Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-07-15 / 158. szám

4. oldal. ÄSBaB8ESSm!®®BSSSSI e JSÍYIRVIDÉK _ JiÄBOLCS I H JM LAP (Trianon 23.) 1942 július 15. , Női és férfi gyapjúszövetek, ruhaselymek, ruha csipkekfllőnlegességek Vásároljon fehérneműés ágynemű anyagok, szőnyegei J nnfíxr vá!a< nagy választékban Ahogy a immorista látja: Bér seri-varázs Van nekem egy öreg börberi ru­hám. Remek anyag, ma már nem lefhei kapni. Eleinte nem szeret­tem. Nagyon kényes, minden meglátszik rajta. Ha leülök, előbb le keid törölni a széket, dia utcán vagyok, messze el kell kerülni a jármüveket. Nem merek benne ebédelni, mert lepöttyentern, nem merek fa alatt elmenni, mert ma­dár pöttventi le. Arra meg, hogy biciklire üljek a börberiben. gon­dolni is őrültség. De nemcsak én vigyázok rá. Ha rajtam múlna, minden .nap olaj- és zsírpecsétek seregét hordanám haza. Nagyobb hatalom: a felesé­gem őrzi és totojgatja. De valami csudálatos gonddal. Majdnem fél­tékenyen. Ha fej veszem, jaj. kova akarok menni benne, nehogy pin­cébe, padlásra, nyomdába, szer­kesztősége, korcsmába, vagy más piszok helyre, mert pecsétet kap. S mikor hazaérkezek, első a ruha­vizit, hogy nincs-e rajta valami flekk és rögtön vesse le és ne gyűrje és akassza be és ne oda amoda, mert összedől a világ, ha a börberin folt esik. Ezek miatt volt, hogy nem sze­rettem a börberi V Az utóbbi időben azonban meg­kedveltem és egvre sűrűbben vet­tem fel. Rájöttem, hogy a börberi­ben sikerem van. A hölgyek — különösen családom nőtagjai, kik eddig, mint aféle kihúzott sorsje­gyet, figyelemre se méltattak, — ha a börberiben vagyok, rajtam felejtilk a szemüket. Akárhány­szor tapasztalom, hogy ha a má­sik ruhában mondok egész jó vic­ceket, semmi hatása, de ha a bör­beriben mondok akármilyen rosz- szat, élénk derültséget vált ki. A hölgyek meleg pillantással jutal­maznak és hosszan rajtam felejtik ibolyakék pillantásukat. Mind sűrűben vettem hát föl és mind sűrűben volt sikerem. Már- már kezdtem negédes lenni és la­tolgattam, mit kérjek, ha szer­ződi etési ajánlatot kapok valame­lyik filmgyártól. Tegnap azonban szörnyű kiáb­rándulás ért. Nem veszem fel töb­bet az amorozóhacukát. Nyíregyháza, fay Adási atca 2. sz. Rájöttem. Ilyenek a nők. Egy divatlapból jöttem rá. — (Csak divatlappal ne kezdjen' az ember.) Egy divatlap került a kezembe tegnap. Szórakozottan belelapoz­gattam és megakadt a szemem a szón: „bőrben“. Kíváncsian ol­vastam el a közleményt és elbo­rult körülöttem a világ. A közle­ményben ugyanis az állt, hogy női kosztümnek legelegánsabb anyag a börberi és hogy a mai beszer­zési viszonyok közt boldog az olyan asszony, akinek férje bör­Egy világ omlott össze ben­nem. Azt hittem, mily hódító je­lenség vagyok és kiderült, hogy a köz rajongás nem nekem, hanem egyedül és kizárólag a bönberinek szóit. Azért óvják oly féltő gond­dal pecséttől, gyűrődéstől és mi­kor tünde szemüket rám vetik, nem rajtam legeltetik, óh nem. Azt nézik, vizsgálják és mérege­tik: hol kellene belőle bevenni és hol kellene belőle kiengedni... El veled börberi. Holnap vesz­lek fel utoljára, de mielőtt pré­dául dobnálak a nevető örökö­söknek, előbb ejtek egy félté­ben ruhával bír, mert férfiöltöny- j nyérnyi zsírpecsétet a legérzéke- ből a igremekebb kosztümöt lehet- I nyebb fertályodon, alakítani. * (Kiss József.) & 6! 550 pengéjét 550 pengőt, egy sárga bőrpénztár­cában eldugta a kicsiszínben Lévő személyszállító szánkó ülésén a szalmazsákba. Arra a gazda nem is gondolt, hogy ott valaki megta­lálhatja. Az elmúlt- napokban adót kellett Markószki Mihálynak űzetnie s keresni kezdte a sárga bőr tárcát. Átkutatta a szánkó ülé­A műit háború utáni években a m afctya r ip arf ejtesz fcésm ek hátúim n.s ellenzéke akadt. Nemcsak az or­szág határain kívül, ami termé­szetes volt, mert hiszen az újon­nan alakult utódállamoknak nem állott érdekükben a magyar ipari konkurrencia hizlalása, de bent az országban is. Sokan a földműves érdekek hátiérbeszorííását látták az iparfejlesztésben, különösen oedig annak egyik legfőbb eszkö­zében, a vámtarifában. Kétségte­len, hoffv a magas védővámok ál­dozatokat. követeltek, mégedig nemcsak az agrárnépességtől, ha­küiönieqességek nagy választékban StlHÜESZ lalircsifiiiáiii VAY ÁDÁ.M UTCA 4. A legszebb bálók, ebédlők és szalougarniturák olcsó árban. nem az egész világ lakosságától Hogy az áldozat nem volt hiába­való, azt ma már világosan látjuk. Voltak azonban akkor is, ami­kor a vámtarifát megalkották, előrelátó államférfiak, mégedig inermcsak a kormánypárt padsorai­ban. Az iparfejlesztés két legna- gyohbhatású szószólója Apponyi Albert gróf és Gömbös Gyula volt. Az előbbi a magyar kultúr- fölény kiépítésének, illetve meg­Merkószki Mihály nyíregyházi \ sének szalmazsákját, de a pénzét gazdálkodó, Kisteleki-utca 78. sz. jj seholse mtalálta, ismeretlen tettes alatti lakos megtakarított pénzét ' az 550 pengőt ellopta. Merkószkj Mihály feljelentésére megindult a nyomozás, a tolvajt megtalálni eddig nem sikerült. A nyomozást megnehezíti, hogy so­kan megfordultak a színben ide­genek is, mert- Merkószki Mihá- lyék a tojást itt árulták a kocsi­színben. ül jeleni iiifiíiísiÉi számára az iparosodás ? Egy érdekes könyv beszélő szamai tartásának egyik leghatásosabb eszközét látta az erős ipáiban, az utóbbi pedig a magyar éini-a karás jelének tekintette egy hanyatló korban az ipar fejlesztésére irá­nyuló vámtarifa-javaslatot. Budapestről jelenti a Magyar Vidéki Sajiótudósító, hogy a Ma­gyar Gyáriparosok Országos Szö­vetségének érdekes kiadványa, ,,A magyar gyáripar két világ­háború között“ hivatalos adatok alapján mutatja ki, hogy a tria­noni Magyarország népszaporu- I lata 1920. és 1930. között 698.117 fő volt, amiből a már erősen teli- ; tett mezőgazdaság csak 45.152 főt | vett fel, míg az ipar csaknem nyolcszor annyit: 358.502 főt. Ha más érv nem szólna az iparosodás mellett, ez egymagában is eleget mondana. Az ipar fejlődését a két világ­háború között egyébként a követ­kező számok szemléltetik a leghí­vebben: 1921-ben 2.124 "vár működött az országban 152.591 munkással és 21.134 egyéb alkalmazottal, 1939-ben 4334 gyár 341.639 mun­kással és 63.156 egyéb alkalma­zottal. 1921-ben a kifizetett bérek és fizetések összege 90 millió pen­gő és a gyárakban termelt érték 979 miliő pengő volt, 1939-ben az illetmények 704 milliót, a termelt értékek pedig 3-768 milliót tettek ki. Ezek a számok nagyon sokat mondanak nemzetgazdasági szem­pontból. A gazdasági kérdésekben kevéssé járatos embereik ennek a közvetlen jelentőségét, talán fel sem tudták mérni, de eredményeit ők is érezték. Azt viszont ma már mindenki érti, mit jelent a magyar ipar a mai nehéz gazdasági viszonyok között, a háború élet-halál küz­delmében és mi lenne, ha ez az ipar nem állama itt a maga fej­lettségével, sokrétűségével és életrevalóságával. — ÍRÓGÉP-szalag minden rend szerű géphez állandóan friss mini ségbne kapható JÓBA papír-írószer üzletben, Bethlen-sj. 1. Telefon 20-7? SOSTOi FEDETT USZODA NYITVA!

Next

/
Thumbnails
Contents