Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 48-96. szám)

1943-03-02 / 49. szám

(Trianon 33.) 1943 március 2. «mwnMHHMRnnnH 1 aiá*í (kérkaraván, lőszerrel, téli felszereléssel, élelmiszerrel. A városszéli állásokban ezalatt pus­kákkal, könnyű gépfegyverekkel három •napon át tartotta magát egy kisíétszámú magyar alakulat. Csaknem 60—70 száza­lékban világháborús öreg katonákból ál­lott ez és az öreg katonák hihetetlen lel­kinyugalommal és kitartással dicsősége­sen áltak helyt, teljesítették a rájuk bí­zott feladatot. Úgyszólván váltás nélkül, hiányosan táplálkozva három napon át tudták tar­tani magukat hiányos harci felszereléssel a szakadatlanul megújuló bolsevista ro­hamokkal szemben. És amikor észak fe­lől a várost már félig elfoglalták az oro­szok, az utóvédek hősi önfeláldozással •még mindig kitartottak helyükön. így tették lehetővé, hogy a város környé­kén, annak fedezete alatt átvonuló egyik német és magyar hadosztály rendezetten húzódhatott ki az ellenséges gyűrűmül s foglalhatta el új védővonalát. A hősi harc végeztével még ez az utóvéd is ki tudta vágni magát az utolsó pilanatban a bekerítés veszedelméből Ahogy a humorista látja Napidijat a báli közönségnek Tekintve, hogy az idén csendes far­sangunk van, talán nem okozok nagy kárta rendezőségnek, ha f elve'em a kér­dést: micímen fizettetnek a báli közön­séggel belépődíjat? Három évvel ezelőtt voltam utoljára bálban. Afféle ,,heringbáT‘ volt, zsú­folván minden helyiség és ahogy ott ta­posnak és lökdösnek bennünket, azt mondja egy barátom: ..Micsoda lehetet­len állapot az, hogy itt letiporják az em­bert és még fizet is érte!“ Megdöbbenve figyeltem fel. Ennek az embernek igaza van.H ogy a báli ven­dégekkel belépölíja.t fizettetnek, az mél­tánytalan. Három éve voltam utoljára bálban, de megemlegeíem. Megszámoltam a népe­ket és pontosan "tízezren voltunk. Há- domszáz emberre szabott „összes ter­mekben“, tízezren. Amikor megérkeztem •lehasogatták rólam a nagykabátot. A ru­határosnak, mire hozzájutottam, nagyka­bát helyett egy marék posz^éhulladékot adtam át. Egy marék szövetszerpentin -maradt a kabátból, néhány csipet vate- iinnel és egy darabka nyakbársonnyal. Aztán bementem a gőzbe. Höjj, mi volt ott! Először nem láttam, csak a forró és lila párát. És vérfagyasztó szakszofon- rijjogás borzolta az idegeket. Amikor az­tán szemem megszokta a ködőt láttam, hogy hölgyek és urak dulakodnak a par­ketten. Előbb még azt hittem, birkozó- csapatbajnokság. Pankrációs viadal. Csak -íztná viágosítottak fel, hogy kérem, ezek •láncolnak. — Ha nekik jólesik — gondoltam — csak csniálják. Merthogy verekedésekbe nem szere­tek beleavatkozni. Ám ahogy ott nézelődtem, ismerős hölgyet pillantottam meg. Egy marcona szmokingos fojtogatta. Már nagyon ,, ki volt“ szegény. Részvéttel köszöntöttem. A. hölgy azonban félreértette, azt hitte fel akarom kérni. Megragadott és berán­tott a szörnyű tumultusba. Sose tudtam, hogy annyi haragosom van. Mert ahogy •i küzdőtérre léptünk, elkezdtek rugdos­H—111 I IHlWUWMHMMMMWlWWBt» Hines tit szappan gondja ha hulladék zsiradékét, olaját, j mosogató léről leszűrt zsiradé­két elhozza Sarok Gyula kijelölt szappanfőzőhöz Kótaji ut 38 (nem utca) ahol azt szappanra cserélik át. ni. Nem akarok túlozni, de aki ott volt, az mind rám pályázott. Aki csak tehette, hátbavágott, letaposta a tyúkszemem és belerúgott a bokámba. Nevekkel tud­nék szolgálni, de hagyjuk. Már leülték. Feljelentettem őket testi sértésért. En­gem senki ne rugdosson. Amikor aztán a hölgy, aki belesodort a véres kalandba, látta, hogy súlyos sérüléseim vannak, egy másik alakot ragadott meg. így sza­badultam ki. A zakóm ronggyá izzadt, a nyakkendőm a fülemre csavarodott Éppen jött az éjféli szünet— pihenni tértem az egyik mellékterembe. Az ám, ha be lehetne menni. Annyian álltak az ajtóban, hogy úgy kellett utat törnöm. Fogtam egy formás, zömök kis sörösüve­get, és aki előttem állt, azt a boldogab­bik végével fejbevágtam. Negyven ala­kot kellett leütni, hogy testükön keresz­tül asztalhoz jussak. Csuda bál volt. Minden széken 15—20 ember ült. — Egyet találtam 13 lakossal, na, mondok, ez úgyis szerencsétlen szám, tetejükbe ültem tizennegyediknek. Oly magas hal­mot képeztünk, hogy a fejem búbja meg- kopaszodott. Minden pillanatban a pla- fonmba ütöttem. — Közben alant a ci­gány húzta és egyesek azt a minden ala­pot és józan elképzelést nélkülöző kije­lentést tették, hogy sose halunk meg. Aki maga se hitte, az hozzátette, hogy hejde. Csuda bál volt. Akkoriban mind így sikerült. Leírhatat­lan szenvedésen mentek keresztül akik komolyan vették a meghívót, hogy nb. családjával együtt szívesen látják. Meg­taposták, összerugdosták, egyszóval szí­vesen látták őket és mindezért még sú­lyos pénzeket fizettek. Teljesen érthetetlen. Felfogásom szerint a közönségnek ilyesmiért nembhogy fizetnie kellene, el­lenkezőleg: napidíj, készkiadás3Ínak meg­állapítása és teljes kártérítés jár, (Kiss József) Fi gyeim eztetés ! Az elsötétítést pontosan és tökéleteseik kell végrehajtani Az ellenőrzések során s a rendőri je­lentések alapján meggyőződtem, hogy a magánháztartások, a lakások, az épüle­tek, az üzemek, a vállalatok, a hivatali heyíségek s az intézmények kötelező el­sötétítését sok esetben még most sem hajtják végre a vonatkozó rendeletek­nek megfelelően é3 tökéletesen. Komolyan figyelmeztetek mindenkit hogy elsötétítést pontosan és tökéletesen kell végrehajtani úgy, hogy az elsötétítés ideje alatt, amely jelenleg este 20 óra­kor kezdődik és a hajnali 5 óráig tart, a felsorolt helyiségekből, a lépcsőházak­ból, a kapubejáratokból s az ajtókból és az ablakokból a nyílásokból semmiféle fénynek a szabadba nem szabad kiszű­rődnie. Az elsötétítést nemcsak az utcák s a terek felé, hanem az udvarok, a kertek felé, szóval minden irányban kell végre­hajtani Az elsötétítésnek teljesnek és tökéle­tesnek kell lennie, azért erre a célra olyan kék, vagy ibolyaszína papíros. amelyen keresztül a fétty átszűrődik, nem alkalmas, hanem csak a fekete papiros. vagy olyan más anyag, amelyen a fény nem képes átszűrődni. Az elsötétítésnek idejében való és tö­kéletes végrehajtására mindenki oktassa ki hozátartozóit alkalmazottait, munká­sait s az elsötétítés körül mutatkozó hiá­nyokat azonnal meg kell szüntetni, Aki az elsötétítést elmulasztja, vagy nem tökéletesen hajtja végre, nemcsak saját magát és a közvetlen környezetét • hanem az egész várost, vagy a város- ] részt veszélyezteti légi támadás esetén, : mert a szabadba kiszrődő fény irányt j mutat a támadó légierőnek. Az elsötétítésnek az elmulaszttása vagy annak nem pontos és tökéletes végrehajtása 15 napig terjedhető elzá­rással büntetendő kihágás, légi támadás, vagy annak közvetlen veszélye esetén már vétség, amelynek büntetése 5 évig terjedhető fogház. Nyíregyháza, 1943 február 25. A kapitányság vezetője : Or, Vajda Kálmán m. kir, rendőrfőtanácscs, légoltalmi parancsnok. Én már többé nem Iszom ... kiáltanak. Nem ütik az asztalt. 'Ez a csend, ami körülvesz benőnket itt *. visszatérő akarat kiegyensúlyozottságáról beszél. Csak olykor-olykor szökik meg egy páciensj amikor szeme előtt megje­lenik a kísértő a pohárban. De aztá* legtöbbnyire visszajön., meggondolja ma­gát, mint a visszaeső bűnös, mély bána>- tával kinyitja újra a kaput a gyógyulás felé. Ezenkívül kapnak még előadásokat is a jövőre. Mert nevelik őket. Az égés« kúránál az akarat nevelése és erő ítise* fontos. Újra emberré tenni az embert. És arról is gondoskodnak, hogy fi­gyelmüket elvonják az' alkoholról. Elfog­lalják egész napjukat. Van az intézetben egy üvegház és van kertészük is. lit dol­goznak. itt keltetnek, virágot a gyógyuló alkoholisták. És fát is vágnak olykor. — I lgy lassacskán erősödnek,, a tükör más^ tisztultabb arcot mutat és boldognak is érzik magukat. Ezenkívül más tudományos behatások­kal és különböző terápiákkal kezelik őket. Kezelésük mintegy három hónap. Az első 8 héten az utcára ki sem léphet­nek utána fokozatosan kiengedik őket. I Ez az edzés időszaka. Hetenként egyszer kimenőt kapnak, legtöbbször vasárnap hogy így előkészítsék őket a kinti meg­tartóztató életre. 0 A gyógyuló alkoholbeteg kimegy, látja a korcsmákat, de elfordítja fejét. pNem érdekel!’' — mondja. Akad ugyan fe­ketebárány is, aki nem tér vissza a» ilyen kőrútról. Lehet, hogy az intézet utánamegy, de vájjon megér-e nekik any- nyit egy eltévedt bűnös, mint 99 igaz. j Vagy megvárják, míg jószántából, lehor | gasztott fejjel visszatér? , Élelmiszercsempészekel fogtak el ismét Djfehértón Ujíehértó község az élelmiszer csem­pészek egyik központja lett. Az utóbbi napokban másodszor tartott razziát a csendőrség és mindkét esetben tettenér- tek asszonyokat, akik Budapestre akar­ták felvinni az Ujfehértón összevásároíl közszükségleti cikkeiket. Szegvári Ferencné újfehértói lakosi tettenérték, amikor Szárhegy állomásoe akart felszállni a Budapest felé induló vontra, élelmiszerekkel megrakottan. — A motozásnál találtak nála 8 kg. friss sertéshúst, két nagy disznósajtot, 8 kg, főzőlisztet, Váradi Istvánné kosarában 2 kg. zsir- nakvaló hájat, 9 kg. főzőlisztet 5 kg. füs­tölt kolbászt, 25 kg. burgonyát, egy de- rab hízott, leölt libát és 4 darab kövér kacsát. Váradiné beismerte, hogy az ér­tékes holmikat Budapestre akarta fel­vinni eladás céljából. Azért jött Szár- hegy állomásra, mert azt hitte, hogy itt nem ellenőrzik a csomagokat. Zoltai Menyhértné újfehértói lakost is tettenérték, amikor nagy csomagokkal a vonatba beszállt. Lisztet és burgonyát ta­láltak nálar Kun Verőn is 6 kg. kenyeret és 10 kg lisztet akart Budapestre vinni. Papra Györgyné. csomagjában 10 kg, főző- é9 3 kg. kenyérlisztet találtak. A lefoglalt élelmiszereket elkobozták, a csempészek ellen eljárás indult. Látogatás az alkoholbetegek gyógyintézetében Események zajlanak a világban s ilyenkor igazán elfeledkezik az ember apróbb bajokról, vagy ajróbb örömök­ről. Az italozás különben se egetverő probléma, ma meg éppen mosolyt fakaszt az antialkoholista igyekezet. Mégis idő­szerű, ahogy mindig aktuális minden, ami kártokofcó szenvedéllyé fajul. Ki ne tudna asszonyokról, akik ideg­őrlő gondok közt tengették életüket, mert a férj már kora reggel odavolt, ha az utcán pálinkáért be nem fordult minden butikba, ki ue hallott volna anyákról akik szegénységben és kínban tengették a család életét, mert a férj keresetét elvitte az alkohol. Ki ne látott volna zokogó embereket, remegő keze­ket, reszkető lábakat, emberroncsokat, akikből minden ellenállása kiszívott az ital. Van hazánkban egy kitűnő intézel, amely az alkoholbetegeket sikeresen gyógyítja. A rákospalotai szanatórium. Egy nagy, Ízléses épületben, amelyet há­romholdas park övez, ahol síri csend van és béke. Azokat az alkoholbetegeket kezelik itt, akik nem elmebajosok és akik beteg­ségük tudatában önként keresik a gyó­gyulást. Továbbá a legyengült ellenállású egyének — mint amilyenek az alkohol áldozatai, csakis erre a célra berendezett intézetben történt alkoholelvonás után nyerhetik el gyógyulásukat. Tehát a gyó gyítás alkoholelvonással történik. Aki ide belép az többé nem ' vesz borral gyöngyöző poharat kezébe. Ám ezt nem durván követelik meg tőlük, hanem fí- j noman és tapintatosan. A szó bűvös va­rászával, a meggyőzés fegyvereivel, hogy az illető önként mondja, örömmel hangoztassa: én már többet nem iszom. önkéntesen kívánják a lemondást. — Szabadakaratból, az emberi méltóságot megillető gesztussal mondatják lp a bete­get, hogy büszkesége, öntudata emelőd- jék, akarata pedig edződjék. Nekik hiába írják a plakátok: a magyar bornak nin­csen párja. Poharaikba nem ragyog Ba­dacsony gyönge, a Kéknyelű, a Szürke­barát, a zöldszínű balatoni nektár. Nem lángol előttük soha Szekszárd és Eger gránitszínű tüze. A férfiasság borát, a re­mek somlait sohasem kóstolhatják. Nem, ők büszkén szenvednek, gégéjük kiszá­rad és ilyenkor nyelnek egyet. De nem Horti Lilly és Báknhidy Bea kitűnő fiatal fővárosi énekesnők minden este 7 órától a Gvureskó Étteremben ÉNEKELNEK.

Next

/
Thumbnails
Contents