Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1943 (11. évfolyam, 1-47. szám)
1943-02-13 / 35. szám
{Trianon Z3J 1943 február 13. 5*JI»©&©** KW&ßP X oldd. XZorti Lilly és Bánhidy Bea GYURESKÓ ÉTTEREMBEN énekesnők szerepelnek [esténkint a népszerű Az élet apró mártírjai... Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy 33 élet nehéz a az élet nem más, mint i a küzdések, a szenvedések, a megpróbáltatások mezeje. Igazi örömöket az életben csak az erkölcsi sikerek és a nehézségek legyőzései adnak. Ezak biztosítják további küzdésünket, ezek buzdítanak munkára. Az élet nehézségeit csak akor kezdjük igazán érezni, amikor kikerülünk a forgón szeretett szülői házbóL — Vannak | azonban az életnek korai kis mártírjai, szenvedő katonái is. Ezek a menhelyi gyermekek. Ezek azok, akikről már Gárdonyi Géza, a nagy magyar tanító és kiváló író is megemlékezik a ,,Kezdő tanítóknak“ című ragyogó költeményében, Nézzük csak, mit ír? "Üf ,* *Mikor először lépsz az iskolába, Legyen arcodon Jézus nyájassága:. Szólítsh kőréd a kis gyermekeket, « simogasd meg kezecskéiket. S ha látsz közöttük rutát, rongyosat, 5 Gyermeki arccal búbánatosat: Ismerd meg benn' a korán szenvedőt S öleld magadhoz és csókold meg őt.“ Különösen meg kell hogy hasson minden emberi szívet e csodás költemény második versszaka. „Ismerd meg benn' a korán szenvedőt". Oh, kedves Olvasóm, milyen szomorú ez — megismerni a korán szenvedőt! Ennél szomorúbb nincsen. Csak a magyar tanítóság látja, hogy hány és hány ilyen korán szenvedő gyermek van hazánkban is. Gyermekek, akik most azért szenvednek, mert a szülők mindenek voltak, — csak szülők nem. Szomorú látvány a fázó, az éhező, a sors nehézségeit 6—7 éves korban már érző gyermeki Majdnem minden embernek a legkedvesebb, a legszebb emlékekben bővelkedő kora: a gyermekkor. S íme, százával vannak, akik aek még ez a gondtalan gyermekkor sem adatik megl Az ember lelke és szíve sir, amikor egy kis menhelyi gyermekkel beszél. — Gyermekek, akik nem mondhatják igaz gyermeki szívvel senkinek, hogy: ÉdesHéRemunKa (Honvéd haditudósító század. Gallyas Ferenc főhadnagy.) Keleti hadszíntér, január hó. Az éles 6zél vadul szemembe vágja a j havat, amikor bundám köré még egy ■ vastag pokrócot is takarok, hogy a lá- j ban a gyékénycsizmában ne fázzon. — j Két-három órai út szánkón, a mély hó- ’ ban, éles téli széllel szemben komoly | öltözködést tesz szükségessé. A folyto- í nos hóesés miatt a mellékutat egyáltalán •: nem lehet látni, de a kocsis ismerős már í ezen a terepen. Neki köszönhető, hogy ! nem tévedünk el, de viszont ő sem tehet • róla, hogy néhányszor felfordulunk s ’ hogy még többször úgy kell kiemelnünk i a szánkót valami mélyedésből, .amelyet : a mély hóban egyáltalán mem veszünk í észre. 5 Végre mégis ott vagyunk az erdő aljában húzóló kis faluban. Voltaképpen nem is olyan kicsi, mint amilyennek első pillanatban hittem. Orosz jellegzetességgel a két sor ház elhúzódik csaknem három kilométer hosszúságban. — Mindig a völgyben marad. Az erdős hegyoldal innen egyenesen a Donig hú- ' zódik. Ha felmegyünk a tetőre, az uta- j kon mindenütt sűrű kocsi-, vagy me- ■■ netoszlopokat láthatunk, amelyek felett 1 repülőgépek keringenek. El-eléved er- , [ re egy-egy orosz repülőgép is, a végte- ‘ len magasságban csak olykor bújik ki a felhők mögül, olyan mélyre azonban nem ereszkedik hogy érdemes lenne megnyitni rá a tüzet. | Ebben a faluban csend van és béke. j A háborúnak alig látni valami nyomát. ; Az erdőben és az erdő szélén hatalmas 1 orosz tankok szétlőtt állapotban, autó- ; roncsok és alkatrészek, amelyekről már i nem lehet megmondani, hgy mi volt va- 1 laha a rendeltetésük. Aránylag kevés : magyar katona és sok orosz fogoly lát- i ható az egyetlen úton, amelynek két ; házsora a falut jelenti. Az állomásparancsnokságon dr. Kószó ! György főhadnagyot találom, szegedi já| rásbíró, természetesen azonnal közös is- | Í merösöket fedezünk fel, egy kicsit be- ’ szögletünk, aztán megmondom, hogy kit 1 keresek. Hallottam egy hadapródról, aki ! érdekes munkát végez ebben a faluban, j | — Hát ez igaz, én csak két napja va- ' t gyök itt, de csodálom, hogy mit végzett ! I itt eddig. Menjünk keressük meg. [j Elindulunk, de a hadapróddal szembe j I találkozunk. Szánon vágtat felénk vala- j i mi egészen jó fekete ló húzza a szánját. í c — Nagyon szívesen megmutatok min- ; p dent, — mondja szolgálatkészen — de . i aligha van itt olyasmi amiről érdemes * lenne írni. ( Felülünk szánjára, amelyen egy farkaskutya is ott gubbaszt. Magyar gazdájához láthatóan ragaszkodik, pedig eredetileg orosz, majd német gazdája volt. í | Nemsokára fent vagyunk az erdőben, j | két-három magyar katona vigyáz a fog- j 1 lyokra, akik lehetnek vagy negyvenen, { szerteszét az erdőben. Igazán az mehetne el, aki akar. A szökésnek különö- s sebb akadálya alig lenne. De szökés i | nincs, mert a foglyok enni kapnak, j — Három hónap alatt tízezer ürméter - fát termeltünk itt, mondja Tarnóczy Jó- ; | zsef hadapródőrmester. Ennek nagyré- J ? sze erdőfa volt, már fel is használták az j j első vonal téli szállásainak kiépítésénél | | Rájöttünk, hogy ezzel egyidejűleg faszé- I Jj net is lehet termelni arra pedig ugyan- j j csak nagy szükség van kinn az első vo- : nalban. Kaptam egy honvédet, aki ott- j hon faszénégető. Az most munkavezető, j \ Van a keze alatt vagy 40—50 fogoly, jj Három-négy nagy boksát látunk, úgy- } í nevezett kétemeletes rakásokat. Egyet jj éppen most raknak be, kettőnél az j égés folyamatban van, egy pedig már j ! elkészült, ki lehet szedni a kész faszé- j j net. A foglyok dolgoznak, a magyar ’ I honvéd irányítja őket az eredmény ki- • tnűői Már mintegy három vágón fa- * szenet termeltek ki. | — ermészetesen nem álltunk meg itt 5 h —Természetesen nem álltunk meg itt ! ____________ - -____________________ a nyám! Gyermekek, akiktől nem kérdezi senki, „... hogy gyermekem mi fáj?“ I Gyermekek, akik nem érzik az anyai { szív szeretetét és ölelgető melegéti — : Gyermekek, akiknek a kezecskéit nem jj simogatja senki! Gyermekek, akiknek a 5 Mikulás bácsi és a jó Jézuska nem • j hoz — talán — semmit, míg más gyér- ? mekek, amit szemük-szájuk kmond :— ■- megkapnak. Oh, ez fáj, óh, ez szívet tép! jj Gyermekek, akik nem mernek szólni, j hogy mi fáj! Gyermekek, akik csókokat ? nem kapnak. Gyermekek, akik tudják, • hogy van szülő és még sincseni Gyér- Jj mekek, akik fáznak, mert a ,,jó ' nevelő- \ szülők eladják a menhely által adott kis j ruhákat és cipőket. Gyermekek, akik : már most tudják, hogy ők „menhelyiek", f Gyermekek, akik hiába kérdezősködnek í szüleik hollétéről) á Folytathatnám ezeket a sok’ szívke- f serítő gondolatmeneteket tovább is, de nem teszem, mert ebből — ennyi is elég! j Kedves Olvasó! Akarod látni Krisztus szegényeit? Nézz a menhelyi gyermekekre! Akarod látni a korán szenvedőt? Nézz a menhelyi gyermekekre. Elhiszem, hogy vannak jólelkű csalá- | dók, akik a náluk elhelyezett menhelyi j gyermekkel jel bánnak és a mai adott ( helyzetben mindent megadnak, amit j csak lehet, de ez nem méltányló körül- É mény arra, hogy ne vegyük pártfogásba \ az apátián és anyátlan, jobb sorsot ér- j demlő apró kis mártírokat, mert életük 1 szomorú és mégis elhagyatott. Albert Antal (Kisvárda.) jöttünk, hogy szánkóra is nagy szükség lesz még a télen. Az arra alkalmas, kitermelt fát kiválogattuk. Kértem egy honvédet, aki otthon kovács g most mir javában Vasalják is a legújabban elkészüli szánakat. Ez a munka éppen most indult meg, csak úgy mellékesen, a többi munka mellett. Ebből is készül naponta néhány. j — A többi munka mellett? Hát még mi van itt? — A legnagyobb hasznunk mindenesetre abból volt, hogy az előttünk itt járt németek itthagytak néhány hatalmas kazal learatott búzát. Szereztem egy cséplőgépet s most csépelünk. — Csépeltek — kérdezem szinte hitetlenül — Hiszen tegnap valóságos hóvihar volt. Valahonnan valóban zúgást hallok. — Eddig fel sem tÜDt, hiszen itt tele van a fülünk mindig valami motorzúgással. A fekete ló máris arrafelé üget. Szokatlan látvány fogad. A hatalmas asztagokat hi fedi, a foglyok és az asszonyok csizmában, vastag téli ruhákban vannak, de e* valóban cséplés. Tarnóczy oda is megy a géphez és magot enged a tenyerébe, Messze elmarad attól, amit én otthon Makón látni szoktam, de végeredményben mégiscsak búza. És a magyar pékek kitűnő kenyeret sütnek majd belőle. Eszembe jut, hogy milyen nehéz volt ide jutnunk. — A kicsépelt gabonát felrakatom vagy negyven szánkóra, előtte kirendelem a lakosságot az utak rendbehozá- sára, aztán a negyven szánkó elindul, — Honnan veszed a fogatokat? —■ Igénybeveszem a polgári lakosságtól. Adok érte ennivalót, meg egy kis szalmát a lovaknak. A lakosság nagyoe meg van elégedve, mert így legalább van mit ennie. — Hogyan megy az igénybevétel? — Mindennap kihallgatást tartottam, Megjelent a sztratoszta, a milícia vezetője, az orvosnő meg a tanítónők és a foglyok parancsnoka, egy orosz főhad*’ nagy. Ezeknek megadtam mindig az el- igzaítást. Ment minden mint a karika- csapás. Eleinte egy kicsit nehéz volt, da most már úgy forognak a kerekek, mintha esztendők óta mindig ezt csináltuk volna. — Mennyi gabonát szállítottatok eddig? — Talán két vagonnal. De még sok
