Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 247-295. szám)
1942-11-24 / 266. szám
S. «Mal. A tiszántúli fiuk „halálzászlóalja“ vérbe fullasztja a vörös átkelési kísérletet (A Nyirvídék-Szabolcsi Hírlap részére Nyíregyháza) Keleti íront, október hó. iiajnaltájban erős ágyudörgés ébreszt tel. A sötétben — éjszakára az ablakok el vannak sötétítve — megnézem a karórámat, Negyedöt múlt három perccel. Felülök a tábori ágyon s hallgatom az ágyudörgst, mely egyre erősödik. Eleinte csak a bolsevisták becsapódó gránátjainak robabnását veszem ki, de néhány perc múltán a mi tizcnötöseink is munkába lépnek és remegni, rázkódni kezd az egész bunker ... Magamban töprengek, hogy felkeljek-e, vagy tovább folytassam az alvást, de végül is a kíváncsiság győz bennem. Az ilyen erős ágyúzás szokatlan mostanában és ha mégis bekövetkezik, valami történik, akár a mi részünkről, akár a vörösök részéről. Ez nem a szokásos reggeli üdvlövések közé tartozik, hanem szabályos tüzérségi párbaj folyik ... ,,Gyere kadét! Most harcolhatsz!“ Visszalépek a bunkerbe és villámsebe- sen kezdek öltözködni, kapkodom ma- í gamra a iuhát. Ebből én sem- akarok kimaradni! Éppen a csizmámat rántom fel, mikor berobog Jávurszky Zoltán hadnagy: — ,,No gyere kadét! Most harcolhatsz! Ez lesz a riport!“ Felelni sincs időm, mert máris kirohan. Én is már futtában csatolom fel övemet, kapom kézbe puskámat és rohanok utána. Le a domboldalon, ahol a domb alá kinyúló faluszélen harcraké- szen sorakozik a gyorstartalók, hogy a szorongatott jabbszámy segítségére s*es-. seri. Két szakasz a tartalék. Lovászokból, tiszti legényekből és hírvi/okból vannak összeszedve. A többiek éjszakánként mind kint őrködnek az első állásokban. Lent csatlakozunk vitéz Násíay Gábor főhadnagyhoz, ak aknavető század parancsnokához, aki éppen a tartaléknak adja ki utasításait. Egyik szakasz Neuwelt Károly zászlós parancsnoksága alatt a megtámadott század balszárnyára, a tüzérségi figyelő védelmére fejlődik fel, a másik szakasz pedig Jávorszky Zoltán hadnagy parancsnoksága alatt a jobbszámyon avatkozik be a támadás elhárítására. Vitéz Násíay főhadnaggyal előre rohanunk. Mellettem szalad kerékpárját tolva Tóth József szakaszvezetö, csapatcsendőr és Árvay Sándor őrmester, akik majd a szakaszok közt az összeköttetést biztosítják. Jó három kilométert rohanunk, futunk, sokszor hatalmas emelkedőkön és dombokon felfelé. A terep erősen szakadé- kos, horhosos és a Jomboidalakat sürü bozót, cserje borítja sok helyen. Amint közelebb érj>ik . megtámadott Hátizsák kenyérzsák vízmentes anyagból a legolcsóbban kapható böröndösnél, Takarékp. részt, egyre erősödik a csatazaj. Az aknák tompa becsapódásába már a géppuskák kelepelése és a puskák döreje is beleszól. A villanypóznás úton, az utolsó emelkedés tetejéről tisztán látszanak az akna és gránátbecsapodások. és az utolsó száz méterek ;n bizony sokszor a földre vetjük magunkat a közelünkben csapkodó lövedékek elő!. A bolsevisták ezt az utat és a körülötte levő terepet erősen tűz alatt tartják, mert jól tudják, hogy a megtámadott rész csak innen kaphat segítséget. A zászlóalj parancsnokát, egy alezredest, itt találom. Személyesen írányiíja a támadás visszaverését A sűrű robbanás és csatazaj közben a legnagyobb nyugalommal és hidegvérrel adja ki utasításait és intézkedik, ahol szükséges. A telefonnál Varsányi István zászlós ül állandóan. Veszi és adja távbeszélőn a jelentéseket, parancsokat. Jelentés közben barna arcából kiugró kis, hegyesre pödört bajsza érdekesen, szinte különállóan mozog. Kénytelen vagyok állandóan arra figyelni. Éppen most kapott jelentést, hogy a baloldali horhosból a vörösök a tüzérségi megfigyelőt készülnek megtámadni... ,,A csónakok közül ötöt tüzérségünk telibe talált..." Kérdéseimre Érsek alezredes úr röviden felvilágosít a harchelyzetről: — Az ellenség 4 óra 15, perckor igen heves ágyú, aknavető, gránátvető tűzzel és csim-bummal kezdte verni a negyedik század egész védőkörletét. (A honvédek a szovjet 76 milliméteres páncéltörő ágyút nevezték cl csim-bumnak. A 76 milliméteres páncéltörő elsütésekor ugyanis csak rövid „sssimmm" hang hallatszik és rögtön utána a becsapódás ,/Dummm'’ hangja. A csim-bum egyike a legkelemetlenebb szovjet tűzgépekaek mert a kilövés és becsapódás között olyan kevés idő telik el, hogy nincs idő ellene védekezésül a földre vágódni.) — Körülbelül 30 perces tüzérségi előkészítés után az ötödik század jobb- szárnyán 2 csónak igyekezett partjainkat megközelíteni. Egyiket golyószóróink veszteséggel visszafordították, a másikat pedig géppuskánk megsemmisítette. Az átkelést újabban megkísérlő négy csónak heves géppuska és nehézpuska tüzűnkben véres veszteséggel visszafordult. — A negyedik század balszárnyán ugyanebben az időben megindult az átkelést — beszél tovább az alezredes úr. Ezek közül egyet Vaszíly őrmester go- lyószcrósaí nyolc vörös katonával el- eüllyesztettek, három csónakot pedig sok halottal és sebesülttel visszafordulásra kényszerítettek. Ezután a középső szakaszon egyszerre 25—28 csónak indult el, közöttük nyolc nagyobb, melyekben 18—20 bolsevista ült. A csónakok közül ötöt kitűnően dolgozó tüzérségünk, kettőt pedig Domokos Ferenc hadapród aknavetői telibe találva elsüllyesztettek. A többi csónak heves tüzűnkben, veszt- teséggei elérte az innenső partot. A bolsevisták közben a lejjeb fekvő gázlón is szivárogtak át úgy, hogy most Képklállitás! a Korona szálló volt,,Grill“ helyiségében. Ne mulassza el megtekinteni. Ritka látványosság. Belépő dij nincs! Vásárlás esetén kedvező fizetési feltétel. Nyitva folyó hó 29-ig naponta J; ®; 3_g.]|; mintegy két századnyi ellenséges erő gyülekezik támadásra az alattunk fekvő két horhosban. — Ez a partrész már több ízben volt ellenséges vállalkozás színhelye — fejezte be az alezredes — de a szabolcsi, zempléni, beregi és kis részben dunántúli fiúkból álló ,,halálzászlóaljam“ hősies harcokban mindig vérbefullasztotta a vörös áttörési kísérleteket... „Most kezdődik a tánc .. A nyílt terepen sűrűn robbanó akna és csim-bum becsapódások között szökel- lünk előre. Az aknavető állásoknál kissé megpihenünk. Aztán újra futunk az aknafigyelőbe vezető futóárokíg. Már majdnem elérjük az árkot, mikor egyszerre, ösztönszerűen lehasalunk. Kissé kábultan emelkedünk fel. Alig négy méterre csapott be egy akna. A sűrűn potyogó akna között fellélegezve és most már nyugodtabban haladunk a kanyargósán vezető futóárokban. Az aknavető figyelő bunkerjéből Domokos Ferenc hadapródőrmester irányítja aknavető tüzűnket a horhosba begyii- ( lekezelt vörösök ellen. Géppuskáink, | golyószóróink és puskás lövészeink is | szaporán működnek, de a szovjet áldás f is sűrűn csapkod ide. A sok robbanásban csak ritkán áll be néhány pillanatnyi szünet, hogy aztán újult erővel törjön ki ismét a párbaj a tüzgépek és emberek között, A figyelőből kétoldalt és előre vezetnek ki az árkok a géppuska és harcállásokhoz. Két géppuska és több golyószóró okádja innen oldalozó tüzet balra, a horhosból a tüzérségi figyelőt támadó muszkákra. A géppuskák és golyószórók közötti hézagokat puskás lövészek töltik ki, akik leállásaikból ugyancsak erősen szórják a halált támadóinkra. Egyik lőállásból megyek a másikhoz és beszélgetek a honvédekké!. Közben távcsövemmel fürkészem a horhost. Egyéni hőstettek születnek. Merészen kifekszenek a mellvédre és onnan lövik a bolsevistákat. Úgy kell őket leparancsolni az árokba. A bakák számontartják egymás elért eredményeit és egy-egy szerencsés találatnál a futballmérkőzések hangorkán- jaíí is megszégyenítő díadalordításban törnek ki. Szigeti János honvéd most lőtte le a mai támadás alatt a nyolcadik vöröst, Merton Sándor pedig a hatodikat A nagy csatazaj közben egyszerre csak arra leszek figyelmes, hogy az egyik géppuska a „Most kezdődik a tánc ..ütemére pusztítja a vörösöket. A géppuska parancsnoka, Farkasdi János őrvezető szórakozik — mondják nevetve a fiúk. Végigjátssza művészi lélékkel és átszellemült arccal mind a két strófát, azután áttér a „Már • minálunk babám ..kezdetű dalra. Fazekas Ferenc őrvezetó golyószórójával — „szokás szerint“. -— kifekszik a mellvédre, a pihenőre és úgy pásztázza végig a horhost. Mikor figyelmeztetem, hogy jöjjön be az árokba, azt a választ adja: „Hadapród úr, így jebban (látok és a mozgásban sem vagyok akadályozvva.“ Keszthelyi György szakaszvezetővel beszélgetek. Somogyi gyerek Babccsára való. Örömmel jelenti, hogy a zászlóaljból mind összeszedte a somogyi fiúkat és most együtt vannak, az ő szakaszában, Néhány somogyi bakával ki akar csúszni a horhosba, hogy meglepetésszerűen rátörjön a vörösökre. Hősies szándékát azonban nem tudja végrehajtani, mért egy szovjet robbanólövedék fejen találja. Ugyanekkor egy másik, Marton Sándor fejét is horzsolja. Odaesnek ránk. Az egészségügyiek, akik szintén harcolnak, azonnal otteremnek, a sebesültet bekötözik és a hősi halottal együtt hátraviszík. Derék, hős Keszthelyi! Most kapta meg a kisezüstöt. A legizgalmasabb embervadászat. Az elesett géppuskás szakaszparancs, nők helyét átveszem és tovább irányítom a harcot. A vörösök most a Don túlsó ol daláról aknavetővel és távcsövei puskával lőnek ide, mert észrevették, hogy a tűzérfigyelő elleni minden támadó kísérletük a mi oldalozó tüzűnktől hiúsul meg. Itt zizegnek, robbannak fejünk fe lett a lövedékek, de a fiúk annál elkeseredettebben és elszántabban, most már bajtársuk és parancsnokuk halállát is megbosszulni akarva, lövik a hor host és a fölötte elterülő domboldalt. Egyik géppuskától a másikhoz megyek. Távcsövemmel fürkészem a domboldalt, amely mintegy hatszáz méterre van tőlünk légvonalban. Figyelem a becsapódásokat és aszerint adom ki a íűzparan- c sokat. A vörösök már a tüzérfigyelőt szorongatják és egészen a drótakadályokig hatoltak be. A figyelőből kézgránáttal és géppisztollyal verik vissza őket, aknavetőink és tízenötöseink pedig a horhost tartják tűz alatt. A vörösök most már hátrafelé menekülnének, mert forrósodni kezd lábuk alatt a talaj. Nagyon sok : ott marad közülük a tüzérfigyelő eltőt. A megmaradtak óriási ugrásokkal szőkellnek, mene külnek vissza. Amint egy-egy muszka megmozdul, az árokban fülhasogaló „Vigyázz“ ordítás harsán végig és az összes tűzfegyverek a menekülő vörösökre okádják a halált. Most senki nem törődik azzal, hogy a túloldalról bennünket is erősen tűz alatt tartanak és mindnyájunk felett ott leske- lődik a nagy Kaszás. Mindenki kifekszik a mellvédre, lázas izgalomban tüzel őrült gyorsasággal... Távcsővel tisztán látom, hogy a gép puskasorozatok hol csapódnak be, magasan vagy alacsonyan vették az irányzé- kot és aszerint helyesbítek. Engem is elfog a harci láz. A felugró vörösökre, mint a nyulakra lövöldözünk. Amikor egy-egy vörös katona felbukva legurul a domboldalon, én is artíkulátlan diadalordításban együtt üvöltök a többiekkel.. . Közben a túloldalról a vörösök is se gítenek munkánkban —• mert aknáikkal készakarva-e, vagy véletlenül — beleta Iáinak a horhosba. A horhosból csak egy tőlünk jól látható fehér meszes háton lehet a Don partjára visszajutni és erre igyekeznének menekülni a vörösök. Igen ám! Csahogy mi is résen vagyunk és alig néhány bír átjutni tüzűnkön ... Ak nakzárunk is j(31 működik, mert a Don partjára menekülő vörösök közül többen rémületükben ráfutotlak és a levegőbe repülitek ... ,Megtámadják az aknavető figyelőt is, de ...“ Látva, hogy a horhosból már nem fényiét veszély, hátramegyek. Értesülök, hogy a század parancsnoka, Szőke János hodnagy a tüzérségi figyelnőél megsebesült és Varsányi zászlós vette át a paHölgyein! a legszebb Karácsonyi ajándék egy valódi Daner frizura a közismert KOVÁCS hölgy fodrászatában (Bessenyei tér) Villannyal vagy villanynélkül. Gyógypakolás !
