Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1942 (10. évfolyam, 146-196. szám)

1942-08-18 / 186. szám

4 oldal. „„ J^YIRVIDÉK Ä .5 2 ABOlCS l HÍRLAP (Trianon 23.) 1942 augusztus Iá, tmm ma A „kaimáxszellem“ dicsérete Irta: Szánok Margit Lehet, hogy tévedek, de az az elkép­zelésem a világ teremtéséről és az ab­ban található dolgok elrendeződéséről, hogy az emberi összességnek az az óriá­si komplexuma, amelyet társadalomnak nevezünk, a felebaráti szeretet, segíteni vágyás, egymás megbecsülése és elisme­rése és a szoros összetartás pillérein való nyugvásra rendeltetett. Nem is lehetne ez másként, hiszen kü­lönben ember és ember között annyi súr­lódási felület keletkeznék, ami lehetet­lenné tenné a harmonikus életet, s en­nek természetes velejáróját: a békés fej­lődést zavartalan gyarapodást. Pedig nap-mint-nap tapasztalhatjuk az élet számtalan területén a harmonikus élet eme természetes velejáróinak hiá­nyát. Naponként találkozhatunk embe­rekkel, akik gyűlölködve fordulnak egy­más ellen, akik löknek egyet a bajbaju­totton. ahelyett, hogy segítőkezet nyújta­nának felé. Nem ismeretlen szimptóma egymás munkájának, elért eredményei­nek, adottságainak kicsinylése, sőt becs­mérlése, amellyel — talán akaratlanul is — bomlasztó mérgeivé válnak annak az összetartásnak. amelynek ápolására az emberiség hivatva van. Mindezen gondolatok akkor vetődtek fel bennem, amidőn az elmúlt napokban egy igen talpraesett, derék üzletember­re azt mondotta egy társaságban valaki lenéző ajkbiggyesztéssel: ,.Igazi kalmár­szellem. hiszen ügynök, mit is vártok tőle?“ — S ez az ..ügynök" szó olyan megvetéssel kipoentirozva, hogy a ka­landorregények bandavezérei. vagy a bűnkrónikák elszánt gyilkosai borzon­gatták meg önkéntelenül is emlékeze­tünket. Engedje meg nagyságos asszonyom, hogy itt. a nyilvánosság előtt kérdezzem meg Öntől: mi a kifogása az „ügynökök" ellen? — Van valami komoly, egészen súlyos jellembeli hibája ezeknek a sze­gény, társadalmunkból quasi kiközösített kaszt tagjainak azon kívül, amit a tu­datlan, lelkiismeretlen előítélet szinte ki­törölhetetlenül rájuk tetovált, s ami egy­szerűen csak annyi, hogy: ügynökök?! Mivel válaszát ezen az úton úgysem kaphatom meg — bárminő legyen is az, — engedje meg nagyságos asszonyom, hogy elmondjam e tárgyban pársoros vé­dőbeszédemet. Az elmúlt években — mit ahogy a po­litikai életben, gazdasági vonatkozásban s általában a világ eseményeinek szá­mos megnyilvánulásában, úgy az embe­rek mentalitásában is gyökeres változá­sok mentek végbe. — Ezen változások szükségszerűségét indokolja — többek között — az a társadalmi átrétegezödés, amelynek bekövetkeztekor betöltetlenül maradt gazdasági és kulturális életünk számos jelentős posztja. — A gyorsan asszimilálódó magyar szellemnek azon­ban sikerült mindenhová megfelelő után­pótlást termelnie, amely folyamai még a mai napig sem zárult le teljesen. És a régi szellem is megváltozott. A magyarság rájött arra, micsoda szociális, erkölcsi és anyagi erők rejlenek a .kal­márkodásban", micsoda lehetőségek kin­csesháza az ipari és kereskedelmi élet. Ma már nem egyeduralkodó a lateiner pálya értelmiségi berkekben, százával, ezrével tolonganak az érettségi bizonyít­ványok. egyetemi diplomák a gazdasági irányú elhelyezkedések fele. Természetesen sokaknak még csiszo | lódniuk, finomodniuk kell, hiszen otthon- j ró,l tradicionális merev adottságokat hoz- 1 tak magukkal a táblabíró, katonatiszt, jj miniszteriális ősöktől és nincs meg ben- £ niik az a rugalmasság, hajlékonyság, ami S az eredményes üzleti érintkezés elenged- ij hetetlen feltétele. Éppen ezért, ha valaki „kalmárszel­lem“. az ma elismerés, tehát nagyságos asszonyom, eme lenéző kifejezése önkén­telenül is valami nagyon szép. üdvös, követésre méltó jelemvonást takart. A mai, megváltozott szemlélet az ügy­nököt is igyekszik felemelni az őt megil­lető magaslatra, ám sok esetben még hasztalan. Mert mi az ügynök? — Pótol­hatatlan lendítőkereke a gazdasági élet óriási gépezetének. Fáradhatatlan, han­gyaszorgalmú, rabszolgája az eladás ne­héz műészetének. Soraiban az alacsony intelligenciájú, képzetlen elem éppen úgy kéviselve van, mint a diplomások rendje. - S legyen akár filléres hasznok­kal dolgozó cipőzsinórárus, akár milliós transaktiokat lebonyolító nagystílű spe­kuláns, egyformán ki van szolgáltatva a társadalom tudatlanjai és konzervatívjai ajkbiggyesztő lenézésének azért. — mert ügynök! Hogy miért ez a lenézés — megfogha­tatlan. Hiszen munkája rettenetes fá­rasztó, idegölő robot. A mindennapi ke­nyérért újra meg újra borzasztó tusát kell vívnia azokkal, akik a legkérlelhetetle­nebb ellenségek tudnak lenni: saját fele­barátaival. Fárasztó utakat gyalogol, hogy helyünkbe hozza portékáit, jókedvűen, csüggedést nem ismerve jelenik meg újra és újra. ha tárgyalásaink számára ké­sőbbi terminusokat jelölünk meg. Lesi a kedvünket, tűri a kényünkre-kedvünkre való kiszolgáltatottságot, természetesnek veszi, hogy aiaemnyabbrendü. mint fe­lei. holott sokszor intelligenciája, pályája tapasztalataiból merített széles skálájú emberismerete messzire felül emeli az átlag embereken. A világ helyes és igazságos elrendező­dése az lenne, ha jóból és rosszból, gon­datlanságból és nélkülözésből, munká­ból és pihenésből mindenki egyformán venné ki a részét. De ha már nincs így. akkor a dolgozó, keserves fáradsággal robotoló tömegek annyit elvárhatnak a sors kegyeltjeitől, hogy azok munkájukat értékeljék s annak alapján őket elismer­jék. — S ez vonatkozik elsősorban rájuk, az ügynökökre, akiknek teljesítményei bármilyen összehasonlításban a legna­gyobb munkateljesítmények között mo- z oknak. A mai történelmi időkben — isméHe­bet, hogy tévedek. — úgy gondolom, fo­kozottabban szükséges, hogy eltűnjenek a társadalmi rétegeződések, előítéletek, s az egész magyarság egy emberként áll­jon a vezetők mögött, s a munkából, le­mondásból versengve vegye ki a részét. — S ma. amikor minden dolgozó karra oly nagy szükség van, nemzetellenes, megbotránkoztató cselekedet az, hä va­laki lekicsínyli a másik munkáját mégha látszólag jelentéktelennek látszik is. Nagyságos asszony bizonyára csak fe­lelőtlen meggondolaitlanságból tette meg azt a fent idézett kijelentést, s éppen ezért meggyőződésem, hogy a leírtak el­olvasása után minden ígyekeztével azon lesz, hogy megváltoztassa azoknak a né­zeteit. akik még ezek után is indokolat­lan lekicsinylésben részesítik gazdasági életünk hangyaszorgalmú munkásait: az ügynököket, ezzel megmételyezve a gaz­dasági vonatkozásban oly örvendetesen helyes irányba terelődő magyar közvéle- ménvt. A szabadkai üzlet veze­tőség helyreállítása Az első világháború előtt az ország egyik legnagyobb ügyforgalmú MÁV, üz letvezetösége Szabadkán volt, ám ez a szerb megszállás idején teljesen meg­szűnt. A délvidéki területek visszacsa­tolása utájn Szabadka város gazdasági körei azzal a kéréssel fordultán a kor­mányhoz, hogy állítsa vissza a szabad kai üzletvezetőséget. Mint a Magyar Vi­déki Sajtótudósító Budapestről értesül, a kereskedelmi minisztérium a Délvidé­ken több új vasútvonal építését tervezi és ennek lebonyolítana után dönt ma'C az üzletvezetőség visszaállítására irá­nyuló kérelem felett, am el vet kormány­körökben kedvezően fogadnak. esv*'i**s9atrabrji* A Wilhelmstrasse megjegyzése Rooseweltnek Churchillhez intézett táviratára Berlin. (TP.) A Wilhelmstrassen Roo­seweltnek az Atlanti-Charta évfordulóján történt megnyilatkozásával kapcsolatban föltett kérdésre kijelentették: jellemző, hogy az USA elnöke ez alkalommal le­mondott a beszédről és csupán hosszabb táviratot intézett Churchillhez. Roosewelt ez alkalommal ismét arról a 23 nemzet­ről beszélt, amelyek harcban állanak a háromhatalmi egyezmény államaival. Tudjuk azonban, hogy a négy nagyobb szövetségestől eltekintve két tucat je­lentéktelen államról van szó, amelyek részben az Egyesült Államoknak közép- és délamerikai vazallus-államai, amelyek­nek Washingtontól való függő viszonyuk miatt egyáltalán nincs elhatározási sza­badságuk. részben pedig többé már fenn nem álló. vagy pedig a háromhatalmi egyezmény államai által okkupáit állam­ról. amelyekre vonatkozólag néhány el­menekült, csődbe került államférfi adta oda értéktelen aláírását az Atlanti­• • ZÖLDBABOT legmagasabb napi áron vasáról molnár László konzervüzeme Rákóczi-ut 60. Telefons 31-18. _____________________ l Ch artára. Az Atlanti-Charta évfordulója a szö­vetségesek szempontjából annál kíno­sabb ügy, — folytatták tovább a Wil- helmstrassén —- minthogy éppen most az indiai nép, amelynek nagyobb a lélek­számú, mint a három kontinens: Amerika Afrika és Ausztrália lakossága együttvé­ve. megkezdette szabadságharcát az Atlanti-Charta aláíróival szemben. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetsége­sek harcából minden erkölcsi alap hiány­zik. Amikor pedig Roosewelt végezetül arról beszél, hogy ebben a háborúban egy ,,kifizetődő küzdelemről" van szó. ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy sa­ját magának és a Wallstreet tőzsdései- nek ígért belőle hasznot és végezetül busás nyereséget, szükség esetén saját szövetségesének rovására, akitől örököl­ni szeretn^,- JÁTÉKKÁRTYA ELADAS A 1ÓB A-PAP1RÜZLETBEN. 1916. AUGUSZTUS 18. Orbán Sándor volt lugosi 4. közös huszárezred címzetes őrmestere, 1916. augusztus 18-ára forduló éjjel azt a pa­rancsot kapta, hogy a Rudka—Czere- viszcze ellen végrehajtott ellentámadás alkalmával a jobb századdal veszendőbe ment összeköttetést 9 huszárból álló jár­őrével állítsa ismét helyre. Orbán őrmes­ter feladata végrehajtása közben egy kb. 2 emberből álló ellenséges osztagra bukkant, amely már saját századának ol­dalát és hátát veszélyeztette. Gyors el­határozással embereivel az oroszokra vetette magát és közülük tizenkettőt foglyul ejtett. Ennek végeztével helyre állíotta az összeköttetést a jobb harc- csoporttal, majd 9 emberével a 200 lépés kiterjedésű, üresen maradt terepszakaszt megszállotta s megakadályozta, hogy azon keresztül az ellenség behatolhasson Hősies kiállásával másodszor érdemelte lei a nagy ezüst vitézség! érmet. Férfi, női és gyermek divatcikkekben nagy választék, — Telefon 27-35 szám Vay Ádám utca t. szám. M. KIR. HONVÉDSÉG RÉSZÉRE 20 százalék felárral szénét szalmát im borsó és csíllagfürtszaimát vásárol Halász mezőgazdasági iroda Városháza sarok. Telefon : 30—86. iMwmw^EBBsaBaramaiEBseatit

Next

/
Thumbnails
Contents