Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-11-13 / 257. szám
Aknamezőre Gafsszolt oroszgyermekek mal és kergetlek az aknamezőkre. Amikor könyörögtem, hegy >e hurcoljanak el az anyámtól,. a testvéreimtől, szájba rúgtak, Nézze meg itt ezt a hasadást. Ferdeszemű csúnyaarcú katona volt, — Miért jönnek át az o.nb írek? Éheznek. Jön a tél. Nincs semmi. A vöröshadserejggel odameneki.lt kommunisták és zsidók, meg a katonaság mindent felemésztenek. A társam igazat mondott: már fosztogatnak, rabolnak a katonák. Röhögve veszik ki az mber kezéből az utolsó falatját. Mit tégy- itek hát? Ha ottmarad a nép, egész bizonyosan elpusztul a télen. Se ruhája, se ennivalója, se fűtőanyagja nincs. Azt mondják, egyszer úgyis meg kell halni. Hát nekiindulnak a Donnak. Ha aztán véletlenül nem lövik le őket a vörösök, akkor úgy gondolják: hátha jobb dolguk lesz ideát. Mert rosszabb sorsa már se holsem lehet az embernek, mint a Don balpartján! — Szőról-szóra igazat mondanak — mondja a védőkörletet tartó század parancsnoka. — Tegnap két asszony, azelőtt hat férfi, köztük két magát állatorvosnak mondó emon- állította ugyanezeket s ami a legion', osabb, a mi vállalkozó szellemű embereink a túlsó oldalra jelentős r' behatolva, ugyanezeket állapító.tik meg. Teirné- szetesen a túlról jöttékét szigorú felügyelet és ellenőrzés alatt .ártjuk. (Honvéd haditudósító század. Ferenc Gyárfás hadp, őrmester.) Az utóbbi időben egyre nehezebb és veszedelmesebb a vörösök dolga vonalaink előtt. Ugró, érintő és taposó aknazárak keresztezik a támadók útját. Napokon át tapogatóztak, kísérleteztek; hol tudnának átjutni a műszaki záróvonalunkon. Egymásután robbantak fel kisebb, nagyobb csoportban. Újabban — egészen egyedül álló kegyetlen módon — változtattak a helyzeten; gyermekeket, asszonyokat, nyomorékokat, a közösség szempontjából használhatatlan embereket kergetnek, kényszerítenek az aknazárra, hogy ösvényt nyissanak a vállalkozó vörös katonáknak ., , így pusztítja, nagy csoportokban a kommunizmus az orosz faj gyermekeit, Egy-egy csoportból sértetlenül is kerülnek vonalaink elé asszonyok, gyermekek és férfiak. Kétségbeesetten könyörögnek az életükért és kenyérért ,.. Most éppen két gyermeket hoz egyik járőrünk. Agrószakadt verebek. Remegnek, mint a nyárfalevél. Négy asszonyt és egy férfit téptek szét előttük az aknák. ök megmenekültek. Szemükben rémület lángol. Ökölbe szorított kézzel fenyegetik a túlsó parton levő bunkere- ket> állásokat, ahonnan éjfél tájban útra kényszerítették őket. — Mindent zsidók irányítanak odaát és a mérges kommunisták — mondja magából kikelve Csenoják Andrej Fili- povics 15 éves fiú. —■ Nincs ott senkinek már nyugta. Minket is valami zsidó politikai biztos parancsát a szedtek " ssze. Géppisztolyok elé vetettek s olyan katonák közé kísértek, akik szót sem tudnak oroszul. Szibériába valók. Egymással sem igen tudnak beszélni. Mutogatnak, rabolnak, fosztogatnak és kegyet- lenkednek velünk. Röhögve kergettek az aknazárnak. Persze mi tapogatózva, félve jöttünk. Édesanyám, szegény egészen kicsi koromban, titokban imádkozni tanított. Hát most nagyon imádkoztam .. . Társammal leghátul másztunk, kúsztunk, óvatosan igyekeztünk előre, nehogy drótba akadjunk. Kortyint egyet a katonakávévál kínált kulacsból s utána nagy íélekzettel folytatja: — Négy akna robbant az előttünk menő asszonyok meg emberek alatt. Az így támadt résen kúsztunk át. Hogy hol? Szívesen megmutatjuk, akár most. akár este. Minden fűszálat megjegyeztünk, hisz az életünk függött tőle. Sohasem fogom elfelejteni ezt a rettenetes éjszakát! — Nincsenek szüleid? Hol dolgoztál? — tesszük fel a kérdést. — Nincsenek ... — hangzik a válasz s rongyos, szakadozott, c^|pa mocsok ruhája felett összébb húzza darabokban lógó esőköpenyét. — Édesapám 1930- ban, édesanyám rá kilenc évre halt meg. Engem munkára fogtak a vörösök. Másfél évig egy vasúti töltésen dolgoztam, azóta fűtőháznál vagyok. Most az utcán fogtak nyakon és hurcoltak a halál torkába. Éppen annyit kerestem. hogy éhen nem pusztultam. Egyetlen tisztes- tességes inget nem tudtam szerezni még magamnak. Érdeklődünk a túloldali dolgokról. Termésről. — A termés? Jó. A kicsépelt termést azonban nyomban elharácsolták a komiszárok és valahová hátra irányították. Úgy elhordták a gabonát, burgo- nyát. kölest, árpát, búzát káposztát és minden más terményt, hogy az emberek már most éheznek. Az üzletekben nem lehet semmit kapni. A kenyeret adagolják. SzítálaHan korpás lisztből készül a féligsült kenyér. A kiszabott adagnál többet senki sem kap. sőt az is elmarad sokszor hetekig. Egy paradicsom .tíz rubel. Hirtel en átszámítjuk; egy es fél pengő. Hitetlenkedve rázzuk a fejünket: — Nem lehet az! Tévedsz fiam! — magyarázzuk. — Én nem, uram! — hangzik a félreérthetetlen válasz. — Saját bőrömön tapasztaltam. Azt mondják a vezetők, hogy a paradicsom fényűzési cikk az élelmezés terén, nélküle meg lehet élni! Hiszen, ha volna egyéb! A még meglévő és rejtegetve tartott egyéb élelmet azonban elviszik a házról-házra fosztogató szibériai katonák, akiket vállalkozások előtt leiratnak s úgy küldik a magyar állásoknak . .. Ezekuíán Matnisó Leonid Vas/iüuvics tizennégyéves fiút kérdezgetjük kí. —— Én is árva vagyok ... — h angoztatja és sírásra göibiii a szája. - Félig árva. Négy évvel ezelőtt nalt- nic-g az apám. A vasútnál dolgozott. Enni kell, Innen a hatodik faluban lakó. édesanyára engem állított a helyébe. Sokat d< Igaziam, sok kesetű kenyeret ettem ezen a vasúti töltésen. A vörös visszavonuláskor, ezelőtt négy hónappal, engem is magukal hurcoltak. Megszökni nem lehetett. Azokat az' árkokat cs bunkereket ott a túlsó parton, mind mi készítettük. Aztán újból a \ is tihoz kerí.]tem. Most egyszerre fogtak el a lársamA kassai Rákóczi A. C. futballcsapatának vendégszereplése vasárnap a bnjtosi sporttelepen A labdarúgás őszi fordulójának utolsóelőtti bajnoki mérkőzését vasár-' nap délután két órai kezdéssel bonyolítja le a Move Szabolcs T. S. labdarúgó együttese a Bujtosi sportpályán, amikor is a kassai Rákóczi A. C. futball csapatát látja ellenfeléül, A Rákóczi A. C. futballcsapata közvetlenül az clcsapatok között foglal helyet és a bajnokságra tör. Ennek elérése — a bajnoki tabella ezidei állása szerint — számukra pillanatnyilag nem is mutatkozik lehetetlen dolognak. A Move Szabolcs némileg tartalékosán kiálló csapata az elmúlt vasárnap Miskolcon váratlanul vereséget szenvedett 9 ennek következtében a középcsapatok közül a 10. helyre került le, — miért is mindent el kell követni a játékosoknak vasárnap, hogy ezt a csorbát kiköszörülvén, belefeküdjenek a játékba és az értékes két pontot elhódítsák. Ezt a sportrajongók hinni és remélni is merik, mert hazai pályán és saját közönség előtt ez nem tartozik a lehetetlenség sorába különben is a sportszótárban az a szó, hogy „lehetetlenség“ ismeretlen fogalom. Mindvégig, lelkes, odaadó küzdelmet várunk, mert a várt győzelem netáni elmaradása a Move futballcsapatát a kieső csapatok közé sodorja. Kétségtelen dolog, hogy a Rákóczi- futballcsapat kiváló együttes, azonban őt is győzték már le az őszi forduló során az úgynevezett ..könnyű ellenfelek“. Miután a Mcve-Szabolcs már bebizonyította, hogy bravúrokra is képes (Mávag, Budapesti Vasutas) 'most is remélni merjük, hogy ezt a bravúrt megismétlik és győztesen vonulnak le a pályáról, miáltal a jobb helyezést is bebiztosíthatják. Ezen mérkőzést megelőzőleg 12 órai kezdettel ugyancsak kerületi bajnoki mérkőzés lesz. Az iskola a család szolgálatában Valent József előadása az evangélikus férfiak bibliakörében Az evangélikus férfiak kétheti összejöveteleinek sorozatában kedden este Valent József, az ev. Kossuth gimnázium tanára tartott előadást Az iskola a család szolgálatában címmel. A nevelés tényezőiről szólott beveze-j tőben rámutatott a hitvallásos nevelő intézetek nagy értékére. Különösen nagy értékűnek tartja a mai időben, az átértékelések és eltolódások idején a vallásos nevelést, mert ebből kapunk erőt az élet küzdelmeihez s ez emel föl a földi élet szűk látóköréből a végtelen felé. A mai dinamikus kultúra nagyon ellentétes és nagyon különböző áramlatai, a relatív értékek a vallás próbakövén válnak abszolút értékekké. A bevezetés után felveti azt a kérdést, hegy mit köszönhet a család az iskolának Szembeállítja a család individuális MALMOK FIGYELMÉBE ! Elkészült az uj rendelet alapján vámcsere napló bárcakönyv kapható : Jóba papír üzletében nevelési rendjét az iskola szociális nevelési elveivel. Ebben a munkában a nevelőre vár a nagy feladat. A nevelő hivatása nem hivatal. A tanárnak és tanítónak világosabban kell látnia a nevelés célját, mint ahogyan a szülő látja. — A tanárnak rátermettségén kívül magasabb rendű emberi tulajdonságokkal is kell rendelkeznie. Nagyon jónak találja azt, ha egy-egy tanári testület kebelében különböző típusú tanárok vannak, mert így minden gyermek kaphat a maga egyénisége szerinti indíttatást tanáraitól. A gyermek az iskolában szerzett hatásokat hazaviszi a szülői házba, ahol továbbfejleszthetik, vagy leronthatják a hatásokat. Az ellentétek kiküszöbölésére szolgálnak a szülői értekezletek. Ezeknek az értekezleteknek célja az iskola és szülői ház munkaközösségének megteremtése. Megemlítette, hogy a nevelés érdekében ma már a fővárosban szülői iskolák is vannak. Szükségesnek tartja, 'hogy különösen a tanácstalan szülők keressék fel a hivatásos nevelőket s tőlük kérjenek irányítást a gyermeknevelésben hogy a nevelés iránya határozott legyen. Különbséget talál a szülői ház és az iskola nevelő munkája között abban, hogy míg a szülőt csak a saját gyermeke érdekli, a tanár a nemzet érdekeinek szemelőtt tartásával nevel. Utalt a kultuszminiszter kolozsvári beszédére, aki a magyar közoktatás kereteinek minél magyarabb, emberibb és korszerűbb tartalommal való megtöltését sürgette. A magyar hűség és öntudat ma életünk alapja és legfőbb biztosítéka. — Csak ilyen szellemű nevelés biztosíthatja a magyarság történelmi és politikai hivatását a Dunamedencében. Hivatástudatra kell nevelni fiainkkal s ezt a hivatástudatot visszatért nemzetiségeinken keresztül kell megmutatni. Ezt a feladatot pedig a magyar ta- nitó és a tanár teljesíti nevelő munkájával. Ez a munka nehéz és felelősségteljes, különösen a mai időben, amikor a keresztyén-magyar kultúra ezeréves építményét kell tovább építeni. Az értékes előadás után Solymár János lelkész tartott Igemagyarázatot. A Református Egyház híveinek szives figyelmébe! isten iránti hálával telve közöljük egyházunk tagjaival, hogy a „Gyülekezeti- ház" építése befejezéshez közeledik. — Isten ezzel — mint mindig — most is világossá tette, hogy Nála és Vele nincs lehetetlen. Ami emberek szerint lehetetlen volt, Ő megvalósította és nyomorúságos nehéz háborús időkben ajándékozta meg egyházunkat ezzel az intézménnyel. Most azonban rajtunk, híveim a soi% miként és mikor állítjuk az Ö dicsőségére szolgálatba ezt a drága ado- májnyt. Ugyanis Isten nem adott meg közvetlenül mindent ebhez a házhoz. A berendezés árát egyházunk híveinél helyezte .,letétbe“. Azért, hogy minket is munkatársaivá tegyen és gyarló mivoltunkon keresztül is megdicsőítse Magát. Micsoda felmagaszitalás, mi bűnös emberek Isten munkatársai lehetünk! És még hozzá nem a magunkéból, hanem az Övéből, amit nálunk letett. Ezt a „letétet" kérjük most már szeretettel egyházunk híveitől. Szolgáltassák be maradék- talanus, nehogy Anániás és Safira bűnébe essenek. A nyomorúságos idő nem lehet ok „Isten letétjének“ eltulajdonítására. Őseinkhez méltó hű sáfároknak kell bizonyulnunk. Mert mi lenne velünk, ha ök hűtlenek lettek volna? Hiszen ma is abból élünk, amit — semmivel sem kedvezőbb időkben — rajtuk keresztül adott Isten az egyháznak. Szeretettel kérjük az adományokat a gondnoki hivataliba. vagy az igazolt gyűjtő-testvéreink kezeihez juttatni. Rei. egyház gondnoksága.
