Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 145-196. szám)
1943-08-11 / 180. szám
(Trianon 24.) 1943. augusztus 11. 3. oldal Az egyetemes magyarság Erdély iránti kötelességéről beszélt Antal István nemzet- védelmi miniszter a kolozsvári társadalmi egyesületek beszámoló ülésén Antal István nemzetvédelmi miniszter hétfőn délután Kolozsvárra érkezett s nagy beszédet mondott a Kolozsvárme- gyei Társadalmi Egyesületek Együttműködésének beszámoló ülésén. A miniszter a társadalmi egyesületek összefogásának szükségét hangsúlyozta. Erre az összefogásra különösen Erdély földjén van nagy szükség — mondotta a miinszter. ahol sok külön magyar probléma van. Majd utalt arra, hogy a nemzetközi kérdésnek Erdély földjén különös súlya van s nagy körültekintést és megértést igényel a magyar élet minden tényezőjétől. A magyar nemzetiségi politikáról szólva kijelentette, hogy az mindenkor a jogok kölcsönös tiszteletén és az emberiességen nyugodott. Ezt követi a magyar államvezetés Erdélyben is. — Majd így folytatta beszédét: Ä nagyszebeni román balosai ünnepély visszhangja A magyar ügyet semmi, de semmi veszedelem nem érheti, ha józansággal, hidegvérrel, nyugalommal és bátorsággal nézünk szembe az eseményekkel és kemény marokra szorítjuk a magyar fegyvert! Egység és jó vitézi rezolució! Ez ma a magyar élet nagy parancsa az ország minden egyes zugában, de ez különösen itt a Királyhágón túl, ahol a magyarság fokozott figyelemmel kíséri a világeseményeket:, de különösen azokat a hangokat, amelyek a Kárpátokon túlról áthangzanak. — Meg kell őszintén vallani, hogy a közvetlen szomszédból áthangzó megnyilatkozásokban nem sok örömünk telik. mert ezek a megnyilatkozások mindenre alkalmasak, csak arra nem ,hogy a béke, a megnyugvás és a konszolidáció atmoszféráját teremtsék, meg a jövő sorsáért küzdő Európának ebben a sarkában. Hosszú-hosszú idő óla türelemmel, béketűréssel és hangtalanul figyeljük az odaátról jövő sorozatos demonstrációkat. Legutóbb azonban olyan hang is megszólalt odatáróL, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. — Néhány héttel ezelőtt Nagyszebenből egy katonai ünnepélyen igen magas állami és egyházi „funkcióm áiusok jelentlétében indult el ielénk ez a hang, amelyre érdemes ,söt kötelességünk felfigyelni és arra a magyar közvélemény figyelmét felhívni. E beszéd mintaképe volt annak, hogyan lehet a történelmet a maga valójából kicsavarni, a megtörtént dolgokat meg nem történtekként beállítani, a meg nem történteket valóságként felfogni s mindezt a méltatlan politikai játékot — a legkegyesebb etikai és keresztyéni elvek hangúslyozásával — a magyarság jogai ,önérzete és nemzeti becsülete ellen felhasználni. Nem foglalkozom a beszéd azzal a részével, amellyel az a román propagandának évtaizedek óta jólismert egyik alapvető melódiáját: az úgynevezett ^kontinuitási és prioritási elméletet1' újítja azt akarván ország-világ előtt plauzibilissé t.enní, hogy a románok — mindenki, tehát a magyarok előtt is — állandóan itt voltak Erdélyben, s mint ez a mai beszéd mondja: ,,viselték évszázadok terheit, mindig tiszteletben tartva az Igazságosság szent törvényeit és a tisztesség parancsát." (Gúnyos derültség.) — A történelmi, politikai, néprajzi, földrajzi és ryelvészeti tudományok ugyanis műiden kétséget kizáró módon kimutatták, hogy a románok sohasem voltak őslakók Erdély földjén. Erdély ősi földje soha román nem volt Ez az elmélet azonban ott kezd ismét veszedelmessé válni, hol átlépi a romantika és az álmodozás ködét a politika eszközévé válik s megint — mint az előző háború során — a magyarság elleni akcióknak szolgál jogcímül azzal, hogy tulajdonképen mi vettük el a románok jogos tulajdonát amelynek visszaszerzésére nekik megvan a történelmi jogcíműk, sőt az egyenesen nemzeti kötelességük. E pontnál azután ki kell lépni a tartózkodás hűvös magatartásából és világosan megmondani ország és világ felé, Erdély ősi földje soha román föld nem volt, (percekig tartó taps) mi egy talpalatnyi földet sem vettünk el a románoktól (Úgy van!) Magyarország ezeréves területét'— mint ahogy ezt a magyar miniszterelnök mondotta — Trianon megcsonkította, annak egy része visszakerült, a másik része nem. Ezeréves jogszerű birioklás áll tehát szemben a húszéves birtoklással, ez a valóság. S ez a valóság számunkra nem csupán puszta ismeretelméleti érdekesség, de Uránia FilfuszinMaí« Hungária Fftrasoataiita* Aug. 11 én Szerdán Ma utó jára Hurrá itt a tavass Mindvégig kaaagtató és nagyszerű zenével aláfestett film, mely nagyon kellemes szunkozást nyújt Jön Junius 11 én szombaton Jön A legmulatságosabb film Heinz Rfihmannal a főszerepben Eréuycsész Beadások: 4, 6, 8 órakor Aug. 11 én Szerdán Ma utcljá'3 Hitárvaliszik A tiroli Alpokban lejátszódó gyönyörű felvételekben és ís- galmas tartalomban gazdag film Szereplői: Attila Hörbiger Gerda Maurus Jön Danielle Darrieux Jön pompás filmje 1 szerele« ügyvédje Előadások kezdete V»5, V*7, lA9 súlyos és kemény kötelességekkel járó ténylegesség is: életünknek egy kiszakító a tatlian darabja, amelynek megvédel- mezéséért és megőrzéséért a nemzetnek minden fia kész bármikor síkra szállni. (Hosszantartó leiikes taps.) — A továbbiakban még a következő- • két is mondották Nagyszebenben: ,,Azok a törvények, amelyek a román életet kormányozták, az emberiesség és az igazságosság törvényei voltak. Mi nem nyomtunk el soha senkit, nem foglaltunk el olyan földet, ami nem volt a mienk s nem íestünk a sötétség idejében a szomszédunkra, hogy meggörnyedt hátába tőrt döfjünk," (Gúnyos derültség.) — E rendkívül határozott, de egyben igen merész kijelentésnél érdemes egy pillanatra megállni — mondotta Antal miniszter. — Ami a kijelentés első részét illeti, azzal könnyen; végezhetünk: Kolozsvár és Erdély magyarsága előtt — amely átélte a román megszállás két évtizedét — igazán nem szükséges fejtegetni, hogy a román életet kormányzó törvények — legalább is azokban a vonatkozásokban, ahogy a magyarságot érintették — az emberiesség és igazságosság törvényei voltak-e? Egyébként a román életet kormányzó törvények em- beríes és igazságos volta felől a délerdélyi magyarság is most naprói-napra bőséges tapasztalatokat szerez. (Úgy van.) döftünk, míg Románia az ily tőrdöfésektől mindig távol állott és ilyeneket sohasem csinált. — Hát ami bennünket illet, — jelentette ki emelt hangon Antal miniszter — mi Románia és senki hátába soha tőrt nem döftünk: mi a jogtalan trianoni csonkítást, amely bennünket Erdély ősi magyar földjétől megfosztott ,végleges állapotnak soha el nem ismertük és a revízióért — amelyet egyenesen kormányprogrammá tettünk — legális eszközökkel nyílt és egyenes harcot folytattunk, (Nagy taps.) Erdély egyrészének visszatérése nem „tőrdöfés", de a bécsi döntőbíróság ítélete alapján következett be, ornely ítéletet nem mi, hanem a románok kérték s amely döntésnek önszántukból alávetették magukat. Ha ezt az ítéletet tördöíésnek tartják, úgy ezt a tőrt saját maguk döfték a saját maguk testébe, — Különben is ismerünk a történelemből ilyen tőrdöfést. Beszéljünk csak az 1916-os lőrdöfésről, amikor Románia azoknak a hatalmaknak, a Monarchiának és Németországnak, melyekkel szövetségben volt és melyek barátságának, támogatásának felvirágzását és hatalmi állását köszönhette, a háború után megviselt testébe könyörtelenül belevágta a tőrt és a legnagyobb veszély idején hát- batámadta szövetségeseit. (Úgy van!) — A továbbiakban azt mondta volt a nagyszebeni szónok, hogy ,,ezekben a nehéz órákban ktöelesség a jogtalanság és a gyűlöletes elnyomatás helyett a megértést alkalmazni és nem ásni mélyebbre a szakadékot, mikor közös veszély fenyeget bennünket." Nem tudja az ember, csodálkozzék-e?, avagy mosolyogjon ezen a bizonyára pedig egészen komolynak szánt kijelentésen. Ha a nagyszebeni szónok azt hitte, hogy elmondott beszédével a megértés szavát hangsúlyozta és nem ásta mélyebbre a szakadékot, akkor sajnos, olyan súlyos difre- rencia van a román és a nyugateurópai mentalitás között, amit a józan logika módszerével nem lehet áthidalni. (Nagy tetszés és taps.) Románia és senki béták tőrt sóba nem döftünk — Annál inkább érdekes az idézett mondat második passzusa: a leselkedés a sötétség idején a szomszédra, hogy tőrt döfjünk meggörnyedt hátába. Természetes, hogy ezt kifejezetten nem mondták ugyan meg, de mint a jelenlévők is bizonyára megértették, mi is megértettük — mi magyarok vagyunk, akik a sötétség idején Románia meggörnyedt hátába tőrt — Vannak azonban ebben a nevezetes nagyszebeni beszédben olyan megállapítások is, — folytatta szavait Antal miniszter — amelyekkel teljesen egyet tudunk érteni és az utolsó betűig alá tudunk írni. — így a következő: ,A sors és a történet nem engedi meg, hogy a népek életét és jogait üres szavakkal, elnyomásokkal és becstelen tettekkel írják meg, A sors és a történelem megbünteti azokat a méltatlan embereket és népeket, amelyek azokat a földeket bitorolják, amelyek nem az övéké." (Hosszantartó lelkes taps.) —• Ez őszinte önvallomás után — jelentette ki a hallgatóság viharos derültségétől kísérve a miniszter — komolyan kezdünk aggódni a román állam jövőjéért, A másk jelentés, amellyel szóról-szóra egyetértünk ,a nagyszebeni beszéd Tor- dával kapcsolatos passzusa. Elmondotta ugyanis a nagyszebeni szónok, hogy amikor őt hadnaggyá avatták, az ő tiszti évfolyamának jelszava Torda volt. ,,Akkor — hangsúlyozta ennek kapcsán — a mi román tiszti életünk első pillanatában én és bajtársaim megfogadtuk ,hogy avatásunk szimbolikus nevét tiszteletben tartjuk s nem lesz addig nyugtunk s kötelességünket sem teljesítjük addig, amíg 1 orda földje nem kerül kardunk hatalma alá." — Tehát Torda — ez az ősi színmagyar város — mint jeliszó. Azt hiszem — mondotta a hallgatóság tomboló lelkesedésétől kísérve Antal miniszter az itt jelenlévők. Erdély és az egész magyarság nevében jelenthetem ki, hogy ezt a jelszót — Torda — mi is készséggel magunkévá tesszük. A miniszter beszéde végén rámutatott arra, hogy a nagyszebeni beszéd is intő jel lehet a magyarság összefogására s Erdélyért meg kell hoznia az egyetemes magyarságnak a legnagyobb áldozatot is: áldozatot az egységben, az összefogásban, a közös nagy erőfeszítésekben, főként pedig a fokozott nemzeti fegyelemben, (ri|F" — Egy pillanatig sincs kétségem — mondotta befejező szavaiban a miniszter, hogy a magyar nép mindenkor készen áll arra, hogy Erdélyért, ezért a kizárólagos magyar és tiszta ügyért azt az áldozatot meghozza, s aziránt sem, hogy nem hiába fogja meghozni. (Kitörő taps.) Keserű minden fajta kapható Magyar Mezőgazdák Szövetkezete Nyíregyháza, Zrínyi Ilona után 7. Telefon S3 16
