi helyén. De a még ép tankok egyre jöttek Már elérték a híd lábát. Azután nekivágtak. A deszkapálya recsegett a durva hernyótalpak alatt, de csúsztak egymásután, mint az éhes oroszlánok, neki a másik partnak, azután, amikor már úgy a közepére értek, iszonyatost recs- csenve felrobbant a híd. Fröcsögött a sok szilánk, deszkadarabok repültek a levegőben, és a behe- móittestű gépszörnyek, mint élettelen hullák úgy hullottak bele a vízbe. Egészen mélyre süppedtek az iszapba, a víx is átcsapott rajtuk. És ebben a pillanatban szólaltak meg megint a páncéltörők, a hídnak szaladt páncélosokat lőtték, kegyetlenül, irgalmatlanul és vadul, — micsoda tűz volt az > aztán a stukák is lecsaptak, az öszetorlódott harckocsikat úgy szórták szét mintha pehelykönnyűek lettek volna. — támadás megszakadt. A magyar robbantó-különítmény vízbe fullasztotta a bolsevista rohamot. Sul?os gázolás Bashalom községben Dunavecsei Ferenc bashalmi lakossal súlyos baleset történt. A vasúti megállónál az érkező motorosvonat elgázolta a szerencsétlen fiatalembert, akit életveszélyes sérüléseivel a nyíregyházi Erzsébet-kórházba szállítottak A motorosvonat a szerencsétlen ember fejét roncsolta össze. A gázolás ügyében megindult s vizsgálat. iát tiykiiiium Zseb fotóalbum Nagy választék, olcsó árak Jóba papirüzletben