Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 48-96. szám)
1943-03-02 / 49. szám
(Trianon 33.) 1943 március 2. «mwnMHHMRnnnH 1 aiá*í (kérkaraván, lőszerrel, téli felszereléssel, élelmiszerrel. A városszéli állásokban ezalatt puskákkal, könnyű gépfegyverekkel három •napon át tartotta magát egy kisíétszámú magyar alakulat. Csaknem 60—70 százalékban világháborús öreg katonákból állott ez és az öreg katonák hihetetlen lelkinyugalommal és kitartással dicsőségesen áltak helyt, teljesítették a rájuk bízott feladatot. Úgyszólván váltás nélkül, hiányosan táplálkozva három napon át tudták tartani magukat hiányos harci felszereléssel a szakadatlanul megújuló bolsevista rohamokkal szemben. És amikor észak felől a várost már félig elfoglalták az oroszok, az utóvédek hősi önfeláldozással •még mindig kitartottak helyükön. így tették lehetővé, hogy a város környékén, annak fedezete alatt átvonuló egyik német és magyar hadosztály rendezetten húzódhatott ki az ellenséges gyűrűmül s foglalhatta el új védővonalát. A hősi harc végeztével még ez az utóvéd is ki tudta vágni magát az utolsó pilanatban a bekerítés veszedelméből Ahogy a humorista látja Napidijat a báli közönségnek Tekintve, hogy az idén csendes farsangunk van, talán nem okozok nagy kárta rendezőségnek, ha f elve'em a kérdést: micímen fizettetnek a báli közönséggel belépődíjat? Három évvel ezelőtt voltam utoljára bálban. Afféle ,,heringbáT‘ volt, zsúfolván minden helyiség és ahogy ott taposnak és lökdösnek bennünket, azt mondja egy barátom: ..Micsoda lehetetlen állapot az, hogy itt letiporják az embert és még fizet is érte!“ Megdöbbenve figyeltem fel. Ennek az embernek igaza van.H ogy a báli vendégekkel belépölíja.t fizettetnek, az méltánytalan. Három éve voltam utoljára bálban, de megemlegeíem. Megszámoltam a népeket és pontosan "tízezren voltunk. Há- domszáz emberre szabott „összes termekben“, tízezren. Amikor megérkeztem •lehasogatták rólam a nagykabátot. A ruhatárosnak, mire hozzájutottam, nagykabát helyett egy marék posz^éhulladékot adtam át. Egy marék szövetszerpentin -maradt a kabátból, néhány csipet vate- iinnel és egy darabka nyakbársonnyal. Aztán bementem a gőzbe. Höjj, mi volt ott! Először nem láttam, csak a forró és lila párát. És vérfagyasztó szakszofon- rijjogás borzolta az idegeket. Amikor aztán szemem megszokta a ködőt láttam, hogy hölgyek és urak dulakodnak a parketten. Előbb még azt hittem, birkozó- csapatbajnokság. Pankrációs viadal. Csak -íztná viágosítottak fel, hogy kérem, ezek •láncolnak. — Ha nekik jólesik — gondoltam — csak csniálják. Merthogy verekedésekbe nem szeretek beleavatkozni. Ám ahogy ott nézelődtem, ismerős hölgyet pillantottam meg. Egy marcona szmokingos fojtogatta. Már nagyon ,, ki volt“ szegény. Részvéttel köszöntöttem. A. hölgy azonban félreértette, azt hitte fel akarom kérni. Megragadott és berántott a szörnyű tumultusba. Sose tudtam, hogy annyi haragosom van. Mert ahogy •i küzdőtérre léptünk, elkezdtek rugdosH—111 I IHlWUWMHMMMMWlWWBt» Hines tit szappan gondja ha hulladék zsiradékét, olaját, j mosogató léről leszűrt zsiradékét elhozza Sarok Gyula kijelölt szappanfőzőhöz Kótaji ut 38 (nem utca) ahol azt szappanra cserélik át. ni. Nem akarok túlozni, de aki ott volt, az mind rám pályázott. Aki csak tehette, hátbavágott, letaposta a tyúkszemem és belerúgott a bokámba. Nevekkel tudnék szolgálni, de hagyjuk. Már leülték. Feljelentettem őket testi sértésért. Engem senki ne rugdosson. Amikor aztán a hölgy, aki belesodort a véres kalandba, látta, hogy súlyos sérüléseim vannak, egy másik alakot ragadott meg. így szabadultam ki. A zakóm ronggyá izzadt, a nyakkendőm a fülemre csavarodott Éppen jött az éjféli szünet— pihenni tértem az egyik mellékterembe. Az ám, ha be lehetne menni. Annyian álltak az ajtóban, hogy úgy kellett utat törnöm. Fogtam egy formás, zömök kis sörösüveget, és aki előttem állt, azt a boldogabbik végével fejbevágtam. Negyven alakot kellett leütni, hogy testükön keresztül asztalhoz jussak. Csuda bál volt. Minden széken 15—20 ember ült. — Egyet találtam 13 lakossal, na, mondok, ez úgyis szerencsétlen szám, tetejükbe ültem tizennegyediknek. Oly magas halmot képeztünk, hogy a fejem búbja meg- kopaszodott. Minden pillanatban a pla- fonmba ütöttem. — Közben alant a cigány húzta és egyesek azt a minden alapot és józan elképzelést nélkülöző kijelentést tették, hogy sose halunk meg. Aki maga se hitte, az hozzátette, hogy hejde. Csuda bál volt. Akkoriban mind így sikerült. Leírhatatlan szenvedésen mentek keresztül akik komolyan vették a meghívót, hogy nb. családjával együtt szívesen látják. Megtaposták, összerugdosták, egyszóval szívesen látták őket és mindezért még súlyos pénzeket fizettek. Teljesen érthetetlen. Felfogásom szerint a közönségnek ilyesmiért nembhogy fizetnie kellene, ellenkezőleg: napidíj, készkiadás3Ínak megállapítása és teljes kártérítés jár, (Kiss József) Fi gyeim eztetés ! Az elsötétítést pontosan és tökéleteseik kell végrehajtani Az ellenőrzések során s a rendőri jelentések alapján meggyőződtem, hogy a magánháztartások, a lakások, az épületek, az üzemek, a vállalatok, a hivatali heyíségek s az intézmények kötelező elsötétítését sok esetben még most sem hajtják végre a vonatkozó rendeleteknek megfelelően é3 tökéletesen. Komolyan figyelmeztetek mindenkit hogy elsötétítést pontosan és tökéletesen kell végrehajtani úgy, hogy az elsötétítés ideje alatt, amely jelenleg este 20 órakor kezdődik és a hajnali 5 óráig tart, a felsorolt helyiségekből, a lépcsőházakból, a kapubejáratokból s az ajtókból és az ablakokból a nyílásokból semmiféle fénynek a szabadba nem szabad kiszűrődnie. Az elsötétítést nemcsak az utcák s a terek felé, hanem az udvarok, a kertek felé, szóval minden irányban kell végrehajtani Az elsötétítésnek teljesnek és tökéletesnek kell lennie, azért erre a célra olyan kék, vagy ibolyaszína papíros. amelyen keresztül a fétty átszűrődik, nem alkalmas, hanem csak a fekete papiros. vagy olyan más anyag, amelyen a fény nem képes átszűrődni. Az elsötétítésnek idejében való és tökéletes végrehajtására mindenki oktassa ki hozátartozóit alkalmazottait, munkásait s az elsötétítés körül mutatkozó hiányokat azonnal meg kell szüntetni, Aki az elsötétítést elmulasztja, vagy nem tökéletesen hajtja végre, nemcsak saját magát és a közvetlen környezetét • hanem az egész várost, vagy a város- ] részt veszélyezteti légi támadás esetén, : mert a szabadba kiszrődő fény irányt j mutat a támadó légierőnek. Az elsötétítésnek az elmulaszttása vagy annak nem pontos és tökéletes végrehajtása 15 napig terjedhető elzárással büntetendő kihágás, légi támadás, vagy annak közvetlen veszélye esetén már vétség, amelynek büntetése 5 évig terjedhető fogház. Nyíregyháza, 1943 február 25. A kapitányság vezetője : Or, Vajda Kálmán m. kir, rendőrfőtanácscs, légoltalmi parancsnok. Én már többé nem Iszom ... kiáltanak. Nem ütik az asztalt. 'Ez a csend, ami körülvesz benőnket itt *. visszatérő akarat kiegyensúlyozottságáról beszél. Csak olykor-olykor szökik meg egy páciensj amikor szeme előtt megjelenik a kísértő a pohárban. De aztá* legtöbbnyire visszajön., meggondolja magát, mint a visszaeső bűnös, mély bána>- tával kinyitja újra a kaput a gyógyulás felé. Ezenkívül kapnak még előadásokat is a jövőre. Mert nevelik őket. Az égés« kúránál az akarat nevelése és erő ítise* fontos. Újra emberré tenni az embert. És arról is gondoskodnak, hogy figyelmüket elvonják az' alkoholról. Elfoglalják egész napjukat. Van az intézetben egy üvegház és van kertészük is. lit dolgoznak. itt keltetnek, virágot a gyógyuló alkoholisták. És fát is vágnak olykor. — I lgy lassacskán erősödnek,, a tükör más^ tisztultabb arcot mutat és boldognak is érzik magukat. Ezenkívül más tudományos behatásokkal és különböző terápiákkal kezelik őket. Kezelésük mintegy három hónap. Az első 8 héten az utcára ki sem léphetnek utána fokozatosan kiengedik őket. I Ez az edzés időszaka. Hetenként egyszer kimenőt kapnak, legtöbbször vasárnap hogy így előkészítsék őket a kinti megtartóztató életre. 0 A gyógyuló alkoholbeteg kimegy, látja a korcsmákat, de elfordítja fejét. pNem érdekel!’' — mondja. Akad ugyan feketebárány is, aki nem tér vissza a» ilyen kőrútról. Lehet, hogy az intézet utánamegy, de vájjon megér-e nekik any- nyit egy eltévedt bűnös, mint 99 igaz. j Vagy megvárják, míg jószántából, lehor | gasztott fejjel visszatér? , Élelmiszercsempészekel fogtak el ismét Djfehértón Ujíehértó község az élelmiszer csempészek egyik központja lett. Az utóbbi napokban másodszor tartott razziát a csendőrség és mindkét esetben tettenér- tek asszonyokat, akik Budapestre akarták felvinni az Ujfehértón összevásároíl közszükségleti cikkeiket. Szegvári Ferencné újfehértói lakosi tettenérték, amikor Szárhegy állomásoe akart felszállni a Budapest felé induló vontra, élelmiszerekkel megrakottan. — A motozásnál találtak nála 8 kg. friss sertéshúst, két nagy disznósajtot, 8 kg, főzőlisztet, Váradi Istvánné kosarában 2 kg. zsir- nakvaló hájat, 9 kg. főzőlisztet 5 kg. füstölt kolbászt, 25 kg. burgonyát, egy de- rab hízott, leölt libát és 4 darab kövér kacsát. Váradiné beismerte, hogy az értékes holmikat Budapestre akarta felvinni eladás céljából. Azért jött Szár- hegy állomásra, mert azt hitte, hogy itt nem ellenőrzik a csomagokat. Zoltai Menyhértné újfehértói lakost is tettenérték, amikor nagy csomagokkal a vonatba beszállt. Lisztet és burgonyát találtak nálar Kun Verőn is 6 kg. kenyeret és 10 kg lisztet akart Budapestre vinni. Papra Györgyné. csomagjában 10 kg, főző- é9 3 kg. kenyérlisztet találtak. A lefoglalt élelmiszereket elkobozták, a csempészek ellen eljárás indult. Látogatás az alkoholbetegek gyógyintézetében Események zajlanak a világban s ilyenkor igazán elfeledkezik az ember apróbb bajokról, vagy ajróbb örömökről. Az italozás különben se egetverő probléma, ma meg éppen mosolyt fakaszt az antialkoholista igyekezet. Mégis időszerű, ahogy mindig aktuális minden, ami kártokofcó szenvedéllyé fajul. Ki ne tudna asszonyokról, akik idegőrlő gondok közt tengették életüket, mert a férj már kora reggel odavolt, ha az utcán pálinkáért be nem fordult minden butikba, ki ue hallott volna anyákról akik szegénységben és kínban tengették a család életét, mert a férj keresetét elvitte az alkohol. Ki ne látott volna zokogó embereket, remegő kezeket, reszkető lábakat, emberroncsokat, akikből minden ellenállása kiszívott az ital. Van hazánkban egy kitűnő intézel, amely az alkoholbetegeket sikeresen gyógyítja. A rákospalotai szanatórium. Egy nagy, Ízléses épületben, amelyet háromholdas park övez, ahol síri csend van és béke. Azokat az alkoholbetegeket kezelik itt, akik nem elmebajosok és akik betegségük tudatában önként keresik a gyógyulást. Továbbá a legyengült ellenállású egyének — mint amilyenek az alkohol áldozatai, csakis erre a célra berendezett intézetben történt alkoholelvonás után nyerhetik el gyógyulásukat. Tehát a gyó gyítás alkoholelvonással történik. Aki ide belép az többé nem ' vesz borral gyöngyöző poharat kezébe. Ám ezt nem durván követelik meg tőlük, hanem fí- j noman és tapintatosan. A szó bűvös varászával, a meggyőzés fegyvereivel, hogy az illető önként mondja, örömmel hangoztassa: én már többet nem iszom. önkéntesen kívánják a lemondást. — Szabadakaratból, az emberi méltóságot megillető gesztussal mondatják lp a beteget, hogy büszkesége, öntudata emelőd- jék, akarata pedig edződjék. Nekik hiába írják a plakátok: a magyar bornak nincsen párja. Poharaikba nem ragyog Badacsony gyönge, a Kéknyelű, a Szürkebarát, a zöldszínű balatoni nektár. Nem lángol előttük soha Szekszárd és Eger gránitszínű tüze. A férfiasság borát, a remek somlait sohasem kóstolhatják. Nem, ők büszkén szenvednek, gégéjük kiszárad és ilyenkor nyelnek egyet. De nem Horti Lilly és Báknhidy Bea kitűnő fiatal fővárosi énekesnők minden este 7 órától a Gvureskó Étteremben ÉNEKELNEK.
