Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 97-144. szám)
1943-06-26 / 142. szám
ti SS S. eldel. Ne bántsd a jegyzőt! Aít Í886. évi XXII. t.lc. a községi bírót «evezi meg, mint 4 falu fejét, die ki veríja ma már kétségbe, hogy az idők múltával ez csak papíron van meg. Az élet a jegyzőt állította íratlan törvény nélkül is a falu élére, aki tudásával, leikészültségével, 4 fadu iránt érzett szeleteiével és a felelősségnek vállaláséval csaknem egyedüli felelős tényezője lett a faluvezelésnek. Nem lehet és nem szakad a községi bíró érdemeit lekicsinyelni akik csaknem mindig a falu szülötteiből kerülnek ki és akik ennélfogva végtelen nagy szeretettel viselteinek vele szemben és együtt éreznek a falu minden ügyes-bajos dolgában a jegyzővel és a néppel, de meg kell állapítani és jólesé érz.éssel, hogy éppen ők elsősorban azok, akik megválasztásuk, után, ha látják a jegyző sok-sok küzdelmét, jó szándékát és becsületes munkáját, ők lesz- •ek. a jegyzőnek legerősebb támogatói és segítőtársai. Ex természetes is, hiszen nap-nap után érintkezve a jegyzővel hamarosan belátják, hogy a jegyzőt is törvények és r&ndeletek kötik, hiszen ö is, núftt a bíró, nap-nap után részese lesz a meg nem érdemeit méltatlan támadásoknak. A falu pennájának, aki hosszú évtizedek óta nemcsak pennájával, hanem egyéb ténykedésénél fogva is nemcsak pennája a községnek, hanem mindenki által elismert vezetője Í9, igen sok jóakarója, jóbarátja, támogatója és megértője akadt minden időben. Elsősorban el lebet ezt mondani azokról a nagytudású és európai felkészültségű feletteseikről, akik tisztégükből kifolyólag állandóéul felügyeletet gyakoroltak a faluvezetőnek működése fölött és akik így közvetlenül látva működésűket és azt, hogy milyen emberfeletti terhek és felelősség van a jegyző vállaira rakva, mindig a legna- *?ob elismeréssel voltak velük szemben és különösen értékelik a mai sokszorosan meghatványozott munkájukat. Pedig ezek a felettesek száz százalékosan magyarok voltak mindig, akik féltékenyen irködtek fajtájuk sorsán és természetesen, ha akadt olyan faluvezető, aki megfeledkezett hivatásbeli kötelességéről, azzal szemben kérlelhetetlenül eljártak. A falu jegyzőjét az idők folyamán axnoban igen sok meg nem érdemelt támadás is érte a sajtón keresztül. Ezek a támadások csodálatos módon nem azok vészéről történtek, akik vele egy faluban éltek, akikkel a jegyző mindig megértő, jó testvén viszonyban volt, akik neki és akiknek ö is támasza volt, a lelkész, a tanító, és a falu többi intelligenciája, akikkel együtt beszélte meg é9 töprengett azon, hogyan lehetne a falu eima- rdottságán, elnymottságán segíteni, azt előbbrevinni, akikkel együtt kötelességének érezte nagyobb felkészültségénél és faji őntudatosságánál fogva a falu erősítését és ha valami sikerrel járt, együtt osztoztak meg a nagy boldogságon. A támadások eddig onnan és azok részéről indultak ki, akik a magyar falvakat .sak messziről ismerték, akiknek a mali" lalu legfeljebb csak korteshadjáraíi területvolt, vagy pedig a falu népe csak annyiben érdekelte, hogy nemzetbom- lasztó sajtójukat minél többen olvassák ett. Ezek, akik szép fővárosunk vakítóan szemfényvesztő és éjszakai kivilágított káraiban éjszakánként pezsgős vacsorák és fizetésért társalkodó, kifestett é9 kipreparált nők társaságában búslakodtak. sohasem gondolkoztak azon, hogy miképpen lehetne segíteni a hivatásáról megfeled-kező jegyző által nyomorba zül- lesztett és kiszipolyozott magyar falvakon. Ezek voltak a Fényes Lászlók, kiknek bűnös és Trianont előidéző nemzet - ronto munkájára csak később döbbent a magyarság, akiket sem vérségi, sem szellemi, sem faji közösség nem fűzött a magyar néphez, de akiknek egy-egy jegyzőtámadó cikke és az ellenük szórt hamis rágalom elégséges volt ahhoz, hogy érte az Est és testvérlapjai nagy pénzeket fizessenek, mert nagy számban küldöttek szét az országban és így közelebb jutottak tervükhöz, az ország fel- bomlasztásához. A legelkeserítőbb azonban ma ott van és abban rejlik, hogy a jegyzőt járatták le és ellene fordították a falut, — mert hiszen nem a jegyző volt az oka a háború elindításának sem a háborúval járó megpróbáltatásoknak, — sem annak, hogy nem fizethetett minden hadsbavonult hozzátartozójának annyi segélyt, amennyit az szeretett volna és amennyivel meg lett volna elégedve, de az sem tőle függött, hogy valaki katona legyen, vagy itthon maradjon, vagy hogy honvédelmi és közellátási célra búzát s egyéb háborús köszükségleti cikkeket biztosítson, bár ezeket mint jó magyar ember, hazafias kötelességének tartotta, még ha népszerűsége is bukott el azon, —• hanem az, hogy a nemzetei döfték szivén. a legmagyarabb magyart, a jegyzőknek is legmagyarabb és legnagyobb barátját gyilkolták meg, előidézve történelmünk leggyászosabb korszakát. A most folyó hábor5ban ránk, jegyzőkre nézve egyik legszomorúbb és legfájóbb jelenség az, hogy az egyik vidéki újságban, a „Kisvárdai Híradó" egyik számában Fényes Lászlóra emlékeztető támadó cikk jelent meg dr. Nyulak Béla aláírással a jegyzői karral szemben. Legfájóbb benne az, hogy falusi vezető egyéniség, keresztény lelkész részéről történt a‘ támadás. Nem kívánom a cikk kitételeit ismételni, lehet hogy ifjú falukutató nem eléggé leszűrt életmegnyilvánulásának fellobanó felhevülése, vagy pedig az ország egyik legjobban fertőzött községének még igen nagy befolyással bíró idegenfajta nemzetbomlasztó hatásának következménye, egyet azonban meg kell állapítani, hogy nem jó munkát végzett. Miért nem talál a cikkíró más témát, hiszen éppen azon a területen, ahol él és működik, eleget találhat. — Miért kell feltűnéskeltés céljából éppen a jegyzőt felhasználni és támadni. Az egész ország jegyzői társadalmi meg ütközéssel és a nemzet jövője iránt érzett mélységes felháborodással utasítja azt vissza! Megütközésünk és felháborodásunk annál nagyobb, mivel a támadónak nem volt bátorsága ahhoz, hogy név. szerint megnevezze a neki nem tetsző jegyzőt. Mi nem kívánjuk védelmünkbe venni a magukról megfeledkezett jegyzőtársainkat — ha akadnának ilyenek —, ez azonban a legritkább eset, de elvárja az egyetmes jegyzői kar éppen anem- j zet érdekében hogy bárki, akinek bár- j melyik jegyzőről olyan dolog jut tudomá- I sára, mely a jegyzői hivatással nem I összeegyeztethető, mielőtt azt a sajtón ) publikálná, — természetesen, ha komolyan meggyőződött és nem pletykák után indul, — azt az illetékes felügyelő hatóságnak hozza tudomására, egész nyugodt lehet, hogy ott minden jogos paEstéit legkellemesebben • almAssy József Hétpettyes Kacsa vendéglőjében és szép kerthelyiségében töltheti. Esténként cigányzene játszik, fővárosi énekesnő és dobosnő közreműködésével, BETHLEN U. 25. Egy iiter hideg vízoe tegyünk 3 evőkanál Franck cikóriakávét o Forraljuk körülbelül 5 percig míg a habja teljesen el nem tó. (Jj) Főzés után álljon a főzet 3 percig hogy tökéletesen leülepedhessék De ne öntsünk hozzá hideg vizet! A főzetet szűrjük le kávéskannába. Egymagába* vagy tejjel keverve k itümő KLISÉ: , . STERBINSZkv naszt orvosolni fognak. Miért kell tehát az egész jegyzői társadalmat bántani? Miért kell olyan babérokra pályázni, hogy most már megírtam? Miért kell a falut izgatni? Miért kell a lelkeket felzaklatni annak, aki éppen az ellenkezőjére van a jó Istentől elhíva? Könnyű dolog egy falut felgyújtani, azt egy gyerek is meg tudja tenni, de irtózatosan nehéz a tüzet eloltani, különösen ma, amikor anélkül is nagyon nehéz a lelkek megnyugtatása. Azt üzenjük éppen azért mi, magyar jegyzők: ,,Magyar testvér, ne bántad a jegyző testvéredet, mert rajta keresztül magadat is éppen úgy bántod I" Ha még kettőnkről lenne szó, és ketten kellene a következményeit elszenvednünk, az nem volna olyan nagy baj, de már egyszer a jegyzőn keresztül tették tönkre az országot, rajta kezdték, utána azonban jöttek a papok és a középosztály tagjai s így tovább a hazának leghűségesebb gyermekei. Polgár 1943 június 20. Dr. Bajna Bálint Szabolcsvármegyei Jegyzöegyesületj Elnök. mmmmWsmtK — Fénykép-albumok emlékkönyvek, zsebtresor (fénykép-album) nagy válasz- Iákban JÓBA-papirlzlotbou.
