Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)

1942-11-07 / 252. szám

ftríuoB 23.) 1942 aofenber 7. ■mmmmmamimmmmm % f 3 £* J 7 w mm V iBO« ?. oídM flWWWMiíeWS&s* ___I G A Z___ a mi igaz, egy főnyeremény nagy szerencse! De hogy mó­dunkban legyen nyerni, ve- gyüak idejében 3 P ért egy egész, vagy 150* ért eg'T fél jótékonycélu állámi sorsje­gyet, mellyel a kővetkező Ö3z- s -agf>nt rs •» p >• h e t i ö k : 4 0.0 0 0 ar. P főnyereményt, vagy: 20.000 P, 10.000 P. kétszer 5.000 P. négyszer 2.5C0 P. hatszor 2.000 P, harminccá romszor 1.000 P, össz. 28 360 nyeremény 420 000 P értékben Kapható osztálysorsjegv főáru - sitóknálé$doháaytőzsdékbe,i, Húzás december U. Egy sza dolcsi tudós kutatásairól ir a Nagvmagyarország A magyar sorskérdések emelkedett szellemű lapja a Szent István államáért küzdő ...Nagymagyarorszi^g“. amelyben érdekes cikk jelent meg ,,India széke­lyei“ címmel. A cikk, amely megemléke­zik az újfehértói származású Zajti Fe­rencről iső a többek között a követke­zőket írja: India székelyeinek: az indoszkythák­nak a magyrsággal és székelységgel való rokoni kapcsolatait ma már világszerte elismerték a szaktudósok. Jellemző erre nézve, hogy egy indiai angol lexikon a kelet-indiai indoszkythákat ezen az ala­pon magyar fajtájú népnek nevezi. Nálunk és a távoli Keáet-Indiában egy- egy kitűnő elme száll síkra a legnagyobb lelkesedéssel és tudással ennek az elmé­letnek igazáért; Zajti Ferenc és Ivanzsi Jamádzsi Allah. Zajti Ferenc, ez az önzetlen magyar tudós. aki egész vagyonát e rokonság­ról szóló tudományos munkásságának szentelte 1939-ben lépett hézagpótló mű­vével a magyar olvasóközönség elé. — Könyve: a Magyar Évezredek (Skytha- Hun-Magyar Faji Azonosság)'" nemcsak meggyőző érveivel. hanem háromszáz \ képpel támasztja alá mondanivalóit. A mű őszes példányai rég elfogytak. Idő­szerűbb újból való megjelentetése nem is lehetne. Ivanzsi Jamédzsi Allah dr.-ral először a Magyar Tudományos Akadémia dísz­termében találkoztam, amikor ünneplésé­re ott egybesereglettek a turáni eszme hitvallói. Ott állott az ősz. pátriárka külsejű parzi tudós fehér köpenyében. mellére omló hófehér szakállal fején a tűzimá- dó parzik jellegzetes, tiaraszerű fejdíszé­vel. Olyan volt, mint egy ősmagyar tál­tos, amint a szent tűz lángjánál a ,,ma­gyarok istenének“ mutat be ünnepi áldo­zatot. Másodszor a csangrádi határban lát­tam., amint az ösmagyar, akkor feltárt sírokban lelkendezve az örömtől és meghatottságtól, mutatta meg az indo- szkyt'na-magyar-székely rokonságát iga­zoló régészeti leleteket. Bombayba hazatérve, az volt az első dolga, hogy a mecénásságujíról híres par­zi tudósokkal megállapodott egy ott lé­tesítendő Collegium Hungaricum felállí­tásában. Örök kár, hogy akkor idehaza hivatalos kezek nem fogadták el a ne­kik távolról nyújtott parzi és nemangol jobbot és e szép terv csak terv maradt. Talán a háború után meg lehet majd valósítani ezt a nagyvonalú elgondolást is és akad majd számára mecénás ná­lunk is, ahol a leggazdagabb magyar nemzetség: az Esterházy-ház Estoráz hűn vezértől származtatja magát. — Addig Kelet-Indiában is tollal harcol, vagy ta­lán már csak harcolt az eszméért" kitűnő agg parzi barátunk. Ennek az eszmének, ennek az igaz- I ságnak nyelvészeti, régészeti, érmészeti bizonyítékai vannak. Ezek alapján ma már megdönthetetlenül állíthatjuk, hogy nyugat felé a székelység és a magyarság Kelet felé az indoszkythák voltak a szasgzanida kultúrának terjesztői. Ennek az ősiráni kultúrának jegyében szól hoz­zánk a honfoglaló magyarság érdekes és fejlett művészetének formanyelve, sőt ennek késői emléke még azÁrpádok ezüst valutája is. E két nép ismerte fel először Irán nagy mágusának: Zarathustrának tanai­ban rejlő nagy erkülcsi értékeket, E két nép gyújtott először áldozati tüzeket a ,,tűa istenének“ és vallotta magát Nap­imádónak. Ennek az ősi Napkultusznak emléke: a Napnak és Holdnak képe a hűn eredetű székelység ősi címerében ma is megvan. A jövő évben 80.000 tenyész­állatot és tenyészbaromfit oszt ki fölámivelésügyi kormányzatunk A háború az állattenyésztéssel nem­ben rendkívüli köteleményeket támaszt, amelyek nemzetgazdasági, valamint köz­ellátási és honvédelmi szempontokból egyaránt fontos feladattá teszik az ál­lattenyésztés teljesítőképességének foko­zását. Erre a célra közel 20 millió pen­gőt sikerült biztostani. ezenfelül rendel­kezésre áll 13 millió pengő forgótőke- hitel. Az állattenyésztés fejlesztése te­rén igen nagy jelentősége van a kedvez­ményes állami tenyészállatkiosztási ak­ciónak. a népies állattenyésztés széles­körű megszervezésének és annak, hogy az állattenyésztés kereteit a háborús évek alatt is feltétlenül átmentsük és a minőségi színvonala még tovább emeljük. A kormány körülbelül 80.000 drb. te­nyészállat (szarvasmarha, sertés és juh), továbbá igen nagyszámú nemesített te- nyészbaromfi kedvezményes feltételek mellett történő kiosztását vette tervbe, ami nemcsak a minőségi színvonal eme­lését szolgálja, hanem lehetővé teszi a gyenge minőségű tenyészanyag gyorsabb ütemben való kiselejtezését is. Az okszerű tenyésztés és az utódok helyes felnevelése érdekében egyidejűleg a kormány gondoskodik az állattenyész­tő gazdák megszervezéséről is. Az or­szág egész területén ellenőrzött állatte­nyésztő községek és ellenőrzött állatte­nyésző míntaközségek szervezése fo­lyik. ,A szakoktatás emelése szintén fontos célkitűzése a földmvelésügyi kormány­nak. Erre a célra 1943-ra 12 millió pen­gővel emelték a kiadásokat. Különösen a téli gazdasági tanintézetek és a téli gazdasági tanfolyamok munkásságát se­gítik elő jelentős anyagi áldozatokkal. Németh József M——DOMníim LUTHER HÁZ. — SZÖVETRAKTÁR. — TELEFON: 28-99. Magyar munka (Honvéd haditudósító század, v. Szabó István hdp. őrmester.) Mint távoli orgonaszót hajtja ide a nyargaló szél az ágyúk moraját . . . A Vonalban dúl a harc. Itt, néhány kilométerrel az állások mögött, a háborút csak a működő pa­rancsnokságok s az ellátószolgálat szün­telen áramló kocsioszlopai mutatják. Különben béke van! Béke, amelyet a magyar honvéd te­remt és biztosít. Béke, amelyben hon\é- deink már itt, közvetlenül az első vonal mögött, megszervezték a gazdasági és ipari munka rendjét. Azokon a területe­ken, aho-vá az élet nyugodt ii'eme ré­gebben visszatért, ez természetes. De itt ahol a háború vihara csak hetekkel előbb szántott keresztül, sőt ahonnét még el sem húzódott, a munka hősi tel­jesítmény! A tél kopogtat az ajtókon. Élelemben nem lesz hiány. A vas, amely elől, a vo­nalban pusztít, a mögöttes meghódított részeken, szerszámmá szelídül. Árut, csépel, szánt, vet, — életet teremi A csapatok ellátása nemcsak ezt kí­vánja meg. Számtalan egyeb szükséglet is jelentkezik. Ezek fedezését a harco lók nem kizárólag a hazu ról jövő szállí­tásoktól remélik, hanem a küzdelmek hevében is alkalma, találva, ezer 'ele- ménnyel, élelmesen. maguk igyekeznek biztosítani a hadterület nyersanyagaiból és a nép megszervezésével.- Oroszországban ; így alakult ki a hadtápterületen a | munkafront: a magyar honvéd „második | arcvonala“. I Erről a „második arcvonalról" felső- y parancsnokságaink között talán a legne­I vezetesebb az egyik felvidéki hadosz­tály. Az északkeletmagyarországi fiúk nemcsak állásaikat védelmezik rendít­hetetlenül, hanem a „második arcvona­lon“ is oly derekasan helytállnak, hogy hírük messzeföldre eljutott. De miket készítenek ezek a fiúk Huber Dániel hadbiztos százados is­merteti a munkarendet. Parancsnokát, Hartyánszky Pál százados hadbiztost, a hadosztály termelés vezetőjét, nem talá­lom othon. Hubert százados szavai egy nagyvonalú munkálkodás mozgalmas ké­pét tárják elém. — Az üzemek felálltásánál, főként a téli ellátás fedezése vezetett bennünket — mondja Hubert százados. — Most ez időszerű, téli dolgokra van múlhatatlan szükségünk. Tavaszra mást és másként termelünk. Megszerveztük a hadosztá­lyunk területéhez összes helységeket és megindítottuk a munkát. Persze ez ko­rántsem volt ily egyszerű, mint ahogy hangzik. Lépten-nyomon akadályokat kellett és kell most is leküzdenünk. hogy i munkánk folyamatosságát fenntarthas­suk és fejlesszük. Mindig a helyzethez alkalmazkodva, a rendelkezésünkre álló gazdasági erőkkel igyekszünk pótolni az utánszállításban mutatkozó vagy várha­tó hiányokat. Teljes önellátásról, termé­szetesen nem lehet szó. De ez nem is a küzdők feladata. A nehézségek áthida­lása a cél. Van azonban egy-két olyan cikkünk is, amelyeknél remény van arra, hogy hadosztályunk alakulatainak telje« szükségletét fedezi. Pillanatig elgondolkozik, majd tovább beszél: — A nyersanyagot kizárólag az oroae föld, a munkát pedig a nép adja. Első sorban az asszonyok. Honvédeink a leg­több helyen csak felügyelnek, vezetik a munkát, vagy előmunkásként mutatják a tennivalókat. A környező falvakban mindenütt működnek üzemeinek. De hogy a munkát gyakorlatilag is lásd, te­kintsünk meg néhányat a helybeli mun­kahelyek közül. Ezzel elindulunk az üzemek, a had­osztály „gyárai" megszemlélésére. Per sze égbenyúló kémények, robajló, tágas munkatermek nem fogadnak bennünket, Amit látunk, nagyrészt nem egyéb, mint a kezdet kezdetén ragadt, primitív orosz háziipar egybefogása és hasznosítása ka­tonáink számára. Elsőnek a gyapjukötőüzemhez vis* utunk. A „paradicsomi idők“ úgynevezett kultúrházának termében van a gyapjá j raktár. A nyers gyapjú átható szagában Í szegény, rongyokba öltözött asszonynép dolgozik, örülnek, hogy kenyérkereset­hez jutottak. A gyapjúszálakat, minőség szerint válogatják három csoportba. A finom szálak kerülnek át a fonalkészí­tőbe. A fonálsodró helyisége, az egykori „színházterem“. Különös kultúrát szol­gálhatott. Falai, nincs finomabb szó rá: — mocskosak! De oly közönségese«, hogy szinte lángolnak a piszoktól. Szía- padján bizonyára ádáz csatákat mutat hatott be a szovjet, mert oly állapotba* van, mintha összelőtték volna. A terem ( rendbehozatalára a temérdek takarí tanivaló közt, még nem került sor. KS lönben is, ha jó volt így benne színházat játszani, akkor most, még egy ideig jé így gyapjúsodrásra is. Harmincöt rokkát számolok meg a ía- lak mentén. Idősebb asszonyok ülnek mellettük és sebesen pergetik orsójukat. A színpadon és a terem közepén a kö­tőnők serege. Egy volt szovjet tanítón» ügyel rájuk. Valóságos pária szegény. Külsejéről, arcáról, szelleméről nem me rek hasonlatot mondani, mert az oávasö bitosan gúnyolódónak tartana. Hubert százados veszi át a szót. — Itt készülnmek irányelveink szériát a téli holmik. Láthatod, mindegyik ki tűnő tiszta gyapjú. Készítményeink: a háromujjú kesztyűk, érmelegítők hósap kák, szveterek, hasmelegítők, innét * raktárakba, majd a csapatokhoz kerül­nek. A gyapjúanyagot a tavaszi birka- nyírás és csekély mértékben az őszi sa ját nyírás szolgáltatja. Úgy számítunk-, hogy mire a komoly hideg beköszönt, hadosztályunk majd valamennyi alakul* tát felszereljük kötött gyapjú sálakkal De írd meg, kérlek, hogy azért nem mondhatunk le a téli gyűjtés-anyagról sem. Nem nélkülözhetjük az otthoniak szerető ajándékait. Bízunk és várjuk a segítséget, amely az orosz téllel szembe* sohasem lehet elég nagy! Egy nagyobb házban találjuk a neme*- I csizmakészítő üzemet. Mert ilyen is ram, j Munkájuk alapanyaga a hulladék gyapjü. Vásárlás előtt tekintse j meg a megbizkaié ságáról közismert LEFKOVICS CÉG bnterktU§iiege*ségeit. Emun TÉR 6.

Next

/
Thumbnails
Contents