Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-08-29 / 195. szám

^Trianon 23.) Í942 augusztus 29. 5. oldal 52 NytkVIDER ÄBOLCS1 HERZÄP mmmeamm A Pacsirta-utcai betörésből eredő holmik nagyrésze megkerült Egy levélboritékra irt hamis feladó vezetett nyomra Érdekes véletlen segítette eredményre a. rendőrséget a Pacsirta-utcai betörés nyomozásánál. Mint ismeretes, néhány nappal ezeőtt betörtek Őri Miklós nyír­egyházi Pacsirta-utca 20. szám alatti la­kásába és onnan hat méter finom férfi szövetet, egy vég vásznat, fényképező­gépet, ruhaneműeket és cipőt vittek eí. több mint ezer pengő r .fékben. A betörés után a rendőrkapitányság bűnügyi osztálya széleskörű nyomozást indított a tettes kézrekerítésére. Sike­rült is a tettes személyazonosságát meg­állapítani és azt is, higy a tolvaj Buda­pestre szökött. A nyíregyházi kapitány­ság megkeresésére a fővárosi rendőrség őrizetbe vette a tolvajt, akit Kőszegi Já­nosnak hívnak, többszörösen büntetett rovott múltú egyén. Tegnap érdekes fordulat történt a nyomozásban, a betörésből eredő hol­mik nagyrészét sikerült a rendőrségnek megtalálnia, igen érdekes körülmények között. A délutáni órákban Révész Sándor rendőrtörzsőrmesterhez azzal a panasz- szál fordult Hercku Katalin nyíregyházi, Yécstey-utoa 43. szám alatti lakos, hogy valaki levelet írt Budapestre, Kőszegi János Dob-utca 10. szám alatti címre és a levélborítékra feladónak az ő nevét irta. A levél visszajött, mert kézbesíteni a posta nem tudta s akkor látta meg­döbbenve, hogy valai az ő nevében leve­lez. Azalatt az idő alatt, amíg Hercku Katalin a rendőrnek a panaszát elmon­dotta, hozzájuk lépett Balogh József szabómester Árpád-utca 91, szám alatti lakos és Hercku Katalin kezéből leve­let kivette és azt magával vitte a vasút­állomás harmadosztályú várótermébe. A rendörőrszem megtudta Hercku Katalintól, hogy a levélben valami gya­nús vásárlásról volt szó. Kihallgatták Balogh Józsefet, aki elmondotta, hogy felesége két héttel ezelőtt Kőszegi Já­nostól 180 pengőért a következő holmi kát vásárolta: egy pár fekete cipőt, egy vég vász­nat, egy lovagló nadrágot, hat mé­ter fériíszövetet, egy drapp nadrá­got és egy fényképezőgépet. A nyomozás megállapította, hogy ezek a holmik a Pacsirta-utcai betörésből származnak. Balogh József azt vallotta, hogy Kőszegi az eladásnál feleségének azt mondotta, hogy ezeket a holmikat a vonatban találta. A lopott holmikból a rendőrség meg­találta a hat méter finom férfiszöveteí és a cipőt. A közben eladott fényképe­zőgép is megkerült a vég vászonnal együtt, Debrecenből hozták el a deíek- tvek, — Baloghók már értékesítették, A rendőrség reméli, hogy sikerül előkerí­teni a még hiányzó ruhanemúeket is. III. III. A temetőtől, a temetőt körülzáró tégla és cementfalaktól alig néhány métenyire már az élet jelei láthatók. Házak sora­koznak egymásután s bennük az élők morzsolják a mindennapokat, nevetnek boldogan vagy sírják a szenvedés köny- nyeit. Jó volna néha betekinteni házuk és lelkűk ablakán s megkérdezni tőlük: gondolnak-e néha, indulatok nyers hevü­lete, vagy kedves testvéri szavak között arra, hogy sírhantok eljegyzettje:? Egy­más közvetlen szomszédságában van az élet és a halál s mindkettőnek van mon­danivalója a másik számára. Amit a te­mető mond, az súlyos, mint a bűn és kemény, mint a gránitszikla: emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel! Az életnek is van szava: a zerejét mu­tatja fel; a piramisokat, az ötvenemele- tes felhőkarcolókat, a tankokat, repülő­gépeiket, a tudomány s az emberi akarat ezernyi csodáját s az öntudat fölényével Kapával agyon­verte az Öccsét Ifjabb Molnár János 40 éves győr- szentmihályi földmíves régóta haragban volt a testvérével. Szerinte az öccse összeférhetetlen természetű ember volt. A szőlőben dolgoztak mindketten, ami­kor Molnár vallomása szerint az öccse karót ragadott és agyon akarta őt ütni. Az ütlegelés elől menekülni igyekezett, közben azonban megbotlott és elesett, úgy, hogy az öccse rá is sújtott a ka'ó- va'il. Ekkor önvédelemből a kezében levő kapával rávágott az öccse fejére, aki hang nélkül összeesett. Később derült ki, hogy öccse az ütéstől meghalt. A csendőrség Molnár Jánost letartóz­tatta és az ügyészségi fogházba szállí­totta. hozzáteszi még: a győztes én vagyok! De vájjon tényleg gvőztes-e? A pazonyx úton, a temető jobboldalán két sovány ló — gebének is mondhatom — üres szekeret húz. Rajta egyszerű öl­tözetű, ingujjra vetkőzött férfi ül, ruháia foltozott s a tekintete közömbösen sik­lik el az embereken, a házakon és a tá­jon s biztosan az ebédre gondol, amivel otthon a felesége várja. Nincs bátorsá­gom hozzá, hogy megkérdezzem: mit szól mindezekhez? Ha megkérdezném, valószínűleg az egyszerűség és a megbé­kélés szavaival mondaná: lesz, ahogy lesz! Jobbmódú embernek látszik, a külseje után ítélve nem szűkölködhet ennivalóban, van ruhája, lakása, minek fárasztaná magát tehát ilyen dolgokkal? Lehet, hogy neki van igaza. (A hitelesség kedvéért a nevét is ideírom, — szeke­rének névtáblájáról olvastam le- Truhár Józsefnek hívják.) | A lépteim kifelé vezetnek a temető­t ből. Vissza kellene fordulnom s megkér­deznem: emberek, szépek, értelmeseik, nagyratÖTÖk, erősek voltatok? Láthatjá­tok: minden, ami büszkeség tárgya volt a szívetekben, minden, ami miatt gőg fe­szült rajtatok,: a föld mélyében romok­ban hever! A Vay Ádám-uíca utolsó házai — ez már az élők világa — mellett halad az utam s mégegyszer visszanézek a temető felé. Félköralakú, impozáns htású kőfal néz velem szembe s rajta két évezred uralkodó és diadalmas jelvénye: a ke­reszt. Alatta a templomot és búzakalászt •tartó emberkezet ábrázoló relief: Nyír­egyháza címere. A kőfal mögött embe­rek pihennek és álmodnak végniélküli álmot, emberek, akik szintén élők vol- aak, éreztek, gondolkodtak, cselekedtek, Isten szolgái, vagy hűtlen sáfárai voltak a végül is idejutottak, ahol már nem lehet megfontolni semmit s nem lehet jóvá­tenni azt, ami a bűn talaján indult él a cselekvés útján. Vájjon hány közöttük a béke boldog országa és hánynak sorsa az örök tűz? Egyik-másik sírhant lakójá­nak mindössze egy napot juttatott a sors s akad olyan is, aki egy teljes évszáza­dig élt s nemzedékek életének és törté­nelmének volt tanúja és átélője. Egy nap és száz esztendő nagy távlata között kis gyermekek — apró é'letbimbók —, if­jak, öregek sírhalmai sorakoznak egy­másután. Némelyik síron virág ad jelt arról, hogy él a szeretet és az emlékezés a sír lakója iránt, némelyik síron virág sincs, elhanyagolt földdarab, bozót és gaz lepi el s arról beszél, hogy a sír la­kójának nincsenek hozzátartozói, vagy pedig élnek, de kihunyt bennük a ke gyeiet és az emlékezés. Az ilyenek ugyanazt ,a sorsot érdemelnék meg —• az utódaiktól. Ezeknek a jeltelen sírok­nak a lakóit sajnálom a legjobban. Sír- hantjuk csaknem egyenlő a földdel, ta­posnak rajta kegyetlenül. Fejfa sincs földi porhüvelyük fölött, még annyira sem méltatja őket az élők világa, hogy a nevükkel jelöljék még örök nyugvóhe­lyüket. Mélységesen sajnálom azokat, akiknek nem jut sem virág, sem fejfa, ! sem emlékezés s igazán elmondható ró­luk, hogy egyedül a jó Isten az, aki szá­mon tartja őket. A jeltelen sírok gondo­zása a társadalom feladata lenne. Tu­dunk költeni, tudunk áldozni sok min­denre, csak éppen a hallottak felé nem tud kinyílni az élők szíve és pénzerszé nye ? * Az élet az élőké és éppen ezért nem Í szabad mindig a halálra gondolni. A ha­lál jó mementónak, gátnak, intésnek és ! felkiáltójelnek, de nem engedhetjük, hogy átitassa egész emberi valónkat, hogy megtörje a napfényt, hogy' elfme- f mítsa a kacagást s útjába álljon emberi 5 szándékoknak s az ifjúság élethódító | lendületnek. Nem szabad folyton e körül i keringenie a gondolatnak, mert a boron- i gás fátylát hintené el s cseöndes m-- s lanchóiával itatná át a lelket és az értel- ; met, mint ahogy a napot is elhalványítja ! és láthatatlanná teszi az őszi köd. A ha­lál: kaján vígyor, gyász és feketeség, az Bűiéi, rozsos árpát, zabot mindenféle magvakat vásárol a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete nyíregyházi kirendeltsége Zrínyi Ilona utca 7. szám. — Telefonszám : 23-86. Abavlt biganytartalmn CSáváZÓSZSF már kapható. Élők és halottak Irta : Bálint Mihály ' . I, zománcedények, Ci^Ol Ul\^ háztartási cikkek Dienes István vaskereskedésében Városháza épületben, a Kossuth-tér és Rákócz;-ut szögletén. Telefon . 28-64. Helybeli és vidéki vendégek kedvenc találkozóhelye B ACSKÓ ANDRÁS VENDÉGLŐJE Bessenyei tér. — Ha epzer ült élkezik, [itöiyiz(iiHi6! róla, írogy a Iggjoöü magyar konyltája van. ÁHandó menürendszer. Kitűnő italok. A jó hangulatról GANDI, a kedvenc énekes prímás zenekara gondoskodik

Next

/
Thumbnails
Contents