Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 97-144. szám)
1943-05-31 / 122. szám
£»ft4ÍGltOM< i lááorí JOlU» Ara i2 (Trianon 23.) Nyíregyháza, 194b. május 31 XI. évfolyam 122 (3023.) *2ám Héttő =®MTk«®Btőség és kifcdőhiv*ta2: Bethlen- u 1 4f ;^ar«*t«butré]D. cadklkazáim: 47.139. TelHton 20-77 fcnwi’rff Ki&fizetés: 1 hónapra 3.20, negyedévre 9.20 F tßa@@B8m»«s$8»«wieaieHM*M®aee*i*™waw9 Budaházy Mihály vezérőrnagy köszöntötte és búcsúztatta a keleti harctérről hazatért és otthonukba készülő nyíregyházi honvédeket : maradjatok hűséges kálónál legfőbb hadúrunknak és hazánknak... Szobor Pál polgármester: A magyar társadalom Ismeri kötelességét és vállvetve síel a háború legnagyobb veszteseinek segítségére — Vitéz Muzsay Ferenc ezredes: Mindnyájan fogadjuk, hogy ha Jegiőbb hadurunk ismét messze szélit bennünket, nem leszünk hűtlenek bajftársaink emlékéhez, akik hűek voltak mindhalálig Szombaton délután a hálás és büszke szeretet lángoló, tiszta érzésével indult el a város a Damjanich-laktanya leié. Májusi délután akácillajtában és aranyló napfényében nemzeti zászlók lengtek a Szent István-út házain és a Rákóczi Ferenc gyalogezred laktanyája a történelmi nap komoly pompáját öltötte fel. Zöld fenyő- é9 tölgyfüzérek magyar címerek ékesítették a zászlós árbocokat, bent az udvaron hatalmas piros-fehér- tóld zászlófal hátteréből a Nagyságos Fejedelemnek, a hősi áldozatok, a nagy magyar gondolatért, az ősi szabadság eszményért vívott harcok vezérének érc- szobra büszkén tekint a festői színekben feltáruló ünnepi képre: a nyíregyházi, egyházi, katonai, polgári társadalom küldötteinek, a hatóságok, intézmények, egyesülete^ hivatalok, iskolák reprezen- talóinak, a leventék, a virágothozó diák- leányok, a lelkes, boldog őrömmel felsorakozó honvédhozzátartozók, a kórházakból a nagy napon idesereglő harctéri sebesültek, ápolónőkt a MOVE Dobó Katica leánytörzs, a leventék csapatjai- ra. Ez a délután a honvédeké, a keleti harctéren haláltmegvető bátorsággal, a túlerővel szemben győztesen harcoló nyíregyházi gyalogezred katonáié, akiket ezen a gyönyörű májusi napon köszöntések a túláradó szivek a keleti front ádáz viharából való hazaérkezésük és a tárt karokkal váró szabolcsi otthonokba hazakészülésük alkalmából... Rákóczi Ferenc zborói hársaira gondolással ültetett szimbolikus fák most bontogatják balzsamos virágaikat, a laktanya udvarát kerítő rezgőnyárfák lombjai mintha anyák, hitvesek, testvérek, szerelmes párok szivének vágyó, örvendő, vagy büszke fájdalommal sirató sóhajtását siuttognák ... A Rákócz-szoborral szemközt fenyő- és tölgyfalombdiszes emelvényen foglalnak helyet az érkező egyházi, katonai, polgári résztvevők. Az előtérben nemzeti színű drapériás, címeres szónoki emelvény áll, kétoldalt tömött sorokban eonul fel az ünnepségre érkezettek szín- pompás sokaságéi. Mnden szem a laktanya-téren kemény lépésekkel felvonuló, acélos tömbként álló csapatokra néz. A szemek ma köny- syeznek és mosolyognak egyszerre, mint ■a népmesében .. . Simogató, boldog szeretettel nézik a „hadvész ülte“ magatartással elénk sorakozó hősöket, a legendás vitézség hírének fényébe vont tiszteket és katonákat... A köszöntő és egyben búcsúztató szép thsepség első fele délután négy órakor az egyházi búcsúztatással kezdődik, — majd felharsan a kürt riadó szava, az őrség fegyverbe lép, megérkezik Budaházy Mihály vezérőrnagy, állomás parancsnok s kezdetét veszi a katonai és polgári hatsóágok köszöntő és búcsúztató beszéde, az ünnepség második fele. Az emelvény díszhelyén Budaházy Mihály vezérőrnagy, állomásparancsnok mellett Szohor Pálné zászlóanya ül. Közelükben kétoldalt az egyházi, katonai és polgári társadalom vezetői helyezkednek el. Itt látjuk Dudás Miklós hajdudorogi püspököt, Bányay Jenő nagyprépost pre- látust, Török Dezső apátkanonok, főesperest, Bartók Jenő dr. református lelkészt, a hivatalból távollevő Turóczy Zoltán ev. püspököt helyettesítő Balczó András másodlelkészt, Faddy Otmár ferences házfőnököt, a tábori lelkészi kart, a vármegye központi tisztikarának képviseletében dr. Kovács Győző főjegyzőt, Szohor Pál polgármestert, vitéz Hun. falvy Artur székkapitányt, dr. Holényi Sándor kir. törvényszéki elnököt, Staub János kir. min. tanácsos, pénzügyigazgatót, Bertalan Kálmán országgyűlési képviselőt, a m. királyi honvédség minden egyes alakulatát reprezentáló tisztikart, az államrendőrség, csendőrség, posta, vasút, tűzoltóság és különböző intézmények, hatóságok, hivatalok, egyesületek, iskolák, leventék, cserkészek, tűzharcosok, rokkantak reprezentánsait, a hozzátartozók küldötteinek díszes hölgyközönségét, a honvédkórházak önkéntes ápolónői karát élükön Budaházy Mihály- néval. Az ünnepség kezdete előtt felemelő szépségű mozzanat az ezredzászló megjelenése. A katonazenekar a Himnuszt játssza s a zászlót díszlépéssel viszik a csapatokhoz. milliók áldozatából virul ki majd a boldogabb magyar jövő Az ejzred dicső zászlajának ünnepélyes fogadása után a róm. kát. tábori lelkész intéz szózatot a honvédekhez. Együtt töltötte a kemény küzdelmekben telt hónapokat a harcoló honvédekkel 9 az együtt töltött idők emléke nem tűnik el nyomtalanul. Kedvesek és a jövőnk szempontjából biztatók ezek az emlékek. Azt mondják el ezek az emlékek, hogy a bajban, nehézségekben mit ér egy ember. Éppen a legnagyobb veszedelmek közepette jellemezte honvé- deinket az, ami biztató a jövőre. A magyar katona, á magyar ember a bajban nem veszítette el lelkét, A mi honvé- deink a legsúlyosabb küzdelmekben voltak a legkeményebbek, igazi hősök, a segíteni akarás, a segíteni készség elekor mutatkozott meg nemzetünk javára a legszebb példákban. Az a nép, az a nemzet, amelynek ilyen acélosan kemények a fiai a bajban, kész újra és újra a legsúlyosabb sorscsapással is szembeszállni. Ezért becsülték honvédeinket a baráti nemzetek fiai s ennek kifejezői az őket ékesítő német vaskeresztek is, A halál volt mim A tóm. kát. tábori lelkész megható búcsúbeszéde után a protestáns tábori lelkész beszél a hazakészölő bajtársakhoz. A magyar népmese kedves vonása, hogy a hősének kedves útravalót adnak benne. Az egyik útravaló, amit most hon- védeinknek adni akar, az a meglátás, hogy a magyar történelem folyamán minden érték között a legnagyobb érték az ▼olt számunkra, hogy élünk-e, vagy a nemzethalál jut-e osztályrészünkül. — Mintha egy tűzhányó oldalára a láva útjába építenének házakat, olyan nemzaÁldozatokat hoztak, de a földön egy áldozat sem volt hiába. Áldozatok kellenek az élethez, az újjászületéshez és áldozatból teremtődött meg minden nagy alkotás. A -nemzet minden nagy fiának élete egy-egy nagy áldozat volt. Mikor most búcsút vesznek a honvédek, ne feledkezzünk meg azokról, akik a legnagyobb áldozatot hozták, akik nem lehetnek most itt, mert életüket adták a hazának. Nagy gyászukban az elesettek szeretteihez fordul. Legyen vigasztalásukra az a tudat, hogy minden bajtárs szivéből megbecsülés, szeretet árad, s ez a magasságba emeli őket. Példamutatásuk jelöli ki számunkra azt az utat, amelyen továbbra is indulnunk kell és amelyre mindannyian indulni is fogunk, mert áldozatokból sarjad ki az új magyar jövendő. Az a nemzet nagy, amelynek fiai tudnak áldozatot hozni a szebb, a jobb jövőért. Ha a haza újra áldozatot vár tőlünk, ott állunk újra a zászló mellett, mert milliók áldozatából kivirul majd a boldogabb magyar jövendő. ig a szomszédunk tünk elhelyezkedése ezen a földön, A halál volt mindig a szomszédunk. Ezért a hazáért mindig vérezni kellett a magyarnak és mindig csak az egyik kezébe foghatott szerszámot, mert a másikkal fegyvert kellett szorítania. Ezt a meglátást vigye magával minden hazatérő honvéd s ha újra tettekre hiv a haza, lépjen újra fegyverbe az őrök magyar sors tudatosságával. A másik útravaló az, amire ma nekünk a legnagyobb szükségünk van: bizalmunk megőrzése, erősítése. Ma csodákat kövei tel az élet tőlünk. Legyen törhetetlen bizalmunk, mert ez csodákat teremt, A náp között a bizalmat, a hitet kell erői sítenünk, mert elenségeinknek legerősebb és leghatásosabb fegyevere az volna ,ha sikerülne a bizalmunkat, hitünket megingatni A mindennapi kenyerünk, erős fegyvereink, katonaságunk mellett elsősorban bizalomra van szükségünk a győzelemhez. Legyen a hazatérő honvéd otthon erős példaadás a mindennapi életben, mert ott újra háborúban lesz, a* éietgondok háborújában. Erős hitet, győzni akarást kell belevinni ebbe a harcba is. Más nemzetek is csak a hivő, I bízni tudó társat vállalják. Éljen a Haza, éljen a Kormányzó, éljen a hadsereg. Az egyházi szónokok búcsúbeszéde után Budaházi Mihály vezérőrnagy, honvéd állomásparancsnok fogadja vitéz Muzsay Ferenc jelentését, ellép a csapatok tisztelgő arcéle előtt, majd a zászlóanyát és a megjelent notabilitásokat üdvözölve, elfoglalja helyét az emelvényen. A zenekar a Nemzeti Hiszekegyet játssza s vezényszavak hangzanak: Imához! — Zászlóval tisztelegj ! ... A közönség állva hallgatja a nemzeti fohászt, a Szűz Máriás zászló meghajol... Most megható mozzanat következik ismét, Vitéz Muzsay Ferenc ezredes és kísérete babérkoszorút visznek a gyalogezred hősi halottainak emlékművéhez. A zenekar a rendíthetetlen hűség fenséges dalát, a Szózatot játssza, vitéz Muzsay Ferenc ezredes elhelyezi a babérkoszorút, tiszteleg a hősök örökké élő és dicső tettekre sugalló erejű emléke előtt, A koszorúzás után Budaházy Mihály vezérőrnagy lép a szónoki emelvényre és köszönti a hazaérkező gyalogezredet, egyszersmint búcsút is vesz az otthonukba kászülő hős magyar honvédektől. Eonek az élethalálharc- nafe nem lesz vége, mig ellenségeinket térdre nem kényszerűjük... Az állomásparancsnok tábornok hitet, erőt, bizakodást sugárzó beszédben, mely átérezteti a történelmi idők, a magyar feladatok nagyszerűségét, « következőket mondotta: Honvédek! Bajtársaim t Hathónapi kemény harc után felsőbb intézkedésre ismét visszatértetek Nyíregyházára és ez alkalomból meleg aze- reteettel üdvözöllek benneteket. Hat hónapon át magyar becsülettel, magyar honvédhoz méltóan küzdöttetek q kegyetlen hidegben és hóviharban «
