Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 247-296. szám)

1943-11-26 / 268. szám

4. oldal. DOLCSI (Trianon 24.) 1943 november 26.) 'Vallomás Kezembe veszem a tollai, mert ne­kem ez a buta, ügyetlen, minden szép­ség nélküli, otromba fekete jószág a jó­barátom. És elnézem fekete, hengeres testét, a benne oflydogáló tinta útját már csak sejtem és elgondolkozom a társam és a magam dolgain. Mert cinkostársak vagyunk. Mi ket­ten szoktunk odalopakodni lélegzetfoj­tott alázattal a fehér ártatlansághoz, a papírhoz. — Mi együttesen töröljük le üde, fiatal hamvát, kuszán szaladunk rajta, néha sebet is ejtünk, de megyünk. Jóbarátok vagyunk mi hárman, a toll .papír és én. Egymáshoz köt ben­nünket valami különös, megmagyaráz­hatatlan. Nélkülök félember vagyok — és a toll is kiszáradt torokkal tátong, a papír megalázásra, legyőzésre váró hű szolgalélekkel vár-vár, ha megcsalom őket. De néha nehéz, hatalmas lázadással fordulunk el egymástól. Ilyenkor fáj a toll engedelmeskedő feketesége és a papír mindig befogadó fehérsége — és megbüntetnek, fellázadnak: a toll dü­hödten nem ad több tintát és jaj! a pa­píron is elfogyott a hely. Néma megvetéssel néznek ilyenkor rám. Tehetetlenül figyelem őket. Fáj a toll megrendíthetetlensége és szétsza­kítom a papíromat- — Aztán leülök csendben, egyedül. Élőmbe új, frissebb papír kerül, s eszembe jut, a papír nem hibás. És ártatlan a toll is. Miért is lennének? — A lelkűk (mert állítom, van lelkűk) ártatlan, tiszta. A baj bennem van. És gondolatam- ban. j— a toll megijedt tőlük, — s ezért nem mert tintát adni, — a papír szégye­nében csukta össze kelyhét. S mire ismét minden rendbe jön, — nincs okotok szégyenkezni hű toajtár- saim, A fehér—fekete és gondolat — csend­ben, harmóniában leng felettünk. Csend ... Csak a toll alázatos neme- gése... kérges sorok — és én tudom, hogy a papír mosolyog ... Kokas Berta. TMfnmwfiin r i HU—BM——MMUm—6 á baromfivészt meg keli előzni H. M. nyíregyházi vállalkozó írja: Olvastam lapjukban, jó volna ,ha mi­nél több oldalról szólanának hozzá a baromfi-betegség ellen való védekezés kérdéséhez. Én a nyár folyamán a ba­romfiaknak rízsszerűre darált tengerit adtam. A vályúba előbb annyi ilyen darát helyeztem el, amennyire az állo­mány etetésére szükség van. Egy lite­res üvegbe félliter denaturált szeszt ön­töttem, félliter vízzel összekevertem s annyit öntöttem a darára, amennyit fel­Ide! termésű 11 seprüsen megbízóim réatére a legiiugfisabb napiárban, minden mennyi égben vásáro’ok. Hívásra Temetőhöz megyek. Laczkomky András Nyíregyháza, Vay Ádám utca 11. Telefon 29—08 szívott magába. Erre ráeresztettem a baromfiakat. Ezenkívül szükséges, hogy ivóvizükbe naponta kétszer: reggel és este egy kevés oltott meszet és egy ke­vés rézgálicot tegyünk. Ezt állandóan adjuk ,akár van baromfivész, akár nincs Ha az én eljárásomat követik a te­nyésztők, nem fogja a baromfit a vész soha. Meggyőződtem róla, ezért aján­lom a megelőzés céljából a fenti etetést. Adimányok a Vörös Eereszt részére 50132 sz .íven. A Leányklub gyűjtése: Erdey István P, 5.— Fancsaly Kálmán 50.— Pál Ferenc 5.— Ipartestület 100.-— Összesen: P 160.— 50219 sz. íven. December 10-ig háromkilós karácsonyi ajándékcsomag küldhető a hadműveleti területre A honvédvezérkar főnöke lehetővé teszi, hogy karácsonyra mindenki örö­möt szerezhessen a hadműveleti terüle­ten lévő hozzátartozójának. Külön aján­dékcsomagok továbbítását a korlátozott szállítási lehetőségek miatt nem vállal­hatják. A honvédvezérkar főnöke meg­engedte, hog ya tábori postai csomagok feladásához szüséges bélyegjegyes tá­bori postai levelezőlap decemberi szel­vényével bárki, két kiló helyett kivéte­lesen három kilogramos tábori posta­csomagot adhasson föl hozzátartozójá­nak. A csomagok élelmiszer és dohány­nemű tartalma nem esik a fennálló kor­látozások alá. Téli óvócikkeket is lehet tenni a cso­magokba, amelyeket ajánlatos legké­sőbb december 10-ig postára adni, hogy azok kellő időben kiérkezhessenek a hadműveleti területre. (MTI.) mm Huszárroham páncélosok ellen (M. kir. 2. honv. haditudósító század. Szabó Sándor zászlós.) Mocsárvidék, október közepe. A háború nyomai szanaszét hevernek az orosz földeken. Rongyosra tépett, füstös betonerdők a dombvonulatokon, lörésükben gaz, bombáktól fölszántott harckocsiárkok cikk-cakkban, fenekü­kön az őszi esők földuzadt vize, szét­robbantott hidak, összezúzott házak, felégetett faluk, repülőgéproncsok, autó vázak s különösen sok-sok harckocsi­hulla. Úgy feküsznek ezek a páncélos szörnyetegek, mint az ősvilági állatok megszenesedett hullái. Az emberek ma már ügyet sem vet­nek ráiuk, hozzátartoznak a szürke min­dennapok képeihez. Amikor ezek a ro­bogó gépcsodák átdübörögtek a szta- linköves orosz falukon láttukra a sza­kállas muzsikok a kalapjukat is levet­ték és összekulcsolták a kezüket, most ráiuk sem néznek. Úgy hevernek ott, mintha már évtizedek óta itt rozsdá­sodnának. A mocsár magához húzza őket, belapultak ió mélyre az iszapba, sokszor derékig elmerültek. — Harckocsi temetők. így nevezik őket. Az ősz mintha utolsókat rúgna. Per­sze, az „orosz vánasszonyok nyara“ — azért valamivel más, mint odahaza a Dunántúlon vagy az erdélyi fenyvesek között. Az erdők közötti földúton csí­pősen húznak végig a keletről beszaba­dult szelk. A huszárjárőr fel sem vet­te a szélfúvást. Fütyültek rá, ahogy a huszár szokott- Köpenyük gallérját fel- gyürték és és fütyörésztek. De a sze­mük fürkészve kémlelte az erdőt. Harmadnapja hajszolták a Nikitin- csoportot. Az orvlövészek a mocsárba szorultak, de a végtelen mocsárútvesz­tőkben, az iszapos talajú őserdőkben szinte reménytelen volt az üldözésük- szinte reménytelen volt az üldözésük. De azért huszár a huszár, hogy csak úgy egykönnyen ne törődjék bele a si­kertelenségbe. — Azért is elkapjuk őket! A nap már délutánba hajlott, a szél hevesebben lett csipősebb, nyugatról felhők sodródtak. Az éjszakát a század­nak erdőbe kellett töltenie. A járőr ta­lált is erre akalmas helyet. Egy domb­háton. Mire a nap lebukott az ég nyu­gati peremén, már készen álltak a tar­ka stárak, a lovak részére külön alkal­mas hely volt, égtek a rögtönzött le­génységi tűzhelyek, sőt sültburgonya kellemes illata áradt szét a nedvessza- gú levegőben. i A jókedvű huszárjárőr pedig tovább ment. Föl kellett derítenie a környéket, ne­hogy a ködös éjszakában az orvlövé­szek rajtaüssenek a századon. Egy síűk csapáson lekanyarodtak az erdőbe. A csapás a földúttal párhuza­mosan haladt. Az út mentén kilőtt pán­célosok hevertek, közöttük több T34-es. Az orosz harckocsi-óriások. Még így holtukban is félelmetesek és lenyügö- zőek. Oldalaikon ott tátongtak a német páncéltörőktől ütött sebhelyek. A huszá­rok továbbhaladtak. Néhány kilométer­rel juthattak tovább, amikor egyszerre tüzet kaptak. Villámgyorsan levágódtak a nyereg­ből. Tüzelő állást íogaltak el és vár­tak. Sehol semmi. Mögöttük a fák sö­tétedő rengetege, előttük alig száz mé­terre az út. És az utón egy tucat ki­lőtt T34-es. Semmi sem mozdult. De nem sokáig tartott a csend. A T34-esek hirtelen megelevenedetek. — Az óriási harckocsikban megbújt orvlövészek el­árulták magukat. A huszár jár őr golyó­szórósa tűz alá vette őket. — Csak egy félóráig tudjuk tartani őket. A hírvivő huszár már ott vágtatott az úton, vissza a századhoz. Az orvlövé­szek érezték, hogy hurokba kerülnek, idejében le akarták küzdeni a kis huszárcsoportot. De a „jókedvű huszár­járőr“ remekül tartott magát. A bolse­visták hiába kísérleteztek, hogy kitör­jenek a harckocsikból. A huszárok jól­irányzott tüzűkkel a harckocsik gyom­rába űzték vissza őket. Közben megérkezett a század. Minta förgeteg, úgy jöttek. Háromnap elkese­redett harci vágya lobogott bennük. Le­szálltak és kúszva közelítették meg a bolsevistákat. Tizenöt harckocsit fogtak közre. Géppuskák és golyószórók füzé­vé füstölték ki a banditákat. De a vas­tag páncélfalról csak úgy koppantak le a lövedékek. Az este meg közeledettt. Sietniök kel­lett. A huszárok rohamtávolságra kö­zelítették meg a harckocsikat. Kézigrá­nátok zápora hullott a harckocsik se­bezhető réseire. Ez már használt. Félóra múlva min­den harckocsi csendes volt. A T34-esek megint ott maradtak egye­dül, véresen, füstösen, némán. Másod­szor is „kivégezték“ őket. Mindenfajta nyomtalvlav ízléses kivitelben késai Orosz Károly nyomdaüzem* NYÍREGYHÁZA, Bercsényi-« !. Fazekas András tanyabíró (Rozs­rét- és Kistelek-bokor) gyűjt. P 55.— A Gyűjtő és Elosztó Állomásra Szesztay Zsolt 8 kg. gyönyörű almát küldött. Hálás köszönettel a: Ci iökség. 50124 sz. íven. Vajas Klára ig. úrnő gyűjtése: I. a) osztály P 1529 I. b) osztály 10.84 II. a) osztály 14.88 II. b) osztály 20— III. osztály 40 — IV. a) osztály 46— IV. b) osztály 15— Összesen: P 162.01 iMMimm—■■mi n| Kacsára vadászott a Bnjiosi gödrökben Özv. Tóth Jánosné belsőkörúti lakos kacsái a közeli téglagödör vizében lubic­koltak. Ezt a kedvező alkalmat egy is­meretlen fiatalember arra használta fej, hogy tengerivel a parthoz csalogat­ta a kacsákat és ellopta. A „kacsavadász“ fiatalembert keresi a rendőrség. 'ifiinn nmin i n rr(rnn'iinTiynim«nnMnr'Timn‘TTMnrirrr Felhívás Felhívom az összes MÁV nyugdija^ sokat, nyugbéreseket, kegydijasokat, se­gélydia j sokat, hogy aki az Igazgatóság Központi Számfejtő Hivatalától az arc­képes igazolvány érvényesítéséhez szük­séges kérvényt megkapta, azonnal ál­lítsa ki és állomásom segédhivatalába naponta 10 órától 12 óráig 1944. évre történő érvényesítés céljából szolgák tassa be, mert akinek folyó évi decem­ber hó 15-ig arcképes igazolványa 1944 évre nem lesz megérvényesítve, az csak 1944 év február 15-ike után adhatja be érvényesítés céljából. Aki az arcképes igazolvány érvénye­sítéshez szükséges kérvény nyomtat­ványt ezideig még nem kapta meg, kérje levelezőlapon vagy levélben a Magyar Királyi Államvasutak Igazga­tósága Központi Számfejtő Hivatalá­tól (Budapest ,Andrássy-ú. 72. szám.) Nyíregyházai 1943 november hó 24. Állomási őnökhelyettes. I Töltő­tollak (világmárkás) nemes fém heggyel, csavarirónok. 4 szinti írónok bő választékban_________ ÓBA papirüzlet Nyíregyháza, Bethlen utca 1.

Next

/
Thumbnails
Contents