Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 197-246. szám)

1942-10-27 / 243. szám

t, eldal. (Trianon 23.) 1942 október 27. maradéktalan megoldását — a háborús viszonyok alatt; de: ,,a népoktatási kar erkölcsi és szociális helyzetének rende­zése a nehéz háborús időkben sem tűr halasztást!" Mélyen tisztelt közgyűlés! Széles látó­körű miniszterünk megnyilatkozása után ('ezárhatnám beszámolómat annak meg­nyugtató megállapításával, hogy mindaz, amit tanítóegyesületünk a Tanítószövet­ség útján kért, szorgalmazott és sürge­tett az elmúlt évben s az elmúlt évek hosszú során: lényeges pontjaiban egy- től-egyig tárgytalan, mert a mi tanítói programmunk miniszteri programmá 'ett.. . Mégis kötelességemnek érzem | hogy számot adjak arról a lankadatlan munkáról, mellyel a Tanítószövetség or­szágos vezetői az egyetemes tanítóság érdekeit képviselik. Elvégre ma sem lenne programmunk miniszteri Pro­gramm, ha ők úgy nem dolgoznak, ahogy dolgoztak. Mi római és görög katolikus, evangélikus és református protestáns tanítók egyek akarunk lenni: magyar tanítók Gábos Kálmán lendületes szavakban ismertette a tanítóság óhajait, kívánsá­gait mind az anyagi, mind az erkölcsi és szellemi emelkedés síkján. Rendkívüli hatást keltett az a fejtegetése, amely a felekezeti tanítónak az Általános Ta­nítóegyesületbe való belépését sürgette. E részben Gábos Kálmán a következő­ket mondotta: A Tanítószövetség elnöksége azzal a kéréssel fordult a Miniszter Ur Önagy- méltóságához: rendelje el, hogy a vár­megyei áltajános tanítóegyesületbe a fe­lekezeti tanítók is kötelesek legyenek belépni s az egyesület munkájában ren­des tagokként közreműködni. A ké­résre kapott miniszteri leirat nem köte­lezi ugyan a felekezeti tanítókat a vár­megyei általános tanítóegyesületbe való belépésre, de a nemzetnevelés egysége szempontjából határozottan kívánatosnak tartja. S valóban itt az ideje már an­nak, hogy „a vármegyei tanítóegyesület keretében minden magyar tanító egy­másra találjon s együttérzően és cselek­vőén közreműködő tagja legyen a Egye­temes Tanítószövetségnek is!“ Tanltótestvéreim! A mi tanítóegyesü­leti közgyü’éseinken nem egyszer hang­zott el ez az óhaj. Magam is több ízben beszéltem róla. Hogy ennek az ideálisan reális és közérdekűén hasznos törek­vésnek akadályai lennének — s éppen az egyházak papjai részéről? Nem tudom és nem akarom elhinni! Nem merném megbántani az egyházak emelkedett erkölcsi vi'ágban élő papjait azzal a fel­tételezéssel, hogy a tanítóságnak s a ta­nítóságon keresztül a köznek javára szolgáló együttműködés útjába akadályo­kat gördítenének — az egyetemes nem­zeti szempontot képviselő miniszteri ál­lásfoglalással szemben is?! Ha mégis így lenne, akkor szelíden, de határozottan meg kellene mondanunk: mi tanítók egy­házaink hűséges szolgái voltunk és ma­radunk; de nem vagyunk hajlandók szét­tépni azokat a testvéri szálaakt, melyek a magyart a magyarhoz, a tanítót a ta­nítóhoz fűzi! Mi római és görőgkatolikus. evangélikus és református protestáns ta­nítók igenis egyek akarunk lenni: ma­gyar tanítók! Gallay Rezső dr.: Ne engedjük, hogy újra analfabétáink legyenek A nagyhatású titkári jelentés után i Gallay Rezső dr. kir. tanügyi tanácsos I szólalt fel. Az anyagi kérdéseken felül i emelkedő, eszményi célokért küzdő ta- | Hítóság figyelmét felhívta a magyar sors­kérdésekkel való foglalkozás nemzeti kö­telességeire. Minden erőnkkel és tudá­sunkkal síkra kell szállanunk az analfa­bétizmus terjedésének megakadá'y°zá.sa érdekében. A tanítóságnak szolgálnia kell a badbavonultak hozzátartozóinak támo- | gatására megindított mozgalmakat. Leve­lezéssel teremtsen az iskola kapcsolatot a harcoló honvédekkel. Különösen na­gyobb ünnepségek alkalmával írjanak a j magyar fiúk és lányok a harcoló kato- I náknak. Ujralendüléssel kell megindíta- I nunk az ifjúsági vöröskereszt egyesületi j munkát. Gallay Rezső dr. kegyelettel ele- ! veníti fel az összefogó erejű munka úttö- j rőjének Benkő András kir. tanfelügye­lőnek emlékét, majd átadta a kitüntető okleveleket az iskolai vöröskereszt ki­vé' ó tanítómunkásainak. Kemény Péter elnök köszönetét mon- | dott a kir. tanfelügyelő lelkesítő és irá- | nyitó útmutatásáért, majd az Eötvös i Alapba való belépésre hívta fel a fiatal tanítói nemzedéket. Utána Jákváry Kál­mán népművelési titkár adott igen jq’.en- aős irányításokat a népművelés új fel­adataira, majd Velich Sándor kertmun- kásképző intézeti igazgató a belterjes mezógazadsági munkára hívta fel a taní­tóság figyelmét és a téren a népet leg- intezívebben foglalkoztató tanítóságnak fontos gyakorlati útmutatásokat adott. Bakó László a pénztári jelentést ter­jesztette elő. A jelentés elfogadása a Olcsón és jól vásárol Férfi, női és gyermek divatcikkekben nagy választék. — Telefon 27-35 szám Vay Ádám utca 1. szám. felmentvény megadása után Tóth József mándoki ref. tanító az indítványok során a tavaszt köszöntő ifjúsági ünnepség ren­dezését ajánlotta. A szépen megindokolt javaslatot elfogadták, majd a Himnusz imájával véget ért a szabolcsi tanítóság szíve érzését, vágyait, kívánságait, egy­ben magasztos, korszerű felelősségérzé­sét megszólaltaó, impozáns közgyűlés. Betörés, lopás, verekedés Györfi Bálint jánki lakos Deutsch Her­man lakásának nyári konyhájából liba- tollat és edényeket lopott. Jogerősen 7 hónapi börtönre télték. Megyeri Miklós nyírbátori lakos Fe­hér Gyula községi rendőrt ittas állapot­ban megtámadta és bántalmazta. A nyír­egyházi törvényszék 2 hónapi börtönre ítélte. Kovács Erzsébet nyíregyházi lakos Ká- polnási Gyula ugyancsak nyíregyházi la­kostól mulatozás közben ellopta a pénz­tárcáját arpelyben 16 pengő készpénz volt. Motozáskor a pénzt a lány kabát- ujjabélésében találták meg, az erszénnyel együtt. Dr Aradványi Endre büntető egyesbiró a tolvaj t'eányt jogerősen 4 hónapi fog­házra ítélte. Öngyilkosság Kondor József tiszabecsi lakos öngyil­kossági szándékból felakasztotta magát és meghalt. Az öngyilkosság a kora reg­geli órákban történt. Kondor József egye­dül tartózkodott a lakásban, ezt az a»1 - kaimat használta fel végzetes tettének elkövetésére. A hozzátartozói már csak holtan találtak rá. Kondor József öngyilkosságának oka ismeretlen. fi Egészségügyi szolgálat a föld alatt és föld felett (Honvéd haditudósító század. Ferencz Gyárfás hdp. őrmester.) Zuhogó esőben, tomboló szélviharban össze-vissza szeldelt terepen ,tájékozó­dunk“. Tisza—Duna-közi honvédek arc­vonalában vagyunk, a kisérő ütegek kö­rül ., . Álcázó hálók alatt javában dol­goznak tüzéreink. Arrább erődítő mun­kálatokat végeznek árkászaink. Lövéseinkre a vörösök is feliTeni kez­denek . . . Nagyokat csattan, szinte recs- csen a föld. Becsapódáskor mindenki hasravágódik. Senki sem nézi, hová fek­szik. Nem lehet válogatni. Aztán ismét dolgozik mindenki. Újabb ellenséges lövedékek jönnek . .. Úgy látszik mozgást lát a megfigyelőjük. Máris fut a parancs: — Újabb intézkedésig mindenki fede­zékbe! Föld a'á kell bújni. A horpadás szélé­ben fedezékbejáratot ér. Egy fiatal or- vcsszábados integet: — Erre gyere! Itt elég helyünk van. A felajánlott helyet gondolkozás nél­kül elfogadjuk. Csatakosan vágódunk be a fedezék bejáratán . . . Újabb . üdvözle­tek“ érkeznek. Az ,,üzlethelyiségben" ketten tartóz­kodnak egy ezredorvos mellett: a tábori lelkész és egy főhadnagy. Még a bemu- tatkozásik sem jutottunk, amikor össz­tűzzel kezdenek ,,szórakozni" tüzéreink. A hangversenybe a szomszédos nehéz üteg is bekapcsolódik. A veszedelmesen köpködő vörös lövegekre fekszenek rá. Megfigyelőnk leleplezte őket s most rá­juk kapcsolnak. Két össztűz után elné­mul a táj... — Ezeket elintézták! — állapítja meg a főhadnagy. — Most már nyugodtan lehet dolgozni ... — S máris indul árkászaíhoz. Körülnézünk. Szűk, de szabályszerű segélyhelyen vagyunk. Szomszédunkban két sebesült vár elszállításra. Hajnali szürkületben hozták a zászlóalj vonalá­ból hátra. Ha alábbhagy a tüzelés — to­vább viszik őket. —- Ideiglenes megoldás itt minden — hangoztatja az ezredorvos. — A rendes ezredsegélyhelyet most építik. Árká­szaink nagy alapterületű, két méter mély, vastag gerendákkal fedett, vastag földréteggel borított fedezéket építenek. A korszerű erődítés szabályai szerint két lejtős lejárata kijáratul szolgál. Kü­lön anyagtároló helyiségben raktárcz- zxuk a rendelkezésünkre álló egészség- ügyi készleteket. Jól elkülönített orvosi fülkében végezzük a vizsgálatokat, kö­tözéseket s már itt, közvetlen az első vonalak mögött elvégezzük a feltétlenül fontos műtéteket. Utóbbira természete­sen a legritkább esetben kerül sor . . . — Remek! — Arról is gondoskodtunk, — folytat­ja az orvosszázados — hogy munkánkat semmi körülmények között ne zavarja a sötétség. Nappal ferdén épített sze'lőző- nyilásokon keresztül kapunk világossá­got, éjjelre elsötétítjük ezeket az akná­kat és korszerű petróleumlámpák mel­lett, nappali fényben dolgozzunk. Sebe- süj'tjeink kényelméről messzemenően gondoskodunk. Emeletes fekhelyeken helyezzük el őket a továbbszállításig s ha könnyebb esetről van szó — a fel- gyógyulásig. — Honnan szereznek vizet ezen a víz­ben szegény területen? — vetjük közbe. — A megoldás sokkal egyszerűbb, mint amilyennek első pillanatra látszik-- hangzik a válasz. — Látod, hogy hor­padás horpadást ér körülöttünk. Megér­kezésem után nyomban arra a következ­tetésre jutottam, hogy apró források vannak ezekben a szakadékokban. Em­bereimet ásókkal felfedező útra indítot­tam. Néhány óra alatt sok apró forrást fedeztek fel. Ezeknek a vizét össze­gyűjtjük, felforraljuk, ha szükséges desz- tiláljuk és úgy használjuk. Megfelelő edényekben külön mosdó és ivóvizet tá­rolunk. — Hogy oldották meg a zászlóalj- segélyhelyeket? — A. terepen, közvet,'énül a vonalak mögött az ezredsegélyhellyel tökélete­sen azonos formában, természetesen ki­sebb méretekben. Ezeken a segélyhe­lyeken hat-hat sebesültet lehet elhelyez­ni szállításig. Az esetleges gyengélkedők is ott pihennek. Szempontunk: minél messzebbmenően és minél jobban vi gyázzunk embereink egészségére, hisz ez a legértékesebb és legnehezebben pótol­ható ,,anyag ebben az óriási háborúban.., — Bizony az. — Jelenlegi helyzetünkből adódik, - folytatja az orvosszázados — hogy az egészségügyi szolgálat inkább éjjel dol­gozik. Sebesültjeinket nappal a zászló- aljig, sokszor csak a századig tudjuk Hál- rahozni cs első segélyben részesíteni. Onnan a sötétség beálltával hozzák ide. Megvizsgálom a kötéseket, ha ke!?, órá­kat alkalmazok, majd az egészségügyi oszlophoz szállíttatom, mert napp d eze­ken a területeken minden mozgás élet- veszélyes és az egész arc vonón \k ke'ie- metlen. A vörösök lőszerpocsékoló őrü­letben szenvednek. Képesek egy ember­re is aknával, esetleg „csín-bum mai lőni. — S milyen a veszteségek aránya? — kérdezzük. — Hogy mekkora a veszteségi arány? A kérdésre örömmel felelek .Két hét óta tartjuk ezen a hadászati szempontból igen fontos szakaszon az arcvonalat. Komolyabbnál-komolyabb váll dkozásó­kat hajtottak végre ellenünk a vörösök, ezeket visszavertük, sőt harcjárőreink szakadatlanul nyugtalanítják, lekötik az ellenség figyelmét. Ez alatt az :dő alatt ezredünknek 12 olyan sebesültje veit, akiket egészségügyi intézetbe sziluet­tünk, hatot a csapatnál ápc|unk s rövide­sen újból küzdőképesen küldjük század­jaikhoz. Négy emberünk eltűnt s egyet bajtársi kegyelettel temettünk el. Lelké­szünk a temetés alkalmával magával ho­zott édes anyafö/ddei hintette be . . . — fejezi be az ezredorvos. így, ilyen felelőséggel, emberséggel, messzemenő bajtársi szeretettel végzi nagy, életeket mentő eladatát az egész­ségügyi szolgálat esőben, sárban, tomboló hóviharban, vaksötétben, földben és föld alatt egyaránt. — MINDENFÉLE iskolai papír éa író­szer beszerezhető a legolcsóbb árkor - mánybiztosi árakon JÓBA papirfzfett'

Next

/
Thumbnails
Contents