Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-11-07 / 252. szám
(Trianon 23.) Í942 november 7. Misgng» .5ZJLMKLCS4 HÜ mwiifcT ^ lífe 5. oldal, "íí Megjelent a „Felvidéki Nevelő , amely Szabolcsot is közelről érdekli rarjfc A MARdD/5^ ©h aii jólismert élelmiszerek vagy ipari anyagok, amelyek több mint 14)0 esztendeje megállják helyüket s amelyek békében és háborúban beváltak, néikiilözhetővé teszik a tengerentúli áruk behozatalát A fogalmak tisztázásában — hála az égnek,—most már a hatóságok is segítenek: az új kávérendeietbea megkülönböztetik a cikóriakávét, e néven megadják neki az öt mint önálló terméket méltán megillető helyet. A Franck eikóriakávét értékes zamatanyagihért nemcsak mint zamatasítót használhatjuk, hanem egymagában is — tejjel keverve — pompás és tápláló reggelit vagy uzsonnát szolgál!ni. £v«v; MM MA'-'.í* vn lYTii ’i iftiam A budapestvidéki, kassai, komáromi, j Miskolci és szatmárnémeti tankerület összefogásának eredményeként, Felvidéki Nevelő címmel új folyóirat jelent meg amely az öt tankerület nevelőinek közös szemléleté^ összefogását segíti elő. A Felvidéki Nevelő első száma most jelent meg. Ez a folyóirat azt dokumentálja hogy az ország peremén húzódó öt tankerületnek közös problémái vannak, amelyeknek megszólaltatására most folyóiratot adtak ki. Szabolcsod vármegyénk nevelésügyét, tehát közéletét lét- j alapjában érintő szemle megjelenéséről í van szó. Ez a folyóirat közelről érint j ■únden szabolcsi nevelőmunkást. A Felvidéki Nevelő címlapján a kassai dóm sziluettje látszik és ott van a címlapon az öt tankerület térképének vázlata is, amely Nyíregyházát Kisvárdát. általában szükebb hazánkat, Szabolcsot is felöleli. A szemle felelős szerkesztője a Nyíregyházán is ismert és tisztelt dr. Sziklay Ferenc, Sziklay László dr-nak, a Kossuth-reálgimnázium volt tanárának édesatyja, társszerkesztők: Nádas József Komárom, dr. Bognár József Miskolc, dr. Sipos Lajos Losonc, Antal Péter Szatmárnémeti. Az új folyóirat bevezető cikke: A közös munka kezdetén címen ismerteti az öt tankerület vezetői- aek elhatározását, amellyel a közös érdekből fakadó elhatározásból a szemle valósága életre kelt. A bevezető cikket az öt főigazgató, közöttük dr. Gáspár Gyula, a szatmári kerület főigazgatója írta alá. Ez a bevezető cikk a következőket mondja: Az 1938. évben megkezdődött terület- visszaszerzések óta megnagyobbodott a miskolci és pestvidéki tankerületek működési területe, munkába állt 1939. őszén a kassai és komáromi s két évre rá a szatmárnémeti tankerület. Mind az öt tankerület két elemből tevődik össze: van trianoni Magyarországhoz tartozott része és van idegen uralom alól felszabadult része. Az így kialakult helyzetben Magyar- országnak — úgyszólván — új tájegysége képződött: a „Felvidékinek nevezett északi peremvidék. Ma is csonka még ez a terület, mert geográfiailag — de demográfiailag is szervesen hozzátartozó textiletek idegen uralom alá tartoznak, de így, csonk&ságában is sajátos tájproblé- mákkad állunk szemben rajta. Valahányszor a tankerületi idr. főigazgatók közös tanácskozásra ültek össze, mi öten az országos tanügyi problémákon kívül mindig éreztük a magunk külön feladatait. Négy éven át -ezeken a főigazgatói konferenciákon kívül nem is igen nyilt más alkalom a közös és csak Minket érintő kérdések megbeszéLésére, s éppen ezek a megbeszélések mutálták Meg, begy égető szükség van az öt tankerület sajátos feladatainak összeiogó irányítására. Ennek az összefogásnak különösen két kérdés-csoportra kell irányulnia, egyrészt mindarra, ami a tájegység különleges helyzetéből folyik, másrészt arra, «ni az új tanügyi szervezetből és ennek keretén belül a főigazgatói feladat- és hatáskörből, röviden a főigazgatói hivatásból származik. Ennek a két feladatnak megoldása érdekében indul meg a ,,Felvidéki Nevelő". Legelső sorban azokat a kérdéseket akarja találni, melyek a tájegységnek sajátos művelődési kérdései s nagyjából azonosak Pozsonytól Máramarosszigetig, de nem hanyagolhatja el azokat sem, amelyeket a különféle iskolatípusok munkarendjének és szellemének egységbe szerves egészbe olvasztása kíván meg. A célkitűzésnek ebből a meghatározásából önként következik, hogy feladatunknak nem részletkérdések fölvetését látjuk s nem elégedhetünk meg felületesen mozgó, látszatmegoldásokkal. Mindkét vonatkozásban a kérdések legmélyére kívánunk lenyúlni. A tájegység élete — az iskolákon át — legélesebben a módszeres és nevelési tárgyú értekezletek előadásaiban és vitáiban mutatkozik meg, mert itt van alkalma a tanító-rendnek az iskola munkáját az életre alkalmazni s az élet tényeit az iskola munkájában hasznosítani. A pedagógiai életnek ezek a leghasznosabb valóságai jobbára a tantestületek szűkkörű nyilvánossága körében maradnak meg, legfeljebb a szakelőadók hordják szét az eredményeiket iskolalátogatásaik során más, de azonos fokú iskoláknak megint csak szükkörű nyilvá- I nossága elé. Az így felvetődő kérdések megbeszélése az egész tanítórend nyilvá- * nossága előtt, s ennek alapján általános \ értelmű irányítás adása egyik legfontoI sabb feladaiunk. Ennek megfelelően minden tankerületben a kiszemelt társszerkesztők kezén átfutó jegyzőkönyvekből megállapíthatók a mindannyiunkat érdeklő kérdések s a folyóirat számára ezek alapján megiratott cikkek hozhatják közelebb a nehéz kérdéseket a képzelhető megoldáshoz. Ez a széles iátó- ,i körű, az egész területet átfogó tájékozottság a feltétele az eredményes irányító munkának, ami a Linker, kir. főigazgatónak igazi hivatása. Ebbőd a munkamódszerből következik, hogy más folyóiratoktól eltérően a „Felvidéki Nevelő“ elvi részében jobbára sugalmazott cikkekkel kíván dolgozni. Ez nem akar korlátozó szándék lenni, de szolgálat segítő szándék. A messzebb ki- I látást nyújtó őrhelyen álló vezetők a helyzetükből adódó előnyükkel kívánnak így a cikkírók segítségére lenni. A szerkesztő munkának ezzel a módszerével egyszerre két feladatot lehet megoldani. Elsősorban biztosítani tudjuk azt, hogy a munkatársak is magasabb látószögből nézzék a dolgokat s így nagyvonalúbb j lesz a felfogásuk. Ez viszont azt eredményezi majd, hogy egyre szaporodik azoknak a száma, akik teljes mértékben hivatásuk magaslatára tudnak emelkedni. Másodsorban a magasabb szemponI tokát el tudjuk juttatni azokra az előretolt örállásokra is, ahonnan a távolabbi I összefüggéseket nem lehet különben meglátni s ahonnan az irányítás igen gyakran csak parancsnak, de céljában c# értelmében meg nem értett parancsnak mutatkozik. Ez a jószándékú irányítás nem zárkózik el azonban az egyéni kezdeményezésű cikkektől sem, hiszen az előretolt állásban levők apró megfigyelései, szűk látókörből kicsinyeseknek tűnő észleletei nagy összefüggésükben rendkívül fontosságúakká nőhetnek. Nem veszhetünk el a részletkérdésekkel való pepecselésben a különböző fokú és irányú iskolák munkájának összehangolása miatt sem. Bőségével vannak oly kárdések, melyek egyformán érdeklik a falusi vagy tanyai tanítót s a kisvagy nagyvárosi tanárt, az elméleti tudóst és a gyakorlati munkavezetőt. Ezeknek a minden iskolatípust egyformán érdeklő kérdéseknek a felszínen- taTtásával akarunk az iskolákba az új magyar életnek megfelelő, ahhoz szorosan igazodó egészséges szellemet és munkamódot belevini. Természetes, hogy a legmagasabb szinten eszméink közösek és azonosak maradnak a magyar pedagógia egyetemes eszményeivel A Felvidéki Nevelő végső célja ezeknek az eszményeknek megvalósítása ezt azonban helyesen csak úgy foghatjuk fel, hogy a tájegység végzetszerű és Istentől elrendelt különfélesé- gét, színárnyalatát, a maga eredetiségében kell beolvasztanunk a magyar szel- lemi élet összhangjába. Hisszük, hogy tankerületeink pedagógiai életének minden értékes munkása belekapcsolódik a Felvidéki Nevelő munkájába, akár mint cikkíró, akár mint £ eszmét szolgáltató, oilvasó-dolgozó tára. Hisszük, hogy ez a közös, szinte kollektív jellegű munka meghozza a gyümölcsét: a felvidéki magyar nevelésügy tökéletesebbé fejlődését s evvel az egész magyar nemzet szebb jövőjének biztosítását. Az első számban Sziklay Ferenc ír vezércikket, majd vitéz Ujváry Lajos nagyobb terjedelmű cikke következik „Az országgyarapodás nevelésügyi sorskérdései“ címmel tárgyalja a nevelés új. elveinek alapvető kérdéseit. Zellbofer János (Sátoraljaújhely) az idegen nyelvek tanítási módja címen értekezik. Az új folyóirat ezek után értékes szemlét ad az új a könyvekről és alapos, mélyreható cikk- i ben méltatja a nyíregyházi kereskedelmi középiskola tanárának, Marssó Józsefnek nagy feltűnést keltő történelmi regényét is. A szabolcsi tanító és tanári közösség nagy érdeklődéssel várja a Felvidéki Értesítő további számait. A»*!-.« amsoamaitiM. «MateHraHnuaBmaMattMSaiK»- MINDENFÉLE iskolai papir és írószer beszerezhet* a legolcsóbb árkor mánybíztosi árakén JÓBA papiribűetá Vesszős vendéglője borairól híres, Zónája, ebédje, vacsorája ízes, Halvacsoráinak sehol nincsen párja, Ki egyszer Ízlelte, sohse gondol másra, Csak a Hungáríabelí vacsorákra.
