Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)
1943-11-27 / 269. szám
(Trianon. 24.) 1943 november 2". BÖLCS! 7. oldal. Magyarok köasöli a Lentbergi pályaudvaron (M. kir. 2. honvéd haditudósító ' század. Koncz Antal karp. honv.) ; A lenyugvó nappal szembe robogj a j vonatunk. A sínek mellett kétoldalt jól- «sűvelt, termékeny , fekete föld, lan- kás dombok hátán apró ligetek, a távolban erdős hegyek koszorúja és a levegőben útjára indult már az ökörnyál. Valami álomszerű hangulat vesz erőt rajtam ezen a későőszi délutánon. Öten vagyunk a zsúfolt vonatban magyarok, öt magyar katona az egyenruhák tengerében ,amely körülvesz bennünket. Háborús földön járunk, de itt a sok egyenruhán kívül semmi jel sem marutat arra, hogy háború van. Még a vonatban utazó civilek arcán sem látni. Az egyik kupéban gesztenyeszőke lengyel leányok énekik sajátos, de a magyarhoz mégis oly sokban hasonlító dalukat- Mintha testvérek lennének. — Valamennyinek madonnaarca van és fogadni mernék, hogy az öt leány közül hármat Máriának hívnak. Mária... — olyan szépen, olyan érdekesen ejtik ki ä lengyelek ezt a szót, hogy az ember ■önkéntelenül utánuk mondja: Mária... és egyszerre jut eszébe egy kis falusi templom, és valaki. Valaki, aki otthonmaradt ... Hirtelen azonban elhallgat a dal, mozgolódás támad és nem messze tőlünk feltűnik a lembergi pályaudvar. Az első pillanatban azt hinnéd , hogy a Nyugatira fut be a vonatod. Mihelyt kilépsz a kocsiból, máris meglepetés ér: a báleli nyelvzavarban egyre több magyar szó üti meg a füledé*. Körülnézel és csodálkozol. Magyar egyenruhát egyelőre még nem látsz, és mégis... Magyarul beszél az a civil ott az oszlop mögött, az a vaskeresztes német tizedes is magyar szavakat kiabál ,sőt a melletted álló román közkatona is magyarul emlegeti az egyik okvetetlenkedő ukrán milicista felmenő rokonait. Hát mi van itt? — kérded magadban, de egy kis, köpcös ember, mintha kitalálná gondolatodat, mindjárt felel is reá: — Bajtárs, magyarok vagyunk mi is. Mi újság Budapesten? És meg se várja, hogy válaszolj, ömlik belőle a szó Elmondja, hogy Te- mesvárott lakott utoljára, Kikindán született, Lúgoson nősült, két gyermeke van, római katolikus vallású, végigharcolta az első viágháborút, felkelő volt Nyugat-Magyarországon, de Trianon atán mégis odaát maradt. Most nyolcán vannak itt magyarok, valamennyien a román uralom alatt álló Dél-Erdély- ből. Az otthoni állapotokat nem bírván, egy szép napon felkerekedtek és holnap egy vonat Barlinbe viszi őket, ott dolgoznak egy hadiüzemben, már több mint egy éve.,. Sok mindent mesél még. Bennem felébred az újságíró, jegyzem szavait és megígérem, hogy megírom. Megírom hogyne írnám meg, egyszer még mindent megírok... Kisebbfajta csoportosulás támad körülöttünk. Akit az egyenruhája román katonának mutat: aradi fiú, a német tizedes Brassóban született. És így tovább. Tíz-tizenöt ember, idegen egyenruhában, sőt idegen népviseletben, de magyarok —■ valamennyien magyarok. Tört magyarsággal egy vasutas kér tőlem cigarettát, míg az öngyújtó lángja lobban, elmondja 6 is, hogy egy tisza_ parti tanyaházban látta meg a napvilágot, valahol Csanytelek és Csongrád között. Fiatal legény volt 14-ben, standbeli magyar katona. Egy év múlva fogságba esett ,fogolytáborban élt valahol Tur- kesztánban, megszökött, ám a Volgánál ismét elfogták, de most már a vörösök. Ezután a sztálingrádi gyárakban dolgozott, majd egy alkalmas pillanatban újból elindult hazafelé ,de ittragadt Lengyelországban. Otthon senki sem várta, itt megnősült, felesége két gyermekkel ajándékozta meg és bár azóta óriási orkán vonult át új hazája egén, még él... és vasutas... Beszél, beszél s a szeméből potyognak a könnyek. — Igen, ő még él, de a családja, a családjáról semmit sem tud. Elsodorta őket avihar és ő bármennyire is szeretne hazamenni a Tiszához, itt tartja valami vak remény, hátha ... hátha viszontlátja még egyszer azokat, akiket szeretett. De múlik az idő. Búcsúzni kell, új vonatra szállunk .megyünk tovább. — Csöndes lengyel éjszakában északnak tartunk. A nyitott ablaknál állok, nézem a csillagos eget, a Göncölt, a sarkcsillagot és bízó, erős hit árasztja el a lelkemet: A fényes csillagokat ideig- óráig. elboríthatják az ólmos esőt, vagy vad hóvihart hozú fekete fellegek, de egyszer kiderül, egyszer mindig világos lesz és egyszer még derült, nyugodt égbolt tekint le a magyar földre is. Hajdanában — danában ... DeiyúrromaníiKa Hajdanában, talán fél évszázada sincsen még, javában virágzott nálunk a betyárromantika. A szegénylegény nem volt gangster ,mert nem meggazdagodási vágy űzte, hanem vagy úgy űzték ki néha csekély, de csak ritkán aljas deliktumokért a társadalomból, vagy pedig egyszerűen a nomád vére hajtotta kalandokra. Ilyen volt a Bogár Gyura az Alföldön, vagy a Savanyu Jóska a Bakony mentén. Ezekben volt még virtus és betyárbecsület, ölni, gyilkolni nem volt gusztusuk szerint, rabolni sem inkább csak amolyan vértelen vámszedés volt a működésük, mint ahogyan példáll vad törzsek Kurdisztánban ma is szedik az átutazóktól, de aztán becsületesen garantálják az illető sértetlenségét. Valamikor a Balkánon nem is lehetett ilyen, egyéni akciókban kivetett adók nélkül utazni. A túlaldunai betyárok papot, nemes urat, falus? szegény embert nem bántották, rendszerint a vásárosokat dézsmálták meg. Az ura- ságokhoz beállítottak igen tisztességtudással némi kommencióért s aztán békében hagyták őket. Egészen kisgyerekkoromban ismertem Milfaitot, Savanyú Jóskát, Csíplek Vendelt, tudom, hogy a nagyatyám balatonmenti szőlőjében dolgozott is szüretkor egyik-másik. Azt is hallottam az öreg Sáner János püspöki pincemestertől, hogy egyikmásik banda évi rendszeres konvenciót húzott a püspöktől, a kegyes képtalan- tól, a devecseri gróftól, vagy a márnái bérlőtől. Ott aztán akár lakatot se tettek a kapura, ajtóra, nem veszett el még egy fia malac sem. Mi volt a kom- mencio? Egy hízott disznó, néhány rúd szalonna, egy-két akó jófajta bor, pár zsák liszt, egy kevés só, paprika. Hogy a duna—tiszaközi, vagy tiszántúli betyárok hogyan éltek és milyenek voltak? — nem tudom. Móricz Zsiga egyik könyvében Rózsa Sándort túlidealizálta, de amint ismerősöktől és Olajos magvakra napraforgómagra, szójababra, kender- és lenmagra termelési szerződést köt a Fut ura R. T. Budapest Felvilágosítással szolgál a IríragyAizi Mezőgazdasági barátaimtól hallottam, ott is akadt ga- ! vallér gndolkozású betyár. Ilyenféle | lehtett a hírhedt Bogár Imre is, akinek | a fejére nagy díj volt kitűzve és mégis j ott ebédelt egyik-másik a kecskeméti j úriember asztalánál. Hogyis volt az I eset? Csak úgy emlékezetből idézek. Csúnya, hideg téli idő volt, még a kutyát sem szívesen verték ki a konyhából. Bogár Imrének erős ellenfele az úri gavallériájáról híres Csernus Gyuri csöndbiztos volt, egy herkulesi termetű bátor katona. Bogár fejére ötezer forint volt kitűzve. Hát úgy történt, hogy egy ilyen hideg téli napon cédulát hozott egy rongyos cigány egy magasrangú kecskeméti papi embernek. A cédulán irdatlan betűkkel rajta állott, hogy nagyon megfáztam, ma ebádre, egy kis meleg falatra és egy pohár borra a plébánián leszek. Irta pediglen Bogár Imre, az Alföld leghíresebb betyára. A szelíd egyházi férfiú, nagy emberismerő a bűnös lelkek világában, elmosolyodott s kiadta az ord- rét az öreg szakácsnénak, hogy töltött káposzta és túróscsusza legyen s ha „Imre“ jön, lássa el a konyhában minden jóval, borral és útravilót is adjon neki az irgalmas Jézus nevében. Ebédhez közeledett az idő, az öreg harangot is meghúzták .amiko’’ habzó tajtékzó, gőzölgő paripákon megérkezik Csernus Gyura csöndbiztos, hat pandúrral. Egyenesen a ház urához állított be! — Főtisztelendő nagyságos uram, ha nem haragszik, bejöttem egy kupica papramorgóra és ha akadna valami ebéd, főleg az embereimnek. Szin+e agyonfagytunk. — Kérem, csöndbiztos uram! Szívesen látom, amim van, megosztom De éppen máma ? — Ugyan, nem mindegy? — Nem bizony. Van már vendégem. — Annyi baj legyen, eggyel több, vagy kevesebb — Ez az. Nem tudnám íelküsmere- temmel összeg'yeztctni, Csernus uram s ő egy asztalnál... $zmi%ímí a Futura Rt főbíz ományosa 50.000 P főnyeremény EFUT ec em b er «MUtwwa iiiivn» or w 3-án állami sorsjáték Sorsjegy árak : egész 4 P, fél 2 P __ Ejnye fikom adta, ki lehet az a na gyúr? — Megmondom: Imre! ; Csernus ráncbaszedte homlokát, elgondolkodott s aztán így válaszolt: [— Ur volt még az ükapám is, f©tisztelendő uram. A vendég- és menedékjogot mindig respektáltam. Ha Imre, persze Bogár Imre, vendége a parókiának, Csernus Gyuri nem bánthatja. Köszönöm a jó papramorgót- Majd egy hét múlva visszajövök, élek a meghívás jogával. Azzal nyergeltetett s ellovagolt pandúrjaival Kalocsa felé. Ilyen úr volt Csernus Gyuri, a csöndbiztos. László Zoltán dr. Időjós-e a béka? Sok helyen még ma is szokás, hogy befőttes üvegben zöldbékát tartanak, hogy megtudják: lesze eső? Valóban jelzi-e a zöldbéka az esőt? — Erről ír cikket Szilády oltán a „Természet“ c. tudományos folyóirat legutóbbi számában. — Tartós szárazság idején — írja cikkében Szilády Zoltán — a béka elbújik, akárcsak a földi giliszta, mert az ilyen nedvesbőrű állat a bőrén át is lélegzik. A béka bőre nagyon érzékeny és ha kiszárad, az állat megfullad. Természetes, hogy ez ellen a békának védekeznie kell, ezért bújik a földbe, nedves helyekre. Tehát szükségképpen meg van az oka annak, hogy szárazságban a béka nem szólal meg. Más kérdés, hogy csakugyan akkor szólal-e meg, amikor eső van küszöbön. A zöldbéka biztosan megérzi a levegő nedvességtartalmának kisebb változásait. Ne feledjük el azonban, hogy a béka élőlény és nem gép. A nedvesség fokozódására többnyire megszólal, de azt sem tilthatjuk meg neki, hogy a száradás érzete is kiváltsa néha zenélő kedvét. — RAJZTÁBLA, rajzszerek «lőíráio*, üzletében Bethlen-ntca 1, szám. a „HAVID 44 gumija vitó Kossuth utca 7. S7Üm. Autó-, kerékpár gumit, hó nyosan javítunk
